BÜ BH 2005/164
BÜ BH 2005/164
2005.05.01.
A Magyar Honvédségnél szolgálatot teljesítő, a közlekedési hatóság által névjegyzékbe vett, – gépjárművek műszaki vizsgáztatását és járművizsgálatot végző – vizsgabiztos tevékenységének végzése során hatósági feladatot lát el, ezért hivatalos személynek minősül [Btk. 137. § (1) bek. k) pont; 1988. évi I. tv. 8. § (1) bek. g) pont, 24. § (1) bek., 46. § (1) bek.; 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM r.].
A megyei bíróság katonai tanácsa a tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján a következő tényállást állapította meg:
S. T. törzsőrmester I. r. vádlott polgári alkalmazottként, azt követően továbbszolgálóként dolgozott a honvédségnél. Hivatásos katonai szolgálatát 1996. augusztus hó 18. napján kezdte meg T. városban, ahonnan 2002 októberében helyezték át H. városba, ahol javító rajparancsnok volt. Szolgálatát átlagosan teljesítette, dicsérve, fenyítve nem volt. A vádlott nős, más eltartásáról nem gondoskodik, vagyontalan, havi 75 000 forint illetménnyel rendelkezik. Büntetlen előéletű.
P. Zs. sz. tizedes II. r. vádlott az általános iskola után előbb szakközépiskolában, majd szakmunkásképzőben tanult és autószerelő szakképzettséget szerzett. Ezután több munkahelyen dolgozott, majd 2002. június 4. napján kezdte meg szerződéses szolgálatát H. városban, ahol harcjármű szerelőként dolgozott.
Szolgálatát átlagosan teljesítette, dicsérve, fenyítve nem volt. Nőtlen, élettársi kapcsolatban él. Egy kiskorú gyermek részbeni eltartásáról gondoskodik, vagyontalan, 70 000 forint illetménnyel rendelkezik.
P. Zs. vádlottat a Sz. Városi Bíróság a 2002. március hó 29. napján jogerőre emelkedett határozatával közúti veszélyeztetés bűntette miatt 60 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
Sz. J. sz. szakaszvezető III. r. vádlott az általános iskola után szakmunkásképzőben tanult és mezőgazdasági gépszerelő szakképzettséget szerzett, majd a szakmájában dolgozott. Szerződéses katonai szolgálatát 2000. november hó 6. napján kezdte meg H. városban, ahol szerelőként dolgozott. Szolgálatát átlagosan teljesítette, egyszer dicsérték, fenyítve nem volt.
Sz. J. III. r. vádlott nős, egy kiskorú gyermek részbeni tartásáról gondoskodik, havi 70 000 forint illetménnyel rendelkezik.
Sz. J. III. r. vádlottat a B. Városi Bíróság a 2000. február hó 15. napján jogerőre emelkedett határozatával ittas járművezetés vétsége miatt 9500 forint pénzbüntetésre ítélte.
I. R. sz. őrvezető IV. r. vádlott az általános iskola után szakközépiskolában tanult tovább és gépjármű-technikus szakképzettséget szerzett, majd őstermelő volt. Szerződéses katonai szolgálatát 2004. február hó 3. napján kezdte meg H. városban, ahol harckocsi irányzó volt. Szolgálatát változóan teljesítette, egyszer dicsérték, kétszer fenyítették.
I. R. IV. r. vádlott nőtlen, más eltartásáról nem gondoskodik, havi 72 000 forint illetménnyel és egy kb. 200 000 forint értékű A. R. 33-as személygépkocsival rendelkezik. Büntetlen előéletű.
2003. évben a vádlottak valamennyien H. városban teljesítették katonai szolgálatukat. S. T. törzsőrmester I. r. vádlott egy tanfolyam elvégzése után a Közlekedési Felügyelet meghatalmazásával az alakulat javító századánál többek között a honvédségi gépjárművek időszakos műszaki vizsgáztatását végezte, melynél számozott bélyegzőt használt. 2003. év elején az MH Összhaderőnemi Logisztikai és támogató Parancsnokságon a műszaki vizsga hitelesítésére szolgáló okmányokat átvette, köztük érvényesítő matricákat is.
S. T. törzsőrmester és V. Z. pe. évek óta barátok, így V. Z. tudta, hogy az I. r. vádlott a honvédségi gépjárművek vizsgáztatását végzi, ezért 2003 elején – közelebbről meg nem határozható időpontban – megkereste őt, hogy levizsgáztatná-e a vállalkozásában használt járműveket. Az I. r. vádlott ebbe beleegyezett és hatáskörét túllépve 18 000-18 000 forintért a műszaki vizsga elvégzését igazolva érvényesítette a C. J. típusú és F. D. típusú kisteher gépjárművek forgalmi engedélyét, illetve a matricával hitelesítette ezen járművek rendszámtábláját.
Ezt követően V. Z. 2003 nyarán ismételten megkereste S. T. törzsőrmestert, aki hatáskörét túllépve 35 000 forint ellenében lebélyegezte a Sz. J. tulajdonát képező S. személygépkocsi forgalmi engedélyét és rendszámtábláját matricával érvényesítette.
V. Z. tudta, hogy S. T. törzsőrmester csak honvédségi gépjárművek műszaki vizsgáztatására jogosult.
P. Zs. sz. tizedes II. r. vádlott 2003 elején – közelebb meg nem határozható időpontban – megkereste S. T. törzsőrmestert, hogy levizsgáztatná-e a VW személygépkocsit. Az I. r. vádlott ebbe beleegyezett és hatáskörét túllépve 10 000 forint ellenében lebélyegezte a személygépkocsi forgalmi engedélyét és a rendszámtábláját matricával érvényesítette.
2003 júniusában I. R. sz. őrmester IV. r. vádlott azzal a kéréssel fordult Sz. J. sz. szakaszvezető III. r. vádlotthoz, hogy legyen segítségére gépjárműve olcsó és gyors műszaki vizsgáztatásában. A III. r. vádlott ezután felkereste P. Zs. sz. tizedes II. r. vádlottat, aki megkereste S. T. törzsőrmestert, hogy levizsgáztatná-e I. R. őrmester autóját. Az I. r. vádlott beleegyezett és hatáskörét túllépve 25 000 forint ellenében lebélyegezte az A. R. típusú személygépkocsi forgalmi engedélyét és matricával érvényesítette leszerelt rendszámtábláját.
P. Zs. sz. tizedes, Sz. J. sz. szakaszvezető és I. R. sz. őrmester is tudta, hogy S. T. törzsőrmester csak honvédségi gépjárművek műszaki vizsgáztatására jogosult.
S. T. törzsőrmester I. r. vádlott ezenkívül 2003. évben 3 ismeretlen személy felhívására hatáskörét túllépve, ellenszolgáltatás fejében további 31 ismeretlen gépjármű forgalmi engedélyét bélyegezte le és leszerelt rendszámtábláját érvényesítette matricával.
Az ismeretlen személyek tudták, hogy S. T. törzsőrmester csak honvédségi gépjárművek műszaki vizsgáztatására jogosult. S. T. törzsőrmester I. r. vádlott e tevékenységével legalább 750 000 forint jogtalan előnyhöz jutott.
A megyei bíróság katonai tanácsa a 2004. január 30. napján kihirdetett ítéletével S. T. törm. I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 5 rb. hivatalos személy által folytatólagosan, üzletszerűen, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettében, 46 rb. hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, és 46 rb. egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében ezért – halmazati büntetésül – 3 évi börtönbüntetésre, 4 évre a közügyek gyakorlásától eltiltásra, és 750 000 forint vagyonelkobzásra ítélte. Kötelezte a vádlottat 5625 forint bűnügyi költség megfizetésére. P. Zs. sz. tizedes II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében, 2 rb. felbujtóként hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében és 2 rb. felbujtóként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának vétségében, ezért – halmazati büntetésül – 1 évi és 2 hónapi – a végrehajtás tekintetében azonban 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte. Kötelezte 11 250 forint bűnügyi költség megfizetésére. Sz. J. sz. szkv. III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali vesztegetés bűntettében, felbujtóként hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, és felbujtóként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának vétségében, ezért – halmazati büntetésül – 1 évi – a végrehajtás tekintetében 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte. Kötelezte 5625 forint bűnügyi költség megfizetésére. I. R. sz. őrm. IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali vesztegetés bűntettében, felbujtóként hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, és felbujtóként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának vétségében, ezért – halmazati büntetésül – 10 hónapi – a végrehajtás tekintetében 2 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte. A vádlottat kötelezte 5625 forint bűnügyi költség megfizetésére. S. T. törm. I. r. vádlottat az ellene 2 rb. csalás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
Az ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette.
S. T. törm. I. r. vádlott fellebbezését utóbb írásban is megindokolta, és beadványában vitatta az elsőfokú ítélet megalapozottságát. Vitatta bűnösségét, valamint a bűncselekmény elkövetéséért kapott vagyoni előny nagyságát. Hivatkozott arra, hogy az általa átvett közlekedésfelügyeleti matricákat szabadságának ideje alatt mások is felhasználhatták, így cselekményeinek rendbelisége sem egyezik meg az elsőfokú ítéletben foglaltakkal. Hivatkozott továbbá arra is, hogy nála vagyongyarapodás nem mutatható ki, jelenleg is szűkös anyagi körülmények között él a családjával. A katonai pályát élethivatásának tekinti, olyan cselekményekért kell bűnhődnie, amelyeket nem követett el, és amelyek miatt választott hivatásától meg kell válnia. Az igazságnak megfelelő másodfokú döntés meghozatalát kérte.
A fellebbviteli főügyészség átiratában indítványozta, hogy az ítélőtábla katonai tanácsa a Be. 360. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően tanácsülésen az elsőfokú ítéletet a Be. 371. § (1) bekezdése alapján – a fellebbezések egyidejű elutasítása mellett – hagyja helyben.
S. T. törm. I. r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezés folytán az ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Tekintettel azonban arra, hogy az elsőfokú ítélet P. Zs. sz. tizedes II. r., Sz. J. sz. szkv. III. r. és I. R. sz. őrmester IV. r. vádlott vonatkozásában első fokon jogerőre emelkedett, és a szabadságvesztés kivételével végrehajthatóvá vált a felülbírálat a Be. 349. § (1) bekezdésében írtak alapján kizárólag S. T. törm. I. r. vádlottra szorítkozott. Mivel az elsőfokú ítéletnek S. T. törm. I. r. vádlottra vonatkozó felmentő rendelkezése ellen senki nem jelentett be fellebbezést, a felülbírálat értelemszerűen a felmentő rendelkezést sem érintette.
A felülbírálat során az ítélőtábla katonai tanácsa megállapította, hogy a megyei bíróság katonai tanácsa az eljárása során ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A bűnügyben releváns bizonyítékokat megvizsgálta, és azokat egyenként és egymással egybevetve értékelte, részben mérlegelési jogkörében eljárva minden tekintetben megalapozott tényállást állapított meg, amely mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében írt megalapozatlansági okoktól.
A bizonyítékok értékelése során a tényállás megállapításánál alapvető bizonyítékként vette figyelembe S. T. törm. I. r. vádlottnak a gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyveibe foglalt, önmagára is terhelő, feltáró jellegű, ténybeli beismerő vallomását, valamint a büntetőügy II., III., és IV. r. vádlottjainak önmagukra és az I. r. vádlottra tett terhelő vallomásait, valamint az ügyben lefoglalt, a bűnügyi iratokhoz csatolt okirati bizonyítékokat, továbbá az eljárás során kihallgatott tanúk vallomásait. E bizonyítékok kétséget kizáró és meggyőző módon alátámasztották S. T. törm. I. r. vádlott bűnösségét, ugyanakkor kellő bizonyítékot szolgáltattak ahhoz is, hogy bíróság az I. r. vádlott tekintetében, a bűncselekményből származó vagyoni előny nagyságát is meghatározza.
E bizonyítékok tükrében pedig teljes mértékben megalapozatlan S. T. törm. I. r. vádlottnak a másodfokú eljárás keretében előterjesztett – a bűnösségének megállapítását vitató – védekezése, ezért azt a fellebbviteli bíróság – egyetértve a fellebbviteli ügyészség idevonatkozó álláspontjával is – nem fogadta el.
Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács megalapozottan foglalt állást az I. r. vádlott bűnösségére vonatkozóan és törvényesen minősítette a terhére megállapított bűncselekményeket is. A fellebbviteli bíróság teljes mértékben egyetértett a katonai tanácsnak a cselekmények jogi minősítésével kapcsolatban, az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi álláspontjával. Az I. r. vádlott ugyanis az általa elkövetett bűncselekmények révén rendszeres anyagi haszonszerzésre törekedett, amelynek eredményeként 750 000 forint vagyoni előnyre tett szert, így a katonai tanács a Btk. 137. § 9. pontjában írtaknak megfelelően helyesen minősítette a cselekményét üzletszerűen elkövetettként is.
Egyetértett a másodfokú bíróság a katonai tanács azon álláspontjával is, mely szerint az I. r. vádlott hivatalos személyként valósította meg a terhére megállapított 5 rb. vesztegetési cselekményt, valamint a 46 rb. közokirat-hamisítás bűntettét is.
A Btk. 137. § 1/k) pontja értelében ugyanis a büntető törvény alkalmazásában hivatalos személy jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél, testületnél az a személy, aki közhatalmi, államigazgatási feladatot lát el.
S. T. törm. I. r. vádlott a Közlekedési Főfelügyelet értesítése alapján az 1246-os sorszámmal nyilvántartott vizsgabiztosi teendőket látta el, aki a Magyar Honvédség keretében végzett járművizsgálati tevékenységet. A Közúti Közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 8. §-ának (1) bekezdése határozza meg a közúti közlekedéssel összefüggő állami feladatokat, amelyek között a 8. § (1) bekezdés g) pontja rögzíti, hogy a járművek műszaki vizsgálata állami feladat. A törvény 24. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az üzemben tartó felelős azért, hogy a forgalomban tartott járműve a műszaki, közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi követelményeknek megfeleljen. A járművek megfelelőségét a közlekedési hatóság időszakos vizsgálaton ellenőrzi. Az időszakos vizsgálatok végzése a járműállomány területi megoszlásához igazodó vizsgálóhálózat állomásain történik [ennek részletes szabályait az 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet tartalmazza]. A (2) bekezdés értelmében az időszakos vizsgálatot a közlekedési hatóság által névjegyzékbe vett vizsgabiztos, a közlekedési hatóság megbízása alapján annak vizsgáló állomásán, illetőleg a közlekedési hatóság által kijelölt vizsgálóállomáson végzi. Az időszakos vizsgálati tevékenységet, valamint a vizsgálóállomáson biztosított személyi és tárgyi feltételeket a közlekedési hatóság ellenőrzi. A törvény 46. § (1) bekezdése értelmében a közlekedési hatósági feladatokat a Közlekedési Főfelügyelet, a Központi Közlekedési Felügyelet, és a Területi Közlekedési Felügyeletek látják el.
A hivatkozott törvényi rendelkezésekből egyértelműen kitűnik, hogy S. T. törm. I. r. vádlott vizsgabiztosi tevékenysége keretében hatósági feladatot látott el, és e közhatalmi tevékenységre vonatkozó előírások megsértésével hatáskörének jogellenes túllépésével, hivatali kötelességét megszegve járt el, amikor nem honvédségi gépjárművek műszaki vizsgáztatását a Magyar Honvédség keretén belül végezte, jogellenesen átvett anyagi ellenszolgáltatás fejében. Így tehát helyesen minősítette az első fokon eljárt katonai tanács az I. r. vádlott ezzel kapcsolatos magatartását hivatalos személy által folytatólagosan, üzletszerűen és kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettének [Btk. 250. § (1) és (3) bek.].
Az I. r. vádlott védője által enyhítése érdekében bejelentett fellebbezés ugyancsak nem alapos.
Az első fokon eljárt katonai tanács a büntetés kiszabásánál irányadó bűnösségi körülményeket teljes körűen felsorolta, és ennek során megfelelő súllyal értékelte az I. r. vádlott javára a bűnösségére is kiterjedő, feltáró jellegű beismerő vallomását, míg az e körben kialakult ítélkezési gyakorlatnak megfelelően súlyosítóként értékelte a vádlott terhére a közélet tisztaságát sértő bűncselekmények elszaporodottságát, a vádlott cselekményeinek folytatólagosságát, továbbá a többszörös halmazatot. E bűnösségi körülmények értékelésével a törvényes előírásoknak megfelelő, a belső arányokat is szem előtt tartó fő- és mellékbüntetést szabott ki az I. r. vádlottal szemben, amely mindenben megfelel a Btk. 37. §-ában írt büntetési célok elérésére. Ennél enyhébb büntetés alkalmazása már nem szolgálná hatékonyan sem a vádlott megnevelését, sem pedig az általános visszatartás szempontjainak érvényesítését.
Tekintettel arra, hogy az I. r. vádlott a szolgálati beosztásával visszaélve valósította meg a nagy számú korrupciós jellegű cselekményét, melyek révén jelentős anyagi haszonra is szert tett, törvényesen jutott arra a következtetésre az első fokon eljárt katonai tanács, hogy a vádlott méltatlannak mutatkozott a közügyekben részvételre. A mellékbüntetés időtartama ugyancsak arányos az alkalmazott főbüntetéssel és a vádlott által elkövetett cselekmények tárgyi súlyával. Ugyanakkor törvényes a vagyonelkobzásra vonatkozó ítéleti rendelkezés is.
A katonai tanács ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, így azokat az ítélőtábla katonai tanácsa S. T. I. r. vádlott vonatkozásában – helyes indokainál fogva – helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 1. Kbf. 72/2004. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás