GÜ BH 2005/219
GÜ BH 2005/219
2005.06.01.
I. A bankszámlával nem rendelkező anyagi jogosult azonnali beszedési megbízással csak akkor érvényesítheti a megítélt követelését, ha maga is pénzforgalmi bankszámlával rendelkezik. Más személy bankszámláját erre a célra felhasználni nem lehet [1994. évi LIII. tv. (Vht.) 6. § (1)–(2) bek., 80. § (1) bek.]
II. Jogellenesen jár el a pénzintézet, ha az azonnali beszedési megbízás teljesítése előtt nem győződik meg arról, hogy a bírósági határozat, amelynek alapján a követelés behajtását kérik, jogerős és végrehajtható-e.
Az elsőfokú bíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy az 1993. március 2-án kötött bankszámlaszerződés alapján az I. r. alperes vezette a felperes bankszámláját. A felperes 1996. március 12-én rendkívüli felmondással szüntette meg K. L. nevű munkavállalójának – a jelen per III. r. alperesének – a nála fennálló munkaviszonyát. A III. r. alperes a felmondás jogellenességének megállapítása iránt előterjesztett keresetét a munkaügyi bíróság ítéletében elutasította. A másodfokú bíróság 2000. szeptember 20-án kelt ítéletében az elsőfokú munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az M. Rt. (a jelen per felperese) jogellenesen mondta fel a III. r. alperes munkaviszonyát; hogy nevezett munkaviszonya 2000. szeptember 20-án szűnt meg, egyben kötelezte az M. Rt.-t, hogy fizessen meg a III. r. alperesnek 15 nap alatt 9 916 444 Ft-ot, annak kamatait és 400 000 Ft perköltséget.
A másodfokú ítéletet K. L. jogi képviselője – a II. r. alperes – 2000. október 30-án vette kézhez, ezt követően 2000. október 31-én azonnali beszedési megbízást nyújtott be a felperes I. rendű alperesnél vezetett számlája ellen 13 014 000 Ft beszedése végett. A követelés jogosultjaként saját magát, az elismerendő számlaként a saját, – az OTP K.-i Fiókjánál vezetett bankszámláját jelölte meg.
Az I. rendű alperes 2000. november 9-én a 13 014 000 Ft-ot továbbított a II. r. alperes bankszámlájára az ,,ítélet végrehajtása'' címén. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság 2001. június 28-án kelt ítéletében a munkaügyi perben hozott másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes keresetében az I., II., III. r. alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni kártérítés címén 13 014 000 Ft-nak, ennek 2000. november 9-étől járó kamatainak és a perköltségek megfizetésére. Az I. r. alperessel szemben a keresetét a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére, a II. és III. r. alperesekkel szemben pedig a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapította. Előadta, hogy az I. r. alperes megszegte a vele kötött bankszámlaszerződést. A másodfokú ítéletet 2000. október 31-én vette kézhez, az önkéntes teljesítésre nyitva álló határidő ehhez képest 2000. november 15-én járt le. Az I. r. alperes az azonnali beszedési megbízást a teljesítési határidő lejártát megelőzően teljesítette anélkül, hogy a teljesítési határidő lejártáról meggyőződött volna. A III. r. alperes bankszámlával nem rendelkezett, jogi képviselője a II. r. alperes a saját nevében inkasszó benyújtására nem volt jogosult és a bankszámláját a beszedés érdekében nem használhatta fel, ezért az I. r. alperesnek a beszedési megbízás teljesítését meg kellett volna tagadnia. A bankszámlaszerződés megszegése miatt a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződésszegésből eredő kárt köteles a felperesnek megtéríteni.
A II. r. alperes rosszhiszeműen, a másodfokú bíróság ítéletének kézhezvételét követő napon nyújtotta be az azonnali beszedési megbízást a saját nevében és elismerendő számlaként a saját bankszámlájának feltüntetésével. A II. r. alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződésen kívül okozott kár megtérítésére vonatkozó szabálya szerint tartozik helytállni.
A III. r. alperes a II. r. alperesnek a követelés beszedésére a jogszabály megkerülésére irányuló megbízást adott, ezért a III. r. alperes ugyanezen jogszabályhely alapján tartozik kártérítési felelősséggel. A kár összegszerűsége mindhárom alperes tekintetében az ítélet alapján kifizetett összeg és annak kamatai. Az alperesek a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése értelmében egyetemlegesen kötelesek a kárért helytállni.
Másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás címén kérte a II. és a III. r. alperesek marasztalását.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy nem szegte meg a felperessel kötött szerződést. Nem volt adat arra, hogy a jogosult rendelkezett-e bankszámlával, ennek ellenőrzése a viszont befogadó bank feladata volt. A befogadás jogszerűségéért felelősséggel nem tartozik. Ha a terhére a szerződésszegés megállapítható lenne, akkor sem állnak fenn a kártérítés további együttes feltételei. Az azonnali beszedési megbízás teljesítésével a felperesnek a III. r. alperessel szemben fennálló tartozását egyenlítette ki, ezért a teljesítés időpontjában nem érte kár a felperest, ennek hiányában kártérítés fizetésére nem kötelezhető.
A II. r. alperes előadta, hogy mint a III. r. alperes jogi képviselőjének kötelezettsége volt a megítélt követelés végrehajtása tárgyában eljárni, meghatalmazotti minőségében kérhette az ítélet végrehajtásának elrendelését. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 6. §-a (2) bekezdésének a perbeli időben hatályos szövegezése szerint az azonnali beszedési megbízás benyújtásának nem volt feltétele a teljesítési határidő lejárta. A III. r. alperes jogerős bírósági ítélet alapján jutott a részére megítélt követeléshez, ezért kártérítés címén azt a II. r. alperes sem tartozik visszafizetni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. és II. r. alperest, hogy fizessék meg 15 napon belül egyetemlegesen a felperesnek a 13 014 000 Ft után 2000. november 9. és 2000. november 14-e közötti időtartamra a felperes és az I. r. alperes közötti bankszámlaszerződés szerinti mértékű ügyleti kamatot, az így kifizetendő összeg mint tőke után 2000. november 15-étől, 2001. december 31-jéig járó évi 20%, 2002. január 1-jétől a kifizetésig az éves költségvetési törvényben meghatározott késedelmi kamatot. Kötelezte a III. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 13 014 000 Ft tőkét, ennek 2000. november 9-étől 2001. december 31-éig évi 20%, 2002. január 1-jétől a kifizetés napjáig pedig az éves költségvetési törvényben meghatározott késedelmi kamatát, valamint 1 010 000 Ft perköltséget, míg a felperest, hogy fizessen meg az I., II. r. alpereseknek egyenként 200 000-200 000 Ft perköltséget.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett – az alperesek marasztalását tartalmazó – rendelkezéseit nem érintette, megfellebbezett rendelkezését helybenhagyta. Megállapította, hogy az I. r. alperes anélkül, hogy a teljesítési határidő lejártát ellenőrizte volna, idő előtt leemelte a felperes számlájáról az azonnali beszedési megbízásban írt összeget, ezzel megszegte a felperessel kötött bankszámlaszerződést. Amennyiben ezért annak további feltételei fennállnak, a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a felperes kárát megtéríteni.
A II. r. alperes magatartásának felróhatósága abban állt, hogy a teljesítési határidő lejárta előtt nyújtott be azonnali beszedési megbízást a III. r. alperes részére megítélt összeg behajtása végett. Álláspontja szerint egyéb felróható magatartást sem az I. r. sem, a II. r. alperes nem tanúsított.
Az okozati összefüggés azonban csak az összeg leemelésének időpontja és a teljesítési határidő lejárta közötti időtartamra járó kamat tekintetében áll fenn. A 13 014 000 Ft-nak a III. r. alperes részére történő kifizetésére jogerős bírói ítélet alapján került sor, a felperes vagyonában értékvesztés csak a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete értelmében és amiatt következett be, hogy a III. r. alperes az összeget felhívás ellenére sem fizette vissza. Az I. és a II. r. alpereseknek azonban semmilyen befolyása nem volt arra, hogy a III. r. alperes eleget tesz-e vagy sem a visszafizetési kötelezettségének. A felperest az I-II. r. alperesek magatartásával okozati összefüggésben a marasztalásukat meghaladó kár nem érte, ezért a III. r. alperessel szemben megítélt összeg egyetemleges megfizetésére nem kötelezhetők.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását a III. r. alperessel szemben megítélt 13 014 000 Ft-ban, az I. és II. r. alpereseknek a III. r. alperessel egyetemleges marasztalását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 219. §-ának (1) és (2) bekezdésében, az 1998. évi XI. törvény (Üt.) 26. §-ának (4) bekezdésében, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 6. §-ának (2) bekezdésében, a 80. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 5. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglaltak megsértésében jelölte meg. Megismételte az első- és másodfokú eljárásban előadott álláspontját, miszerint a II. r. alperes a jogerős munkaügyi ítélet végrehajthatóságának beállta előtt jogszerűtlen behajtási kényszercselekmény útján kérte az ítélet végrehajtását. A követelés pénzforgalmi úton történő behajtásának akadályát képezte a Vht. 80. §-ának (1) bekezdése szerint az a körülmény, hogy K. L. mint jogosult nem rendelkezett pénzforgalmi számlával. A meghatalmazással bíró ügyvéd a saját nevében eljárni és saját számláját felhasználni a követelés behajtása érdekében nem volt jogosult. A II. r. alperes jogsértő módon a saját ügyvédi letéti számláját vezető banknál eljárva, saját magát tüntette fel a behajtani kívánt követelés jogosultjaként és saját számláját jelölte meg elismerendő számlaként. A behajtott összeg e jogszerűtlen behajtási kényszercselekmény útján került ki a felperes birtokából. A felperes vagyonában az értékcsökkenés – ezáltal a kár – 2000. november 9. napján következett be, annak összege a jogellenesen behajtott követelés teljes összegével, 13 014 000 Ft-tal azonos. Fizetési kötelezettség a felperest a II. r. alperessel szemben semmilyen jogcímen nem terhelte, így a II. r. alperes az összeg visszafizetése alól nem mentesülhet. Az egyetemleges fizetési kötelezettségnek a III. r. alperessel való megállapítása nem volt mellőzhető.
Az I. és II. r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében azt sérelmezte, hogy a jogerős ítélet az alpereseket mint együttes károkozókat nem kötelezte az okozott kár egyetemleges megfizetésére, holott annak a Ptk. 318. §-ának, 339. §-ának és 344. §-ának (1) bekezdésében írt feltételei fennálltak. A felülvizsgálati kérelem folytán a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság a kár bekövetkezése, valamint a kár és a károkozó magatartások közötti okozati összefüggés kérdésében helyes jogi álláspontot foglalt-e el.
A felperesnek a perben azt kellett bizonyítania, hogy az alperes jogellenes magatartása következtében – 2000. november 9-én – a számlájáról 13 014 000 Ft leemelésével a fenti összeggel károsodott-e. Ilyen összegű károsodása azonban az adott időpontban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint sem állapítható meg. A jogerős munkaügyi bírósági ítélet egy fennálló és lejárt tartozás megfizetésére kötelezte a felperest a III. r. alperes javára. A tartozás a felperes vagyonát terhelte, annak teljesítése nem jelenthet számára károsodást. A III. r. alperesnek a felperessel szemben 13 014 000 Ft összegű követelése keletkezett, – melynek egy részével a felperes már az ítélethozatal előtt késedelembe esett –, az önkéntes teljesítésére a felperesnek 2000. november 15-éig volt lehetősége. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a kár abból érte a felperest, hogy akarata ellenére a kifizetésre a teljesítési határidő előtt került sor, ezért a tőkeösszeg egy részének a hasznától a felperes elesett. A teljesítési határidő lejártakor a felperesnek a tartozását rendeznie kellett, mivel beálltak az ítélet végrehajtásának az 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 13. §-a (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában írt feltételei. Ebben az időpontban a felperes azért nem is indított pert a III. r. alperes ellen az idő előtti teljesítés miatt, az összeg visszafizetése iránt, mert a teljesítési határidő lejárta után a III. r. alperes a felperes vele szemben támasztott követelésébe a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése szerint megítélt követelését jogosult lett volna beszámítani. A végrehajtás foganatosítását a Vht. 80. §-ának (1) bekezdése értelmében átutalási végzéssel elérhette volna. A felperes vagyonában azzal a jogi ténnyel következett be a 13 014 000 Ft összegű csökkenés, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletével a felperes fizetése tartozatlanná vált, a III. r. alperesnél pedig ezáltal jogalap nélküli vagyongyarapodás következett be. A fenti vagyoncsökkenés azonban nem hozható okozati összefüggésbe az I. és II. r. alperesek magatartásával, mert az a felülvizsgálati döntés következménye volt.
A másodfokú bíróság a II. r. alperes jogellenes magatartását csak azon okból állapította meg, hogy a II. r. alperes a teljesítési határidő lejárta előtt kérte a követelés behajtását.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint azonban a II. r. alperes további jogellenes magatartást is tanúsított. A Vht. jelen eljárásban irányadó 6. §-ának (1) és (2) bekezdésének szövegéből egyértelmű, hogy a pénzforgalmi úton érvényesíthető pénzkövetelést kell azonnali beszedési megbízással behajtani, de ha annak nincs helye más eljárást kell követni. Az időközben hatályon kívül helyezett, de a jelen eljárásban még irányadó a pénzforgalomról szóló 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés (a továbbiakban: Rek.) 3. §-a szabályozza, hogy mely bankszámlák vannak – mint pénzforgalmi bankszámlák – bekapcsolva az azonnali beszedési megbízási forgalomba. E számlák megléte esetén bízhatja meg a jogosult a Rek. 10. §-ának (1) bekezdése szerint a saját bankszámláját vezető pénzintézetet azzal, hogy pénzforgalmi bankszámlája javára, a kötelezett pénzforgalmi bankszámlájának terhére meghatározott összeget szedjen be. Ezzel áll összhangban a Vht. 80. §-a (1) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, miszerint a bíróság pénzkövetelés végrehajtására átutalási végzést hoz, ha a pénzkövetelést azért nem lehetett azonnali beszedési megbízással érvényesíteni, mert a jogosultnak nem volt a beszedési megbízási forgalomba bekapcsolt bankszámlája. A fenti jogszabályhelyek egybevetéséről egyértelmű – eltérően a másodfokú bíróság jogi álláspontjától – hogy jogosulton a követelés anyagi jogi jogosultját kell érteni.
Nem vitás, hogy a jogosult a Ptk. 219. §-ának (1) bekezdése szerint a bankszámlaszerződés alapján megillető jogait képviselője útján is gyakorolhatja. Abban az esetben azonban, ha őt magát nem illeti meg az a jog, hogy a követelését azonnali beszedési megbízással érvényesítse, annak gyakorlására harmadik személy részére akkor sem adhat meghatalmazást, ha a meghatalmazott egyébként a saját személyében jogosult lenne a saját pénzkövetelését azonnali beszedési megbízással érvényesíteni. A perbeli esetben a III. r. alperest megillető pénzkövetelést azonnali beszedési megbízással sem a III. r. alperes, sem az ő megbízása alapján eljáró II. r. alperes nem érvényesíthette volna. Az ellenkező álláspont térnyerése olyan helyzetet teremthetnek, hogy – mivel a pénzkövetelés azonnali beszedési megbízással való behajtása nem tekinthető végrehajtási eljárásnak, így nem érvényesülnek a Pp. 67. §-ának a meghatalmazottak körét korlátozó rendelkezései – a jogosult bárkinek meghatalmazást adhatna arra, hogy a követelését a saját pénzforgalmi bankszámlája felhasználásával azonnali beszedési megbízással hajtsa be, ami nyilvánvalóan ellenkezne a hivatkozott törvényi rendelkezésekkel. A II. és III. r. alperesek magatartása a behajtás jogtalanul alkalmazott módja miatt jogellenesnek minősül.
Ebben a körben azonban az I. r. alperes felelőssége nem volt megállapítható. A II. r. alperes az azonnali beszedési megbízással a saját bankszámláját vezető pénzintézetet – az OTP K.-i Fiókját – bízta meg. A Rek. 10. §-ának (4) bekezdése tartalmazza, hogy azonnali beszedési megbízás benyújtásának mikor van helye, nevezetesen ha azt törvény vagy kormányrendelet írja elő, avagy a kötelezett ekként rendelkezik. Az (5) bekezdés értelmében a jogosult bankszámláját vezető hitelintézet a (4) bekezdés alapján csak annak a számlatulajdonosnak az azonnali beszedési megbízását fogadja el, aki az azonnali beszedési megbízást pénzforgalmi bankszámlája javára kéri teljesíteni. A fentiek szerint tehát a II. r. alperes azonnali beszedési megbízását a saját számláját vezető pénzintézet fogadta el. Az I. r. alperest mint a kötelezett pénzforgalmi bankszámláját vezető pénzintézetet a jogosult bankja kereste meg az inkasszó teljesítése – az összeg beszedése – végett. Az I. r. alperes csak alaki okból vizsgálhatta a beszedési megbízást, sem joga, sem kötelezettsége nem terjedt ki annak vizsgálatára, hogy a jogosult számláját vezető pénzintézet mennyiben teljesítette a jogszabályi előírásokat. A jogosult bankja a jogosulttal áll megbízásos jogviszonyban, az I. r. alperes nem felel a jogosult bankjának esetleges mulasztásaiért, mert a jogosult bankját nem ő vette igénybe közreműködőként, hanem éppen megfordítva történt.
Az I. r. alperes jogellenesen járt el, viszont amikor olyan követelést szedett be, amelynek a teljesítési határideje a beszedés időpontjában még nem járt le. A Rek. 10. §-ának (7) bekezdése értelmében az azonnali beszedési megbízáshoz csatolni kell a pénzforgalomról és bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 5. §-a (2) bekezdésének c) pontjában írt végrehajtható bírósági határozatot. A határozatot a Vht. 23. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontja szerint akkor válik végrehajthatóvá, ha az jogerős vagy előzetesen végrehajtható és a teljesítési határidő is letelt. Azt a körülményt, hogy a határozat megfelel-e a végrehajthatóság feltételeinek, az azonnali beszedési megbízást foganatosító pénzintézetnek vizsgálnia kell. A polgári és a gazdasági perekben hozott ítéletek záradékolására a jogerő és a végrehajthatóság megállapítására 2002. január 1-jét megelőzően a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 123/1973. (IK 74.1.) IM számú utasítás 13. §-ának (4)–(6) bekezdése, 2002. január 1-jétől pedig a polgári perekben Pp. 230/A. §-ának (2) bekezdése tartalmaz rendelkezéseket.
Alaptalanul hivatkozott az I. r. alperes arra, hogy a határozat végrehajthatóságát vizsgálnia nem kellett és arra nem is volt módja. Az azonnali beszedési megbízás a Vht.-nak a végrehajtási kényszerintézkedések címe alatt szerepel, a Rek. 10. §-ának (7) bekezdése, a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (4) bekezdése és 5. §-ának (2) bekezdése szerint a terhelés csak végrehajtható bírósági határozat alapján történhet. Az azonnali beszedési megbízás teljesítésének előfeltétele tehát, hogy az a határozat, amelynek alapján a követelést érvényesítik, végrehajtható legyen. A határozat akkor végrehajtható, ha a jogerősen megítélt követelésnek a határozatban megállapított teljesítési határideje letelt, vagy a határozat előzetesen végrehajtható. A teljesítési határidő a Pp. 217. §-ának (6) bekezdése szerint a jogerős határozatnak a kötelezettel való közlésétől kezdődik. A Pp. 219. §-a (1) bekezdésének a) pontja akként rendelkezik, hogy az ítéletet a féllel kézbesítés útján kell közölni. Ilyen körülmények között a pénzintézet az ítélet, illetve a beszedési megbízás alapján nem tud megbízható módon meggyőződni arról, hogy az ítélet végrehajtható-e, erre csak a határozat jogerejét és a végrehajtását megállapító záradék alapján van módja, melyet meg kell követelnie a jogosulttól. Az I. r. alperes mulasztása a már kifejtettek szerint csak a pénztőke hasznainak elmaradása miatti kárral hozható okozati összefüggésbe, amelynek megtérítésére a jogerős ítélet az I. r. alperest kötelezte.
Jogsértés nélkül állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a III. r. alperes kártérítési felelősségét a kifizetett tőkekövetelés tekintetében megállapítani nem lehet. A Pp. 273. §-ának (4) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, a jogerős ítélet alapján a III. r. alperes igényt tarthatott a megítélt összeg kifizetésére. Nevezett a tőke összeget utóbb bekövetkezett körülmény folytán jogalap nélküli gazdagodás címén köteles a felperesnek visszafizetni. Kártérítési felelőssége híján a kár bekövetkezésében való közrehatását, ezáltal az I. és II. r. alpereseknek a vele egyetemleges kártérítési felelősségét a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése szerint megállapítani nem lehetett.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.201/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás