BÜ BH 2005/130
BÜ BH 2005/130
2005.04.01.
I. Üzletszerűség egy bűncselekménnyel kapcsolatban is megállapítható, ha a terhelt – rendszeres haszonszerzésre törekvő – akarat-elhatározását más eljárás tárgyát képező bűncselekmények elkövetése is igazolja [Btk. 137. § 9. pont].
II. Nem tekinthető a súlyosítási tilalom megsértésének, ha a másodfokú bíróság a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezést súlyosítás végett bejelentett fellebbezés hiányában a terhelt terhére változtatja meg [Be. 354. §, 405. § (1) bek. d) pont].
III. Felülvizsgálatot megalapozó feltétlen eljárási szabálysértés nem valósul meg, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés útján nem nyilvános ülésen, hanem tanácsülésen egészíti ki [Be. 360. § (1) bek., 361. § (1)–(2) bek., 405. § (1) bek. d) pont].
Az elsőfokú bíróság a 2002. szeptember 20. napján hozott ítéletével a terheltet csalás vétsége miatt, mint visszaesőt 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
A terheltet a M.-i Városi Bíróság az 1994. október 27. napján jogerőre emelkedett ítéletével bűnsegédként elkövetett lopás vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 3 hónapi börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte; a büntetésből feltételes kedvezménnyel 1994. december 22-én szabadult.
A K.-i Városi Bíróság a 2001. február 23-án kelt, valamint a Z. Megyei Bíróság 2001. október 30-án jogerőre emelkedett határozatával 2 rb. csalás vétsége miatt 1 év és 2 hónapi fogházbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte.
A terhelt ellen a M.-i Rendőrkapitányságon csalás vétsége miatt folyik büntetőeljárás.
A terhelt 2001. november 8-án – magát német kardiológusnak mondva – bement M. L. és M. L.-né lakásába, ahol – németül beszélve – arra hivatkozott, hogy a közelben elromlott a gépkocsija, éjszakára magának és az édesanyjának szállást keres.
Amikor az M. házaspár beleegyezett abba, hogy szállást ad nekik, a terhelt – állítása szerint – a szerelőhöz ment. Ekkor egy ismeretlen hölgy hívta fel a sértettet és 100 000 forintot kért a gépkocsi javításának költségeire a terhelt nevében, arra hivatkozott, hogy a terhelt férje Németországban feladja majd a pénzt, amelyet a M. házaspár néhány napon belül meg fog kapni.
Ezt követően M. L. és M. L.-né 100 000 forintot adott kölcsön a terheltnek, aki a kölcsön biztosítékául egy aranynak látszó – a terhelt szerint nagy értékű – karkötőt hagyott nekik. Utóbb kiderült, hogy a karkötő bizsu, értéke mindössze 800 forint.
A terhelt a sértettek tévedésbe ejtésével 100 000 forint kárt okozott, amely nem térült meg.
A másodfokú bíróság a 2003. október 7. napján tanácsülésen hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét 1 rb. csalás bűntettének minősítette és ezért – mint különös visszaesőt – az elsőfokú bíróság által kiszabott börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján annyiban egészítette ki, hogy a terhelt a K.-i Városi Bíróság és a Z. Megyei Bíróság 2001. október 30-án jogerőre emelkedett határozatából kitűnően 1999. május 8. napján ugyanilyen cselekményt, ugyanilyen módszerrel követett el, mint a most elbírálás alatt álló csalásnál, védekezése is pontosan ugyanaz volt.
Az M.-i Rendőrkapitányság csaknem 80 rb. csalás bűntette miatt folytat nyomozást, amelyeket az alapos gyanú szerint a terhelt 1999. és 2001. év között az ország különböző településein pontosan ugyanolyan módon követett el, mint az előzőekben írt ítélet szerint.
A jogerős határozat a terhelt kisebb kárt okozó cselekményét azért minősítette a Btk. 318. § (4) bekezdése szerinti csalás bűntettének, mert azt rendszeres haszonszerzésre törekedve, a Btk. 137. § 9. pontja szerint üzletszerűen követte el.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A felülvizsgálati indítvány szerint a másodfokú bíróság megsértette a védekezéshez fűződő jogát, amikor a tárgyalásra nem idézte meg és nem küldte meg részére a másodfokú határozat indokolását. Elfogult volt az ítélkezésben, mivel kizárta a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből annak ellenére, hogy az ügyészség nem indítványozta a büntetése súlyosítását. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok az ellene üzletszerűen elkövetett csalássorozatból kiragadott egyetlen cselekményt külön bírálták el, ezért az első- és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és egyben ezen ügy egyesítését kérte az M.-i Városi Bíróságon ellene üzletszerűen elkövetett csalások miatt folyó büntetőeljáráshoz.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában – és az ügyész a nyilvános ülésen is – a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
Eljárási szabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a terhelt fellebbezése folytán az ügyet tanácsülésen bírálta el.
A másodfokú bíróság a cselekmény minősítését érintő megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében az iratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette. A Be. 361. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróságnak ebben az esetben nyilvános ülésen kellett volna eljárnia.
A Be. 361. § (2) bekezdése szerint a másodfokú bíróság azt, akinek meghallgatását szükségesnek tartja, a nyilvános ülésre idézi, a fogva levő terhelt előállításáról intézkedik.
A hivatkozott rendelkezésekből következik, hogy a törvény szerint tárgyalás kitűzése nem volt kötelező, az előírt nyilvános ülés tartása esetén sem lett volt kötelező a terhelt jelenléte, így a másodfokú eljárással összefüggésben olyan eljárási szabálysértés, amely a Be. 405. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okot megalapozná, nem állapítható meg.
Nem valósult meg a Be. 405. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti felülvizsgálati ok sem. A másodfokú bíróság határozatának meghozatalakor a súlyosítási tilalmat nem sértette meg. A Be. 354. § (1) bekezdése szerint a súlyosítási tilalom a felmentett terhelt bűnösségének megállapítását, a büntetés, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedés súlyosítását tilalmazza, a terhére bejelentett fellebbezés hiányában. A feltételes szabadság kedvezményéből kizárás nem ütközik a súlyosítási tilalomba. A terheltnek a feltételes szabadságból kizárására törvényesen került sor.
Nincs helye felülvizsgálatnak az ügyek egyesítésének mellőzése miatt sem.
Nem sértett anyagi jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a terhelt cselekményét az általa kiegészített tényállás alapján üzletszerűen elkövetettként minősítette.
A Btk. 137. § 9. pontjában írt értelmező rendelkezés szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. Az üzletszerűség általában a bűncselekmények sorozatos elkövetésével valósul meg, megállapítása azonban egyetlen bűncselekmény elbírálása esetén sem kizárt, ha a tettes ismétlődő és rendszeres haszonszerzésre törekvő akarat-elhatározása más eljárás tárgyát képező további bűncselekmények elkövetése tekintetében is felismerhető. Hasonló több bűncselekmény elkövetése és a rendszeres haszonszerzésre törekvés célzatának megállapíthatósága esetén célszerű ugyan valamennyi bűncselekmény egy eljárásban történő elbírálása, de ez nem kötelező feltétel. A terhelt az irányadó tényállásból kitűnően két éven keresztül az ország különböző területein sorozatban követett el vagyon elleni bűncselekményeket. Ebben az időszakban a jelen ügyben elbírált csaláshoz hasonló módon végrehajtott csalás miatt jogerősen elítélték, és ellene további 80 rb. ugyanilyen cselekmény miatt indult büntetőeljárás. Ilyen körülmények mellett a másodfokú bíróság a rendszeres haszonszerzésre törekvésre az elbírált egy cselekmény vonatkozásában is megalapozottan következtetett. Egyébként a terhelt nem is az üzletszerűség megállapítását, hanem azt sérelmezte, hogy ,,az üzletszerűen elkövetett csalássorozatból különválasztva'' bírálták el az eljárás tárgyát képező egyetlen cselekményét.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatot a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 2594/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás