BÜ BH 2005/135
BÜ BH 2005/135
2005.04.01.
Önbíráskodás bűntettének kísérletével halmazatban a súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette is megvalósul, ha a terhelt – miután a társa jogosnak vélt vagyoni igényének nem tud érvényt szerezni – a megfélemlített sértettet arra kényszeríti, hogy adjon át készpénzt, illetve különböző vagyontárgyakat [Btk. 273. § (1) bek., 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 12. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2002. november 7. napján hozott ítéletével a II. r. terheltet önbíráskodás bűntettének kísérlete és súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette miatt halmazati büntetésül 5 évi börtönre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
Elrendelte a F.-i Városi Bíróság ítéletével kiszabott 1 évi börtönbüntetés végrehajtását is.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
A II. r. terhelt súlyos testi sértés, rablás bűntette és önbíráskodás bűntette miatt volt büntetve.
2000. év elején az I. r. terhelt akkori alkalmazottjával, G. P. sértettel gépkocsi adásvételi, illetve csere ügyletbe bonyolódott, amelyből következően G. P.-nek az I. r. terhelttel szemben tartozása keletkezett.
2000. április utolsó, vagy május első napjaiban az I. r. terhelt – fenyegetett helyzetben érezve magát – lakásáról a Balatonra utazott, ahol gyermekével egy víkendházban húzta meg magát, készpénzzel nem rendelkezett. Egy helyi, új ismerős révén került kapcsolatba a II. r. terhelttel, aki vállalta, hogy anyagi ügyei intézése érdekében személygépkocsijával őt B. megyébe viszi. 2000. május 10-én a reggeli órákban érkeztek B. megyébe a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsival, amelyben helyet foglalt még a II. r. terhelt barátja, Sz. E. is. Az I. r. terhelt különböző ügyei intézése során pénzhez jutni nem tudott, így érkeztek – már visszafelé tartva – Sz.-ra.
Ekkor a II. r. terhelt az I. r. terhelt felhívására mobiltelefon-készülékéről felhívta G. P.-t és bemutatkozás nélkül közölte a sértettel, hogy beszélni szeretne vele. G. P. a telefonálás során ismerőse hangját vélte felismerni, ezért az épületből az utcára ment, ekkor észlelte az ott várakozó gépkocsiban ülő I. r. terheltet és azt, hogy a gépkocsiból kiszáll egy erős testalkatú ismeretlen férfi – a II. r. terhelt – és közölte a sértettel, hogy az I. r. terhelttel a 800 000 forint tartozásért jöttek és reméli, hogy a sértett fizetni akar, mert nem szeretné, hogy ha megvernék, vagy megszurkálnák. Eközben az épület háta mögé hívta G. P.-t, aki ennek a felhívásnak nem tett eleget.
A sértett magyarázkodott, hogy ennél kisebb összeggel tartozik az I. r. terheltnek és félelmében – mert a II. r. terhelt valamit tartott a kezében, amit kés markolataként észlelt – ígéretet tett, hogy valamit majd fizet.
A beszélgetés közben a gépkocsiból kiszállt az igen nagy termetű Sz. E. is, kérdezte a II. r. terhelttől, hogy van-e valami probléma, – majd nemleges válasz után a gépkocsiba visszaült.
Ezt követően a II. r. terhelt azt közölte a sértettel, hogy a dolgot megoldhatják másként is, nevezetesen mondjon egy olyan összeget, amiért ő békén fogja hagyni. Eközben a megverésre és megszurkálásra vonatkozó fenyegetését megismételte. Miután a sértett közölte, hogy nincs pénze, előbb aranyról, majd elektronikai cikkekről beszélt, hogy azt is elfogadja, kifejezetten a sértett nyakában lévő aranyláncot említette, ezt azonban a sértett arra hivatkozással, hogy édesanyjától kapta, nem adta át. Ezután szóba hozta a II. r. terhelt a sértett Mercedes autóját, amit elvinnének, de amikor a sértett közölte vele, hogy az autó el van rohadva, ettől eltekintett. Közölte végül a sértettel, hogy 100 000 forint olyan összeg, amivel nem sértené meg, vagy átadja a pénzt, vagy menjen le hozzá a Balatonra és dolgozza le. Félelmében a sértett végül azt mondta, hogy nincs ugyan 100 000 forintja, de 15 000 forinttal rendelkezik, a többit majd részletekben fizeti, majd a II. r. terhelt felszólította a sértettet, hogy menjen oda a gépkocsihoz és közölje az I. r. terhelttel, hogy 3 héten belül kifizeti a tartozását, illetve abból 500 000 forintot. E rövid szóváltás után a II. r. terhelt a sértettel bement annak lakásába, ahol a sértett a 15 000 forintot részére átadta, végül a terheltek a gépkocsival a helyszínről eltávoztak.
Az okozott kár nem térült meg.
A másodfokú bíróság a 2003. szeptember 25. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt vonatkozásában annyiban változtatta meg, hogy a II. r. terhelt önbíráskodás bűntettének kísérletében történő bűnösségének megállapítását és a büntetés halmazatikénti megjelölését mellőzte. A kiszabott börtönbüntetést 2 év és 8 hónapra, a közügyektől eltiltást 3 évre enyhítette.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 405. § (1) bekezdés b) pontja szerinti anyagi jogszabálysértésre, téves jogi minősítésre és törvénysértő büntetés kílzabására hivatkozva.
Álláspontja szerint a terhelt cselekménye kizárólag az önbíráskodás bűntettét valósítja meg, terhére a zsarolás bűntette nem állapítható meg. Erre tekintettel a kiszabott büntetés törvénysértően eltúlzott. Arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság eljárási szabályt sértett, mert nem értesítette a védőt arról, hogy a fellebbezéseket milyen eljárási formában bírálja el, ezért a védelem nem gyakorolhatta jogait.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában – és az ügyész a nyilvános ülésen is – a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban a megállapított tényállás az irányadó. Az irányadó tényállás alapján nem sértettek anyagi jogszabályt az eljárt bíróságok, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét a súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettében megállapították.
Téves az a védői álláspont, hogy a terhelt mindvégig az I. r. terhelt tartozásának behatása érdekében cselekedett, ezért cselekménye kizárólag az önbíráskodás bűntettét valósítja meg.
Téves a másodfokú bíróság azon érvelése is, hogy a II. r. terhelt célja elsődlegesen nem az volt, hogy a sértettet fenyegetéssel az I. r. terhelt tartozásának megfizetésére kényszerítse, hanem az, hogy a sértett az ő részére adjon át készpénzt. A terhelt cselekménye ,,látszólagos halmazatot képez és egységesen a súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntetteként értékelendő''.
A Btk. 273. § (1) bekezdésében meghatározott önbíráskodás bűntettét az követi el, aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igényének érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön.
A Btk. 323. § (1) bekezdésében írt zsarolás tényállása szerint az elkövető jogtalan haszonszerzés végett kényszerít mást erőszakkal, fenyegetéssel arra, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel kárt okoz.
Az irányadó tényállás alapján nem kétséges, hogy a II. r. terhelt először az I. r. terhelt tartozásának behajtása érdekében lépett fel, a pénzzavarban lévő I. r. terhelt kérésére mentek a sértett lakásához, az I. r. terhelt felszólítására hívta le telefonon a II. r. terhelt a sértettet. Kezdetben a II. r. terhelt az I. r. terhelt tartozásának megfizetését követelte a sértettől, őt megveréssel, szurkálással fenyegetve. A II. r. terhelt e tevékenysége során az I. r. terhelt jogosnak vélt vagyoni igényének próbált érvényt szerezni, az I. r. terhelt követelését igyekezett behajtani, ez azonban eredménnyel nem járt. E cselekmény maradéktalanul megvalósítja az önbíráskodás bűntettének kísérletét.
Ezen eseményrésztől elkülönül a II. r. terhelt további magatartása, amely kimeríti a zsarolás bűntettének törvényi tényállását.
Miután a II. r. terhelt számára nyilvánvalóvá vált, hogy a pénztartozás behajtásának sikertelensége miatt az I. r. terhelttől ,,szolgálatainak'' megfizetésére sem számíthat, a megfélemlített sértettet arra akarta kényszeríteni – az előzőekben hangoztatott fenyegetéseit megismételve –, hogy saját részére adjon át készpénzt, aranyláncot, elektronikai cikket vagy gépkocsit. Ezen cselekménye már nem az I. r. terhelt jogosnak vélt vagyoni igények behajtását, hanem saját jogtalan vagyoni haszonszerzését célozta. Erre utalnak egyértelműen a II. r. terheltnek az irányadó tényállásban rögzített kijelentései: ,,megoldhatjuk másképp is'', ,,mondjon egy olyan összeget, amiért ő békén fogja hagyni'', ,,100 000 forint olyan összeg, amivel nem sértené meg, vagy átadja a pénzt, vagy menjen le hozzá a Balatonra és dolgozza le''. A sértett reagálásából is az következik, hogy nem az I. r. terhelttel szemben fennálló tartozásából törlesztett 15 000 forintot, hanem azt a II. r. terhelt részére adta át azzal, hogy az I. r. terhelttel szemben fennálló tartozását 3 héten belül fogja rendezni.
A terhelt a tényállásban írt magatartásával tehát – az elsőfokú ítélet helyes jog minősítésének megfelelően – megvalósította az önbíráskodás bűntettének kísérletét, és a zsarolás bűntettének törvényi tényállását is. A terhelt mindkét cselekménye tényállásszerű, egymástól elkülönül, más-más, különböző jogvédte érdeket sért, ezért nem látszólagos, hanem valóságos anyagi halmazatot alkot.
A terhelt bűnösségének megállapítása a minősített zsarolás bűntettében törvényes, felülvizsgálati okot megalapozó eljárási szabálysértés nem állapítható meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatokat a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 2497/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás