PÜ BH 2005/15
PÜ BH 2005/15
2005.01.01.
A szavatossági igényen alapuló kártérítés iránti perben a kötelezett bizonyíthatja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 310. §].
A beavatkozó a D. márkájú gépjárművek kizárólagos magyarországi importőre, az alperes a D. autók márkakereskedője, a felperes pedig nemzetközi fuvarozó egyéni vállalkozó. A felperes 1997. szeptember 30-án vette át az alperestől az új tehergépjárművét, amelyet az L. P. és L. Rt. útján lízingelt. A gépjármű gyakran meghibásodott, és garanciális javítások elvégzésére került sor. 1998 szeptemberében a felperes közölte az alperessel, hogy a gépjárművet a szervizből nem viszi el, mert a korábban jelzett hiba továbbra is fennáll. 1999 januárjában a lízingbeadó a szerződést felmondta lízingdíj tartozás miatt, és a gépjárművet később másnak értékesítette.
A felperes módosított kereseti kérelmében 18 433 644 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest szerződésszegéssel okozott kár megtérítése jogcímén. Részletezte, hogy a tehergépjármű hibái miatt mennyi tényleges kár, elmaradt haszon és nem vagyoni kár érte. Az alperes és a beavatkozó ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Tényként megállapította, hogy a tehergépjármű a fuvarfeladatok teljesítése közben többször meghibásodott, de a hibákat a kijelölt szervizekben megjavították. Az ítélet jogi indokolása szerint a bíróság vizsgálta a Ptk. 310. §-a alapján előterjesztett kereset megalapozottságát. A perben eljárt F. J. igazságügyi szakértő véleményét a becsatolt okiratokra, és a szervizkönyvben foglaltakra alapította, mivel a gépjármű a szakértő kirendelésekor már nem állt rendelkezésre. A bíróság e szakvéleményt a felperes állításának bizonyítására nem fogadta el. A hibás teljesítés alátámasztásául nem tartotta elegendő bizonyítéknak a K. Városi Bíróság előtt folyamatban lévő perben készült – a jármű tényleges vizsgálatán alapuló – szakvéleményt sem, miután az több évvel a perbeli jogviszony megszűnését követően készült. A szakértő e véleményben is csak feltételezte, hogy a gépjármű szerződésszerű teljesítésre nem lehetett alkalmas.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a további bizonyítás sem vezethet eredményre, miután a gépjármű már évek óta nincs a felperes birtokában. Az ítélet értelmében az alperes bizonyította azt, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, mivel egy teljesen új gépjárművet adott el a felperesnek meghatározott teljesítménymutatókkal. A fentiekre tekintettel a bíróság a felperes kártérítésre alapított igényét elutasította, és a kártérítés mértékére vonatkozóan bizonyítást nem folytatott le.
A felperes az ítélet hatályon kívül helyezése, és újabb eljárás elrendelése érdekében terjesztett elő fellebbezést. Álláspontja szerint az ítélet az okirati bizonyítékokkal ellentétes, jogszabálysértő, mivel a perben két egymástól független szakértő állapította meg, hogy a gépjármű meghibásodását konstrukciós hiba okozta. A jelen ügyben került kirendelésre F. J. igazságügyi gépjárműszakértő, aki alapos szakvéleményt készített. A bíróság a felperessel nem közölte, hogy a szakvéleményt milyen okból nem fogadja el, így nem adott lehetőséget arra, hogy a Pp. 182. § (2), (3) bekezdése alapján az esetleg felmerülő kérdések tisztázásra kerüljenek.
A felperes fellebbezésében előadta dr. K. Gy.-nek a másik perben készült szakértői véleményével kapcsolatosan, hogy a bíróság a szakvélemény megállapítását nyelvtanilag tévesen értelmezte, az ítéletben kihangsúlyozott mondatot szövegkörnyezetéből kiragadta. A szakértő kifejtette, hogy a jármű hibái konstrukciós hibák, amelyeket az alperes is jól ismerhetett, mivel a D. autók márkakereskedője volt. Tehát az alperes nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható; tudta, hogy a javítások csak ideiglenes megoldást jelentenek. A felperes fellebbezésében hivatkozott a bíróság ténybeli tévedésére, és az ítélet hiányosságaira.
A fellebbezés az alábbi értelemben alapos.
A fellebbezési eljárás eredménye alapján azt kellett megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a per eldöntéséhez szükséges mértékben nem tisztázta, és megalapozatlan ítéletet hozott. Helytállóan hivatkozott fellebbezésében a felperes arra, hogy a perben készült szakvéleménynek bizonyító ereje van, mivel a szakértő a rendelkezésére álló műszaki dokumentációk, javítási bizonylatok, a haszongépjárművek katalógusának adatai, és gyakorlati műszaki tapasztalata alapján alkotott véleményt.
A motorhibával összefüggő megállapítását alátámasztotta a B. szerviz adagolóról készített szakvéleményével is. Az elsőfokú bíróság ítéletében nem indokolta meg kellően, hogy a perben kirendelt szakértő véleménye miért aggályos. A szakértő a fellebbezési tárgyaláson is megerősítette azt az álláspontját, hogy a gépjármű tényleges vizsgálata nélkül megállapítható volt a gépjármű motorhibája, a motor nem kielégítő teljesítménye.
A hibás teljesítésen alapuló kártérítés iránti kereset jogalapjának fennállásához azonban nem elegendő a hibás teljesítés tényének bizonyítása, mert az alperes bizonyíthatja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (Ptk. 310. §). Az elsőfokú bíróság ebben a körben bizonyítást nem folytatott le, ezért a tényállás tisztázatlan. Arra a perben nincs kellő adat, hogy az alperes a felelősség alól magát kimentette volna. Az általában elvárható magatartás igazolására nem alkalmas egymagában az a tény, hogy az alperes egy teljesen új gépjárművet adott el, mert a hibák jelentkezésekor az eladót jótállás terhelte. A per eddigi adatai alapján nem állapítható meg, hogy a gépjármű mennyiben volt kijavítható, és a javítások szakszerűen megtörténtek-e.
Mindezekre tekintettel a bizonyítási eljárásnak nagy terjedelmű kiegészítése szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak tisztáznia kell, hogy javítható volt-e a hiba, az alperes a jótálláson alapuló kötelezettségének mennyiben tett eleget, és fennállnak-e a Ptk. 310. §-ában foglalt törvényi tényállási elemek. A jogalap tárgyában lefolytatott bizonyítást követően kell állást foglalni a kereseti kérelem összegszerűsége tárgyában. (Legf. Bír. Pf. VII. 26.335/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás