GÜ BH 2005/258
GÜ BH 2005/258
2005.07.01.
Ha a felek a folyamatos megbízási jogviszony esetén a megbízót megillető azonnali hatályú felmondás jogát a felmondási okok tekintetében korlátozzák, az ok hiányában a megbízás rendes felmondás útján sem mondható fel jogszerűen [Ptk. 483. § (1) és (4) bek., 312. § (2) bek., 313. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy az alperes az 1995. augusztus 1-jén kelt, határozatlan időre kötött megbízási szerződéssel jutalék ellenében végzett biztosítás-közvetítő tevékenységgel bízta meg a felperest. A felek szerzési, valamint speratív jutalék fizetésében állapodtak meg. A szerzési jutalék a biztosítási szerződés megkötését követő egy év, a speratív jutalék pedig a biztosítási szerződés ,,ápolását'' végző ügynököt a szerződéskötéstől számított öt év alatt illette meg. A szerződés 14. pontja szerint a felperes tudomásul vette, hogy amennyiben a megbízási szerződés megszűnik, úgy megszűnnek a megbízási díjra vonatkozó jogai is, kivéve azon biztosítási szerződés után járó szervezési jutalékrész, amelynek tekintetében az alperes kockázatviselése a megszűnés napját követő kötvényesítés alapján a megszűnés napját megelőző időpontra visszaható hatállyal kezdődött. Az alperes a felperessel kötött megbízási szerződést 1997. augusztus 14-én 30 napos felmondási időre felmondta azzal, hogy ez alatt a felperest a munkavégzés alól felmentette.
A felperes a keresetében a felmondás jogellenességére hivatkozással 39 765 Ft – a felmondásig lejárt – speratív jutalék, 174 432 Ft összegű szerzési jutalék, 417 222 Ft, kártérítés, összesen 661 409 Ft és kamatai, valamint a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a szerződésben írt rendkívüli felmondási okokkal gyakorlatilag felmondhatatlanná tették a felek a megbízási jogviszonyt, amely szerződéses kikötés semmis, ezért 30 napos felmondási idő betartásával jogosult volt a szerződést egyoldalúan felmondani. A felmondás miatt kártérítés fizetésére nem kötelezhető. Nem vitatta, hogy 39 765 Ft speratív jutalék a felperest megilleti, vitatta azonban a szerzési jutalék jogalapját, valamint a kártérítés jogalapját és annak összegszerűségét is. Egyben beszámítási kifogást terjesztett elő a felperessel szemben korábban bírósági úton érvényesített, de még el nem bírált követelését kívánta a felperes követelésébe beszámítani.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 214 197 Ft jutalékot, ebből 39 765 Ft-nak 1997. december 16-ától; 174 432 Ft-nak pedig 1998. augusztus 13-ától 2001. december 31-éig járó évi 20%, 2002. január 1-jétől a kifizetés napjáig a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott késedelmi kamatát és 4890 Ft perköltséget, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A másodfokú eljárásban a felperes másodlagosan a kártérítés iránti keresetének jogalapját a közérdekű bejelentésekről szóló 1977. évi I. törvény 14. §-ában jelölte meg, arra hivatkozott, hogy az alperes felmondásához egy korábbi közérdekű bejelentése szolgált alapul a kára abból származott, hogy a speratív jutalékból, amely a biztosítási szerződés megkötésétől számított öt év elteltéig megillette volna, a jogszerűtlen felmondás miatt esett el.
A másodfokú bíróság a mindkét peres fél fellebbezése folytán hozott részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve fellebbezett rendelkezései közül a keresetet elutasító döntést helybenhagyta. Ezt meghaladóan – a szerzési jutalék tekintetében – hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megbízási szerződés részbeni érvénytelenségére vonatkozóan elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, miszerint a felek a megbízási szerződésben az alperes mint megbízó részéről a rendes felmondás jogát kifejezetten kizárták. E kikötés a Ptk. 483. §-ának (4) bekezdése értelmében semmis. Az alperes jogosult volt a szerződést 30 napos határidőre a rendes felmondás gyakorlásával felmondani, ezért a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó 339. §-ának (1) bekezdése értelmében kártérítés fizetésére nem kötelezhető. Alaptalannak találta a felperesnek a közérdekű bejelentésekről szóló 1977. évi I. törvény 14. §-ára alapított, kártérítési igényét is. A másodfokú bíróság a beszámítási kifogás tekintetében is egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével. Mindezekre figyelemmel helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a kártérítés iránti kereset elutasítását, valamint – a részítélet indokolása szerint – a 39 765 Ft-ban és kamataiban való marasztalását tartalmazó ítéleti rendelkezéseit. A 174 432 Ft összegű szerzési jutalékkal kapcsolatos rendelkezését hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A jogerős részítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak a kártérítési keresetet elutasító rendelkezése hatályon kívül helyezését, az alperesnek további 417 422 Ft-ban és kamataiban való marasztalását, valamint a perköltségei megítélését kérte.
A másodfokú bíróság által elkövetett jogsértését a Ptk. 483. §-ának (4) bekezdésében foglaltak megsértését jelölte meg. Előadta, hogy a Ptk. 483. §-ának (1) bekezdése a megbízó részére kizárólag az azonnali hatályú felmondást teszi lehetővé, a rendes felmondást nem, ezért a megbízó a megbízási szerződést azonnali hatályú felmondással bármikor megszüntetheti, a szerződés rendes felmondás útján történő megszüntetésére azonban nem jogosult. A megbízási szerződés 13. pontjában a felek rögzítették, hogy az alperes mely két esetben jogosult az azonnali hatályú felmondásra, ezzel a felmondás jogát korlátozták. Tekintve, hogy a korlátozást a Ptk. 483. §-ának (4) bekezdése lehetővé teszi, a perbeli szerződés nem ütközött jogszabályba, így annak egyetlen rendelkezése sem semmis. A másodfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes a szerződésnek megfelelően gyakorolta-e a felmondás jogát, és mert az alperes a felmondás valós indokainak fennálltát nem bizonyította azt kellett volna megállapítaniuk, hogy az alperes megszegte a szerződés 13. pontjában foglaltakat, ezért a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése szerint a felperest a kártérítés megilleti.
Előadta továbbá, hogy az ítélet akkor is jogszabálysértő, ha az alperes jogszerűen élt a felmondás jogával. A felmondásból kitűnik, hogy arra az általa a felügyelő bizottsághoz írt közérdekű bejelentés miatt került sor, ezért a kártérítés az 1977. évi I. törvény 14. §-ának (1) bekezdése szerint megilleti. Ekként foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a BH 1984/221. sorszáma alatt közzétett eseti döntésében is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos: Az eljárt bíróságok tévesen értelmezték a szerződés 13. pontjának kikötéseit a felmondási jog kizárásként, ezért megsértették a Ptk. 207. §-át és 483. §-ának (4) bekezdését.
A felperes viszont tévesen hivatkozott arra, hogy a Ptk. maga zárja ki a megbízó részéről a ,,rendes felmondás'' lehetőségét. A Ptk. 483. §-ának (1) bekezdése a megbízó részére korlátlan felmondási jogot biztosít, tehát felmondási idő nélkül is jogosult a jogviszonyt megszüntetni. Az azonnali hatályú felmondás szélesebb körű jogosultság, a rendes felmondásnál. A több jogosultságban benne van a kevesebb is, azaz nincs törvényi akadálya annak, hogy a megbízó felmondási idővel szüntesse meg a megbízottal fennálló jogviszonyát. Az önkéntes ,,korlátozás'' tehát nem tilos, de főszabályként a szerződéssel való korlátozást vagy kizárást tiltja a törvény.
A Ptk. 483. §-ának (4) bekezdése szerint a – perbelivel azonos – folyamatos megbízási jogviszony esetén a felek a felmondás jogának korlátozásában megállapodhatnak. A megbízót az azonnali hatályú felmondás – tehát a korlátlan felmondás joga illeti meg. E jog korlátozható akár felmondási idő, akár felmondási okok kikötésével. Ha a felmondás jogát akár egyik, akár másik körben szűkítik, az nem annak kizárását, hanem csupán korlátozását jelenti. A felek a szerződés 13. pontjának második bekezdésében akként rendelkeztek, hogy a megbízó szerződést – a 13. pontban felsorolt kivételtől eltekintve egyoldalúan nem mondhatja fel, ha a megbízott teljesíti a részére a tervidőszaknak megfelelően kiadott munkaprogramot. A felmondási okok megjelölésével a megbízót megillető korlátlan felmondási jogot csupán korlátozták. Nem történt korlátozás viszont a felmondás azonnali hatálya tekintetében. A korlátozás azt jelenti, hogy a megbízó csak akkor mondhatta fel a szerződést, ha a közösen megjelölt felmondási okok fennálltak, függetlenül attól, hogy azonnali hatállyal mond-e fel vagy önkorlátozással felmondási időt biztosít. Arra nem merült fel adat – és arra az alperes sem hivatkozott, hogy a felperes a kiadott munkaprogramot nem teljesítette. Mivel e nélkül nem állnak fenn a szerződésben írt, a felmondásra okot adó körülmények, az alperes felmondása a szerződésben kikötött korlátba ütközött, így az alperes a felmondással szerződésszegést követett el. A felmondás az alperes részéről a szerződés teljesítése jogos ok nélküli megtagadásának minősül, ezért a felperes a Ptk. 313. §-a értelmében választhatta a lehetetlenülés jogkövetkezményeit, így a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése értelmében követelheti kárának megtérítését. A felperes a kártérítési igényét az elmaradt hasznának megtérítésében jelölte meg arra hivatkozással, hogy az általa már megkötött biztosítási szerződések gondozása esetén a szerződéskötéstől számított öt éven keresztül megillette volna a befolyt biztosítási díjak meghatározott százaléka. Ennek összegét az alperes a 31. számú előkészítő iratában a beszerzett szakértői véleménnyel egyezően 2 086 113 Ft-ban mutatta ki. A felperes arra hivatkozással, hogy ténylegesen nem végezte a szerződések gondozását és ezáltal nem merültek fel a szokásos kiadásai, kártérítés címén a fenti összeg 20%-ának megítélését kérte.
Az iratokból azonban nem lehet megállapítani, hogy a felperes igényt tarthat-e az általa megjelölt kárösszeg megtérítésére.
A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint a felperest is terhelte a kárenyhítési kötelezettség. A felmondás után a lehetőségekhez mérten gondoskodnia kellett a kiesett jövedelme pótlásáról, valamilyen elfoglaltságról, illetőleg bevételi forrásról. Ha az állapítható meg, hogy a felmondás után olyan új bevételi forrásra tett szert a felszabadult idejében, hogy a bevételei meghaladták a korábban elérteket, az adott esetben kihatással lehet a kártérítés összegszerűségére is. Az eljárt bíróságok azonban eltérő jogi álláspontjuk miatt a fenti kérdéssel egyáltalán nem foglalkoztak, e részében a tényállás felderítetlen. Annak hiányosságai a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében nem pótolhatók, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 213. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján hozott rész-közbenső ítéletében a másodfokú bíróság részítéletének a kártérítési követelés elutasítását helybenhagyó részét a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, e részében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes kártérítési felelősségét a megbízási szerződés megszegése miatt megállapította, a kártérítés összege tekintetében pedig az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasítása.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.227/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás