BÜ BH 2005/199
BÜ BH 2005/199
2005.06.01.
A visszaesői minőség megállapítását nemcsak a korábbi szándékos bűncselekmény miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől, hanem az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három éven belüli újabb szándékos bűncselekmény elkövetése is megalapozza [Btk. 137. § 14. pont].
I. Az elsőfokú bíróság a 2002. december 11-én kelt ítéletében a terhelt bűnösségét felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntettben, 4 rb. közokirat-hamísítás bűntettében, 5 rb. közokirat-hamisítás előkészületének vétségében, továbbá 2 rb. társtettességben elkövetett közokirat-hamísítás bűntettében állapította meg, ezért őt 360 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 500 forintban állapította meg.
A terhelt ellen csalás vétsége, garázdaság bűntette, társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétsége, társtettesként elkövetett csalás vétsége és 1 rb. lopás vétsége miatt emelt vád tekintetében felmentő rendelkezést hozott. E rendelkezés első fokon jogerőre emelkedett.
A másodfokú bíróság a 2003. június 25-én kelt és jogerőre emelkedett ítéletében az elsőfokú bíróság előbbiekben jelzett ítéletét megváltoztatta: a terheltet, mint különös visszaesőt 6 hónapi börtönre, mint főbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy nevezett feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az elsőfokú ítélet indokolásában rögzíti, hogy a terheltet az elsőfokú bíróság az 1998. szeptember 17-én jogerőre emelkedett ítéletével többek között 5 rb. közokirat-hamisítás bűntette miatt 2 év 6 hónapi börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt e büntetésének letöltését még nem kezdte meg, amikor a jelen felülvizsgálati eljárásban vizsgált alapítéletben rögzített bűncselekményt 1999. február 15-én társával közösen elkövette.
II. A jogerős ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben anyagi jogszabálysértésre hivatkozva sérelmezte a terhelt visszaesői, illetve különös visszaesői minőségének megállapítását a Btk. 137. § 14. pontjában rögzített szabályra hivatkozva. Álláspontja szerint a jogszabály helyes értelmezése mellett a jogerős szabadságvesztésre történő elítéltetés után, de a büntetés letöltése előtt történt bűnelkövetés önmagában nem alapozhatja meg a visszaesői (különös visszaesői) minőséget, mert ennek feltétele a korábbi büntetés kiállása, vagy végrehajthatóságának megszűnése. E jogi állásponthoz képest a védő az ítélet megváltoztatását: a különös visszaesői minőség mellőzését és a büntetés enyhítését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtettek szerint a védői álláspont téves, a felülvizsgálati indítvány alaptalan. A Legfőbb Ügyészség egyetértett a sérelmezett jogerős ítéletnek a terhelt visszaesői minőségére vonatkozó jogi álláspontjával, e tekintetben a már kialakult bírói gyakorlatra hivatkozott.
III. A Legfelsőbb Bíróság a védő jogi hivatkozását a Be. 405. § (1) bekezdés b) pontja alapján tekintette felülvizsgálati oknak, minthogy abban a védő a büntetőjog valamely szabályának megsértésével összefüggésben a büntetés törvénysértő kiszabását sérelmezte.
A védői álláspontot azonban tévesnek találta, az a Btk. 137. § 14. pontjának értelmezésével összefüggő bírói gyakorlattal alapvetően ellentétes.
A büntetőjogi visszaesés tényének megállapítása a szándékos bűncselekmény miatt történt korábbi szabadságvesztés jogerős ítélettel történő kiszabásához és nem e büntetés részleges, vagy teljes kiállásához, illetve a végrehajthatóságának megszűnéséhez kapcsolódik (BH 1989/ 140.). A visszaesés megállapíthatóságának nem feltétele a korábbi szabadságvesztés kiállása. Természetes, hogy a szándékos bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés esetén az ítélet jogerőre emelkedésének napjától kezdődően – legkevesebb 3 évig – visszaeső lesz az újabb szándékos bűncselekményt elkövető, ám ez az időtartam meghosszabbodik, ha a büntetés végrehajtására kerül sor, illetve ha a végrehajthatás valamely ok folytán elmarad, s a végrehajthatóság megszűnik. A Btk. 137. § 14. pontja ez utóbbi esetekre vonatkozólag a visszaesés számításánál figyelembe veendő hároméves időtartam végső időpontját határozza meg: a korábbi ítélet jogerőre emelkedésétől számított három évnél ténylegesen hosszabb lesz a visszaesést megalapozó időtartam az ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtása, illetve a végrehajthatóság akadályozása kapcsán annak megszűnése esetén.
A visszaesői minőség megállapítása tehát alapvetően a korábbi szándékos bűncselekmény miatt hozott ítélet jogerőre emelkedése utáni ismételt bűnelkövetéshez kapcsolódik, s a Btk. 137. § 14. pontjában foglalt rendelkezés második tagmondata pedig a visszaesést megalapozó időszak végső időpontjának kitolódását szabályozza azokra az esetekre, amikor az elkövető a büntetést kiállja, illetve annak végrehajthatósága – bármely okból – megszűnik. A törvény e rendelkezéssel biztosítja, hogy a visszaesést megalapozó időszak ne záruljon le, pl. a szabadságvesztés végrehajtása alatt, illetve ne teljék el a végrehajtás valamely okból történő elhúzódása, lehetőségének esetleges megszűnése esetén.
Minthogy a felülvizsgálati indítványban vitatott ítéletében a Btk. 137. § 14. pontjával összefüggésben kialakított jogi álláspont a fenti jogértelmezéssel, ekként az e tárgyban kialakított bírói gyakorlattal összhangban áll és törvényes, a Legfelsőbb Bíróság a kifogásolt másodfokú ítéletet a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 2333/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás