BÜ BH 2005/203
BÜ BH 2005/203
2005.06.01.
I. A tanú csak a hozzátartozója tekintetében tagadhatja meg a tanúvallomást a Be. 82. § (1) bekezdés a) pont alapján – Ez a mentesség abszolút mentességet jelent – Ha a tanú és az egyik vádlott hozzátartozói viszonyban áll, ez abszolút tanúzási mentességet jelent és a tanú megtagadhatja a tanúvallomást.
II. A hozzátartozói viszonyban nem álló többi vádlott-társ tekintetében a tanút nem illeti meg a tanúvallomás megtagadásának joga, azonban relatív mentességként a Be. 82. § (1) bekezdés b) pontja alapján megtagadhatja a tanúvallomást azokban a kérdésekben, amelyre nézve saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná; a tanúvallomás megtagadásának jogosságát kizárólag az eljáró bíróság, ügyész illetőleg nyomozó hatóság dönti el [Be. 8. §, 82. § (1) bek, a)-b) pont].
A megyei bíróság a 2003. június 26. napján kelt ítéletével T. K. I. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 1 évi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre, D. Gy. II. r. és S. L. III. r. vádlottat egyaránt társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt, mint többszörös visszaesőket 3-3 évi fegyházra és 3-3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítélet T. K. I. r. vádlottal szemben kihirdetése napján jogerőre emelkedett.
A fenti ítélet ellen D. Gy. II. r., és S. L. III. r. vádlott, valamint védőik jelentettek be fellebbezést elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítése céljából.
A fellebbviteli főügyészség átiratában – és képviselője a nyilvános ülésen, – a tényállás kiegészítését indítványozta a korábbi elítélések pontos felsorolása, a vádlottak aznapi mozgása és találkozása, az elkövetés helyének rögzítése, a lakásba bejutás módja, a sértett udvaron, majd a gépkocsiban történő további bántalmazása és a sértett feltalálási helyének pontos megjelölése körében. Annak rögzítését is szükségesnek ítélte, hogy a sértett nem szenvedett maradandó egészségkárosodást. A továbbiakban a bűnösségi körülmények pontosítása mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A nyilvános ülésen a II. r. vádlott védője, valamint D. Gy. II. r. és S. L. III. r. vádlott a bejelentett fellebbezéseiket fenntartották.
A nyilvános ülésen szabályszerűen értesített III. r. vádlott védője nem kívánt részt venni.
A fellebbezések nem alaposak.
Az ítélőtábla védelmi perorvoslatok folytán, a Be. 349. § (1) bekezdésében írt keretek között, a fellebbezéssel érintett vádlottak tekintetében bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását.
Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság a perrendi szabályok betartása mellett ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, s a feltárt bizonyítékokat gondosan, egymással is egybevetve értékelte. A bizonyítási eljárás során az elsőfokú bíróság a vádlottak elé tárta korábbi vallomásaikat, azokat és a lényeges nyomozati bizonyítékokat ismertette, s erről nyilatkoztatta is őket. Az eljárásban D. Gy. II. r. vádlott csupán a sértett elgáncsolását, míg S. L. III. r. vádlott a sértett egyszeri megütését ismerte el. Védekezésük szerint a sértett sérüléseit nem ők okozták, az attól keletkezett, hogy ittasan az udvaron egy vascsőnek nekiesett.
A megyei bíróság alappal vetette el e védekezéseket, miután az eljárás egyéb bizonyítékai azokat megcáfolták. T. K. I. r. vádlott vallomását ellenben meggyőzően támasztotta alá az igazságügyi orvos-szakértői vélemény, illetve a helyszíni szemle jegyzőkönyve.
A sértett sérüléseinek objektív adataiból az igazságügyi orvos szakértő megállapította, hogy a sértettnél az arckoponya területében 4 erőbehatás következtében alakultak ki a közvetett életveszélyt okozó sérülések, amelyek erős vérzéssel jártak.
A helyszíni szemle jegyzőkönyve és a fényképfelvételek hitelesen tanúsították, hogy a lakásban a bútorokon, falon, ajtón, padlón, még a plafonon is, nagymennyiségű vérnyom volt fellelhető.
Mindezek igazolják, hogy a sértett a lakásban és nem az udvaron szenvedte el a sérüléseit, illetve azok egyszeri erőbehatástól – vascsőnek nekieséstől – nem jöhettek létre. Ezen túl a sértett ágyéktáji és jobb térdét ért sérülései sem keletkezhettek a II. és III. r. vádlott védekezése szerint, azokat rúgások okozták.
A megyei bíróság által rögzített tényállás tehát a lényeget illetően helytálló, a bizonyítékok okszerű értékelésén alapul, és az elsőfokú bíróság által elvégzett mérlegelés indokolása is kifogástalan. Ez a tényállás a bíróság által megvizsgált bizonyítékokon alapul, a szükséges iratismertetések megtörténtek, így azoknak az ügyész által igényelt ismételt ismertetése feleslegesnek bizonyult.
H. I. sértett T. K. I. r. vádlott élettársaként mentességi jogával élve nem kívánt vallomást tenni az ügyben.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a hozzátartozói viszonyra tekintettel nem csupán T. K. I. r. vádlott tekintetében döntött a tanúvallomás megtagadásának jogosságáról, hanem a vádlott-társak, D. Gy. II. r. és S. L. III. r. vádlott vonatkozásában is elismerte azt.
Ezzel kapcsolatban az ítélőtábla a következőkre kíván rámutatni.
Az általános tanúvallomás-tételi kötelezettség és a kötelezettség alóli kizárási okok mellett a törvény bizonyos esetekben megadja a kihallgatandó személynek azt a jogot, hogy a vallomástételről, illetve annak megtagadásáról saját belátása szerint döntsön.
A mentesség ugyan a tanúként kihallgatandó személy személyes jogosultsága, de kizárólag abban a körben, amely tekintetben erre a törvény felhatalmazást ad.
A jelenleg hatályos Be. 82. § (1) bekezdés a) pontja értelmében – a korábbi perrendi szabályokkal egyébként egyezően, – a tanúvallomást megtagadhatja a terhelt hozzátartozója, s a (3) bekezdés szerint annak jogosságáról az eljáró bíróság határoz.
Az előzőekből nem következik azonban, hogy a sértettnek az egyik terhelttel kapcsolatos mentességi joga általánosan kiterjedne azokra a terhelt-társakra is, akikkel szemben egyébként nem lenne a vallomástételnek akadálya.
Amikor a vádlottal hozzátartozói viszonyban álló tanú úgy dönt, hogy nem él a Be. 82. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított – abszolút – mentességi jogával és tanúvallomást tesz, természetesen megilleti a tanút az önvádra kötelezés tilalma. Ez a mentesség azonban ún. relatív mentességet jelent, mert csak abban a kérdésben jogosult a vallomás megtagadására, amelyben a hozzátartozóját vagy saját magát bűncselekmény elkövetésével vádolná.
Nincs ugyanis törvényes alapja a tanúvallomás megtagadásának olyan terheltek vonatkozásában, akiknek a vád tárgyává tett cselekménye a hozzátartozójának a magatartásától teljesen elválasztható.
Az adott ügyben H. I. sértettnek T. K. I. r. vádlott az élettársa volt, így esetében alappal élt mentességi jogával. T. K. I. r. vádlott a sértett sérelmére megvalósított bűncselekmény kapcsán pszichikai bűnsegédi magatartást tanúsított, míg a sértett életveszélyt eredményező bántalmazását társai valósították meg. D. Gy. II. r. és S. L. III. r. vádlott együttes cselekvősége nem érinti T. K. I. r. vádlott magatartását, attól teljesen elkülönül. Ilyen körülmények között H. I. sértettet a II. és III. r. vádlott tekintetében nem illette meg a mentességi jog, így e vádlottak magatartását illetően tanúkénti meghallgatásának nem volt akadálya.
Ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok a sértett vallomásának hiányában is meggyőzően igazolták a történteket. Ezért az ítélőtábla nem tulajdonított külön jelentőséget a jelzett sértetti előadás elmaradásának, azonban iránymutatásként szükségesnek találta a fentiek kifejtését.
Figyelemmel a vádlottak terhére rótt bűncselekmény tárgyi súlyára és valamennyi bűnösségi körülmény nyomatékára, a többszörös visszaeső vádlottakkal szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetés mértéke törvényes, az feltétlenül szükséges a büntetés céljának elérésére.
Ezért az ítélőtábla a büntetések enyhítésére nem látott indokot.
Mindezekre figyelemmel az elsőfokú ítéletet a Be. 371. § (1) bekezdése értelmében D. Gy. II. r. és S. L. III. r. vádlott tekintetében helybenhagyta.
A másodfokú eljárásban a II. r. vádlott kirendelt védőjének eljárásából adódó bűnügyi költség viselése a Be. 381. § (1) bekezdésén alapul.
(Fővárosi Ítélőtábla 2. Bf. 934/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás