237/B/2005. AB határozat
237/B/2005. AB határozat*
2006.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 44. § (1) bekezdése, valamint a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 48. § (1) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság egyes bírósági végzések alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 44. § (1) bekezdése, valamint a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 48. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az indítványozó a két törvény hivatkozott rendelkezéseit azért támadta, mert azok nem teszik lehetővé, hogy a büntetőeljárásban, illetve a szabálysértési eljárásban a szakszervezet képviselőként járhasson el. Véleménye szerint ez a szabályozás ellentétes az Alkotmány 4. §-ával, amely szerint a szakszervezetek képviselik és védik a munkavállalók érdekeit. Erre tekintettel kérte az általa alkotmányellenesnek tartott rendelkezések, illetve – vagylagosan – az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezésekre alapított bírósági végzések megsemmisítését.
2. Az alkotmánybírósági eljárásban figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a következők:
2.1. Az Alkotmány rendelkezése:
„4. § A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit.”
2.2. A Be. rendelkezése:
„44. § (1) Védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd, illetőleg külön törvényben foglalt feltételek esetén európai közösségi jogász járhat el.”
2.3. A Be. támadott rendelkezésének az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:
„44. § (1) Védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd járhat el.”
2.4. Az Sztv. rendelkezése:
„48. § (1) Védő lehet a szabálysértési eljárás bármely szakaszában:
a) meghatalmazás, illetőleg kirendelés alapján az ügyvéd, továbbá az eljárás alá vont személy nagykorú hozzátartozója;
b) az eljárás alá vont személy törvényes képviselője.”
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1. A szakszervezeteknek és más érdekképviseleteknek az Alkotmány 4. §-ában biztosított jogkörével több alkotmánybírósági határozat is foglalkozott.
Az Alkotmánybíróság – szakszervezeti egyetértési jog alkotmányossági vizsgálata során – először a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatában állapította meg, hogy az Alkotmány 4. §-a „[...] a szakszervezeteknek a korábbi alkotmányszövegben is szereplő érdekvédelmi és képviseleti jogát terjeszti ki más érdekképviseleti szervekre. Ugyanakkor sem ez a szabály, sem a 70/C. § (1) bekezdésének a szakszervezet és egyéb érdekképviselet alapításának szabadságát tartalmazó rendelkezése nem foglal magában előírást az érdekvédelmi és képviseleti tevékenység tartalmára vonatkozóan”. (ABH 1990, 42, 44.) Ugyanezt a megállapítást erősítette meg az 50/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 387, 397.; a 32/2002. (VII. 4.) AB határozat, ABH 2002, 153, 164.; a 488/B/1999. AB határozat, ABH 2003, 1104, 1108.; a 91l/B/2000. AB határozat, ABH 2004, 1487, 1494.
A 40/2005. AB határozat egyértelműen vonja le a következtetést: „[...] az Alkotmány 4. §-a általánosságban fogalmazza meg az érdekképviseleti szervezetek érdekvédő és -képviselő funkcióját. Az Alkotmány ezen túl nem határozza meg az érdekképviseleti tevékenység fórumait és az érdekképviseleteket megillető konkrét jogosultságokat.” (ABH 2005, 427, 445.)
Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 19. §-ának vizsgálata során kifejezetten a szakszervezetek képviseleti jogának terjedelmével kapcsolatban tett megállapításokat az Alkotmány 4. §-ával összefüggésben. A 61/B/2004. AB határozatban hangsúlyozta: „[a]z indítványozók álláspontjával ellentétben az Alkotmány 4. §-a semmilyen követelményt nem fogalmaz meg a szakszervezetek képviseleti jogának terjedelmével kapcsolatban. Így a szakszervezetek és más érdekképviseletek feladatait meghatározó alkotmányos szabályból nem következik a szakszervezet törvényen alapuló képviseleti jogának »általános jellegű«, minden munkavállalóra kiterjedő szabályozása sem.
A szakszervezeti jogok gyakorlását biztosító szabályok megalkotása során a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, így – az Alkotmány rendelkezéseinek tiszteletben tartásával – szabadon dönthet arról is, hogy a szakszervezeti érdekvédelem és képviselet ellátását milyen jogintézményeken keresztül teszi lehetővé.” (ABH 2004, 1803, 1806–1807.)
2. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is azt állapította meg, hogy az Alkotmány 4. §-ából a szakszervezeteket vagy más érdekképviseleteket megillető konkrét képviseleti jogosultságok nem vezethetők le sem a büntetőeljárásra, sem pedig a szabálysértési eljárásra vonatkozóan.
Ehhez a megállapításához kapcsolódva az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a védelemhez való jogot az Alkotmány 57. § (3) bekezdése tartalmazza. Ez az alapjog magában foglalja a védelem hatékonyságának biztosítását is, többek között azt a követelményt, hogy a jogi képviseletet ellátó személy (a védő) képes legyen valamennyi, a büntetőeljárás szabályaiból folyó eljárási jogosultság gyakorlására a terhelt jogai érvényesítése érdekében.
Az Alkotmánybíróság – a fentiekben foglaltaknak megfelelően – nem állapította meg a Be. 44. § (1) bekezdésének, valamint az Sztv. 48. § (1) bekezdésének az Alkotmány 4. §-ába ütközését, ezért az indítványt elutasította.
III.
Az indítványozó egyes – a szakszervezeti képviseleti jogosultságot el nem ismerő – bírósági végzésekkel szemben is előterjesztett indítványt, kérve a kifogásolt egyedi döntések megsemmisítését.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a rendelkezik az Alkotmánybíróság hatásköréről. Sem e rendelkezés, sem más törvény szerint sincs hatásköre az Alkotmánybíróságnak bírósági döntések felülvizsgálatára, bírósági végzések megsemmisítésére. Ezért az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § b) pontjára figyelemmel visszautasította.
Budapest, 2006. szeptember 12.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás