22/2005. (VI. 24.) EüM rendelet
22/2005. (VI. 24.) EüM rendelet
a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekről
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 88. §-a (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján – a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszterrel egyetértésben – a következőket rendelem el:
1. § E rendelet előírásait a szervezett munkavégzés keretében végzett minden olyan tevékenységre alkalmazni kell, amikor a munkavégzés során a munkavállalók mechanikai rezgés okozta kockázatnak ténylegesen vagy vélhetően ki vannak téve.
2. § E rendelet alkalmazásában:
a) kéz/kar rezgés: olyan a kézre/karra ható mechanikai rezgés, amely az emberi kéz-kar rendszerre továbbítva a munkavállaló számára egészségi és biztonsági kockázatokat jelent, különösen érrendszeri, csont-, izom-, ízületi, illetve idegrendszeri elváltozások formájában;
b) az egész testre ható rezgés: olyan mechanikai rezgés, amelynek átvitele az egész testre a munkavállalók számára gerincelváltozások formájában egészségi és biztonsági kockázatokat jelent;
c) rezgésmérés: a munkavégzés során keletkező rezgés mérése a munkaeszköz, munkafolyamat rezgésszintjének meghatározására;
d) rezgésvizsgálat: a munkavállaló rezgésexpozíciójának meghatározása céljából végzett mérés.
3. § (1) Kéz/kar rezgés esetén:
a) a napi megengedett expozíciós határérték napi 8 órás referencia-időszakra vonatkoztatva, négyzetes középértékben (rms-ben) mérve 5 m/s2, hideg/nedves munkakörnyezetben 2,5 m/s2. Továbbá az S időállandóval mért legnagyobb súlyozott gyorsulás az 50 m/s2-et nem lépheti túl;
b) a prevenciós határérték napi 8 órás referencia-időszakra vonatkoztatva 2,5 m/s2;
c) a határérték napi 8 órás behatási időtartamra van megállapítva. Ettől eltérő expozíciós idő esetén a határérték kiszámítására az MSZ EN ISO 5349-1:2001 szabvány 5.3. pontban megadott (2) képlet az irányadó.
A munkavállaló kéz/kar rezgésexpozícióját a melléklet I. részének 1. pontja alapján kell meghatározni.
(2) Egész testre ható rezgés esetén:
a) a napi megengedett expozíciós határérték 8 órás referencia-időszakra vonatkoztatva 1,15 m/s2. A pillanatnyi rezgésgyorsulás csúcsértéke S időállandóval mérve a 10 m/s2-et nem haladhatja meg;
b) a prevenciós határérték 8 órás referencia-időszakra vonatkoztatva 0,5 m/s2.
A munkavállaló egész testre ható rezgés expozícióját a melléklet II. részének 1. pontja alapján kell felmérni vagy megmérni.
4. § (1) Az Mvt. 54. §-ának (2) bekezdése szerinti kockázatértékelés (a továbbiakban: kockázatértékelés) keretében a munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg (méréssel) értékelni azokat a mechanikai rezgésszinteket, melyeknek a munkavállalók ki vannak téve. A megfelelő méréseket a melléklet I. részének 2. pontja vagy II. részének 2. pontja szerint kell végrehajtani.
(2) A mechanikai rezgésexpozíció mértéke minőségi értékelését az egyes munkafolyamatok vizsgálatával, illetve a használt berendezés vagy berendezéstípus által kibocsátott rezgés valószínű mértékéről a gyártó által adott információk figyelembevételével kell elvégezni.
(3) A mennyiségi kockázatértékelés elkészítéséhez rezgésmérést kell végezni:
a) az új létesítmény, gép, berendezés (a továbbiakban: munkaeszköz) üzembe helyezése során, kivéve amikor a gyártó által adott információ alapján a rezgésszint a prevenciós határértéket nem éri el;
b) meglevő létesítmény, munkaeszköz átalakításakor, új helyre telepítésekor, valamint technológia- és termékváltás esetén, ha az átalakítás, illetve a változtatás a rezgésterhelés mértékét módosíthatja;
c) munkakör kialakításakor;
d)1 foglalkozási eredetű egészségkárosodás vagy annak gyanúja, vagy az egészségbiztosítási pénztári feladatkörében illetékes fővárosi és vármegyei kormányhivatal, továbbá bíróság megkeresése esetén, valamint ha végleges hatósági határozat írja elő.
(4) A (3) bekezdés d) pontja szerinti esetben – arra akkreditált szervezet (laboratórium) bevonásával – rezgésvizsgálatot is kell végezni.
(5) Az (1) bekezdés szerinti kockázatértékelést az előírt szakképesítéssel rendelkező személynek kell megtervezni és elvégezni az Mvt. 54. §-ának (3) bekezdésében foglalt időközönként. A mechanikai rezgésexpozícióról szerzett adatokat olyan formában kell megőrizni, amely lehetővé teszi a későbbi betekintést is.
(6) A kockázatértékelés során különösen a következőket kell figyelembe venni:
a) az expozíció mértékét, típusát és időtartamát, beleértve minden szakaszos vagy impulzív rezgésexpozíciót is;
b) a 3. § szerinti expozíciós és prevenciós határértékeket;
c) a különösen nagy kockázatnak kitett munkavállalók egészségét és biztonságát érintő bármilyen hatást;
d) bármely, a munkavállaló egészségét érintő olyan közvetett hatást, amely a mechanikai rezgés és a munkahely, vagy egyéb munkaeszköz közötti kölcsönhatásból ered;
e) az alkalmazott munkaeszköz gyártója által szolgáltatott információkat;
f) a mechanikai rezgésexpozíció szintjét csökkentő, helyettesítő eszközök meglétét;
g) a munkáltató felelőssége alá tartozó, a munkaidőn túli egész testre kiható rezgés mértékét;
h) a sajátos munkakörnyezeti tényezőket (alacsony hőmérséklet stb.);
i)2 a munkavédelmi hatóságtól, illetve a foglalkozás-egészségügyi szolgálattól kapott információkat, beleértve a tudományos publikációkat is.
(7) A munkáltatónak olyan kockázatértékeléssel kell rendelkeznie, amely meghatározza, hogy milyen intézkedéseket kell megtenni az 5. és 6. § rendelkezései szerint. A kockázatértékelésnek papír alapú adathordozón hozzáférhetőnek kell lennie.
(8) A kockázatértékelést évenként aktualizálni kell, soron kívül akkor kell felülvizsgálni, ha olyan változás következett be, amely azt szükségessé teszi, vagy ha az egészségügyi vizsgálat eredménye azt indokolja.
5. § (1) A mechanikai rezgésexpozícióból eredő kockázatokat a forrásnál kell kiküszöbölni vagy minimális szintre csökkenteni.
(2) Amennyiben a kockázatértékelés szerinti prevenciós határértékeket [3. § (1) bekezdés b) és a (2) bekezdés b) pontja] túllépik, a munkáltatónak olyan műszaki-technikai, illetve szervezési intézkedést kell hoznia, amely biztosítja a mechanikai rezgés és a kapcsolódó kockázatok lehető legalacsonyabb szintre csökkentését. Ilyen intézkedés lehet:
a) más munkamódszerek bevezetése, amelyek kevesebb mechanikai rezgésexpozícióval járnak;
b) az ergonómiai követelményeknek megfelelő munkaeszközök alkalmazása, amelyek – figyelembe véve az elvégzendő munkát is – a lehető legkisebb mértékű rezgést idézik elő;
c) kiegészítő eszköz használata, amely csökkenti a rezgés okozta károsodások veszélyét (az egész test rezgést hatékonyan csökkentő ülés, a kéz/karra átvitt rezgés mértékét csökkentő fogantyú, védőkesztyű stb.);
d) a munkaeszközök, a munkahelyek és a munkahelyi berendezések megfelelő karbantartása;
e) a munkahelyek és a munkavégzés helyszíneinek kialakítása és elrendezése;
f) a munkavállalók megfelelő tájékoztatása és képzése a munkaeszközök megfelelő és biztonságos használatáról, a mechanikai rezgésexpozíció minimális szintre való csökkentése érdekében;
g) az expozíció időtartamának és intenzitásának korlátozása;
h) megfelelő munkabeosztás, pihenőidők beiktatásával;
i) megfelelő védőruházat biztosítása a munkavállaló alacsony hőmérséklettől és nedvességtől való védelme érdekében.
(3) A munkavállaló – a 8. §-ban foglaltak kivételével – nem tehető ki az expozíciós határérték feletti rezgésnek.
(4) Ha a munkavállaló rezgésterhelése túllépi az expozíciós határértéket, a munkáltatónak azonnal intézkednie kell annak érdekében, hogy az expozíció mértéke a határérték alá csökkenjen. Az intézkedést követően meghatározza azokat az okokat, amelyek a határérték-túllépést előidézték, egyidejűleg a (2) bekezdés szerinti intézkedések kiegészítésével biztosítja, hogy a feltárt okból ismételt túllépésre ne kerüljön sor.
(5) A munkáltató (2)–(4) bekezdés szerinti intézkedéseit a fokozottan veszélyeztetett munkavállalói csoportoknál is értelemszerűen alkalmazni kell.
6. § (1) A munkáltató megfelelő intézkedésekkel biztosítja, hogy az érintett munkavállalók és képviselőik oktatás és tájékoztatás keretében megismerjék a munkahelyük kockázatértékelése eredményeit, különösen:
a) a mechanikai rezgés okozta veszélyek megelőzése, illetve csökkentése érdekében hozott intézkedéseket;
b) az expozíciós és a prevenciós határértékeket;
c) a mechanikai rezgésexpozíció minőségi és mennyiségi értékelését, valamint az alkalmazott munkaeszközöktől eredő lehetséges sérüléseket, károsodásokat;
d) a sérülésekre és az egészségkárosodásokra utaló jelek felismerésének és bejelentésének indokait és módját;
e) azokat a körülményeket, amelyek a munkavállalók munkaköri alkalmasságának vizsgálatát indokolják;
f) a biztonságos munkavégzés, munkaeszköz-használat szabályait a mechanikai rezgésexpozíció minimális szintre való csökkentése érdekében.
(2) A mechanikai rezgésexpozícióból eredő kockázattal érintett munkavállalók e kockázat valamennyi kérdését illetően jogosultak a tájékoztatásra, konzultációra, részükre biztosítani kell a képzésen, valamint a konzultáción való részvétel lehetőségét.
7. § (1) A munkavállalók külön jogszabály szerinti munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálatának célja a rezgésexpozícióban dolgozó esetében, hogy lehetővé váljon a munkával összefüggő bármely rendellenesség kialakulásának megelőzése, illetve korai diagnosztizálása.
(2) A prevenciós határértéket meghaladó mértékű behatás esetén a munkavállalót minden esetben soron kívüli foglalkozás-egészségügyi orvosi vizsgálatra kell küldeni.
(3)3 A foglalkozás-egészségügyi szolgálat a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalóról a külön jogszabály szerint vezeti az egészségügyi dokumentációt. Az egészségügyi dokumentáció másolatát kérésre az illetékes munkavédelmi hatóság rendelkezésére kell bocsátani. A munkavállaló részére biztosítani kell a rá vonatkozó egészségügyi dokumentáció megismerésének lehetőségét.
(4) Ha az orvosi vizsgálat megállapítja, hogy a munkavállalónál olyan betegség vagy egészségkárosodás azonosítható, amely a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának álláspontja szerint a munkahelyi mechanikus rezgésexpozíció következménye:
a) a munkavállalót az orvosnak tájékoztatnia kell a rá vonatkozó eredményről, különösen az expozíció megszűnése után kötelezően elvégzendő orvosi vizsgálatról;
b) a munkáltatót tájékoztatni kell az egészségügyi vizsgálat minden, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosításához szükséges fontos, személyes adatnak nem minősülő eredményéről.
(5) A (4) bekezdés szerinti betegségről vagy egészségkárosodásról történő tudomásszerzés esetén a munkáltató köteles:
a) áttekinteni a 4. § szerint végrehajtott kockázatértékelést,
b) ellenőrizni a kockázatok megszüntetése vagy csökkentése érdekében bevezetett, 5. § szerinti intézkedéseket,
c) figyelembe venni a kockázatértékelést végző személy, a foglalkozás-egészségügyi orvos, illetve az illetékes hatóság javaslatát az 5. § szerinti intézkedések végrehajtása során,
d) a munkavállalót olyan munkakörben foglalkoztatni, ahol nem áll fenn a további expozíció veszélye, és
e) intézkedni a soron kívüli orvosi vizsgálatról,
f) gondoskodni azon munkavállalók egészségi állapotának a felméréséről, akik hasonló mértékű rezgésexpozíciónak voltak kitéve.
8. § (1)4 Egész testre ható rezgés vonatkozásában, a tengeri hajózásban és a légi szállításban egyedi engedély alapján, e jogszabályban megadott határérték alól a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter – amennyiben a munkaegészségügyi követelményeknek való megfelelőséget megállapította – kérelemre felmentést adhat. A kérelemhez csatolni kell az országos tisztifőorvos által előzetesen kiállított szakvéleményt.
(2) Az 5. § (3) bekezdésében foglalt előírás betartása alól felmentés abban az esetben adható, ha a munkavállaló mechanikus rezgésexpozíciója a 3. §-ban meghatározott prevenciós határértékek alatt van, de időnként jelentősen változik, és esetenként túllépi az expozíciós határértéket. Ez esetben azonban a 40 órára számított expozíciós értéknek kevesebbnek kell lennie a 3. §-ban megadott expozíciós határértéknél és méréssel kell igazolni, hogy a változó expozícióban rejlő kockázatok kisebbek az expozíciós határértékben rejlő kockázatoknál.
(3) A 3. §-ban megadott expozíciós határértékek alóli felmentés megadásánál annak indoklását pontosan rögzíteni szükséges. A felmentést négyévente felül kell vizsgálni, és ha az azt megalapozó körülmények megszűnnek, vissza kell vonni.
9. § Ez a rendelet az Európai Unió alábbi irányelvének való megfelelést szolgálja: a Parlament és a Tanács 2002/44/EK irányelve (2002. június 25.) a munkavállalók fizikai tényezők (vibráció) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimum-követelményekről [tizenhatodik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében].
10. § (1) Ez a rendelet 2005. július 1. napján lép hatályba.
(2) Az 5. § (3) bekezdésében írt kötelezettségek végrehajtásának határideje 2010. július 6. azon munkaeszközök esetében, amelyeket 2007. július 7. előtt bocsátanak a munkavállalók rendelkezésére, és amelyek használatánál – figyelembe véve a legújabb technikai előrelépéseket, illetve szervezési intézkedéseket is – az expozíciós határértékek nem tarthatók be.
(3)–(4)5
Melléklet a 22/2005. (VI. 24.) EüM rendelethez
A 4. § (3) bekezdés d) pontja a 22/2020. (VI. 29.) ITM rendelet 18. §-ával megállapított, a 28/2022. (XII. 30.) GFM rendelet 11. §-a szerint módosított szöveg.
A 4. § (6) bekezdés i) pontja a 9/2015. (III. 31.) NGM rendelet 35. § b) pontja szerint módosított szöveg.
A 7. § (3) bekezdése a 9/2015. (III. 31.) NGM rendelet 35. § c) pontja szerint módosított szöveg.
A 8. § (1) bekezdése az 55/2014. (XII. 31.) NGM rendelet 5. §-ával megállapított, a 62/2016. (XII. 29.) NGM rendelet 58. § (2) bekezdése szerint módosított szöveg.
A 10. § (3)–(4) bekezdését a 118/2008. (V. 8.) Korm. rendelet 5. § 116. pontja hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás