BÜ BH 2005/240
BÜ BH 2005/240
2005.07.01.
Csempészet esetén – a vámteher megállapítása szempontjából lényeges körülmény tekintetében – nyilatkozatot nem adó személy büntetőjogi felelőssége az általa behozott valamennyi vámárura, míg az elkövető részleges nyilatkozata esetén csupán az eltitkolt árukra állapítható meg [Btk. 312. § (1) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság a 2002. október 17. napján hozott ítéletével a terheltet az ellene csempészet vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A vámhivatalnál bűnjelként kezelt tárgyak lefoglalását megszüntette és a terhelt részére kiadni rendelte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
A terhelt és felesége 2001. augusztus 18. napján Horvátországba utaztak, ahol gyermekeik már napok óta nyaraltak.
Horvátországból a terhelt és felesége 2001. augusztus 20-án délután indultak vissza Magyarországra. Eredetileg úgy volt, hogy ez alkalommal mindkét fiúk velük együtt jön haza. Ezen a napon a terhelt gyermekei Riekában a Magma üzletben vásároltak egy sportcipőt, egy csomag 4 db-os és egy csomag 2 db-os férfialsót, 2 db Esprit márkájú férfinadrágot, egy Magma pólót és egy Magma férfiinget. A Lacost üzletben vásároltak egy Lacost márkájú pulóvert, egy Lacost márkájú inget és egy Lacost márkájú bermudanadrágot.
Délután, az indulás előtt a terhelt lefeküdt aludni, ez idő alatt a többiek rakodtak be a gépkocsiba. A csomagtartóba elhelyezték eredeti bolti csomagolásban a Riekában vásárolt ruhaneműket, amelyeken még rajta volt a termék márkáját jelző eredeti bolti címke is. A Lacost bermudanadrágot a terhelt felesége a nagy meleg miatt magára vette. A terhelt egyik fia meggondolta magát és nem utazott hazai szüleivel.
A g.-i határátkelőhelyhez érve a terhelt a horvát vámosnak átadta a vásárolt ruhanemű forgalmi adójának visszaigénylése céljából a két üzletben kiállított formanyomtatványt. A Magma üzletben vásárolt áruk forgalmi adójának visszaigénylő nyomtatványához az üzletben hozzákapcsolták a számlát, a Lacost üzletben vásároltakhoz azonban nem. A terhelt ezért a gépkocsi csomagtartójában elhelyezett ruhaneműk között a horvát vámossal együtt keresni kezdte a Lacost üzletben kiállított számlát. Megtalálták valamennyi ebben az üzletben vásárolt ruhaneműt, az megegyezett a Lacost üzletben kiállított forgalmi adót visszaigénylő nyomtatványon feltüntetett mennyiséggel, és az árucikkek megnevezése, valamint ára is beazonosítható volt, az erre vonatkozó számlát azonban továbbra sem találták. Ennek ellenére – mivel a Lacost üzletben vásárolt áruk megvoltak – a horvát vámos ráütötte az áfa visszaigényléshez szükséges bélyegzőt.
Az l.-i horvát-magyar határátkelőhelyre érve, az ott szolgálatot teljesítő H. L. és H. Sz. magyar pénzügyőrök megkérdezték a személygépkocsiban utazókat, hogy hoznak-e be vámköteles árut. A terhelt úgy nyilatkozott, hogy vásároltak külföldön egy pulóvert, egy inget, egy nadrágot – ezekről a Lacost üzletben vásárolt ruhaneműkről ugyanis a számla keresése során egyértelműen megbizonyosodott, hogy azokat magukkal hozták – a többi ruhaneműről azonban a terhelt nem tett tételes nyilatkozatot, mivel nem tudta pontosan, hogy a Magma üzletben vásárolt ruhaneműk közül mindegyiket magukkal hozták-e. Ezen ruhaneműk vámértéke 46 246 forint volt.
A személygépkocsi átvizsgálása során a pénzügyőrök megtalálták valamennyi, a számlákon és a forgalmi adó visszaigénylő nyomtatványokon feltüntetett árut és azokat lefoglalták. Mindezek együttes vámértéke 97 677 forint volt.
A V. Megyei Bíróság a 2003. október 12. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a terheltet bűnösnek mondta ki csempészet vétségében, és ezért őt megrovásban részesítette.
Az L.-i Vámhivatalnál lefoglalt ruhaneműket elkobozta. A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a terhelt 2001. augusztus 21. napján az l.-i határátkelő állomáson történt belépésekor az általa behozott áru tekintetében írásbeli vámáru-nyilatkozatot nem terjesztett elő.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt felmentése érdekében. A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt bűncselekményt nem követett el, magatartásával gondatlansága miatt legfeljebb szabálysértést valósított meg, amely az időmúlásra figyelemmel már elévült.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában – és az ügyész a nyilvános ülésen is – a terhelt felmentését indítványozta. A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos: Anyagi jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét csempészet vétségében megállapította.
A Btk. 312. § (1) bekezdés a) pontja szerinti csempészet elkövetési magatartása: vámáru vámellenőrzés alóli elvonása, vagy vámszempontból lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozat tétele.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt a Lacost üzletből vásárolt ruhaneműkről szóbeli nyilatkozatot tett. A bírói gyakorlat értelmében a nyilatkozatot egyáltalán nem adó személy felelőssége állapítható meg az általa behozott teljes árukörre, beleértve a vámmentesen behozható árukat is. A részleges nyilatkozattétel esetén azonban a terhelt büntetőjogi felelőssége csak az eltitkolt árura áll fenn. A terhelt tehát azokkal az árukkal kapcsolatban, amelyekről a pénzügyőr kérdésére nyilatkozott, tényállási elem hiányában – minthogy a vámárut a vámellenőrzés alól nem vonta el és vámszempontból lényeges körülmény tekintetében sem tett valótlan nyilatkozatot – a csempészet vétségét nem valósította meg.
A terhelt által eltitkolt áruk értéke 46 246 forint. Mivel az elkövetési érték az 50 000 forintot nem haladja meg, a terhelt ezen cselekménye az 1999. évi LXIX. törvény (Sztv.) 158. § (1) bekezdése szerinti vámszabálysértést valósítaná meg a vámáru vámellenőrzés alóli szándékos elvonásával is. Jelen esetben az elkövetés adott körülményeit értékelve, az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a terhelt gondatlanságára, az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos érvelése is helytálló, így a terhelt cselekménye az Sztv. 158. § (2) bekezdése szerinti vámszabálysértés.
Vámszabálysértés miatt azonban nincs helye a terhelt felelősségre vonásának, mert azt az Sztv. 11. § (6) bekezdése értelmében az elévülés kizárja.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 425. §-a alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a Be. 426. § (1) bekezdésének a) pontja alapján maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
Ennek keretében a terheltet az ellene csempészet vétsége miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) és (3) bekezdése alapján bűncselekmény hiányában felmentette, vámszabálysértés miatt az eljárást az Sztv. 84. § g) pontja alapján megszüntette és a lefoglalt ruhaneműket a terhelt részére kiadni rendelte.
(Legf. Bír. Bfv. II. 91/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás