BÜ BH 2005/169
BÜ BH 2005/169
2005.05.01.
Orgazdaságot követ el, aki ismeretlen személytől, származási okmányok nélkül két lopott lovat vásárol, a lovak valóságos értékéhez képest rendkívül alacsony vételáron [Btk. 326. §].
A Sz.-i Városi Bíróság a 2003. június 25. napján kelt ítéletével L. E. I. r. terheltet bűnösnek mondta ki jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntettében, valamint jogtalan elsajátítás vétségében. Ezért – halmazati büntetésül – 1 évi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte.
A városi bíróság ítéletében lényegében a következő tényállást állapította meg:
P. I. b.-i családi házának hátsó udvarából 2002. szeptember 18-án este 8 és 10 óra között ismeretlen személy eltulajdonított két lovat. A két sport félvér ló értéke összesen 2 352 000 forint.
A maga is lótartó I. r. terhelt ismeretlen tettestől a két lovat összesen 30 000 forintért annak ellenére megvásárolta, hogy az igen alacsony vételárból és a származást igazoló okiratok hiányából tudta, hogy azok lopásból származnak.
A nyomozó hatóság 2002. szeptember 23-án az I. r. terheltnél a lovakat lefoglalta és a sértettnek visszaadta, így a kár megtérült.
Az I. r. terhelt 2003. március 12-én a hajnali órákban hazafelé tartva felfigyelt arra, hogy a MÁV Vagon Kft. telephelye előtt, az úttesttől egy méterre, a füves részen 10 darab, összesen 150 000 forint értékű, felújításra váró fékvezérlő szelep fekszik sorban egymás mellett. Ugyanis azokat az éjszaka folyamán a telephelyről eltulajdonították.
Az I. r. terhelt már akkor elhatározta, hogy azokat jogtalanul megszerzi, s a MÉH-telepen értékesíti. Ennek megfelelően még aznap reggel 6 óra 30 perc körül lovas fogattal megjelent a helyszínen, ahol a fékvezérlő szelepeket a kocsijára felrakta. A Kft. alkalmazottai figyelőszolgálatot tartottak, s ezután az I. r. terheltet megállásra szólították fel, aki azonban a fogattal megfordult és igyekezett a helyszínről elmenekülni. Az alkalmazottak a rendőrség megérkezéséig e terheltet visszatartották. Így a kár megtérült.
A városi bíróság a jogi indokolás körében kifejtette, miszerint az I. r. terhelt a lovakhoz értő személy, s ezért a származási okiratok hiányára, s arra tekintettel, hogy a nagyobb értékű sportlovakat a tényleges érték törtrészéért vásárolhatta meg, feltétlenül tudnia kellett, hogy azok bűncselekményből származnak. Ezért e tekintetben a bűnösségét a Btk. 326. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntettében megállapította.
A másik cselekménnyel kapcsolatban pedig a városi bíróság abból a körülményből, hogy a fékvezérlő szelepek semmiképpen nem voltak szemétnek tekintendők, azok egymás mellett sorban voltak elhelyezve, értékkel bírtak, s azokat az I. r. terhelt figyelmeztetés ellenére el akarta szállítani, majd értékesíteni, a terhelt eltulajdonítási szándékára következtetett, és megállapította, hogy ezzel a Btk. 325. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogtalan elsajátítás vétségét valósította meg.
A terhelti fellebbezés folytán felülbírálva a városi bíróság ítéletét és megelőző eljárását, a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2003. október 28-án kelt ítéletével az ítéletet akként változtatta meg, hogy a jogtalan elsajátítás vétségeként értékelt cselekményt lopás vétségének minősítette; egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
A jogi minősítést illetően az említett cselekmény tekintetében a megyei bíróság rámutatott, az I. r. terhelt, amikor az említett tárgyakat észlelve elhatározta azok elvételét, tudva azt, hogy nem elveszett tárgyakról van szó, majd azokat a lovas kocsira felrakta, tehát birtokba vette, magatartásával nem a jogtalan elsajátítás vétségét, hanem a Btk. 316. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés I. fordulata szerinti lopás vétségét valósította meg.
Az ismertetett jogerős bírósági ügydöntő határozatok ellen az I. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványában lényegében az alapeljárásban hangoztatott védekezését ismétli meg, miszerint a lovakat nem vásárolta meg, hanem 30 000 forint kölcsönt adott egy személynek, aki a lovakat csupán zálogba hagyta nála. Ami pedig a fékvezérlő szelepeket illeti, azokat vashulladéknak tekintette, mivel olyan helyen voltak, ahova mások az ócskavasat viszik ki.
Mindezért az I. r. terhelt, valamint védője a nyilvános ülésen a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és e terhelt felmentését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség a nyilatkozatában – és képviselője a nyilvános ülésen – a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.
A felülvizsgálati indítvány nem bizonyult alaposnak. Amint arra a Legfelsőbb Bíróság korábban már több határozatában rámutatott, a felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 420. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, és kizárólag a Be. 405., valamint a 406. §-ában felsorolt okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok e törvényi köre viszont nem bővíthető. Abból pedig, hogy a felülvizsgálat keretében az irányadó ítéleti tényállás nem támadható, értelemszerűen következik az is, miszerint nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének a vitatására sem.
A városi bíróság megtámadott ítéletében rögzítettek szerint pedig az I. r. terhelt ért a lovakhoz, így tisztában volt azzal, hogy a vételre felkínált állatok értékének törtrészéért vásárolta meg azokat, mégpedig származási okiratok hiányában. Az irányadó tényállás szerint tehát az ismeretlen személynek nem kölcsönt adott, s az illető a lovakat nem zálogban hagyta nála.
Mindebből pedig az eljárt bíróságok helyesen következtettek arra, miszerint az I. r. terhelt a lovak megvásárlásakor tudatában volt annak, hogy azok valamely vagyoni bűncselekmény útján kerültek az eladó személy birtokába. Így pedig az eljárt bíróságok az I. r. terhelt bűnösségét e cselekménye tekintetében az orgazdaság bűntettében helyesen állapították meg.
Ami pedig a másik cselekményt illeti, a másodfokon eljárt megyei bíróság helyesen következtetett arra, hogy miután a fékvezérlő szelepek értékkel bírtak; elhelyezésük módjából és helyéből pedig az I. r. terheltben fel sem merülhetett, hogy kidobott, elhagyott tárgyakra lelt, amelyekről a tulajdonos lemondott. Ezért pedig a megyei bíróság törvényesen minősítette az I. r. terhelt említett cselekményét lopás vétségének.
Tekintettel tehát arra, hogy az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét nem a vonatkozó büntető anyagi jogi szabályok megsértésével, ellenkezőleg, azok helyes alkalmazásával állapították meg, s cselekményei jogi minősítése is törvényes, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt. Ezért a megtámadott bírósági ügydöntő határozatokat a Be. 427. §-a értelmében hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. III. 102/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás