BÜ BH 2005/271
BÜ BH 2005/271
2005.08.01.
I. Életveszélyt okozó testi sértést és nem emberölés bűntettének kísérletét kell megállapítani, ha a vádlott a rugós késsel életveszélyesen megszúrt sértett életét úgy menti meg, hogy élettársát és szomszédját arra kéri, mentőt hívjanak; s a gyors, szakszerű orvosi ellátás, műtét ezáltal megszakítja azt a folyamatot, amely a sértett halálához vezetett volna.
II. Nem büntethető kísérlet miatt, aki az eredmény bekövetkezését akár közreműködők segítségével is – önként – elhárítja [Btk. 16. §, 17. § (3)–(4) bek., 166. § (1) bek., 170. § (1) és (5) bek.].
Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg:
K. B. vádlott a 2002. augusztus 20-i ünnepnapot lakásában töltötte. Családi körben ebédelt édesapjával, az élettársával, valamint élettársa fiával, E. K-val, és annak barátnőjével. Közben szeszes italt is fogyasztott.
E. K. és barátnője ebéd után egy italboltba mentek, s ott találkoztak Gy. S. sértettel, aki korábban E. K. szobatársa volt egy munkásszállón. Italoztak, majd E. K. barátnőjével együtt a kora esti órákban – este 8 óra előtt – visszamentek a vádlott házához. E. K. nem invitálta, de ennek ellenére velük tartott Gy. S. sértett is. Mindkét férfi ittas állapotban volt, Gy. S. súlyos fokban: vérének alkoholkoncentrációja 3,08-3,21 ezrelék között volt.
A vádlott házához érve E. K.-né, aki látta, hogy a férfiak ittasak, nem engedte be az udvarba sem a fiát, sem Gy. S.-t. A sértett erre szidalmazni kezdte E. K.-nét, majd a vádlott – időközben a kapuhoz érkező – 78 éves édesapját is.
Ezeket a szidalmakat meghallotta a ház emeleti fürdőszobájában fürdő K. B. is, aki ugyancsak súlyos fokú ittas állapotban volt, vérében az alkohol-koncentráció 2,71-2,80 ezrelék volt. Kiszállt a kádból, felhúzta a pizsamáját és kiment az udvarra.
Eközben a ház előtt álló sértett tovább szidalmazta E. K.-nét, akit neki is lökött az udvari kapunak.
A vádlott kiment a ház elé és az általa korábban nem ismert Gy. S.-t távozásra szólította fel. A sértett azonban nem tágított és a vádlottal dulakodni kezdtek a vádlott háza előtt. Ennek során a 40 éves, erőteljes testalkatú Gy. S. a ház előtti murvás részen a földre gyűrte az 53 éves K. B.-t úgy, hogy maga is ráesett a vádlottra. A földön dulakodva a vádlott a nyakát is többször megszorította.
E. K.-né segítségért kiabált, amit a hangoskodásra már korábban felfigyelő szomszédjuk, G. J.-né is hallott. Az ablakán kinéző G.-né – E.-né kérésére – telefonon kihívta a rendőrséget.
A dulakodás után a vádlott és a sértett is felállt a földről. Gy. S. és E. K. a sértett által egy szatyorban odavitt borból – az utcának a vádlott házával átellenes oldalán – együtt ittak, majd E. K. az édesanyja felhívására a barátnőjével együtt eltávozott. Gy. S. továbbra is ott maradt az utcán.
A vádlott a házban felvett egy másik pizsamát, majd magához vett egy 8 centiméter pengehosszúságú rugós kést. A késsel a kezében visszament és kilépett az utcára. Gy. S. ekkor megindult a vádlott felé. Amikor odaért hozzá, K. B. a jobb kezében tartott rugós késsel, egy alkalommal, közepes-nagy erővel, fentről lefelé irányuló mozdulattal a vele szemben lévő sértett mellkasába szúrt.
A kés az V. bordaközben hatolt be a sértett testébe. Itt egy 2 centiméteres szúrt-metszett jellegű sérülés keletkezett. A szúrcsatorna a VI. bordaköz irányába haladt, 5 centiméter hosszú volt, a mellüregbe hatolt, a szív környéki zsírszövetig. A mellüreg megnyílása közvetett életveszélyes állapotot idézett elő.
A szúrás leadása után a sértett eltávolodott a helyszíntől, K. B. pedig bement a házba és szólt az élettársának, valamint G. J.-nénak, hogy hívják a mentőket és a rendőrséget. Ezt G. J.-né este 8 óra után néhány perccel meg is tette. Az ezt követően kiérkező mentők Gy. S.-t kórházba szállították, ahol műtétet hajtottak végre rajta. Sérülésének tényleges gyógytartama mintegy 6 hét volt.
A F. Megyei Ügyészség a Btk. 166. § bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő emberölés bűntettének kísérletével vádolta a vádlottat.
A megyei bíróság a 2003. november 10. napján kelt ítéletével K. B. vádlottat az ügyészi váddal egyezően emberölés bűntettének kísérlete miatt 2 évi – végrehajtásában 5 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte.
Az ügyész súlyosításért, a szabadságvesztés büntetés végrehajtását felfüggesztő rendelkezés mellőzése végett jelentett be fellebbezést. A vádlott és védője tudomásul vették az ítéletet.
A fellebbviteli főügyészség átiratában – az ügyészi fellebbezést fenntartva – dr. B. L. igazságügyi orvos szakértő meghallgatását indítványozta. Az ítélőtábla a bizonyítási indítványt elutasította.
A fellebbviteli főügyészség képviselője a nyilvános ülésen a tényállás kiegészítését, a cselekmény életveszélyt okozó testi sértés bűntettekénti minősítését, a szabadságvesztés büntetés végrehajtását felfüggesztő rendelkezés mellőzését, közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását, a vádlott kényszergyógyításának elrendelését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A vádlott és védője a nyilvános ülésen az ítélet helybenhagyását kérte. A védő írásban becsatolta az ügyészi fellebbezésre tett észrevételét.
Az ügyészi indítvány az alábbiak szerint alapos.
Az ítélőtábla a fellebbezéssel megtámadott ítélet és az azt megelőző bírósági eljárás felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást.
A lehetséges körben feltárt minden, az ügy helyes ténybeli és jogi megítélése szempontjából jelentős körülményt. A rendelkezésre álló bizonyítékokat a logika szabályainak megfelelő módon értékelte és e tevékenységéről megfelelően számot is adott. A tényállásban rögzített megállapítások döntő többségében iratszerűek és megalapozottak.
Az ítélőtábla – egyetértve az ügyészi indítvánnyal – szükségesnek tartotta az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az iratok tartalma alapján részben kiegészíteni, illetve pontosítani az alábbiak szerint:
Az ítéletet azzal kell kiegészíteni, hogy a vádlott kiment a ház elé az utcára; a sértett egyetlen alkalommal sem ment be a vádlott udvarára, a dulakodás az utcán történt; a szakszerű orvosi ellátás hiányában bekövetkezett volna a sértett halála.
A fellebbviteli főügyészség álláspontjától eltérően – a nyilvános ülésen ismertetett orvosi dokumentáció alapján – egyértelműen megállapítható, hogy a hörgőgörcs és az ennek következtében szükségessé vált gépi lélegeztetés műtéti szövődmény. Erre tekintettel a nyilvános ülésen az ügyész elállt az e körben előterjesztett bizonyítási indítványtól.
A vádlott kényszergyógyításával kapcsolatos orvosi adatokkal és szakértői megállapításokkal azért indokolatlan a tényállás kiegészítése, mivel nem végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására került sor, így ennek az intézkedésnek az alkalmazására nincs törvényes lehetőség.
A fenti kiegészítésekkel a tényállás már teljes körűen megalapozottá vált, így az irányadó volt a másodfokú eljárásban.
A megyei bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekmény jogi minősítése során.
A Btk. 17. § (3) bekezdésének rendelkezése szerint nem büntethető kísérlet miatt az, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárította. Az állandó és töretlen – számos jogesetben (BH 2003. évi 98., BH 1992. évi 218. számú eseti döntés) közzé is tett – bírói gyakorlat következetes abban, hogy emberölés bűntettének kísérlete esetén egyenértékű a vádlott részéről az önkéntes eredmény-elhárítás, ha azt akár maga, akár más személy közreműködésének felhasználásával teszi.
A jelen ügyben – amint azt a tényállás is tartalmazza – a szúrás leadását követően a vádlott szólt az élettársának, valamint szomszédjának G. J.-nak, hogy hívják ki a mentőket. A mentők a szomszéd telefonhívására érkeztek a helyszínre és szállították megfelelő időben kórházba a sértettet, ahol életmentő műtétet hajtottak rajta végre.
Miután a vádlott önkéntes elhárító tevékenysége folytán maradt el a sértett halálának a bekövetkezése, ezért az ítélőtábla a Btk. 17. §. (3) és (4) bekezdésének alkalmazásával a maradék cselekményt a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés I. fordulata szerinti életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette, az emberölés bűntettének kísérlete helyett.
A minősítés megváltozása a büntetés kiszabását befolyásoló tényezők újraértékelését tette szükségessé.
Helyesen értékelte súlyosító körülményként a megyei bíróság az ittas állapotban történt elkövetést, ugyanakkor mellőzni kellett azt a kitételt, amely szerint a cselekmény elkövetése nem függ össze alkoholizmusával. Erre ugyanis az iratok között semmilyen adat nincs, mint ahogy arra sem, hogy a vádlott eltartásra szoruló nagykorú gyermekéről gondoskodik.
Ugyancsak mellőzni kellett az ítéletből az emberölés bűntette kísérletekénti minősítésre vonatkozó bekezdést.
Az elsőfokú bíróság által kiszabott börtönbüntetés kellően tükrözi az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát, ugyanakkor megfelelően igazodik a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességének fokához is.
Az ítélőtábla mindenben egyetértett az elsőfokú ítéletben kifejtett a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó indokokkal.
A számottevő sértetti közrehatás, a jelentős időmúlás és az adott minősítés mellett nagyobb súllyal figyelembe vehető büntetlen előélet indokolja a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának – a lehetséges leghosszabb időre történő – felfüggesztését.
Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése szerint – fenti módon – megváltoztatta, vagyis a vádlott cselekményét életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette, míg az ítélet egyéb rendelkezését helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 2. Bf. 478/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás