BÜ BH 2005/205
BÜ BH 2005/205
2005.06.01.
Előzetes letartóztatás helyett lakhelyelhagyási tilalom elrendelése a robbanóanyaggal és robbantószerrel visszaélés bűntettével, valamint rongálás vétségével gyanúsított terhelttel szemben, aki a bűncselekmény elkövetését követő éjszakán nem tartózkodott a bejelentett lakásán, de az elfogatóparancs kibocsátása után néhány órával önként jelentkezett a rendőrségen [Be. 129. § (2) bek. a) pont, 137. §].
A Sz.-i Városi Bíróság nyomozási bírája 2004. május hó 4. napján kelt végzésével, amellyel az ügyésznek V. A. előzetes letartóztatásnak elrendelésére irányuló indítványát elutasította, a gyanúsított szabadlábra helyezését rendelte el, és vele szemben az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig Sz. város területére lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el.
Az elsőfokú végzés indokolásának lényege a következő.
A megyei rendőr-főkapitányság V. A., L. A. és O. A. gyanúsítottakkal szemben folytat büntetőeljárást 1 rb., a Btk. 263. § (1) bekezdésébe ütköző robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés bűntette és 1 rb., a Btk. 324. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás vétségének megalapozott gyanúja miatt.
A megalapozott gyanú szerint V. A. és L. A. gyanúsítottak 2004. május 1-jén 14 és 15 óra között engedély nélkül tartott pirotechnikai termékek felhasználásával robbanóanyag és robbantószerkezet készítésével felrobbantottak egy használaton kívüli 20 méteres kéményt, amely a robbanás következtében összeomlott, s a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint ezzel 150 000 forint rongálási kár keletkezett.
V. A. gyanúsított meghatalmazott védője jelenlétében a gyanúsítottkénti kihallgatása során feltáró, beismerő vallomást tett. A megalapozott gyanút megfelelően alátámasztják társainak a ránézve tett terhelő vallomásai, továbbá az eljárás során kihallgatott személyek nyilatkozatai és a keletkezett okirati bizonyítékok is.
A városi ügyészség V. A. gyanúsított előzetes letartóztatásba helyezését indítványozta a Be. 129. § (2) bekezdés a), b) és c) pontjaiban meghatározott okokból.
A városi bíróság az alábbiakban kifejtettek alapján a megalapozott gyanú rögzítése mellett az ügyész által hivatkozott különös okokat nem látta megállapíthatónak.
Tényként állapítható meg, hogy a nyomozó hatóság L. A. és O. A. gyanúsítottak kihallgatását követően 2004. május 2-án 02.32 órakor bocsátott ki elfogatóparancsot V. A.-val szemben, aki még azon a napon reggel 11.40 órát megelőzően, meghatalmazott védőjével jelentkezett a megyei rendőr-főkapitányságon, majd 11.40 órakor vallomást tett.
A városi bíróság álláspontja szerint abból a nem cáfolható körülményekből, hogy V. A. a bűncselekmény megvalósítását követő éjszakán nem tartózkodott a hatóság előtt ismert lakcímen, majd néhány óra elteltét követően önként jelentkezett, nem következik a törvényalkotó által megkívánt, és a Be. 129. § (2) bekezdés a) pontjának I. fordulatában írott különös ok, vagyis az a tény, hogy nevezett megszökött, továbbá a nyomozó hatóság elő elrejtőzött, következésképpen a városi bíróság a jelen ügy körülményeit vizsgálva, és egyébként objektíve sem kíván a ,,megszökött és az elrejtőzött'' kitételeknek szigorúan szűk értelmezést adni.
Egyébként már a városi bíróság, és a másodfokú bíróság is többször rámutatott, a gyanúsított-társak közötti összebeszélés veszélyére történő hivatkozás nem alapozza meg a Be. 129. § (2) bekezdés c) pontjában írottakat, továbbá az ügyész által hivatkozott ,,a még fel nem derített kilétű személyeknél található esetleges fellelhető tárgyi bizonyítási eszközök megsemmisítésének veszélye'' az eljárás jelen stádiumában és a rendelkezésre álló nyomozati iratokban szereplő információkat figyelembe véve is oly mértékben feltételezéseken alapul, hogy ez ugyancsak nem alapozhatja meg a hivatkozott különös okot.
Egyebekben megjegyzi a városi bíróság, hogy a vizsgált nyomozati iratokból kitűnően igen csekély annak a valószínűsége, hogy az eddig feltárt elkövetői kör bővül, illetve, hogy olyan tárgyi bizonyítási eszközök kerülnek elő, amelyek V. A.-nak az elkövetésben betöltött szerepének jogi megítélésére komolyabb hatást gyakorolnának.
Kétségtelen tény, hogy a gyanúsított által a megalapozott gyanú tárgyát képező halmazatban álló cselekményeknek komoly a törvényi fenyegetettsége, azonban pusztán ebből az okból – anélkül, hogy a városi bíróság ne vizsgálná a gyanúsított személyi körülményeit és az adott büntetőeljárás nyomozati szakának gyors befejezhetőségét –, nem rendelhető el a kényszerintézkedés legszigorúbb formája.
V. A. gyanúsított büntetlen előéletű, rendezett életvezetésű személy, akinek megbízható tartózkodási helye, idézhető lakcíme van, s miután a városi bíróság álláspontja szerint – utalva a fentiekben kifejtettekre is – a nyomozás rövid idő alatt befejezhető. Nincsenek olyan további nyomozási cselekmények, amelyeknél a gyanúsított jelenléte kizárólag az előzetes letartóztatásba helyezésével biztosíthatóak, a városi bíróság a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontjában írt okot sem látja fennforogni, s ezen azon ügyészi hivatkozás sem változtat a cselekmények tárgyi súlyát illetően, hogy nem tehető kizárttá egy esetleges szakértői véleménytől függően, hogy más bűncselekmény jelesül közveszélyokozás bűntettével is meggyanúsítják V. A.-át arra figyelemmel, hogy a közveszélyokozás bűntette és a robbanóanyaggal vagy robbanószerrel visszaélés bűntette cselekmények a jelen eljárás adatait figyelembe véve halmazatban nem állhatnak.
A kifejtettek szerint a városi bíróság a Be. 214. § (1) bekezdésében írott határozatával az ügyészi indítványt elutasította, ugyanakkor a nyomozati eljárás gyors befejezésének érdekében és az esetleges és indokolt nyomozati cselekményeken való részvétel biztosítása okán V. A.-val szemben a Be. 137. § (5) bekezdése alapján lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el, s a hivatkozott § (3) bekezdése alapján számára jelentkezési kötelezettséget írt elő.
A végzés ellen az ügyész fellebbezett az előzetes letartóztatás elrendelése, ezen túl a kényszerintézkedésnek a Be. 129. §-a (2) bekezdésének c) pontjában írt különös oka megállapításának az érdekében.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy az előzetes letartóztatásnak a Be. 129. §-a (2) bekezdés a) pontjában írt oka nem valósul meg, ha a gyanúsított a bűncselekmény elkövetése után (nem szorosan a bűncselekmény elkövetésével összefüggő ok miatt) nem tér ugyan vissza a bejelentett lakására, de a bűncselekmény elkövetését néhány órával követő elfogatóparancs kibocsátását ugyancsak néhány órával követően önként jelentkezik a rendőrségen.
Teljes mértékben egyetértett a megyei bíróság a kényszerintézkedésnek a Be. 129. §-a (2) bekezdés c) pontjában foglalt oka hiányát illetően az elsőfokú végzésben kifejtettekkel is.
A lakhelyelhagyási tilalom elrendelését illetően – az elsőfokú végzésben írtaktól némileg eltérően – arra mutat rá a megyei bíróság, hogy az alapos gyanú szerinti bűncselekmények törvényi fenyegetettségére tekintettel a szökés, elrejtőzés veszélye felmerül V. A. esetében, büntetlen előéletére, eddigi életvezetésére, a rendszeres jövedelmet biztosító vállalkozására tekintettel azonban jelenléte az eljárási cselekményeknél az előzetes letartóztatás elrendelését nem igényli; az a lakhelyelhagyási tilalommal is biztosítható [Be. 137. § (2) bek.].
A városi bíróság nyomozási bírájának végzése tehát törvényes, ezért azt a megyei bíróság a Be. 131. §-ának (3) bekezdése szerint eljárva, a 347. § (1) bekezdésére is figyelemmel, a 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fejér Megyei Bíróság Bnyf. 170/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás