GÜ BH 2005/184
GÜ BH 2005/184
2005.05.01.
Elidegenítési és terhelési tilalommal terhelt gépkocsi – törzskönyv nélkül történő – megvásárlása esetén a vevő rosszhiszeműségének vizsgálatánál irányadó szempontok [Ptk. 114. § (3) bek., 365. § (1) bek.; 35/2000. (XI. 30.) BM r. 69. § (1) bek., 74. § (1) bek.].
A felperes 2001. június 3-án megvásárolta az I. r. alperestől a ... PEUGEOT 206 típusú személygépkocsit 1 400 000 Ft vételár ellenében. Az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg a felperes a vételárat kifizette, az I. r. alperes pedig a gépkocsi jármű-kísérőlapját, valamint forgalmi engedélyét a felperesnek kiadta. A gépkocsi törzskönyvével kapcsolatban előadta, hogy az autót nemrégiben vásárolta, részére még nem küldték meg a törzskönyvet, de annak megérkezését követően haladéktalanul továbbítani fogja a felperesnek. A forgalmi engedély részét képező üzembentartói lap szerint a tulajdonos az I. r. alperes, az okmány kiállítása 2001. május 28-án történt. A jármű-kísérőlap szerint, egyezően a forgalmi engedély adataival – az üzembe helyezésre 2000. június 29-én került sor, első tulajdonosa R. K. volt. A jármű-kísérőlap második oldalán szereplő adatok szerint a polgármesteri hivatal részére ez a szerződés 2001. május 28-án bemutatásra került, Gy. L. tulajdonosi minőségének feltüntetésével. Az I. r. alperes részére a jármű-kísérőlap ezen adatokkal 2001. június 22-én került kiállításra. A vétel alkalmával az I. r. alperes közölte, hogy a kocsinak kisebb sérülése volt, annak a szakszerű javítása azonban megtörtént.
Az I. r. alperes a gépkocsi megvásárlásához kölcsönt vett igénybe az II. r. alperestől. A kölcsön összege 1 600 000 Ft volt. A kölcsön igénybevételének az időpontja szintén 2001. május 28-a volt, és ugyanezen a napon kelt a kölcsön biztosítására szolgáló vételi jog alapítására, továbbá az elidegenítési és terhelési tilalom biztosítására vonatkozó szerződéses kikötés, illetőleg megállapodás. Az I. r. alperes a II. r. alperes javára kikötött jogokat az illetékes hatóságnál köteles volt bejegyeztetni, illetőleg a nevére kiállított törzskönyvet a II. r. alperesnek átadni. Sem a forgalmi engedélyben, sem a törzskönyvben nem került bejegyzésre az elidegenítési és terhelési tilalom, az illetékes önkormányzati hatóság azonban a korlátozást a nyilvántartásába bevezette. Ez utóbbi bejegyzés alapján szerzett tudomást később a felperes arról, hogy az általa megvásárolt gépkocsit milyen kötelezettségek terhelik.
A II. r. alperes tudomást szerzett a gépkocsi elidegenítéséről és ezért 2001. július 24-én a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta. Ugyanezen a napon bejelentette azt is, hogy a szerződésben kikötöttek szerint vételi jogát gyakorolja.
Az I. r. alperessel szemben indult büntetőeljárás alatt a gépkocsit lefoglalták, majd azt a foglalás alól 2002. június 10-én feloldották. A II. r. alperes a felperest 2002. június 24-én felszólította a gépjármű kiadására a felperes azonban ez elől elzárkózott.
A felperes időközben a gépkocsi műszaki vizsgálatát elvégeztette, ahol megállapításra került, hogy a gépkocsi súlyosan sérült volt, azt szakszerűtlenül javították ki, nagyobb kárt okozva ezáltal, mint aminek elhárítására törekedtek. A szakvélemények szerint a gépkocsi hozzávetőlegesen a fele értékét képviseli a vételárként kifizetett összegnek.
A felperes 2002. február 1-jén benyújtott, többször módosított keresetében az alperesek marasztalását az alábbiak szerint kérte (27. számú tárgyalási jegyzőkönyv). Elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a perbeli gépjármű tulajdonjogát megszerezte. Ezzel összefüggésben azt kérte, hogy a II. r. alperest kötelezze a bíróság a gépjármű törzskönyvének a kiadására. A gépkocsi hibás teljesítésére való tekintettel 650 000 Ft árleszállítás alkalmazását kérte, valamint ezen összeg 2001. június 4-étől járó kamatainak a megfizetését.
Arra az esetre, ha a bíróság a tulajdonjog megállapítására jogi lehetőséget nem látna, kérte, hogy az eredeti állapot helyreállítása mellett kötelezze az I. r. alperest 1 400 000 Ft vételár visszafizetésére és az összeg ugyancsak 2001. június 4-étől járó kamatainak a megtérítésére. Igényt tartott az érvénytelenség miatt bekövetkezett 26 000 Ft átírási költség, mint kárösszeg kifizetésére is. Ez esetben a gépjárművet visszaszolgáltatja és a II. r. alperessel szemben kereseti igényt nem támaszt.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte.
A II. r. alperes kérte a felperes és az I. r. alperes közötti szerződés érvénytelenségének a megállapítását és a felperesnek a gépkocsi kiadására kötelezését.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a gépkocsi tulajdonjoga érvényes szerződés alapján a felperest illeti meg és kötelezte a II. r. alperest a törzskönyv kiadására. Kötelezte továbbá az I. r. alperest árleszállítás címén 650 000 Ft felperes javára történő megfizetésére, a II. r. alperes nyilatkozatát pedig viszontkeresetként értékelve azt elutasította. Az elsőfokú bíróság rendelkezéseit a Ptk. 114. § (3) bekezdésére a közúti közlekedési, igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet (továbbiakban: BM rendelet) 76. § (1) bekezdésére, a Ptk. 301. § (2) bekezdése, valamint 306. §-ára alapította.
A II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét tulajdonjog megállapítására és törzskönyv kiadására vonatkozó részében elutasította. Mellőzte a viszontkereset elutasítására vonatkozó rendelkezést és ennek megfelelően döntött a perköltségviselés tárgyában is.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperest a Pp. 123. §-ában írt megállapítási kereset előterjesztésének lehetősége nem illette meg, miután az abban foglalt feltételek nem állnak fenn. Az I. r. alperes a felperessel szemben fennálló kötelezettségét nem vitatta, ezért a felperesnek nem volt olyan joga, amelyet az I. r. alperessel szemben meg kellett volna óvni. Nem volt az I. r. alperessel szemben olyan követelése sem, amely alapján nem követelhetett volna teljesítést. Megállapította azt is a másodfokú bíróság, hogy a II. r. alperesnek nem volt viszontkeresete, ezért nem volt arra sem lehetősége az elsőfokú bíróságnak, hogy a II. r. alperes viszontkeresetét elutasítsa, vagy őt e tekintetben perköltségben marasztalja. Kifejtette, hogy a felperes az adásvételi szerződés megkötése során kifejezetten rosszhiszeműen járt el, ezért az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző szerződés semmis. A már hivatkozott BM rendelet 71. § (1) bekezdése, (4) bekezdése, a 74. § (3) és (4) bekezdése, valamint a 76. § (1) bekezdés h) pontja értelmében a felperesnek tudnia kellett volna, hogy a gépjármű tulajdonjogát valamely oknál fogva nem szerezheti meg. A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a felperes másodlagos kereseti kérelmével a felperes és az I. r. alperes fellebbezésének hiányában a másodfokú bíróság nem foglalkozhatott és ez okból nem érinthette a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az árleszállítás címén megítélt marasztalási összegét sem.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint, a másodfokú bíróság ítélete anyagi és eljárásjogi jogszabályokat sért. Alaptalan, iratellenes és valójában a felek közötti jogvitát semmilyen módon nem rendezte el. Téves a felülvizsgálati kérelemben írtak szerint a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperesnek nem volt lehetősége tulajdonjogának megállapítása iránt keresetet előterjeszteni, illetve a felperes tulajdonjogának a megállapítását nem mindkét alperessel szemben kérte. A felperes állította: jogszabályt sértett a másodfokú bíróság akkor, amikor bár megállapította a szerződés érvénytelenségét, annak jogkövetkezményeit mégsem alkalmazta. Téves és jogszabálysértő az az álláspont is, hogy fellebbezés hiányában nem foglalkozhatott a másodlagosan előterjesztett kereseti kérelemmel. Arról ugyanis – az elsődleges kereseti kérelem elutasítása esetén – mindenképpen döntenie kellett volna. A felperes utalt a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1986. évi 65. szám alatt közzétett eseti döntésére. Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a II. r. alperes perbeli nyilatkozata nem viszontkereset. A jogszabályokkal ellentétesen minősítette őt rosszhiszemű vevőnek a másodfokú bíróság. A gépjármű tulajdonjoga a jármű-kísérőlappal igazolva volt. A felperes semmilyen körülményből nem következtethetett arra, hogy a szerződéssel harmadik személy valamilyen jogát sérti.
A felperes kérte a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, illetőleg a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát. Amennyiben pedig erre lehetőséget nem lát a Legfelsőbb Bíróság, úgy indítványozta a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását.
A II. r. alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A kérelemben írtak szerint a felperes tudatosan kötött érvénytelen szerződést. Az elidegenítési és terhelési tilalommal terhelt gépjármű forgalomképtelen volt, elidegenítése semmis. Az elidegenítési és terhelési tilalmat közhiteles nyilvántartásba az adásvételi szerződés megkötését megelőzően bejegyezték, így az mindenkivel szemben hatályos, dologi hatályú jog. A felperes tudta, hogy a gépjármű törzskönyvvel rendelkezik, ezért jóhiszemű eljárás mellett a törzskönyv átadását kellett volna követelnie. A felperes rosszhiszeműségét a BM rendelet 39. § (1) bekezdése, 71. §-a, 74. § (4) bekezdése, végül pedig 94. § (3) bekezdése is alátámasztja.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság rögzíti, hogy a II. r. alperes 22. sorszám alatti beadványában az alábbi kérelmet terjesztette elő: ,,a fentiek alapján kérjük a T. Bíróságot, hogy állapítsa meg a felperes és az I. r. alperes közötti és a gépjárműre vonatkozó adásvételi szerződés érvénytelenségét és kötelezze a felperest a gépjármű átadására, valamint a perköltség megfizetésére''. Az elsőfokú bíróság e nyilatkozatot tekintette viszontkereseti kérelemnek és ennek megfelelően határozott az elsőfokú ítéletben. A II. r. alperes 2004. február 23-án a másodfokú bíróság előtt 6. sorszám alatt előterjesztett észrevételében azonban kijelentette, hogy a II. r. alperes az elsőfokú eljárásban viszontkereseti kérelmet nem terjesztett elő. A másodfokú bíróságnak erre vonatkozó megállapítása a II. r. alperes 6. sorszámú nyilatkozatán alapul. A felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet annak keretei között a felperes keresetére alapítva bírálhatta felül.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet jogszabálysértő.
Alaptalan a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperes csak a Pp. 123. §-ára alapította a keresetét és marasztalást nem kért. A 27. számú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítettek szerint a felperes eshetőlegesen terjesztette elő kereseti kérelmét, elsődlegesen a szerződés érvényességére alapítva, másodlagosan, amennyiben elsődleges kérelme nem állna meg, úgy az érvénytelenség következményeinek az alkalmazását kérte. Az elsődleges kereseti kérelmében az I-II. r. alperessel szemben a gépkocsi tulajdonjogának a megállapítása mellett marasztalást is kért. Egyrészt kérte a II. rendű alperest kötelezni a törzskönyv kiadására, másodsorban pedig szavatossági igényt érvényesített az I. r. alperessel szemben. A szavatossági igény érvényesítésének a feltétele, hogy a felek között érvényes szerződés álljon fenn. A felperesnek tehát jogi érdeke fűződött a tulajdonjog megállapításához egyrészt a II. r. alperessel szemben, akinek a vételi joga, illetőleg a javára kikötött elidegenítési terhelési tilalom a tulajdonszerzését akadályozhatta és jogi érdeke állt fenn az I. r. alperessel szemben is, mert csak érvényes szerződés esetében tudott vele szemben árleszállítási igénnyel élni. Az ügyben eljárt bíróságoknak tehát mindenekelőtt azt a kérdést kellett tisztázni, hogy a felperes és az I. r. alperes között létrejött adásvételi szerződés érvényes-e, illetőleg a II. r. alperesnek van-e olyan joga, amely a felperest tulajdonszerzésében korlátozhatná.
A Ptk. 114. § (1) bekezdése értelmében, ha jogszabály vagy bírósági határozat a rendelkezés jogát kizárja, vagy korlátozza, az e tilalommal, illetőleg korlátozással ellentétes rendelkezés semmis. A Ptk. 114. § (2) bekezdése a szerződéssel kikötött elidegenítési és terhelési joggal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz. Az alperesek között létrejött fenti kikötés érvényesnek tekinthető, mert a tulajdonjog átruházása alkalmával korlátozták a rendelkezési jogot, éspedig a II. r. alperes érdekében, az általa nyújtott kölcsön visszafizetésének biztosítéka gyanánt. A Ptk. 114. § (3) bekezdése dologi hatályúvá, tehát mindenkivel szemben hatályossá teszi a szerződéssel kikötött elidegenítési és terhelési tilalmat abban az esetben, ha azt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, a rendelkezési jogot alapító személy egyébként rosszhiszemű volt, vagy a rendelkezés ellenérték nélkül történt. A perbeli esetben a Ptk. 114. § (3) bekezdés b) pontjának a megvalósulását lehetett csak vizsgálni, tekintettel arra, hogy nem ingatlan adásvételéről, hanem ingó adásvételről volt szó, illetőleg a szerződés visszterhesen jött létre a felperes és az I. r. alperes között.
A jogvita eldöntése szempontjából alapvető jelentőségű a felperes magatartásának a minősítése, vagyis, hogy az ügylet kapcsán jóhiszeműen, vagy pedig rosszhiszeműen járt-e el. A felperes magatartásának értékelésénél, jó- vagy rosszhiszeműségének megítélésénél azt kellett vizsgálni, hogy a felperes tudta, vagy tudnia kellett-e azt, hogy harmadik személynek, adott esetben a II. r. alperesnek a gépkocsira nézve olyan joga állhat fenn, amely a tulajdonszerzését akadályozhatja. Az nem vitás, hogy a felperes erről a tényről nem tudott, kérdés azonban, hogy tudnia kellett-e az említett jogok fennállásáról.
A BM rendelet 69. § (1) bekezdése szerint a jármű-kísérőlap a jármű belföldi nyilvántartásba vételéig a jármű feletti rendelkezési jogot, illetőleg az előzetes eredetiségellenőrzés eredményét igazoló okmány. A BM rendelet 70. § (1) bekezdés szerint a jármű-kísérőlapot a jármű belföldi értékesítésekor a vevőnek át kell adni. A BM rendelet 71. § (1) bekezdése kimondja, hogy a jármű tulajdonjogát igazoló okirat a törzskönyv. A (3) bekezdés szerint a jármű elidegenítésekor, a tulajdonos adatainak változásakor új törzskönyvet kell kiállítani, a korábban kiadott törzskönyvet, valamint a forgalmi engedélyt be kell vonni, és a hivatalnak fel kell terjeszteni. A (4) bekezdés azt tartalmazza, hogy az ellenkező bizonyításig a törzskönyvet birtokló ügyfelet kell jogszerű tulajdonosnak tekinteni. A BM rendelet 74. § (1) bekezdésének előírása szerint a törzskönyvet a közlekedésigazgatási hatóság adat-felvételezése alapján a hivatal állítja ki, és postai úton továbbítja a jogosult részére. A (3) bekezdés kimondja: a törzskönyvet csak a tulajdonosnak, illetve a közjegyzői vagy ügyvédi okiratban arra feljogosított meghatalmazottnak lehet kiadni. A (4) bekezdés szerint továbbá a jármű tulajdonjogát érintő korlátozás (elidegenítési, terhelési tilalom stb.) esetén a törzskönyv kizárólag a korlátozás jogosítottja részére adható ki. Ugyanakkor a BM rendelet 76. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a törzskönyv kiadásáig a jármű tulajdonjogát igazolja – többek között – az adásvételi szerződés [h) pont], és a jármű-kísérőlap [j) pont].
A BM rendelet rendelkezéseinek az összevetése alapján megállapítható, hogy a tulajdonosi minőséget feltünteti a jármű kísérőlap, a forgalmi engedély, valamint a törzskönyv. Tulajdonosváltozás esetében új törzskönyvet kell kiállítani, amelyet postai úton továbbítanak a jogosult részére. A törzskönyv kiadásáig pedig a jármű tulajdonjogának igazolására alkalmas az adásvételi szerződés és a jármű-kísérőlap is. A fenti okmányokból a felperes az adásvételi szerződést, a forgalmi engedélyt és a jármű-kísérőlapot megkapta. Ezek az I. r. alperes tulajdonosi minőségét igazolták. A felperes törzskönyvet kétségtelenül nem kapott. Miután az I. r. alperes tulajdonszerzése és a gépkocsi felperes részére történő értékesítése között a jármű-kísérőlapból megállapíthatóan mindössze 5 nap telt el, a törzskönyv kérésekor elfogadható volt az az I. r. alperesi előadás, mely szerint annak kiadása folyamatban van, és megérkezését követően azt a felperesnek továbbítani fogja.
A fenti felperesi magatartásnak a jogszabályok tükrében való értékelése alapján nem lehetett azt a következtetést levonni, hogy a felperes rosszhiszeműen járt el a gépkocsi megszerzésekor vagy, hogy tudnia, számolnia kellett azzal, hogy tulajdonszerzése harmadik személynek esetleg fennálló valamely jogát sértheti. Nem vitás, hogy a tulajdonosi minőséget egyértelműen a törzskönyv igazolta volna. A felperes azonban bízott az I. r. alperes által előadottakban. Magatartása, valamennyi körülményt összevetve is, legfeljebb gondatlannak minősíthető. (A II. r. alperes javára fennálló korlátozást nem tartalmazza sem az I. r. alperes nevére 2001. június 22-én kiállított jármű-kísérőlap, sem a 2001. május 28-án benyújtott adatlapok és a benyújtott okiratok regisztrációja.) A Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok 1998. számában 224. sorszám alatt közzétett jogesetében kifejtette, hogy a vevő gondatlansága nem teszi a vevőt rosszhiszeművé. A felperes a II. r. alperest megillető, a fentiek miatt kötelmi hatályúnak minősülő elidegenítési és terhelési tilalom ellenére tehát a gépkocsi tulajdonjogát megszerezte.
A Ptk. 375. § (3) bekezdése, 374. § (5) bekezdése alapján a vételi jog esetében is alkalmazni kell az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseket. Ezzel összefüggésben azt kellett eldönteni, hogy bár a II. r. alperest megillető elidegenítési és terhelési tilalom ellenére a felperes tulajdonjogot szerzett, tulajdonjogának megszerzésében akadályozhatta-e őt a II. r. alperes javára kikötött vételi jog. Az elővásárlási (vételi) jog megsértésével kötött szerződés esetében – bár a törvény erről külön nem rendelkezik – a vevő harmadik személy megszerzi a dolog tulajdonjogát abban az esetben, ha jóhiszemű volt és ellenérték fejében szerzett, feltéve, hogy az elővásárlási (vételi) jog ingó dologra vonatkozott. Ebben az esetben a sérelmet szenvedett félnek kártérítési igénye keletkezik az eladóval szemben. A vevő pedig jóhiszeműnek akkor tekinthető, ha a szerződés megkötésekor nem tudta és a körülményekből nem is kellett tudnia, hogy a dologra más személynek elővásárlási (vételi) joga van. Az elidegenítési és terhelési tilalomnál írtak a felperes jó-, illetve rosszhiszeműségére vonatkozóan a vételi joggal összefüggésben is alkalmazásra kerülnek. A szerződést tehát a II. r. alperessel szemben hatályosnak kell tekinteni.
Helyesen döntött ezért az elsőfokú bíróság, amikor a felperes tulajdonszerzését megállapította. Annak megfelelően a törzskönyvnek a kiadásában marasztalta a II. r. alperest.
Fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gfv. VII. 30.160/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás