BÜ BH 2005/171
BÜ BH 2005/171
2005.05.01.
A másodfokú bíróság határozata ellen fellebbezésnek van helye, ha az elsőfokú bíróság mulasztását pótolva utasítja el az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett fellebbezést [Be. 341. § (1) bek., 347. § (1) bek., 359. § (1) bek., 383. § (1) bek.].
Az elítélt perújítási ügyében a megyei bíróság végzésével a védő által benyújtott perújítási indítványt elutasította.
A megyei bíróság a végzést kézbesítette a védőnek az elítéltnek is, akik a végzés ellen fellebbezést jelentettek be.
Az ítélőtábla a 2004. április 19-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését a perújítási indítványt elutasító részében helybenhagyta, egyben az elítélt fellebbezését, mint nem jogosulttól származót elutasította.
A végzés indokolásában megállapította, hogy ,,az elítélt fellebbezésének, mint az arra nem jogosulttól származónak elutasítása szerves részét képezte a megyei bíróság végzése másodfokon történő elbírálásának'', ,,az ítélőtábla e tekintetben nem elsőfokú, hanem másodfokú döntést hozott, ami ellen a fellebbezés kizárt. Ezért e rendelkezés ellen perorvoslatnak nincs helye''.
Az ítélőtábla végzése ellen a fellebbviteli főügyészség az elítélt fellebbezésének elutasításával kapcsolatos jogi indokolás ellen nyújtott be fellebbezést, kifogásolva a (fellebbezést elutasító végzés elleni) jogorvoslat kizárását.
Az ítélőtábla a 2004. május 4-én hozott végzésével az ügyész által bejelentett fellebbezést elutasította.
E végzés ellen a fellebbviteli főügyészség fellebbezést jelentett be.
A Legfelsőbb Bíróság a 2004. június 15. napján hozott végzésével az ítélőtábla végzése ellen az ügyész által bejelentett fellebbezést elutasító végzését hatályon kívül helyezte.
Az ítélőtábla az iratokat ezt követően a végzés elleni fellebbezés elbírálására a Legfelsőbb Bírósághoz terjesztette fel.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla végzését változtassa meg és mondja ki, hogy annak az elítélt fellebbezését elutasító rendelkezése ellen fellebbezésnek van helye.
Az ügyészi fellebbezés alapos.
Jelen esetben a perújítási indítványt elutasító végzés ellen az elítéltnek a törvény fellebbezési jogot nem biztosít. Ezért az elítélt fellebbezését az elsőfokú bíróságnak a Be. 341. § (1) bekezdése alapján, mint nem jogosulttól származót kellett volna elutasítania.
Mivel az elsőfokú bíróság ezt elmulasztotta, a Be. 359. § (1) bekezdése alapján a nem jogosulttól származó fellebbezést a másodfokú bíróság utasította el.
A Be. 347. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha azt a törvény nem zárja ki. A nem jogosulttól származó fellebbezést elutasító végzés ellen a törvény a jogorvoslati lehetőséget nem zárja ki, így ellene az elsőfokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye.
A Be. 383. § 1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság eljárása során hozott olyan nem ügydöntő végzés ellen, amely ellen az elsőfokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye, ha a végzést a megyei bíróság hozta, az ítélőtáblához, ha az ítélőtábla hozta, a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbezésnek van helye.
Amikor tehát a másodfokú bíróság a másodfokú eljárása során a védői fellebbezés érdemi elbírálásával egyidejűleg az elsőfokú bíróság mulasztását pótolva a terhelt fellebbezését, mint nem jogosulttól származót elutasította, olyan nem ügydöntő végzést hozott, amely ellen az elsőfokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye.
Ezért az ítélőtábla e rendelkezése ellen a fellebbezés kizárása a törvényi szabályozással ellentétes.
Téves az ítélőtábla azon indokolása, hogy a terhelt fellebbezésének elutasítása ,,szerves részét képezte a megyei bíróság végzése másodfokon történő elbírálásának'', ,,a másodfokú bíróság nem ügydöntő határozatának volt tehát elsőfokú előzménye''. Az elítélt fellebbezését megelőzően ugyanis az ügyben nem vett részt, nem tett olyan eljárási cselekményt, amely elsőfokú döntést igényelt volna. Annak pedig nincs jelentősége, hogy az ítélőtábla a perújítási indítványt elutasító végzés érdemi, másodfokú elbírálásával egyidejűleg ugyanabban a határozatban pótolta az elsőfokú bíróság mulasztását és hozta meg az elítélt fellebbezését elutasító rendelkezését. E rendelkezés nem értékelhető olyan másodfokú döntésként, amely ellen a fellebbezés lehetőségét a törvény kizárná.
Az ítélőtábla végzésének rendelkező része hiányos is, mivel nem tartalmazza az indokolását megalapozó rendelkezést, a fellebbezési jog kizárására utalást.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla végzését a Be. 371. § értelmében megváltoztatta, és kimondta, hogy az elítélt fellebbezését – mint nem jogosulttól származót – elutasító rendelkezése ellen a Be. 393. § alapján fellebbezésnek van helye.
(Legf. Bír. Bkf. II. 743/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás