PÜ BH 2005/17
PÜ BH 2005/17
2005.01.01.
A szakértő szakvéleményét vagy eljárását nem teszi jogellenessé önmagában az a tény, hogy más szakértők – akiknek szakvéleményét a bíróság elfogadta – ettől eltérő álláspontot foglaltak el – A jogellenes magatartás hiánya kizárja a szakértő kártérítési felelősségét [Ptk. 339. §].
A bíróság a peres felek előadása, az ügyben csatolt beszerzett és ismertetett iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg.
A nyomozó hatóság a felperes ellen folyamatban volt büntetőügyben az alperest, mint igazságügyi könyvszakértőt szakértőként kirendelte 1991 körül. A városi bíróság ítéletében a felperes bűnösségét 1 rb. jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében megállapította és ezért őt felfüggesztett börtönbüntetésre és pénzmellékbüntetésre ítélte. A megyei bíróság végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A városi bíróság az új eljárásban hozott ítéletével a felperest felmentette.
A büntetőeljárás során az alperes szakvéleményével ellentétes szakvéleményt adott dr. H. J. igazságügyi szakértő. A felülvizsgálati szakvélemény elkészítésére kirendelt Igazságügyi Könyvszakértői Bizottság véleménye szerint ,,dr. H. J. szakértői megállapításai megalapozottak voltak. Összességükben, de részleteiben is összhangban álltak a vonatkozó jogszabályokkal, egyéb előírásokkal és az ezekből következő gyakorlattal. Az alperes szakértői véleménye terjedelme ellenére csak részleteiben lehetett alkalmas a büntetőeljárás lefolytatásának megalapozására. Ezt bizonyítja többek között az eljárás rendkívüli elhúzódása. A bizottság véleménye szerint a szakértői vélemény nehézségeit az átmeneti jogbizonytalanság is okozta. Ilyen volt pl. az adókkal kapcsolatos rendeletek, később törvények évenkénti változása, hivatkozások a titkos sorszámú kormányhatározatokra, módszertani segédletek jogforrásnak tekintése stb.''
A felperes keresetet terjesztett elő alperessel szemben 7 182 760 Ft megfizetése iránt és a fenti összegből 2 382 760 Ft után kamatigénye is volt 1994. január 1. napjától. Követelését a Ptk. 339. §-ára alapozta, tehát a kártérítés általános szabályaira. Álláspontja szerint az alperes jogszabályokba ütköző szakvéleményt készített, nem vette figyelembe az 52/1988. (XII. 24.) PM számú rendelet és 10/1981. (IX. 29.) MüM számú rendelet rendelkezéseit. Ehelyett a Sz. Sz. és Tanácsadó Vállalat jogellenes magyarázatát alkalmazta és jogellenes magánvéleményét foglalta a szakvéleménybe. A felperes szerint anyagi és erkölcsi tönkretétele, egészségkárosodása az alperesnek, mint igazságügyi szakértőnek a büntetőperben játszott szerepére vezethető vissza. Kára a megyei bíróságnak átadott számlák alapján 162 760 Ft, az elmaradt jövedelemnövekedésből adódó kára 2 220 000 Ft, 4 800 000 Ft a kára azért, mert nem akkor került nyugdíjba, amikor szabályos körülmények között nyugdíjba mehetett volna, 1 millió Ft kára pedig az egészségkárosodásával áll összefüggésben.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és a felperestől perköltséget. Hivatkozott arra, hogy mint szakértő fokozott gondossággal járt el, amikor a rendelkezésre álló adatok és jogszabályok alapján szakvéleményt készített. Amennyiben a felperest érte is kár, az nem alperesi jogellenes magatartással áll összefüggésben. A vádemelésre nem csupán az alperes szakvéleménye alapján került sor, hanem valamennyi bizonyítékot figyelembe vettek.
A kereseti kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
A felperes a kártérítés általános szabályaira hivatkozással terjesztette elő keresetét.
A Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A bíróság az alperesi ellenkérelemben foglaltakra figyelemmel vizsgálta a felperes kártérítési igényét. Az alperes azt állította, hogy jogellenes magatartást nem tanúsított, így a felperest esetleg ért kár nem lehet okozati összefüggésben alperesi jogellenes magatartással. Felróhatóság nem állapítható meg terhére, a felperes pedig a kárt sem bizonyította.
A kártérítés egyik feltétele az alperesi jogellenes magatartás, amit a felperesnek kell bizonyítania. A bíróságnak az iratok csak részlegesen álltak rendelkezésére. A peres felek további iratok beszerzését nem indítványozták, jelen perben pedig a bíróságnak hivatalból bizonyítási kötelezettsége nincsen. Így nem áll rendelkezésre az alperes büntetőeljárás során készített szakvéleménye sem és teljes terjedelmében a felülvizsgálati szakvélemény sem. A felek azonban az alapvető tényeket és adatokat egyezően adták elő, így ezen iratok hiánya a döntés meghozatalát nem gátolta.
Vizsgálva az alperes magatartását megállapítható, hogy kirendelés alapján igazságügyi szakértőként készített szakvéleményt, amit a későbbiek során kiegészített. Szakvéleményét a rendelkezésre álló adatokra és jogszabályokra, egyéb joganyagokra alapozta. Később az eljárás során ellentétes szakvélemény született és az Igazságügyi Könyvszakértői Bizottság felülvizsgálati könyvszakértői véleményében ez utóbbi szakvéleményt tartotta megalapozottnak.
A bíróság megítélése szerint jelen esetben a szakvélemény elkészítése nem tekinthető jogellenes magatartásnak akkor sem, ha a későbbiekben arról más szakértő vagy szakértői bizottság megállapította, hogy az abban foglaltak nem teljesen, csak részleteiben helytállóak. Amennyiben a szakértő a reá vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket betartja a szakvéleménye elkészítése során, jogellenes magatartásként nem értékelhető, hogy más szakvéleményekben foglaltakkal ellentétes álláspontot foglalt el.
A jogellenes magatartás, mint feltétel hiánya önmagában kizárja az alperes kártérítési felelősségét, a bíróság azonban a következőkre kíván utalni.
Helyes az alperesi álláspont a tekintetben, hogy a büntetőeljárás során a szakvélemény egy a bizonyítékok sorából, azt az egyéb bizonyítékokkal össze kell vetni, szükség szerint mód van más szakértő kirendelésére vagy felülvizsgálatra.
Nem tehető tehát olyan megállapítás, hogy a felperes anyagi és erkölcsi tönkretétele, egészségkárosodása egyértelműen az alperesnek, mint igazságügyi szakértőnek a büntetőperben játszott szerepére eredeztethető vissza.
A bíróság a szakvélemény érdemi megállapításait nem vizsgálta. Azonban még az egyéb feltételek megléte esetén is az alperes felelőssége kimentése körében sikerrel hivatkozhatna a felülvizsgálati szakértői vélemény V/a) pontjának 3. bekezdésében foglaltakra. Ez ugyanis kifejti, hogy mi volt az a tényező, ami a szakértői vélemény nehézségeit okozta.
A bíróság a kár bekövetkezését, illetve a kár mibenlétét részleteiben azért nem vizsgálta, mert a felperesi kereset elutasítása egyéb jogszabályi feltételek hiánya miatt történt.
Az ítélet megváltoztatása és a kereset teljesítése érdekében a felperes fellebbezett. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy a szerződésen kívüli kártérítési felelősségnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti egyik feltétele, hogy a kárt másnak jogellenesen okozzák. Jogellenességen a jogszabályokkal ellentétes magatartást kell érteni.
A büntetőeljárásról szóló – a szakvélemény adásakor hatályban volt – 1973. évi I. törvény (Be.) 68. §-ának (1) bekezdése szerint akkor kell a büntetőeljárásban szakértőt igénybe venni, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megismeréséhez különleges szakértelem szükséges. A szakvélemény olyan bizonyítási eszköz, amelyet a hatóságok a Be. 5. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott alapelv szerint önmagában és a többi bizonyítékkal összevetve, összességében is szabadon értékelnek és azt az ezen alapuló meggyőződésük szerint bírálják el. A Be. 76. §-ának (2) bekezdése értelmében a szakértő köteles a hatóság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni, illetőleg a szakvéleményt kiegészíteni, ha a szakvélemény, illetőleg annak bármely része hiányos, homályos, önmagával vagy más szakvéleménnyel vagy az ügy más adataival ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként kétség fér. Amennyiben ez nem vezet eredményre, vagy egyéb okból szükséges, a 77. § (1) bekezdése szerint más szakértőt kell kirendelni, végül pedig – ha a szakkérdés más szakértő kirendelésével sem tisztázható – a 78. § szerint a szakvélemény felülvizsgálata rendelhető el.
Az igazságügyi szakértőkről szóló – a büntetőeljárás idején hatályban volt – 4/1976. (III. 4.) MT rendelet 1. §-a szerint az igazságügyi szakértő feladata a kirendelő szerv számára a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel az igazság megállapításának segítése. A 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 5. §-ának (2) bekezdéséből kitűnően a szakértő tevékenysége során részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvénynek megfelelően köteles eljárni. A 28. § értelmében a szakértő a vizsgálatot a jogszabályok szerint, a tudomány állásának és a korszerű szakmai ismereteknek megfelelő eszközök, eljárások és módszerek felhasználásával köteles elvégezni.
Az idézett jogszabályokból levonható az a következtetés, hogy az igazságügyi szakértő nem tanúsít a jogszabályokkal ellentétes magatartást akkor, ha a szakvéleményt a rá vonatkozó jogszabályok megtartásával készíti el, de szakmai véleménye nem egyezik meg más szakértők véleményével. A Be. eleve számításba veszi, hogy egy adott szakkérdést egyes szakértők eltérően ítélhetnek meg. Az ebből eredő ellentmondás feloldását és a helyes döntést szolgálják azok az eljárási szabályok, amelyek a szakvélemény hibáinak, hiányosságainak kiküszöbölését segítik elő és a szakvéleményt a hatóság (bíróság) mérlegelő kontrollja alá helyezik.
Az adott esetben nem merült fel adat arra, hogy az alperes által adott szakvélemény az igazságügyi szakértőkre, a szakvélemény adására vonatkozó bármely jogszabályt megsértette volna. Helyesen foglalt tehát állást az elsőfokú bíróság akként, hogy a kárfelelősségnek egyik eleme, a jogellenesség hiányzik, ezért a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Pécsi Ítélőtábla Pf. III. 20.356/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás