MÜ BH 2005/156
MÜ BH 2005/156
2005.04.01.
Színlelt – tartalma szerint munkaszerződésnek minősülő – vállalkozási szerződés semmissége folytán irányadó hatásköri szabály [Pp. 22. § (2) bek.].
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és kötelezte az alperest felmentési időre járó munkabér, és a jogellenesség miatt ,,kártalanításként'' öt havi átlagkereset megfizetésére. A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a felperes raktárvezető munkakörben fennállt munkaviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését követően ugyanezen munkavégzésre kötött vállalkozási szerződés színlelt és semmis volt, a felek között valójában munkaviszony állt fenn, amit az alperes jogellenesen – azonnali hatállyal és indokolás nélkül – szüntetett meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaviszony megszüntetés időpontja rögzítésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság által helytállóan feltárt tényállásból levont jogi következtetéssel egyetértett.
Az alperes a jogerős ítélet ,,megváltoztatása'', és a felperes keresetét elutasító határozat hozatala iránt felülvizsgálati kérelemmel élt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a Legfelsőbb Bíróság egyik iránymutató döntésében kifejtettekkel (BH 2003/213.). Az eljárt bíróságok a felek közötti jogviszony értékelésénél a bizonyítékokat nem a maguk összességében értékelték, következtetésük ennélfogva okszerűtlen. Érvelése szerint az egyező akarattal létrehozott vállalkozási szerződés – amit a felperes nem támadott meg –, a felperes által kiállított változó összegű számlák alapján történt jutalékfizetés cáfolják a munkaviszony fennállását. A bíróságok tévesen tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy a felperes a tevékenységét beosztottakkal látta el, akik felett utasítási jogkörrel rendelkezett, figyelmen kívül maradt viszont a korábbi munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése. Álláspontja szerint ehhez a megszüntetéshez képest a felperes keresete elkésett, a vállalkozási jogviszony megszüntetését sérelmező keresetet pedig át kellett volna tenni az általános hatáskörű bírósághoz.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben előadottak alapján nem találta megállapíthatónak az alperes által hivatkozott jogszabálysértések fennállását, így nem talált alapot a felülvizsgálat elrendelésére.
A nem vitatott jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes 2001. december 31-éig munkaviszonyban állt az alperessel raktárvezető munkakörben. Az alperes kezdeményezésére a felperes aláírta a munkaviszonya közös megegyezéssel történt megszüntetésére vonatkozó megállapodást, és az alperes által ajánlott vállalkozási szerződést, amelynek keretében változatlanul az addig is végzett raktárvezetői feladatokat kellett ellátnia.
Az első- és a másodfokú bíróság a perbeli bizonyítékok okszerű és életszerű értékelése alapján állapította meg, hogy a vállalkozási jogviszony keretében a felperes foglalkoztatásának feltételei lényegileg nem változtak, tehát a jogviszony tartalmát tekintve ténylegesen munkaviszony volt.
A felülvizsgálati kérelem helytállóan fejtette ki, hogy jogszabály a perbeli munka elvégzésére nem zárja ki polgári jogi jogviszony létesítését. A típusszabadság nem jelentheti azonban azt, hogy a polgári jogi szerződéssel létrehozott jogviszony tényleges tartalma ellentétbe kerüljön annak választott, jogszabály szerinti típusával. Amennyiben ugyanis a felek jogviszonya – a megkötött szerződés típusával ellentétben – a megnevezett jogviszonytól eltérő, más típusú jogviszony tartalmi elemeit foglalja magába, a megkötött szerződés színlelt, azaz semmis. Ebben az esetben a szerződést, illetve a jogviszonyt az általa leplezett szerződés – az adott esetben munkaszerződés alapján – kell megítélni.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtettekkel ellentétben a perben elegendőnek bizonyult annak bizonyítása, hogy a felperes perbeli jogviszonya a megelőző munkaviszonyához képest lényegileg azonos tartalmi elemeket mutat. Az elvégzendő munka természete nem zárta ki a vállalkozási jogviszony létesítését, a létrejött jogviszony jellege megítélésénél azonban nem annak a felek által megjelölt elnevezésének, nem az általuk megkötött szerződésnek, hanem annak volt jelentősége, hogy a foglalkoztatásban a polgári jogi jogviszony elemei érvényesültek-e. Az adott esetben ennek hiányában a vállalkozásnak nevezett jogviszonyt a perbeli bizonyítékok alapján törvénysértés nélkül minősítette munkaviszonynak az első- és a másodfokú bíróság. Ennek cáfolatára a jutalékos bérezés nem alkalmas, mivel ez a típusú díjazás munkaviszonyban is gyakori, különösen eredményességérdekeltségű munkakörben.
Mindezekre tekintettel a bíróságok helyesen állapították meg, hogy a felek között fennálló, munkaviszonynak minősülő jogviszonyt az alperes az Mt. szabályai megszegésével jogellenesen szüntette meg. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eseti döntéssel az eltérő tényállásra tekintettel (a jogeset szerinti jogviszony eltérő tartalma) a jogerős ítélet nem ellentétes.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet – az abban előadott jogszabálysértések hiányában – a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.051/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás