KÜ BH 2005/266
KÜ BH 2005/266
2005.07.01.
A fagykár enyhítése iránti támogatásra vonatkozó igény benyújtásának határideje jogvesztő [53/2002. (VI. 25.) FVM r. 4. §].
A felperes és testvére 2002. június 17-én fagykárenyhítési támogatási igényt jelentett be a Megyei Földművelésügyi Hivatalhoz, amely azt elutasította, és a másodfokon eljáró közigazgatási szerv e döntést helybenhagyta.
A megyei bíróság 2003. február 18-án kelt ítéletével a határozatot hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú szervet új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás során 2003. május 5-én adták ki az igazolást, hogy 238 000 Ft támogatásra jogosult a szőlő- és gyümölcsös ültetvényeket 2001. év telén és 2002. év tavaszán ért fagykárok enyhítésének módjáról szóló 53/2002. (VI. 25.) FVM rendelet (továbbiakban R.) 3. § (3) bekezdése alapján a felperes. Ezen igazolás alapján a felperes 2003. május 12-én az államháztartással szembeni juttatás iránti igényt nyújtott be, amelyet az elsőfokú adóhatóság elutasított azzal, hogy az R. 4. § (4) bekezdés szerinti 2002. november 15-ei jogvesztő határidőn túl terjesztette elő.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja az volt, hogy a jogszabályban megállapított határidőt nem mulaszthatta el, az ugyanis nem volt jogvesztő határidő. A határidő elmulasztása egyébként is az alperesi társhatóság a Megyei Földművelésügyi Hivatal késedelmes, illetőleg megismételt eljárására vezethető vissza. Ezen eljárás befejezését követően igényét haladéktalanul benyújtotta az adóhatósághoz. Hivatkozott a megyei bíróság ítéletére, melyben a felperes testvére által indított perben megállapította, hogy az R. 4. § (4) bekezdése nem jogvesztő határidő.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a keresettel támadott alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság megállapította az R. 3. § (1) bekezdés és a 4. § (4) bekezdés rendelkezéseinek összevetéséből, hogy az igény előterjesztésére nyitva álló november 15-ei határidő elmulasztásának nem lehet a jogvesztés a szankciója, mivel a jogszabály erről kifejezetten nem rendelkezett. Ebből következően a bíróság a támadott határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
Az alperes álláspontja az volt, hogy az őstermelő a szőlő- és gyümölcsös ültetvényeket 2001. év telén, és 2002. év tavaszán ért fagykárok enyhítésére kért támogatást. Az R. által előírt igényérvényesítés valamennyi mozzanata egymásra épülő határidőkhöz kötött, melyek közül az FVM hivatalhoz intézett igénylőlap benyújtásának határideje kifejezetten jogvesztőként került előírásra az R. 3. § (1) bekezdésében. Ennek értelmében a jogosultaknak a támogatás iránti kérelmüket a rendelet hatálybalépését követő 25. napon belül be kell nyújtani a lakóhely, illetve telephely szerinti megyei földművelésügyi hivatalhoz. E határidő be nem tartása jogvesztő, utólagos kérelemnek és hiánypótlásnak nincs helye.
Az alperes hangsúlyozta hogy mind a káresemény bekövetkezésének, mind a kárenyhítésnek az időpontja a természeti károkkal való összefüggésben szükségképpen behatárolt, a támogatás speciális jellegéből fakadóan. A szabályozással érintett jogviszony tartalma határozza meg a támogatás jellegéből adódóan – az FVM rendelet szerinti – határidő jogvesztő jellegét, ezért az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves jogértelmezés folytán nem ismerte fel az előírt határidő jogvesztő jellegét, azt bevallási határidőnek minősítette.
A felperes részéről nem csupán ,,bevallási mulasztás történt, hanem éppen a bevallás alapját megteremtő tartalmi feltételek teljesülése lehetetlenült el.'' Önmagában az a körülmény, hogy a felperes az R. szerinti határidőket – esetlegesen az FVM szerveinek mulasztásával – lépte túl, ez legfeljebb az államigazgatási jogkörben okozott kárának az FVM szervével szembeni érvényesíthetőségét, nem pedig az adóhatóság határozatainak jogszabálysértő voltát alapozta meg.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást végzésével elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Utalt a Legfelsőbb Bíróság 4/2003. PJE jogegységi határozatában kifejtettekre.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 109. § (14) bekezdése felhatalmazta a Kormányt, hogy a költségvetés ,,XXII. Pénzügyminisztérium fejezet 24. pont Kormányzati Rendkívüli Kiadások cím 4. pont agrárhitelek törlesztési támogatása és elemi kárenyhítés'' alcím terhére legfeljebb 60.000 millió forint értékű támogatásba részesítse a mezőgazdasági termelőket, és a támogatás szabályait rendeletben határozta meg.
A szőlő- és gyümölcsös ültetvényeket 2001. év telén, és 2002. év tavaszán ért fagykárok enyhítésének módjáról szóló szabályokat a R 2. §, 3. és 4 §-a tartalmazta részletesen. Eszerint az R.-ben foglalt támogatás igénybevételének feltétele volt, hogy az igénylő a támogatás iránti kérelmét az R. hatálybalépését követő 25 napon belül nyújtsa be a lakóhely, illetve telephely szerinti megyei földművelésügyi hivatalhoz. E határidő be nem tartása jogvesztő volt. A Földművelésügyi Hivatal az igénylőlap felülvizsgálata után az igényelhető előleg összegéről, a beérkezéstől számított 30 napon belül igazolást állított ki, az igazolás alapján a támogatási előleg 30 napon belül igényelhető volt az illetékes adóhatóságtól. A támogatási előlegben részesült ültetvények kezelésének legkésőbb szeptember 30-áig megtartandó helyszíni felülvizsgálata alapján kiállított igazolást a Földművelésügyi Hivatalhoz október 5-éig kellett megküldeni. Ezt követően a megyei földművelésügyi hivatal október 20-áig állította ki a tényleges kár összegének megfelelő igazolást. A támogatás jogosultságáról szóló igazolás alapján a támogatás november 15-éig volt igényelhető az illetékes adóhatóságtól.
A perbeli esetben a Megyei Földművelésügyi Hivatal csak 2003. május 5-én adta ki az igazolást a felperes részére az igényelhető támogatási előlegről. A felperes az igénylését 2003. május 12-én nyújtotta be az adóhatósághoz.
Az 1992. évi XXXVIII. törvény 8/A. § (1) bekezdése értelmében a költségvetés megállapításakor, illetve a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoláskor rendelkezni kell a költségvetési többlet felhasználásáról, zárszámadáskor jóvá kell hagyni a költségvetési hiány finanszírozásának módját. A költségvetési törvény időbeli hatálya a költségvetési évre terjed ki. Ebből a szabályozásból, valamint a R. határidők tekintetében a juttatási feltételek, az egyes cselekmények sorrendjének meghatározása, egymásutánisága, a speciális kiegészítő jellegű támogatás időben, pontosan körülhatárolt káreseményekhez való kapcsolása kifejezetten a 2002. költségvetési év megjelölése, egyértelművé teszik, hogy a határidők 2002. éviek. Az R. rendelkezik az igénybenyújtási határidő jogvesztő jellegéről is. Nem vitás tény, hogy az adójogi jogszabályok ilyen jogvesztő határidőt nem állapítottak meg. Feltételként előírták azonban az igénylés benyújtásához a Földművelésügyi Hivatal igazolásának benyújtását.
Tényként volt megállapítható, hogy a felperes ezen igazolási kötelezettségének csak 2003 májusában tudott eleget tenni. Ettől függetlenül is hangsúlyozza azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogszabályban kifejezett jogalkotói akarat a támogatási összeget és annak felhasználhatóságát korlátozta, annak forrását csak meghatározott időtartamig biztosította.
A jelen esetben az Art. rendelkezései nem voltak alkalmazhatóak, mivel a támogatási igény benyújtására speciális anyagi jogszabály, az R. állapított meg kötelezettséget. Anyagi jogszabályban előírt feltételek nem teljesítése igazolási kérelemmel nem menthető ki. Az R. szerinti támogatást csakis és kizárólag 2002. évben lehetett az R. szerinti szabályozásból következően az arra jogosultak részére kifizetni. A jogerős ítéletben kifejtett jogértelmezés szerint az elévülési időn, azaz öt éven belül bármikor benyújtható lenne az igazolási kérelem, ez pedig olyan jogértelmezéshez vezethetne, ami a jogvita eldöntésére irányadó R.-beli szabályozásból nem vezethető le, ez egyértelműen kizárt. Nem dönthet ugyanis kizárólag egy meghatározott évben, (2002) időszakban fedezettel rendelkező támogatás kiutalásának kérdésében az adóhatóság 2002-től 2007-ig terjedő időszakban.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának 4/2003. PJE számú jogegységi határozata a keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő számítására vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket és fejti ki elvi jogi álláspontját. Tehát kifejezetten a peres és nemperes eljárás megindítására vonatkozó keresetlevél, illetve kérelem benyújtásának határidő számítására vonatkozik. A perbeli esetben azonban nem ilyen határidő, hanem a közigazgatási eljárást megindító kérelem benyújtásának határidő számítása volt az eldöntendő jogi kérdés, ezért erre a 4/2003. PJE számú jogegységi határozat nem vonatkozik és kiterjesztően vagy analóg módon sem lehet a jelen perben alkalmazni.
A felperesi keresetben, illetve a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletben hivatkozott megyei bíróság ítéletét az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsőbb Bíróság a Kfv. I. 35.108/2004/7. sorszámú ítéletével hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.191/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás