187/B/2005. AB határozat
187/B/2005. AB határozat*
2009.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban levő ügyekben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 92. § (4) bekezdése második mondata, valamint harmadik mondatának „illetőleg a házassági vagy gyermekelhelyezési perben a bíróság” szövegrésze, valamint az (5) és (6) bekezdése – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 92. § (4) bekezdése második mondata, valamint harmadik mondatának „illetőleg a házassági vagy gyermekelhelyezési perben a bíróság” szövegrésze, valamint az (5) és (6) bekezdése – az Alkotmány 8. § (1) bekezdésére és 67. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
Indokolás
I.
A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság bírája az előtte K.21.124/2004., illetve K.21.153/2004. számon közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránt indult eljárásokban – az eljárások felfüggesztése mellett – a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 92. § (4) bekezdése második mondata, valamint harmadik mondatának „illetőleg a házassági vagy gyermekelhelyezési perben a bíróság” szövegrésze, valamint az (5) és (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Ezzel összefüggésben annak kimondását is kérte, hogy a támadott rendelkezések a folyamatban lévő perekben nem alkalmazhatók.
A megyei bíróság előtt folyamatban levő mindkét – egyébként egymással nem összefüggő – peres ügy előzménye, hogy korábbi bírósági ítéletek a gyermekeknek az egyik szülőnél való elhelyezéséről rendelkeztek és szabályozták a különélő szülőknek a gyermekükkel való kapcsolattartását. A bírói kezdeményezés benyújtásakor mindkét ügyben gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti perek vannak folyamatban és mindkét esetben a különélő és következésképpen a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti perben felperes szülők – különböző okokra hivatkozással – kérelmet terjesztettek elő az illetékes gyámhivatalnál a kapcsolattartás megváltoztatása iránt. A gyámhivatal a Csjt. 92. § (4) bekezdésére hivatkozással mindkét esetben megállapította hatáskörének hiányát, ugyanis a folyamatban levő gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti perekből kifolyólag – a szülők megegyezésének hiányában – a kapcsolattartás megváltoztatásáról is a bíróság dönthet. A gyámhivatal ezen jogerős közigazgatási határozatainak a bírósági felülvizsgálatát kezdeményezték a különélő szülők. Ugyanakkor maga az indítványozó megjegyzi, hogy a folyamatban levő gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti perekben a különélő szülők nem terjesztettek elő kereseti kérelmet a kapcsolattartás újraszabályozására, ennek hiányában a bíróság – bár rendelkezik hatáskörrel – ebben a kérdésben nem dönthet, azaz nincs hivatalbóli döntéshozatali joga a kapcsolattartás szabályozására.
A gyámhivatali határozatok felülvizsgálatával kapcsolatos eljárásokat felfüggesztő bíró azzal indokolta az indítványát, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezések nem felelnek meg a jogbiztonság alkotmányos követelményének, mivel azokból nem derül ki egyértelműen, hogy „milyen eljárás (kapcsolattartás, kapcsolattartás megváltoztatása) során mikor, melyik hatóság jogosult eljárni.” Ezért a támadott rendelkezések az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, valamint a „67. § (1) bekezdésében rögzített gyermeki jogok sérelmét” eredményezik.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.”
2. A Csjt. támadott rendelkezései:
„92. § (4) A kapcsolattartásról – a szülők megegyezésének hiányában, illetőleg a szülők és a gyám közötti vita esetében – a gyámhatóság dönt. Ha házassági vagy gyermekelhelyezési per van folyamatban, a szülők megegyezésének hiányában a kapcsolattartásról a bíróság dönt. A gyámhatóság, illetőleg a házassági vagy gyermekelhelyezési perben a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja, illetőleg e jog gyakorlásának szünetelését rendelheti el.
(5) Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, ennek megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül csak a bíróságnál lehet kérni.
(6) A kapcsolattartásra vonatkozó bírósági határozat végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik.”
III.
A bírói kezdeményezés nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság több alkalommal állást foglalt a jog egyértelműsége, és annak alkotmányossági összefüggései tekintetében.
Gyakran hivatkozott határozatában megállapította, hogy „a jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.” [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]
Elvi éllel mutatott rá arra, „(...) hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.” [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]
Az Alkotmánybíróság a jogértelmezéssel összefüggésben a 1263/B/1993. AB határozatában rámutatott arra, hogy alkotmányellenességre csak az a helyzet vezet, ha „(...) a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései olyannyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabály-értelmezés már nem elegendő, s a jogalkotási fogyatékosság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság sérelmét idézi elő.” (ABH 1994, 672, 673–674.) Hasonló következtetésre jutott 534/E/2001. AB határozatában: „(...) egy jogszabály vagy annak valamely rendelkezése csak akkor tekinthető az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság szerves részét képező jogbiztonság követelményébe ütközőnek, ha megfogalmazása olyannyira homályos, hogy jogalkalmazói értelmezéssel sem tölthető ki tartalommal, vagy határozatlansága lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára.” (ABH 2002, 1283, 1291–1292.)
A jelen ügyben is releváns megállapítása szerint „csak a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen jogszabály sérti a jogbiztonságot.” [36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 227–228.] A 10/2003. (IV. 3.) AB határozatában az Alkotmánybíróság kifejtette „(...) hogy a jogbiztonságnak része a világos, felismerhetően értelmezhető és egyértelmű normatartalom. A normaszöveg értelmezhetetlenségének, avagy eltérő értelmezést engedő voltának az a következménye, hogy kiszámíthatatlan helyzetet teremt a norma címzettjei számára.” (ABH 2003, 130, 135.)
Az Alkotmánybíróság megállapítja: a különélő szülő és gyermeke közötti kapcsolattartás szabályozásával és újraszabályozásával kapcsolatos eljárás jogi szabályozása a jogalkalmazás során egyértelműen felismerhető tartalommal bír, amelyet a bírói gyakorlat is alátámaszt: a szülők megegyezésének hiányában, a kapcsolattartás szabályozására és újraszabályozására hatáskörrel általában a gyámhatóság rendelkezik. A jogszabály azonban – célszerűségi okokból – a bíróságra telepíti ezt a hatáskört azokban az esetekben, amikor házassági vagy gyermekelhelyezési per van folyamatban, és ezen belül a kapcsolattartás rendezésére is van kereseti kérelem, illetve, ha a kapcsolattartás kérdésében hozott bírósági döntés jogerőre emelkedésétől számított két éven belül kérik ennek megváltoztatását.
Az indítványban kifogásolt jogszabályok szövegéből, összefüggéseiből az Alkotmánybíróság szerint nem lehet olyan megalapozott következtetésre jutni, hogy azok tartalma a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen lenne, és emiatt e szabályok sértenék a jogbiztonságot. A jogszabálynak – az Alkotmánybíróság gyakorlatából is megállapíthatóan – az életviszonyok, az adott jogviszonyok tipikus vonásait kell figyelembe vennie, ezt az igényt a szóban lévő rendelkezések kielégítik.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi: amennyiben ezen jogi rendelkezések alkalmazása jogértelmezést igényel a bíró által felfüggesztett eljárásokban, annak eldöntése, hogy konkrét ügyekben a Csjt. támadott szabályai egymásra és a tényállásra tekintettel miként alkalmazandók, a jogalkalmazó – végső soron a bíróság – hatáskörébe tartozik.
A kifejtettek alapján a jelen esetben a támadott rendelkezések vonatkozásában nem állapítható meg az indítványozó által állított normavilágossági bizonytalanság, ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított bírói kezdeményezést elutasította.
2. Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének állított sérelmének folyományaként az Alkotmány 67. § (1) bekezdése alapján is kérte a támadott rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia, amelynek a hiánya az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint többek között akkor kerül megállapításra, ha az indítványozó – amennyiben hivatkozott egy konkrét alkotmányos rendelkezés sérelmére – az alkotmányos rendelkezés sérelmét nem indokolta. Minthogy az indítvány ezen része a törvényi követelménynek nem felelt meg, az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § d) pontja alapján az Alkotmánybíróság azt, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant, visszautasította.
Hivatkozott az indítványozó az Alkotmány 8. § (1) bekezdésére is, de ugyanazon ok miatt – határozott kérelem hiányában – az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is visszautasította.
Miután az Alkotmánybíróság a Csjt. 92. § (4) bekezdése második mondata, valamint harmadik mondatának „illetőleg a házassági vagy gyermekelhelyezési perben a bíróság” szövegrésze, valamint az (5) és (6) bekezdése – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, illetve az Alkotmány 8. § (1) bekezdésére és 67. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasította, illetve visszautasította, a támadott rendelkezések megsemmisítésére nem került sor, így az alkalmazhatóság tekintetében való döntést az Alkotmánybíróság mellőzte.
Budapest, 2009. január 27.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás