BÜ BH 2005/246
BÜ BH 2005/246
2005.07.01.
Ha objektív adatok alapján nem lehet megállapítani a vádlott által megszerzett kábítószer mennyiségét és hatóanyag-tartalmát, akkor ezt becslés útján kell megtenni – A hatóanyag-tartalom megállapítása nem vegyész szakértői, hanem bírósági feladat – Szakértői feltételezésekre ítéleti tényállás nem alapítható [Be. 351. § (2) bek. b) pont II. ford. d) pont].
Az elsőfokú bíróság jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettében és kábítószerrel visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek F. D. vádlottat, ezért 5 évi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
F. D. vádlott, aki alkalmi kábítószer-fogyasztó, kezdetben különböző szórakozóhelyeken saját fogyasztásra vásárolt amfetamint és amfetamin-származékot tartalmazó kábítószereket (Speed port, Extasy tablettát), így tisztában volt azzal, hogy nagyobb mennyiségben történő értékesítéssel jelentős haszonra tehet szert. A vádlott azért, hogy felhalmozódott adósságait rendezni tudja, elhatározta, hogy maga is kábítószer-értékesítő tevékenységbe kezd.
F. D. vádlott 2002. márciusától a 2002. június hó 3. napján történt elfogásáig az általa már korábban megismert, P. nevű ismeretlen személytől kb. húsz alkalommal vásárolt alkalmanként 10 gramm Speed port, 2000 forint/gramm áron, valamint 15-20 darab Extasy tablettát, 1400 forint/darab áron.
A vádlott az így megvásárolt összesen 200 gramm tömegű Speed port a B. alatt található lakásán kb. 0,5-1 gramm mennyiséget tartalmazó adagokra osztotta és azt 2500-3000 forint/gramm, míg összesen 300-400 db Extasy tablettát 2000 forint/darab áron értékesítette részben N. Z. nevű ismerőse, részben pedig ismeretlen személyek részére.
F. D. vádlott a fentiek szerint a B. településen lévő lakásán, valamint az ugyancsak ebben a községben C. Z. nevű szórakozóhely környékén, 2002. június hó 3. napján történt elfogásáig N. Z. részére kb. 15 alkalommal, alkalmanként 2-3 gramm, összesen 30-45 gramm tömegű 3,3-4,9 gramm amfetamin-bázist tartalmazó Speed port, valamint alkalmanként 1-2 darab, összesen 15-30 darab, 0,75-1,5 gramm MDMA-t tartalmazó Extasy tablettát értékesített, e mennyiségből utoljára 2002. június hó 3. napján 1,3 gramm tömegű – 0,15 gramm amfetamin hatóanyag-tartalommal bíró – Speed port, melyet a nyomozó hatóság N. Z-tól lefoglalt, míg ismeretlen személyek részére további összesen 149,4-164-4 gramm tömegű, 16,49-18,09 gramm amfetamin-bázist tartalmazó Speed port, valamint 248-333 darab, 12,98-17,73 gramm MDMA-t tartalmazó Extasy tablettát értékesített.
F. D. vádlott a P. nevű személytől megvásárolt kábítószermennyiségből a B. városban található lakásán továbbértékesítés céljából 5,6 gramm tömegű, 0,61 gramm amfetamin-bázist tartalmazó Speed port, 37 darab, összesen 0,77 gramm MDMA-t tartalmazó Extasy tablettát, valamint 0,17 gramm tömegű 0,03 gramm ketamint tartalmazó port, valamint az adagoláshoz (kiszereléshez) szükséges 2 db simítózáras műanyag tasakban összesen 136 db (36+100), 4x7 cm méretű üres simítózáras műanyag tasakot tartott, melyet a nyomozó hatóság a 2002. június hó 3. napján tartott házkutatás során a vádlottól lefoglalt.
A 2002. szeptember hó 13. napján kelt igazságügyi vegyész szakértői vélemény alapján összegezve F. D. vádlott által N. Z. részére eladott készítmények: Speed 30-45 g, amelynek hatóanyag-tartalma 3,3-4,9 g amfetamin a csekély mennyiség felső határa %-ában: 659-989, Extasy 15-30 db, amelynek hatóanyag-tartalma 0,75-1,5 g MDMA a csekély mennyiség felső határa %-ában: 75-150%.
F. D. vádlott által P. nevű ismerősétől beszerzett készítmények: Speed 200 g, hatóanyag-tartalma 22 g amfetamin, hatóanyag-tartalma a csekély mennyiség felső határa %-ában: 4396%. Extasy 300-400 db, hatóanyag-tartalma 15-20 g MDMA, hatóanyag-tartalom a csekély mennyiség felső határa %-ában 1500-2000%.
F. D.-től lefoglalt készítmények: fehér-barna Extasy 4 db, hatóanyag-tartalma 0,28 g MDMA, a csekély mennyiség felső határa %-ában: 28%, fehér Extasy 33 db, hatóanyag-tartalma 0,49 g MDMA a csekély mennyiség felső határa %-ában: 49%, Speed 5,6 g, hatóanyag-tartalma 0,61 g amfetamin a csekély mennyiség felső határa %-ában: 123%, ketaminos por 0,17 g, 0,03 g ketamin hatóanyag-tartalmú, hatóanyag-tartalma a csekély mennyiség felső határa %-ában: 3%.
A fentiek alapján F. D. vádlott által értékesített és értékesítés céljából tartott kábítószer (Speed por, Extasy tabletták és ketaminos por) együttes hatóanyag-tartalma a csekély mennyiség felső határának 5896-6396%-a, ami a jelentős mennyiség alsó határát (2000%-nál nagyobb érték) meghaladja.
A 2002. június 3-ai gyanúsítotti kihallgatást követően elvégzett vizelet vizsgálat F. D. vádlottnál MDMA-t, azaz Extasy néven ismert kábítószert mutatott ki.
A 2002. június 12. napján kelt, valamint a 2003. december hó 11. napján kelt igazságügyi elmeorvos szakértői vélemények szerint F. D. vádlott alkalmi kábítószer-fogyasztó, nem kábítószerfüggő, drogfüggőséget gyógyító kezelés elrendelése ezért nem indokolt. A vádlott sem a cselekmény, sem a vizsgálat idején nem szenvedett elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban, olyan jellegű vagy mélységű személyiségzavarban, mely képtelenné tette vagy korlátozta volna cselekménye veszélyes következményének felismerésében, illetőleg a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában.
Az amfetamin, az N-metil-3,4-metilén-dioxi-amfetamin (MDMA) és a ketamin a 27/1997. (IX. 19.) NM-BM együttes rendelettel módosított 4/1980. (VI. 24.) EüM-BM együttes rendelet alapján pszichotróp anyagnak minősül.
A csekély mennyiség felső határa amfetaminra vonatkozóan 0,5 g, MDMA-ra és ketaminra vonatkozóan egyaránt 1 g. A jelentős mennyiség alsó határa a csekély mennyiség felső határaként megállapított küszöbérték húszszorosa, azaz amfetamin esetében 10 g, MDMA és ketamin esetében 20 g.
Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője jelentett be fellebbezést enyhítésért.
A fellebbviteli főügyészség átiratában indítványozta a fogyasztásra vonatkozó kábítószerrel visszaélés vétségének a vádlott által elkövetett jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettének keretében való egységes minősítését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását.
A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott elismerte, hogy valóban adott el kábítószert N. Z. részére. Előadta, hogy új életet szeretne kezdeni, tettét megbánta, olyan büntetés kiszabását kérte, hogy ne kelljen börtönbe vonulnia.
Az ügyész az átiratában foglaltakkal egyezően a minősítés megváltoztatását, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdésében foglalt körben bírálta felül a bejelentett perorvoslatok alapján. Megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást az eljárási szabályok betartásával folytatta le. Ennek során az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges bizonyítékokat nagyobb részt felderítette és értékelési körébe vonta. Az ügy elbírálása szempontjából nagy jelentőségű tanút, N. Z.-t meghallgatni nem tudta, ám nyomozati vallomását felolvasás útján a bizonyítás anyagává tette. Ítéletének indokolásában megfelelő részletességgel foglalt állást arról, hogy mely bizonyítékot és miért fogadott el. Az ítélet bizonyítékokat értékelő részéből ugyanakkor az állapítható meg, hogy a vádlott által megszerzett, illetve tovább adott kábítószer mennyisége, hatóanyag-tartalma objektív adatokkal nem, csak becsléssel volt megállapítható.
Az elsőfokú ítélet történeti tényállásából és indokolásából ugyanis az állapítható meg, hogy a nyomozás során viszonylag kis mennyiségű kábítószer – összesen 7 gramm Speed por, 0,03 gramm ketamin por és 37 darab Extasy tabletta – került lefoglalásra N. Z.-tól és F. D.-tól. Az így lefoglalt kábítószerből az Extasy hatóanyag-tartalma – mivel az a forgalomban levő leggyengébb minőségű Extasynál is gyengébb minőségű volt – nem érte el a csekély mennyiség felsőhatárát, míg a lefoglalt Speed porban a csekély mennyiség felső határának kétszeres hatóanyag-tartalma volt kimutatható.
Egyebekben az elsőfokú bíróság a vádlott által megszerzett kábítószer mennyiségét első nyomozati vallomása, továbbá N. Z. vallomása, vagyis nem tárgyi bizonyítékok alapján állapította meg. Az így bemondott adatok alapján a hatóanyag-tartalmat viszont nem a bíróság mérlegelte, hanem a vegyész szakértő, ,,a lefoglalt készítmények közül a kisebb hatóanyag-tartalmúakkal azonos minőségű készítmények feltételezésén alapuló becsléssel''. Elvetette ugyanakkor a bíróság a szakértő által a ,,minimális hatóanyag-tartalom feltételezésen alapuló'' becslését is, noha ez esetben a vádlott által megszerzett kábítószer hatóanyag-tartalma saját, önmagára nézve legkedvezőtlenebb elmondása szerint sem haladta volna meg a jelentős mennyiség alsó határát. A vádlott önmagára legterhelőbb, első vallomásából az állapítható meg, hogy a P. nevű személytől vásárolt kábítószert adta tovább, így ebből a forrásból származott a N. Z.-nek értékesített, továbbá a ténylegesen lefoglalt (1.3 gramm Speed stb.) készítmények. Helytelenül történt ezért az elmondás és a tényleges foglalás összegzése, mivel utóbbi csak az előbbiből származtatható.
A vegyész szakértő szakvéleménye kapcsán a másodfokú bíróság észlelte, hogy a szakértő által levezetett becslés sem helytálló. Az az Extasy hatóanyag-tartalmánál nem az ORFK Bűnügyi Szakértői- és Kutatóintézetében vizsgált feketepiaci készítmények átlagos hatóanyag-tartalmának meghatározásánál alkalmazott minimális 20 milligramm/tabletta és nem is a vádlottól lefoglalt igen gyenge 15 milligramm/tabletta adatokkal számolt, hanem ezen mennyiség sokszorosával: 50 milligramm/tablettával. A vádlott által bemondott érték elfogadása esetén az irányadó táblázatban írt 20 milligrammos hatóanyag-tartalommal számolva 300 darab Extasy tabletta esetén annak hatóanyag-tartalma így 6 gramm MDMA, mely a jelentős mennyiség felét sem éri el. Ugyancsak nem éri el a jelentős mennyiség felét minimális hatóanyag-tartalommal számolva a Speed amfetamin-tartalma sem, mely ugyanezen számítási móddal mintegy 3 grammra tehető. A kétféle kábítószer arányos átszámításának összegzésével így – mivel egyik hatóanyag-tartalom sem éri el a jelentős mennyiség felét – együttesen nem haladják meg a jelentős mennyiség alsó határát.
A vegyész szakértő szakvéleményének értékelésénél az elsőfokú bíróság azt sem észlelte, hogy a szakértő meg nem állapítható mennyiségű és hatóanyag tartalmú kábítószer tekintetében közölt értékeknél nem a szakértői mérlegelést kell felülvizsgálni, hanem a büntetőeljárás alapelvének szem előtt tartásával abban kell állást foglalnia, hogy a vádlott beismerő vallomását figyelembe véve megállapítható-e a terhére a jelentős mennyiség alsó határának – amfetamin bázis esetén 10 gramm, MDMA és ketamin esetében 20 gramm – arányosan átszámított összegének néhány grammal történő túllépése, avagy ez a tény kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást. Mindezt olyan körülmények között kellett vizsgálnia, hogy a meghallgatott N. Z. fogyasztó személy vallomásaiból csupán a csekély mennyiség felső határát meghaladó, de a jelentős mennyiség alsó határát el nem érő hatóanyag-tartalom volt megállapítható. Emellett a lefoglalt kábítószerek közül csak a Speed hatóanyag-tartalma haladta meg a csekély mennyiség felső határát, F. D. különböző előadásaiban pedig eltérő mennyiségű kábítószer megszerzéséről, illetve továbbadásáról számolt be.
Az elsőfokú ítélet fenti megalapozatlanságát a másodfokú bíróság a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja – az iratok tartalma és a szakértők által használt ORFK Bűnügyi Szakértői Intézet táblázata – alapján küszöbölte ki az alábbiak szerint: A hatóanyag-tartalom Extasy tablettáknál tablettánként 20-102 milligrammig, Speed pornál 1-50%-ig terjedt 1996-2002-ig. A tényállásban írt kábítószer darabszáma, súlya, hatóanyag-tartalma lefoglalás hiányában csak becslés. Kétséget kizáróan csak az állapítható meg, hogy a F. D. által megszerzett kábítószer hatóanyag-tartalma meghaladta a csekély mennyiség felső határát, de a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el.
A tényállás fenti pontosítását nem csak F. D. I. r. vádlott ellentmondó vallomásai, hanem az a körülmény is indokolta, hogy önmagára nézve legterhelőbb vallomásából sem állapítható meg kétséget kizáró bizonyossággal a vádlott által megszerzett kábítószer mennyisége, hatóanyag-tartalma. Későbbi tagadásával szemben azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy nem csak saját használatra vásárolt kábítószert a vádlott, hanem értékesítési célzattal is, melyet N. Z.-nak és más személyeknek adott el. A vádlott védekezését ekként megcáfoló ítéleti megállapításból azonban még nem következik az, hogy a vádlott által megszerzett kábítószer mennyisége, annak hatóanyag-tartalma a jelentős mennyiség alsó határát meghaladta. Az új büntetőeljárási törvény alapelvként szabályozza, hogy a terhelt beismerése esetén meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat is [Be. 118. § (2) bek.]. A hatóanyag-tartalom megállapítása nem vegyész szakértői, hanem bírósági feladat. Ítéleti tényállás szakértői ,,feltételezésekre'' nem alapítható.
Egyebekben az elsőfokú bíróság a tényállást hibamentesen, F. D. vádlott nyomozati vallomására figyelemmel állapította meg. A tényállás helyességét alátámasztotta a vádlott másodfokú eljárás során tett beismerő vallomása is. Így a fentiek szerint kiegészített, pontosított tényállás immár mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében írt megalapozatlansági okoktól és a Be. 352. §. (2) bekezdése alapján a másodfokú eljárás során irányadó.
A megállapított tényállásból helyesen vont következtetést az elsőfokú bíróság F. D. bűnösségére, és helyesen alkalmazta a Btk. 2. §-ára figyelemmel az elbíráláskor hatályos büntető törvény rendelkezéseit. A tényállás módosulása folytán azonban téves F. D. cselekményének minősítése, hiszen a becslés miatt bírói bizonyossággal a hatóanyag-tartalom jelentős mennyisége alsó határának meghaladása nem állapítható meg. Ezért a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét a Btk. 282/A. § (1) bekezdése szerinti kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében állapította meg, mert az elsőfokú bíróság által egyebekben helyesen megállapított tényállás alapján F. D. rendszeresen ismétlődően, anyagi haszon érdekében folytatta a csekély mennyiség felső határát meghaladó kábítószer adásvételét. Ezáltal tevékenysége helyesen értékelendő olyannak, amivel megvalósul a kábítószerrel való kereskedés.
Tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a vádlott által elfogyasztott kábítószerre vonatkozóan cselekményét önálló bűncselekményként, mely halmazatban van – az elsőfokú bíróság szerint – a vádlott adásvétellel megvalósított kábítószerrel visszaélésével. E körben helyesen észlelte a fellebbviteli főügyészség, hogy e két elkövetési magatartás természetes egységet képez, és a vádlott által megszerzett, tartott kábítószert meghaladóan indokolatlan az általa elfogyasztott mennyiséget külön büntetőjogilag értékelni. Ez egyébként az elsőfokú bíróság jogi indokolásával is ellentétes, amelyben kifejti, hogy a miniszteri indokolásban részletezett, a megszerzésen keresztül történő fogyasztás büntethető, mert a hatályos törvényi tényállás ,,fogyasztást'' mint tényállási elemet nem tartalmaz.
A minősítés vádlott javára történt megváltozása folytán az enyhítésért bejelentett fellebbezések alaposak.
A büntetés kiszabása során a megyei bíróság túlnyomórészt helyesen sorolta föl a bűnösségi körülményeket. A fiatal felnőtt kor enyhítő körülményként értékelése mellett azonban a vádlott büntetlen előéletének ugyancsak enyhítő körülményként való értékelésére nincs lehetőség, ezért mellőzte azt a másodfokú bíróság. Viszont enyhítőként értékelte, hogy F. D. a másodfokú nyilvános ülésen már nyomozati beismerő vallomásával egyezően beismerte a bűncselekmény elkövetését.
A felmerült enyhítő körülmények nagyobb számára, a vádlott személyiségére figyelemmel az első ízben a törvénnyel összeütközésbe kerülő, negatív életmódján változtató terhelttel szemben a bűncselekmény büntetési tételének alsó határával megegyező szabadságvesztéssel – 2 évi börtönbüntetéssel – a Btk. 37. §-ában írt büntetési célok elérhetők. Nem látta indokoltnak ugyanakkor a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mellőzését, vagy mérséklését.
A kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 99. § (1), (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a 2004. év július hó 2. napjáig előzetes fogva tartásban eltöltött időt beszámította. Egyben megállapította, hogy a vádlott az előzetes fogva tartásban eltöltött időre figyelemmel a szabadságvesztését kitöltötte.
(Fővárosi Ítélőtábla 3. Bf. 1085/2004.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás