255/B/2005. AB határozat
255/B/2005. AB határozat*
2007.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság Balatonfenyves Község Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi hulladékkezelési közszolgáltatás rendjéről, a településtisztaság egyes kérdéseiről és a közszolgáltatás díjának megállapításáról szóló 20/2002. (XII. 27.) számú rendelete 5. § (1) bekezdése, a 6. § (1) bekezdése és az 1. számú melléklet 2. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Balatonfenyves Község Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi hulladékkezelési közszolgáltatás rendjéről, a településtisztaság egyes kérdéseiről és a közszolgáltatás díjának megállapításáról szóló 20/2002. (XII. 27.) számú rendelete 5. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vonatkozásában az eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság az égetés rendjéről szóló rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben kérte Balatonfenyves Község Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi hulladékkezelési közszolgáltatás rendjéről, a településtisztaság egyes kérdéseiről és a közszolgáltatás díjának megállapításáról szóló 20/2002. (XII. 27.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. § (1) és (4) bekezdése, 6. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és annak visszamenőleges hatályú megsemmisítését.
Az indítványozó az Alkotmány 70/A. §-ába ütközőnek, diszkriminatívnak vélte, hogy az Ör. 5. § (1) bekezdése nem tesz különbséget az állandó lakosok és az üdülőtulajdonosok között, így mindkét személyi kör részére azonos hulladékszállítási díjat ír elő az év egészére nézve. Álláspontja szerint az ingatlanukat csak az év részében használó üdülőtulajdonosok számára nem kielégítő kedvezmény az Ör. 5. § (4) bekezdésének szabálya, amely lehetővé teszi a szolgáltatás szüneteltetését bizonyos időszakra.
Az Alkotmány 70/E. §-ának rendelkezését, a szociális biztonságot sértőnek tartotta – a konkrét Ör. rendelkezés meghivatkozása nélkül –, hogy az Ör. a nyugdíjasoknak a mindenkori öregségi nyugdíjminimum kétszeres összege alatti nyugdíj esetén mentességet ad a díjfizetés alól. Véleménye szerint a nyugdíj összegéhez viszonyított kedvezmény nem kellőképpen fejezi ki a nyugdíjasok anyagi helyzetét, figyelembe kell venni a kiadási oldalt is.
Végül a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének sérelmére hivatkozott, mivel nem a kibocsátott hulladék mennyiségéhez igazodik a díjfizetés. Álláspontja szerint az Ör. 6. § (1) bekezdése így ellentétes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénnyel (a továbbiakban: Ptk.), azaz sérti a jogforrási hierarchiát, ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével.
Az alkotmánybírósági eljárás ideje alatt Balatonfenyves Község Önkormányzat Képviselő-testülete (a továbbiakban: Képviselő-testület) a 22/2005. (XII. 16.) számú rendeletével (a továbbiakban: Örm.) 2006. január 1-jével módosította az Ör. 5. § (1) bekezdését és az 1. sz. melléklet 2. pontját, illetve az 5. § (4) bekezdését hatályon kívül helyezte.
Az indítványozó ezt követően a módosított rendelkezések vonatkozásában is fenntartotta indítványát. Továbbra is sérelmesnek tartotta, hogy az Ör. 5. § (1) bekezdése – szerinte – diszkriminatív, illetve úgy vélte, hogy az Ör. 1. számú melékletének 2. pontjában meghatározott, egész szezonra (április 1. – október 31.) kiterjedő fizetési kötelezés indokolatlan és nincs szinkronban az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsággal, „mert olyasmire veszik el a pénzünket, ami a megélhetésünkből és az egészségi állapotunk karbantartásából, javításából vonódik el”. Továbbá kérte az égetés rendjéről szóló rendelkezések megsemmisítését is.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései a következők:
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
2. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) indítvánnyal érintett rendelkezései:
„13. § (1) A hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező, illetőleg más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni.
(2) A hasznosításra vagy ártalmatlanításra vonatkozó kötelezettségét a kötelezett
a) jogszabályokban meghatározott feltételekkel, megfelelő hasznosító vagy ártalmatlanító eljárás, berendezés, létesítmény alkalmazásával saját maga teljesíti, vagy
b) az erre feljogosított és engedéllyel rendelkező kezelőnek történő átadással, a kezelés költségeinek megfizetésével teljesíti.”
„20. § (1) Az ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) köteles az ingatlanán keletkező, az ideiglenes tárolásra szolgáló (közműpótló) létesítmények, berendezések ürítéséből származó, illetve közüzemi csatornahálózatba vagy más módon befogadóba vagy szennyvíztisztítóba nem vezetett települési folyékony hulladékot, valamint a települési szilárd hulladékot a külön jogszabályban előírtak szerint gyűjteni, továbbá az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni.”
„21. § (1) A települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervez, és tart fenn.”
„23. § A települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg:
a) a helyi közszolgáltatás tartalmát, a közszolgáltatással ellátott terület határait;
b) közszolgáltató megnevezését, illetőleg annak a működési területnek a határait, amelyen belül a közszolgáltató a közszolgáltatást rendszeresen köteles ellátni;
c) a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a közszolgáltató és az ingatlantulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit – beleértve az egyes ingatlanfajtákra vonatkozó speciális szabályokat –, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit;
d) a közszolgáltatás keretében kötött szerződés létrejöttének módját, valamint a közszolgáltatás igénybevételének – jogszabályban nem rendezett – módját és feltételeit;
e) a közszolgáltatással összefüggő – jogszabályban nem rendezett – települési önkormányzati feladat- és hatáskört;
f) az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét;
g) a közszolgáltatással összefüggő személyes adatok (közszolgáltatást igénybe vevő neve, lakcíme, születési helye és ideje, anyja neve) kezelésére vonatkozó rendelkezéseket;
h) a gazdálkodó szervezet számára – a 20. § (4) bekezdésében meghatározott kivétellel – a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett, nem elkülönítetten gyűjtött és a 13. § alapján nem hasznosított vagy ártalmatlanított hulladéka tekintetében a közszolgáltatás kötelező igénybevételét a 21. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel.”
„25. § (1) A közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan,
a) a közszolgáltatás jellegét,
b) a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét,
c) a közszolgáltatást működtető szolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordításaihoz és a működés fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket – beleértve a szolgáltatás megkezdését megelőzően felmerülő, a szolgáltatás ellátásához szükséges beruházások költségeit –, külön-külön meghatározva a szállítás és begyűjtés, illetve az ártalmatlanítás költségeit; utóbbi esetben a díjat, a kezelő létesítmény bezárását és lerakó esetén a bezárást követő utógondozás és harminc évig történő monitorozás költségeit
külön jogszabályban meghatározott módon figyelembe véve kell meghatározni.
(2) Az üdülőingatlan tulajdonosok esetében a közszolgáltatás díját, az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével, tekintettel a település jellegére, az állandó lakóingatlan tulajdonosára meghatározott díjjal arányosan kell megállapítani.”
3. Az Ör. indítvánnyal támadott és érintett hatályos rendelkezései:
„1. § (2) A rendelet hatálya kiterjed Balatonfenyves közigazgatási területén lévő valamennyi ingatlan tulajdonosára, használójára (továbbiakban: ingatlantulajdonos), függetlenül attól, hogy természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, továbbá valamennyi gazdálkodó szervezetre – akár termék előállítója vagy forgalmazója – melynek tevékenysége során települési hulladék képződik. A közterületek használatát, tisztántartását, valamint az állattartás szabályait külön rendelet tartalmazza.”
„5. § (1) A települési szilárd hulladék rendszeres elszállításáért ezen rendelet 1. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozók a rendelet 1. számú mellékletében meghatározott összegű rendszeres közszolgáltatási díjat köteles a közszolgáltatónak megfizetni.
A hulladékkezelési közszolgáltatás díját az Önkormányzat a 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) alapján határozza meg, mely ürítési díjból áll.
Az ürítési díj a gyűjtőedények térfogata és a jelen rendeletben meghatározott ürítési gyakoriság alapján számított díjrész, amely a hulladékkezelés és ártalmatlanítás egyéb indokolt költségeinek és ráfordításainak megtérülését biztosítja.
Az ürítési díj összegének megállapításánál a közszolgáltató mindaddig jogosult 1 db 110 (120) liter térfogatú gyűjtőedényzet rendszeres használatát vélelmezni, ameddig az ingatlantulajdonos e § (8) bekezdése szerint eltérő térfogatú gyűjtőedényzet elszállítására vonatkozó igényét nem jelenti be.”
„6. § (1) A települési szilárd hulladék kezelésének közszolgáltatási díját az Önkormányzat képviselő testülete legalább egy évi díjfizetési időszakra – a rendelet 1. számú melléklete alapján határozza meg, és a helyben szokásos módon köteles kihirdetni.”
(...)
2. A települési szilárd hulladék kezelésének díja 2007. évre:
Lakossági ürítési díjak:
– 60 literes gyűjtőedény esetében |
68 Ft + áfa × ürítések száma |
– 110 literes gyűjtőedény esetében |
125 Ft + áfa × ürítések száma |
Az üdülőtulajdonosok részére április 1–október 31-e között kötelező a közszolgáltatás igénybevétele.
Az állandó lakosok részére november 1–március 31-e között 60 literes edény ürítési díja kerül megállapításra.
Közületi ürítési díjak:
60 literes gyűjtőedény |
460 Ft + áfa/ürítés |
110 literes gyűjtőedény |
600 Ft + áfa/ürítés |
1,1 m3-es konténer járatnaponkénti ürítése szerződéssel: |
5 500 Ft + áfa/ürítés |
járatnaponkénti ürítése telefonos bej.: |
6 000 Ft + áfa/ürítés |
járatnapon kívüli ürítése: |
8 200 Ft + áfa/ürítés |
MOLOK ürítési díj: |
13 200 Ft + áfa/forduló |
Konténer bérleti díj: |
33 000 Ft + áfa/db |
Konténer szállítás |
500 Ft + áfa/km |
Konténer mosás |
3 000 Ft + áfa/db” |
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (1) bekezdése szerint az önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a településtisztaság biztosítása. E tárgykörre vonatkozó részletes szabályozást a Hgt. tartalmaz, amely törvény 21. § (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást szervez, és tart fenn. A Hgt. 23. §-a állapítja meg az e tárgykörben alkotott önkormányzati rendelet szabályozási tárgyát, továbbá a 25. § a hulladékkezelési közszolgáltatás díjmegállapításának szabályait rögzíti.
Az Alkotmánybíróság a 26/1997. (IV. 25.) AB határozatában megállapította: „a jogi szabályozásnak tényleges különbséget kell tennie a települési szilárd hulladék elszállítása mint közszolgáltatás igénybevételére kötelezett személyek között a szolgáltatás szempontjából értékelhető körülményeik tekintetében.” (ABH 1997. 482., 485.) E határozatában elvi jelentősséggel megállapította továbbá: „Az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja valamely jogszabály – így az Ör. – igazságosságát sem. Alkotmányos követelménynek tekinti azonban, hogy valamely közszolgáltatás díja megállapításának a jogalkotó az érintett csoportokhoz tartozók körülményeit megfelelő figyelemmel, körültekintéssel és méltányossággal értékelje. A díjmegállapítás tehát nem lehet önkényes, az objektív ismérveknek megfelelően meghatározott igénybevevői körre (körökre) pedig azonos tartalmú, illetve joghatású rendelkezéseket kell meghatározni.” (ABH 1997. 482., 485.)
Az Alkotmánybíróság az eljárása során megállapította, hogy bár az indítványozó a közszolgáltatási díj differenciálatlansága miatt az Ör. 5. § (1) és (4) bekezdését támadta, de a lakó- és üdülőingatlanok tulajdonosai által fizetendő díj mértékét az Ör. 1. számú mellékletének 2. pontja állapítja meg.
Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. 6. § (1) bekezdése ellentétes a Ptk.-val, azaz sérti a jogforrási hierarchiát, s ezért ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével, valamint a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűsége sérül, mivel nem a kibocsátott hulladék mennyiségéhez igazodik a díjfizetés. Az indítványban megfogalmazott díjfizetési mérték megállapítása nem az indítványozó által hivatkozott Ör. 6. § (1) bekezdésében, hanem a rendelkezésben hivatkozott 1. számú melléklet 2. pontjában történik.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában utalt arra, hogy a diszkrimináció tilalma nem jelenti minden megkülönböztetés tilalmát. „Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezi. Több határozatában kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket. [9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 203. stb.]” (845/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1016, 1019.)
Az indítványozó szerint az Ör. kifogásolt rendelkezése azért sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mert nem tesz különbséget az állandó lakosok és az üdülőtulajdonosok között a díjfizetésre kötelezéskor. Az Alkotmánybíróság a 744/B/1999. AB határozatában megállapította, hogy nem eredményez az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző alkotmányellenes hátrányos megkülönböztetést, ha az önkormányzati rendelet differenciált rendelkezéseket tartalmaz az ingatlantulajdonosok helyzetének értékelésére és az üdülőtulajdonosok számára kizárólag március 1-jétől október 31-ig teszi kötelezővé a díjfizetést, tekintettel arra, hogy a szolgáltatást is ebben az időtartamban biztosítja (ABH 1358, 1363.). Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. hatályos rendelkezése az ingatlan használata alapján két eltérő jogalanyi körre állapítja meg eltérő módon a közszolgáltatás igénybevételi kötelezettségét, és ezzel a díjfizetési kötelezettség fennálltának időtartamát. Az Ör. 1. számú melléklet 2. pontja a Hgt. 25. § (2) bekezdése előírásának megfelelően differenciált szabályozást tartalmaz a lakossági és közületi ürítési díjak megállapításakor, valamint a lakossági díjak megállapításakor figyelembe veszi az Ör. a település Balaton-parti elhelyezkedéséből adódó sajátosságot, és eltérő fizetési kötelezettséget állapít meg a közszolgáltatás igénybevételére kötelezéskor az objektív ismérveknek megfelelően meghatározott igénybevevői körökre (az állandó lakosok egész évben kötelesek igénybe venni a közszolgáltatást, az üdülőtulajdonosok számára – az üdülőépületek funkció szerinti használhatósára figyelemmel – április 1. és október 31. között kötelező a közszolgáltatás).
A közszolgáltatás igénybevételéért fizetendő díj mértékét mindkét körre azonos módon, objektív ismérv, az elszállított települési szilárd hulladék mennyisége alapján (60 és 110 literes gyűjtőedény esetére) állapítja meg az Ör. 1. számú melléklet 2. pontja. A szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűsége nem sérül, mivel a kibocsátott hulladék mennyiségéhez igazodik a díjfizetési kötelezettség, amely nem ellentétes a Hgt. 25. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel.
„A Hgt. 25. § (1) bekezdése szerint a hulladékkezelési közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan, a közszolgáltatás jellegét, a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét, a közszolgáltatást működtető szolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordításaihoz és a működés fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket alapul véve a külön jogszabályban meghatározottak szerint kell megállapítani. (...) Az Alkotmánybíróság már a – hasonló ügyben hozott – 48/2000. (XII. 18.) AB határozatában megállapította, hogy »a szerződött űrtartalmú szeméttároló edénynek a gyűjtési gyakoriságon alapuló szolgáltatási díja okkal vélelmezhetően a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás tényleges egyenértékűségének érvényesüléséhez vezet. (...) Mivel a tárolóedények űrtartalma és a szemétszállítás gyakorisága a kibocsátott szemét tényleges mennyiségét tükröző normaszámítási mód, az erre alapított szolgáltatási díjmegállapítás tehát a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányosságát tükrözi.« (ABH 2000. 484., 489.)Az esetenként előforduló, a szerződött mennyiségnél kevesebb szemét kibocsátása miatt, vagy »üres« gyűjtőedény alapján kifizetett szolgáltatási díj a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságát nem vonja maga után, mivel a szolgáltató ilyen esetekben is megjelenik és költségei merülnek fel. Figyelembe kell venni azt is, hogy az egyedi mérések alapján történő szemétszállítás technikailag nem megoldható, vagy csak magas költségráfordítással biztosítható. (...) Nem életszerű azonban az, hogy a tulajdonos az ingatlan használata során rendszeresen, egyáltalán nem bocsát ki hulladékot, ezért – a környezetvédelmi és közegészségügyi érdekekre is tekintettel – a legkisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételének előírása a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége elvének sérelmét az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem idézi elő.” (506/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1541, 1544–1545.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör. 1. számú melléklet 2. pontja az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését és 70/A. §-át sértő rendelkezést nem tartalmaz, ezért az Alkotmánybíróság az Ör. 1. számú melléklet 2. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Tekintettel arra, hogy az indítványozó által sérelmezett díjfizetési szabályozást nem az Ör. 5. § (1) bekezdése, valamint 6. § (1) bekezdése tartalmazza, hanem az Ör. 1. számú melléklete 2. pontja, és az Ör. vizsgálatakor az indítványozó által hivatkozott jogszabályhelyek az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését és 70/A. §-át sértő rendelkezést nem tartalmaznak, az Alkotmánybíróság az Ör. 5. § (1) bekezdése és a 6. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az indítványozó első indítványában az Alkotmány 70/E. §-ában szabályozott szociális biztonsághoz való jogot sértőnek tartotta – a konkrét Ör. rendelkezés meghivatkozása nélkül –, hogy az Ör. a nyugdíjasok részére csak a mindenkori öregségi nyugdíjminimum kétszeres összege alatti nyugdíj esetén mentességet ad a díjfizetés alól. Az Alkotmánybíróság a hatályos Ör. rendelkezéseinek vizsgálata során ilyen rendeleti szabályozást nem talált. Az indítványozó a hiánypótlási felhívás ellenére későbbi beadványaiban sem jelölte meg a vitatott jogszabályi rendelkezést. Az indítványozó az indítvány-kiegészítésében a díjfizetési kötelezettséget az Alkotmány 70/E. §-ába ütközőnek tartotta, mert az a díjfizetési mérték megállapításánál nem veszi figyelembe a kisnyugdíjasok helyzetét és a díjfizetés, ezért a megélhetésüket veszélyezteti. Az Ör. a díjfizetés mértékének megállapításakor a Hgt. 25. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel összhangban a kibocsátott hulladék mennyiségéhez (ürítésekhez) igazodik a települési szilárd hulladék kezelési díj fizetési kötelezettsége.
Az Alkotmány 70/E. § rendelkezéséből nem következik, hogy a kötelező közszolgáltatásért fizetendő díjak megállapításakor a Képviselő-testületnek mentességet is meg kell állapítania, ezért az Alkotmánybíróság a díjfizetési kötelezettségre vonatkozó szabályozás alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt e vonatkozásban is elutasította.
3. Az alkotmánybírósági eljárás ideje alatt az Örm. 2006. január 1-jével az Ör. 5. § (4) bekezdését hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság a hatályát vesztett jogszabály alkotmányosságát csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés, vagy a törvény 48. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz esetén, vagyis csak kivételes esetekben vizsgálja. Mivel a jelen ügyben bírói kezdeményezésre, illetőleg alkotmányjogi panasz benyújtására nem került sor, ezért az Alkotmánybíróság bíróság az Ör. 5. § (4) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABH 2003, 2065.) 31. § a) pontja alapján megszüntette.
4. Az indítványozó indítványa pontosítására előterjesztett újabb indítványában kérte az égetés rendjéről szóló rendelkezések megsemmisítését is, de nem jelölte meg konkrétan sem az Ör. sérelmezett rendelkezését, sem az Alkotmány azon rendelkezését, amelyet – álláspontja szerint – az égetés rendjének szabályozása sért. Az Alkotmánybíróság a hatályos Ör. rendelkezéseinek vizsgálata során ilyen rendeleti szabályozást nem talált. Mivel jogszabályi rendelkezés megjelölése hiányában az erre irányuló indítvány alkotmányossági szempontból érdemben nem bírálható el, ezért az Alkotmánybíróság azt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
Budapest, 2007. február 26.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás