KÜ BH 2005/233
KÜ BH 2005/233
2005.06.01.
Az ingatlan-nyilvántartás adatainak – a természetbeni állapotnak megfelelő – kiigazítása hivatalból elrendelhető, a változás átvezetése tulajdoni igény érvényesítését is kizárhatja [1972. évi 31. tvr. 12. §; 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 43. §, 68. §].
A Körzeti Földhivatal az 1999. május 7-én kelt – a művelési ág kiigazítására vonatkozó – hivatalos feljegyzés alapján hozott az B. Mg. Tsz. használatában álló – saját használatú út ingatlan megnevezését ártérre változtatta.
A Körzeti Földhivatal a 2000. november 30-án kelt határozatával a 0703 hrsz.-ú ingatlanra átalakulás jogcímén az 1992. augusztus 31. napján kelt vagyonmérleg alapján a B. Mg. Tsz. javára tulajdonjogot jegyzett be.
A 2001. január 24-én kelt adásvételi szerződés alapján a Körzeti Földhivatal a 2001. február 8-án kelt határozatával a perbeli ingatlanra tulajdonjogot jegyzett be az ingatlan-nyilvántartásba a beavatkozó jogelődjének, mint vevőnek.
A felperes városi önkormányzat a Körzeti Földhivatal határozataival szemben fellebbezést terjesztett elő, amelyben kérte a 0703 hrsz.-ú ingatlan művelési ágának megváltoztatása előtti állapot helyreállítását, majd annak vonatkozásában az 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 16. §-a alapján tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését.
Az alperes a 2002. május 2-án kelt határozatával a felperes fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
Ezt a határozatot a megyei bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Megállapította, hogy a felperes által sérelmezett határozatok vonatkozásában a felperest az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. § (4) bekezdése értelmében az ügyfél joga megilleti.
Az új eljárásban az alperes másodfokú határozatával helybenhagyta a Körzeti Földhivatal határozatait.
A felperes módosított keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
Sérelmezte, hogy a művelési ág megváltoztatása nem felel meg a tényleges állapotnak, mert a földhivatal utólagos felmérésére tekintettel sem valós állapot került az ingatlan-nyilvántartásba, ugyanis más helyrajzi számokon nyilvántartott út létesítmények is a perbeli ingatlan területére esnek.
Álláspontja szerint az alperes akkor járt volna el helyesen, ha a perbeli ingatlanon mindig is létezett földutat és az azt övező árteret megosztással, külön helyrajzi számon rendelte volna nyilvántartani. Ez lett volna az egyetlen megoldás, ami nem eredményezi azt, hogy a művelési ág megváltoztatásával beavatkozzon, az Ámt. 16. §-ának végrehajtásán alapuló felperesi tulajdonjog megszerezhetőségébe.
A felperes a peres eljárás során arra is hivatkozott, hogy az út megszüntetéséhez az 1988. évi I. törvény 29. § (1) bekezdése értelmében be kellett volna szerezni a közlekedési hatóság engedélyét, amely ténylegesen nem történt meg.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az alperes határozatával helybenhagyott elsőfokú határozat meghozatala időpontjában hatályban volt – az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban: Inytvr.) 12. § (1) és (2) bekezdésére, 13. § (3) bekezdésére, valamint az Inytvr. végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: Inyvhr.) 68. § (1) bekezdésére és 43. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozott.
Az Áe. 3. § (4) bekezdésére utalással kifejtette, hogy a megyei bíróság korábbi ítélete alapján azt kellett vizsgálni, hogy az alperes határozatával helybenhagyott elsőfokú földhivatali határozat a felperes hivatkozott jogszabályon alapuló törvényes érdekének megsértését okozta-e a keresetben megjelölt jogszabálysértések eredményeként.
A megyei bíróság az ingatlan-nyilvántartási eljárás iratai alapján tényként állapította meg, hogy a földhivatal – a felperes által sem vitatottan – jogszerűen indította meg hivatalhól az átminősítést eredményező eljárását. Rámutatott, hogy az alperes határozatában helytállóan fejtette ki, miszerint a hivatalbóli eljárásban való jogosultságot sem az Ámt., sem pedig az 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) a vonatkozásban nem korlátozza, hogy az egyébként igazolhatóan helytelen tartalmú ingatlan-nyilvántartási állapot a felperes tulajdonszerzésének érdekében jogellenesen fenntartásra kerülhessen. Ugyanakkor maga a felperes sem jelölt meg ezen utóbb hivatkozottakkal ellentétes álláspontot alátámasztó jogszabályi rendelkezést.
A peres felek egyező előadása alapján megállapítható volt, hogy a perbeli elsőfokú földhivatali határozat meghozatala, és az az ellen előterjesztett felperesi fellebbezés közötti időszakban a perbeli ingatlanon ténylegesen útként használt terület nagysága az időközben lezajlott építés folytán nőtt.
Az alperes határozatában, a helyszíni mérésekre alapítottan történt számítás eredményeként, a komplejáró és a hozzá csatlakozó útburkolat által elfoglalt terület jelenlegi mértékét 601 m2-ben állapította meg. A felperes ezt meghaladó mértékűnek állította az útként használt terület nagyságát, annak pontos mértékét azonban megjelölni nem tudta. Hozzávetőleges számításai alapján az út – általa is elismerten – jelenleg sem éri el azt a területnagyságot, amely az egész ingatlan 7823 m2 területére figyelemmel alapot adna az egész perbeli ingatlan út művelési ágban való nyilvántartására. A bíróság szerint nyilvánvalóan ugyanez a helyzet állt fenn az 1999. évben hozott határozat időpontjában is, tekintve, hogy azóta csak nőtt az útként használt terület nagysága.
Kifejtette a megyei bíróság, hogy a perbeli ingatlanra vonatkozóan is fennáll a nyilvántartott adatoknak a tényleges állapottal való egyezősége – illetőleg annak hivatalból való biztosításának kötelezettsége –, így az alperes határozata ezen jogelv érvényesülése mellett nem eredményezte a felperes jogszabályon alapuló törvényes érdekének sérelmét; ugyanis tulajdonjogot kizárólag akkor szerezhetett volna, ha a természetbeni állapotnak megfelelően a perbeli ingatlan önálló helyrajzi számon nyilvántartott út lenne, ami azonban igazolhatóan nem áll fenn.
A megyei bíróság álláspontja szerint – a felperes kereseti tényállításától eltérően – nincs az alperesnek olyan kötelezettsége, illetve jogszabályi lehetősége, hogy a felperes tulajdonszerzésének biztosítása érdekében a perbeli ingatlant akként ossza meg, hogy az így kialakuló egyik önálló helyrajzi számú ingatlan út művelési ágban kerüljön nyilvántartásra. Rámutatott, hogy a felperes jogi álláspontja alátámasztására jogszabályi rendelkezést maga sem tudott megjelölni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben tartalmilag a jogerős ítéletnek és a keresettel támadott határozatoknak a hatályon kívül helyezését, a Körzeti Földhivatalnak az ingatlan-nyilvántartás eredeti állapotának helyreállítására és tulajdonosként a 0703 hrsz.-ú ingatlanra a felperesnek, mint tulajdonosnak a bejegyzését kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az Ámt. 16. §-át és a T. 12/D. §-ában foglaltakat.
Álláspontja szerint az Ámt. hatálybalépésekor a közhiteles ingatlan-nyilvántartási adatok szerint a 0703 hrsz.-ú ingatlan 7823 m2 területtel termelőszövetkezet használatában álló útként volt nyilvántartva; így annak a T. 12/D. §-a által meghatározott időpontban a felperes tulajdonába kellett volna kerülnie a törvény erejénél fogva.
Előadta a felperes, hogy a körzeti földhivatal 1976-ban hivatalból jegyezte be – mint utat – a 0703 hrsz.-ú ingatlant. Annak tényleges helyzetével tisztában volt és, mivel annak használatában változás nem állt be az idők során, ezért nem volt indokolt 1999-ben a körzeti földhivatal határozatával elvégzett terület-átminősítés útból árterületté. A felperes szerint a földhivatal ezzel megváltoztatta az ingatlan tulajdoni helyzetét, hiszen termelőszövetkezeti használatból termelőszövetkezeti tulajdont hozott létre. Így lehetővé tette, hogy a termelőszövetkezet harmadik személynek értékesíthesse az ingatlant, és Város Önkormányzata tulajdoni jogát negligálja. Hivatkozott arra is, hogy a földhivatal az eljárás során nem tudta bizonyítani, miszerint eleget tett értesítési, terület-bejárási és jegyzőkönyv-vezetési kötelezettségének.
A felperes nem vitatta a körzeti földhivatal Inytvr. 13. § (3) bekezdésében rögzített jogát, amely bizonyos korrekciók átvezetésére vonatkozik, azonban álláspontja szerint ezzel az eljárásával magasabb szintű jogszabályokat – Ámt. és T. – sértett. Továbbra is fenntartotta azon álláspontját, hogy megsértette a földhivatal az 1988. évi I. törvény 29. § (1) bekezdésében rögzítetteket, amely alapján útként nyilvántartott ingatlant csak a közlekedési hatóság engedélyével szüntethetett volna meg, illetőleg utólag értesítenie kellett volna a közlekedési hatóságot.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében, a 2002/2. számban 821. szám alatt közzétett döntésre, amely a mezőgazdasági szövetkezet közös használatában levő utak önkormányzati tulajdonba kerüléséről rendelkezett.
Ebből a felperes álláspontja szerint az következik, hogy a 0703 hrsz.-ú útként nyilvántartott terület az Ámt. hatálybalépésének napján, a törvény erejénél fogva, a Város Önkormányzatának tulajdonába került, így a körzeti földhivatal határozata nem válthatta ki azt a jogi hatást, hogy az ingatlan a B. Mg. Tsz. használatából annak tulajdonába kerüljön.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Ámt. 16. §-a értelmében a mezőgazdasági szövetkezet közös használatában levő utak – a közutak kivételével – a helyi önkormányzat tulajdonába kerülnek.
A T. 12/D. §-a szerint a földkiadás lezárását követően a szövetkezet használatában levő önálló helyrajzi számon nyilvántartott utak – ha azok nem a szövetkezet tulajdonát képezik – az illetékes települési önkormányzat tulajdonába kerülnek.
A T. ezen rendelkezése 2000. január 1-jén lépett hatályba.
A földhivatali eljárás megindulásakor hatályban volt Inytvr. 12. § (1) és (2) bekezdés a) pontjából következően a földrészlet művelési ágában bekövetkezett változást a földhivatal hivatalból (is) átvezetheti az ingatlan-nyilvántartásban.
Az Inyvhr. 68. § (1) bekezdése olyan – az ingatlan-nyilvántartás mindenkori alapelveivel összhangban álló – követelményt rögzít [Inytvr. 1. § (1) bekezdés], amely szerint a természetbeni állapotnak megfelelően kell a változást átvezetni.
A rendelkezésre állt iratok tanúsága szerint a perbeli ingatlan az ingatlan-nyilvántartás szabályai szerint, az egészét tekintve, nem volt útként minősíthető, így az Inyvhr. 43. § (2) bekezdése alapján helyesen határozta meg a földhivatal a nagyobb területű, művelés alól kivett terület jellegére tekintettel azt, ártérként.
A perben felülvizsgált eljárás során nem volt jogszabályi akadálya az átminősítés elvégzésének, az ingatlan-nyilvántartás adatainak a természetbeni állapothoz való igazításnak.
A fent idézett törvényi szabályozás az ,,út'' önkormányzati tulajdonba kerüléséről tartalmaz rendelkezést, a természetbeni állapottól eltérő nyilvántartás azonban annak alkalmazását, az önkormányzat tulajdoni igényét nem alapozza meg.
A földrészlet területét ábrázoló ingatlan-nyilvántartási térképen az ártérbe kapcsolt, útként feltüntetett – a 2003. évi állapotot megelőzően kb. 600 m2 alatti – terület az egész ingatlan útként való nyilvántartási állapotának fenntartására, továbbá az ezen tévesnek bizonyult minősítéshez a T. által fűzött jogkövetkezmények alkalmazására, nem teremtett jogalapot.
A felperesnek az 1988. évi I. törvényre való hivatkozása a földhivatali eljárás felülvizsgálata során nem volt figyelembe vehető, mivel a valóságos állapotra, a természetben meglevő út funkciójára a nyilvántartási változtatásnak kihatása nem volt.
Nem volt értékelhető a felperes más eseti döntésre alapozott érvelése sem, hiszen a fent kifejtettekből következően nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági szövetkezet használatában levő utak önkormányzati tulajdonba kerüléséről kifejezetten törvények rendelkeztek, azok alkalmazására azonban csakis a konkrét körülmények értékelésével kerülhet sor.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.196/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás