BÜ BH 2005/202
BÜ BH 2005/202
2005.06.01.
I. A megyei bíróság elsőfokú végzése elleni fellebbezésre a megyei főügyészségnek van hatásköre [Be. 30. § (1) bek.].
II. A vádlott meghatalmazott védői közül a vezető védő gyakorolja a védelem jogorvoslati jogát [Be. 44. § (3) bek.].
A megyei bíróság a 2003. évi augusztus hó 1. napja óta előzetes fogva tartásban lévő K. G. I. r. vádlott előzetes letartóztatását továbbra is fenntartotta.
A végzés ellen a vádlott jelentett be fellebbezést külön indokolás nélkül, nyilvánvalóan amiatt, mert a megyei bíróság megállapította, hogy az előzetes letartóztatásának fenntartása továbbra is indokolt.
A fellebbviteli főügyészség a megyei bíróság végzésének helybenhagyására tett indítványt, de a végzés indokolásának helyesbítését indítványozta. Észrevételezte továbbá, hogy a megyei bíróság a végzését a B. Városi Ügyészségnek kézbesítette, holott azt a B. Megyei Főügyészségnek kellett volna küldenie, mivel a főügyészség rendelkezik fellebbezési joggal.
Az ítélőtábla a vádlott által bejelentett fellebbezést nem tartotta alaposnak.
Eljárási szabályt sértett a megyei bíróság, amikor 2004. évi december hó 21. napján kelt végzését nem a megyei főügyészségnek, hanem a B. Városi Ügyészségnek kézbesítette.
A Be. 30. § (1) bekezdése szerint az ügyészség hatáskörét és illetékességét általában annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik.
A 12/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás 2. § (1) bekezdésében írtak szerint az ügyészi feladatokat a megyei bíróságok előtti eljárásban a megyei főügyészségek látják el.
Figyelemmel arra, hogy a Be. 132. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott felülvizsgálat a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság hatáskörébe tartozik, értelemszerűen az ezen bíróság által meghozott határozatot a megyei főügyészség részére kell kézbesíteni.
Ezen eljárási szabálysértés a B. Megyei Főügyészség azon garanciális jogát sértette, hogy a megyei bíróság határozatát megismerje, illetve jogorvoslati jogát gyakorolja. [Be. 262. § (1) bekezdés, Be. 383. § (1) bekezdés a) pont] Mindezek alapján az ítélőtábla a megyei bíróság határozatát a B. Megyei Főügyészségnek a fellebbezési jog biztosításával pótlólag kézbesítette.
Eljárási szabályt sértett továbbá a megyei bíróság akkor is, amikor a határozatát mindkét, az ügyben meghatalmazással rendelkező védőnek kézbesítette, jogorvoslati kioktatással.
A Be. 44. § (3) bekezdése szerint, ha a terhelt érdekében több védő jár el, közülük a hivatalos iratokat a vezető védőnek kell kézbesíteni. Jogorvoslati nyilatkozatra a vezető védő vagy az általa kijelölt védő jogosult. Vezető védőnek mindaddig, amíg a védők egybehangzóan mást nem jelölnek meg, az ügyben meghatalmazást elsőként benyújtó védőt kell tekinteni.
A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a vádlott érdekében két védő jár el, a részükre eltérő időpontokban adott és jelenleg is hatályban lévő meghatalmazás alapján. Eszerint 2004. évi március hó 10. napján a vádlott meghatalmazta dr. K. G. budapesti székhelyű ügyvédet az ellene folyamatban lévő büntetőügyben a védelem ellátására, majd ezt követően 2004. évi április hó 26. napján a vádlott apja hatalmazta meg dr. K. J. ügyvédet a fia, ifj. K. G. ellen indult ügybeni képviseletre (helyesen védelmére).
Figyelemmel arra, hogy mindkét védő meghatalmazása a Be. 47. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelel, a megyei bíróságnak a fentebb idézett jogszabályhely alapján a végzését csupán a vezető védőnek tekintendő, dr. K. G. ügyvédnek kellett volna kiadnia.
Figyelemmel arra, hogy a fent írt eljárási szabálysértés a döntés érdemére kihatással nem volt, ezért az ítélőtábla csupán ennek megállapítására szorítkozott.
Nem tévedett a megyei bíróság, amikor a Be. 132. § (1) bekezdés b) pontjában írtak szerint eljárva azt állapította meg, hogy K. G. vádlott előzetes letartóztatásának fenntartása továbbra is indokolt.
Helyesen következtetett a megyei bíróság azon tényekből, hogy a vádlott a vele szemben indult eljárás során igyekezett elrejtőzni, álnéven bujkált és eközben újabb bűncselekmény-sorozatot követett el, majd elfogatóparancs útján került kézre, arra, hogy a vádlott vonatkozásában a Be. 129. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott letartóztatási ok, a szökés, elrejtőzés, továbbá a d) pontban meghatározott bűnismétlés veszélye is fennáll.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének indokolását annyiban helyesbíti, hogy 2003. évi december hó 1. napján, illetőleg 2004. évi május hó 27. napján a vádlott előzetes letartóztatása tárgyában nem a B., hanem a K. Városi Bíróság hozott határozatot.
Mellőzte az ítélőtábla a megyei bíróság végzésének indokolásából a Be. 347. § (1) bekezdésére történő utalást, mivel a megyei bíróság nem másodfokú bíróságként járt el a letartóztatás indokoltságának felülvizsgálatakor.
A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a vádlott által bejelentett fellebbezést alaptalannak ítélte, ezért – az eljárási hibák megállapítása mellett – az elsőfokú bíróság végzését a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bkf. I. 25/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás