PÜ BH 2005/215
PÜ BH 2005/215
2005.06.01.
A kötelesrészre jogosult örököstárs a kötelesrészével az örököstársa javára fennálló hagyatéki hitelezői igényért nem felel – Az örököstárssal szemben fennálló tartozást a hagyaték tiszta értékének kiszámításánál kell figyelembe venni [Ptk. 666. §, 668. §, 677. §].
Az 1999. augusztus 25-én elhunyt néhai özv. Sz. K.-né örökhagyó hagyatékaként 4373 forint betétszámlakövetelést és az utolsó havi 68 474 forint nyugdíját az eljárt közjegyző törvényes öröklés jogcímén 1/2-1/2 arányban az örökhagyó gyermekének: a felperesnek, valamint az örökhagyó 1990. május 16-án kelt végintézkedésében kitagadott másik gyermeke helyén az alperesnek adta át.
Az örökhagyó 1998. május 4-én kelt ajándékozási szerződéssel a felperesnek ajándékozott egy 300 000 forint értékű tulajdoni illetőséget, amelyet a felperes 2000. június 16-án kelt adásvételi szerződéssel 350 000 forintért adott el. Az örökhagyó az 1999. március 2-án kelt ajándékozási szerződéssel a felperesnek ajándékozta a K., Z. út 5. szám alatti ingatlan 800 000 forint értékű ingatlanilletőségét.
Az örökhagyót a felperes temettette el, a temetéshez hitelt kellett felvennie, ezen túlmenően a felperes fizette meg az alperes édesanyja részére a K.-i Városi Bíróság ítélete alapján az örökhagyót és őt egyetemlegesen kötelező marasztalás tőkeösszegét és kamatait, összesen 99 995 forintot.
A felperes keresetében a 136 076 forint temetési költségből az alperesre eső összeg és ennek 2000. február 1-jétől a kifizetésig járó évi 20% kamata, a temetésre felvett hitel kamatából 8000 forint és az ítélet alapján általa kifizetett marasztalás fele összegének megtérítésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, és viszontkeresettel kötelesrész címén előbb 100 000, majd 150 000 forint, a másodfokú eljárásban pedig 228 000 forint megfizetésére kérte a felperes kötelezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 89 887 forint tőkét és ezen összeg után 1999. augusztus 26-ától 2000. augusztus 31-jéig évi 20%, 2000. szeptember 1-jétől 2000. december 31-éig évi 12%, 2000. január 1-jétől a kifizetésig járó évi 11% kamatát, valamint 30 000 forint perköltséget, ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította és kötelezte a felperest 6000 forint eljárási illeték megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság a hagyatéki hitelezői igény tételeit vizsgálva összesen 163 376 forintot fogadott el, túlnyomórészt temetési költség címén, a felperes által az örökhagyóval közös tartozásra kifizetett összeget pedig úgy ítélte, hogy az nem tartozik a hagyatéki terhek közé, ezért az alperessel szemben nem érvényesíthető.
A viszontkeresetet elbírálva megállapította, hogy az alperes kötelesrészre jogosult, kötelesrészeként a két ingatlanilletőség összesen 1 150 000 forint értékének 1/4 részét kitevő 287 500 forint illetné. Ebből levonta az alperes által megörökölt hagyatékot képező nyugdíj felét, 34 237 forintot (betudás), továbbá a 163 376 forint temetési költséget és a különbözeti összeg: 89 887 forint és annak a hagyaték megnyíltától kezdődő kamata megfizetésére kötelezte a felperest.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett, a felperes az alperes viszontkeresetének elutasítását, másodlagosan pedig a kötelesrész megállapítása során a keceli ingatlan visszterhes szerzését állítva annak a kötelesrész alapjából való mellőzését kérte. Az alperes – viszontkeresetét felemelve – kötelesrész címén 228 000 forintban kérte a felperes marasztalását a kötelesrész alapjának téves kiszámítására hivatkozva.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetét elutasító fellebbezett részét helybenhagyta. Egyéb fellebbezett részében az ítéletet megváltoztatta és a felperes által az alperesnek az elsőfokú ítéletben meghatározott teljesítési határidő alatt kötelesrész címén fizetendő összeget 96 391 forintra, ennek 1999. augusztus 26. napjától 2000. december 31. napjáig évi 20%-os, 2002. január 1-jétől évi 11%-os, illetőleg a kifizetésig a mindenkori évi költségvetési törvényben meghatározott kamatára emelte fel. Az alperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 10 000 forintra leszállította, az államnak megtérítendő viszontkereseti illetéket pedig 5800 forintra szállította le és rendelkezett a másodfokú perköltség és fellebbezési illeték viseléséről.
A másodfokú bíróság a tényállást annyiban pontosította, hogy az elsőfokú bíróság által elfogadott 163 376 forintból 8000 forint a temetéssel kapcsolatban felvett hitel. Megállapította, hogy hagyatéki tartozásnak minősül a Ptk. 677. § (1) bekezdés c) pontja szerint a felperest és az örökhagyót egyetemlegesen terhelő tartozásból a felperes által kiegyenlített összeg fele: 49 997 forint. A felperest megillető hagyatéki hitelezői összeget – számítási hibával – összesen 106 687 forintban látta megállapíthatónak. A másodfokú bíróság a Ptk. 666. § (1) bekezdése alapján a kötelesrész alapjához tartozó ingyenes adománynak minősítette a felperesnek adományozott ingatlanilletőségeket és egyetértett annak az elsőfokú bíróság által megállapított értékével is. A hagyaték tiszta értékének kiszámításánál figyelembe vette a hagyatéki eljárásnak a közjegyzői iratokból kitűnő 1468 forint költségét. A fentiek szerint 214 841 forintban megállapított hagyatéki terhet levonva, a kötelesrész alapját 958 006 forintban, az alperest kötelesrész címén megillető összeget 239 501 forintban határozta meg, amelybe a részére átadott hagyaték értékét betudta (36 423 forint) és ugyancsak levonta a felperesnek hagyatéki hitelezői igény jogcímén térítendő 106 687 forintot, majd a fizetési kötelezettségek kölcsönös elszámolása eredményeként emelte fel a felperes marasztalását. A Ptk. 301. § (1) bekezdését módosító jogszabályok alapján változtatta meg a kamatfizetési kötelezettséget.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet részbeni megváltoztatásával a felperes által az alperesnek fizetendő tőke összegének 203 078 forintra való felemelése és a felperes első- és másodfokú perköltség fizetésére kötelezése iránt.
Arra hivatkozott, hogy az anyagi jogszabályok téves alkalmazásával, a Ptk. 671. § megsértésével döntöttek az eljárt bíróságok, mert a hagyatéki hitelezői igényért a hagyaték felel és nem a kötelesrész. A hagyatéki tartozások a kötelesrész alapjának meghatározása során a hagyaték tiszta értékénél elszámolása kerülnek és ezt követően a hagyatéki tartozásokat a kötelesrészből levonni nem lehet, mert a kötelesrész nem örökség, és a kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. Felülvizsgálati kérelme indokolásában hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a PK 89. sz. állásfoglalás a) pontjában, továbbá a BH 1988/75., 1988/230., 2000/354. sz. eseti döntéseiben írt a kötelesrész kiszámítására vonatkozó iránymutatásaira is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatot a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének ba) pontja alapján elrendelte, mert az ügyben elvi jelentőségű jogkérdésként merült fel annak mikénti elbírálása, hogy ha az egyik örököstárs egyben hagyatéki hitelező is, a hagyatéki tartozásért a felek egymás közötti viszonyában miként alakul a kötelesrészre jogosult felelőssége.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az adott ügyben a peres felek néhai M. J.-né örökhagyó örököseiként csekély hagyatékot (utolsó havi nyugdíj és betétszámlakönyv követelés) örököltek. A felperes egyben hagyatéki hitelező is, ugyanakkor az örökhagyótól 15 éven belül jelentős ingyenes adományban részesült, ezért az alperes kötelesrésze kiegészítését kérte.
Az eljárt bíróságok ítéletei a felperes hagyatéki hitelezői igény iránti keresetét elutasították, ugyanakkor a kötelesrész kiegészítése tárgyában a felperesi követelés beszámításával határoztak.
A Ptk. 677. §-ban foglalt hagyatéki tartozásokat bárki érvényesítheti, aki arra jogosult. A tartozás e minőségét és fennálltát nem befolyásolja az, hogy az a hagyatékban részesített (örökös hagyományos) javára keletkezett [Ptk. 677. § (2) bekezdése].
A Ptk. 679. § értelmében a hagyatéki tartozásokért az örökös felelősséggel tartozik, amely felelősség azonban korlátozott: a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival, a jogszabályban meghatározott esetben pedig öröksége erejéig egyéb vagyonával áll fenn. Az örökös felelősségének fennállása szempontjából közömbös az öröklés jogcíme (törvényes vagy végrendeleti öröklés). A Ptk. 677. § (1) bekezdése a hagyatéki tartozások sorrendjét is meghatározza és a 678. § rendelkezik akként, hogy a hagyatéki tartozások sorrendjében előbb álló csoportba eső tartozások a kielégítés során megelőzik a hátrább álló csoportba soroltakat. A fenti jogszabályi rendelkezésekből következően az örököstárs felperes hagyatéki hitelezői igényéért: temetési költség [Ptk. 677. § (1) bekezdés a) pont] az örökhagyó tartozásai [677. § (1) bekezdés c) pont] a kötelesrész kiegészítésére is jogosult alperesnek az általa örökölt hagyatékkal, illetve annak értéke erejéig való korlátozott felelőssége áll fenn.
A felülvizsgálat tárgyát a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a felperesi felülvizsgálati illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem hiányában kizárólag az alperest megillető kötelesrész kiegészítésére irányuló viszontkereset tárgyában hozott ítéleti rendelkezés és az alperesnek mint kötelesrészre jogosultnak a felelőssége képezte.
A Ptk. 665. § (1) bekezdése szerint kötelesrész címén a leszármazót annak fele illeti, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna. Az örökhagyó leszármazói kötelesrész címén akkor támaszthatnak jogszerű igényt, ha az általuk örökölt vagyontárgyak értéke kevesebb a kötelesrész alapja szerint megállapítható értéknél (BH 1983/4/155.).
A Ptk. 666. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint a kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke [a hagyatéki vagyontárgyak összértékéből levonva a Ptk. 677. § (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott terheket], továbbá az örökhagyó által bárkinek juttatott adományok juttatáskori tiszta értéke.
A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármilyen címen kap [Ptk. 668. § (1) bekezdés].
A fenti jogszabályi rendelkezésekből következően a hagyaték tiszta értékének meghatározásánál az örökhagyó illő eltemettetésének költségei, a hagyatéki eljárás költségei és az örökhagyó tartozásai levonandók, függetlenül attól, hogy e tartozások kivel szemben állnak fenn (hagyatéki hitelezővel vagy örököstárssal), mert a jogszabály ilyen különbséget nem tesz, és ha a tartozás a kötelesrész kiegészítésére jogosult örököstárssal szemben állna fenn, akkor sem lenne jogi lehetőség a levonás mellőzésével a kötelesrész alapjának és ilyen módon a kötelesrésznek magasabb összegben való meghatározására.
A kötelesrész iránti igény az örökhagyó halálával keletkezik ugyan, az azonban nem öröklés, hanem követelési jog az örökhagyó végintézkedésével, továbbá élők közötti vagy halál esetére szóló ajándékozásaival szemben. A kötelesrészt a Ptk. 671. § (1) bekezdése szerint minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. Ez a rendelkezés pedig a Ptk. 677. § (1) bekezdésének a hagyatéki tartozások sorrendjére vonatkozó szabályával van összefüggésben: a temetés, hagyatéki eljárás költségei és az örökhagyó tartozásai a kötelesrészen alapuló kötelezettségeket megelőzik.
A Ptk. 672. §-a alapján pénzben kiadni rendelt kötelesrész vagy kötelesrész kiegészítése annak ellenére, hogy az örökhagyó vagyonából való részesítést eredményez, nem öröklés, ennélfogva a hagyatéki hitelezői igény kielégítésére sem szolgál. Ezért a kötelesrész kiegészítésére jogosult örököstársnak kötelesrészével az örököst megillető hagyatéki hitelezői igényéért való felelőssége sem áll fenn.
A kifejtettek alapján anyagi jogszabályt sértett a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott azon rendelkezése, amely az egyébként helyesen megállapított kötelesrész összegébe a felperesnek a Ptk. 677. § a) és c) pontjaira alapított hagyatéki hitelezői követelése 1/2 beszámításával a kötelesrésszel való felelősségét megállapíthatónak látta. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletnek a kötelesrész tőkeösszegére vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, a hagyatéki hitelezői igény 1/2-e, 106 687 forint levonásának mellőzésével a felperest terhelő marasztalás összegét felemelte.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.580/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás