PÜ BH 2005/284
PÜ BH 2005/284
2005.08.01.
Az öröklési szerződés megszüntetését nem kérheti a fél a körülményei kedvezőtlen megváltozása miatt, ha azzal a szerződés megkötésekor biztosan számolhatott [Ptk. 589. §, 658. §].
A peres felek 1986. április 21-én közjegyző előtt ,,életjáradéki szerződést'' – tartalmát tekintve öröklési szerződést – kötöttek, melyben a felperes úgy rendelkezett, hogy a tulajdonában álló perbeli házas ingatlan tulajdonjogát halála esetén az alperesek egyenlő arányban örököljék, az alperesek pedig az ingatlan forgalmi értékének felét kitevő 150 000 forint egyösszegű megfizetése mellett vállalták, hogy 1986. május 1. napjától megfizetnek a felperesnek havi 2300 forint életjáradékot. A szerződés – egyebek mellett – tartalmazza, hogy a ház külső javításával kapcsolatos kötelezettségek a végrendelkezőt valamint a szerződéses örökösöket közösen terhelik.
A felperes keresetében elsődlegesen a szerződés érvénytelenségének megállapítását, másodlagosan a szerződés megszüntetését kérte. Ezzel kapcsolatban az alpereseknek a ház felújításával kapcsolatos szerződésszegő magatartására hivatkozott, úgy nyilatkozott, hogy a szerződés megszüntetése esetén az alperesek megfelelő kielégítésre azért nem tarthatnak igényt, mert a szerződésszegésükkel okozott kár mértéke meghaladja az általuk havonta fizetett járadék összegét.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A szerződés tévedésre alapított érvénytelenségét a Pp. 236. §-ának (1) bekezdése szerinti határidő elmulasztása miatt nem állapította meg. A másodlagos kereset elutasítását azzal indokolta, hogy az alperesek a szerződésben foglalt kötelezettségeiket teljesítették. Az ingatlanon elvégzendő javítási munkák költségviselése tárgyában a felperes volt az, aki a Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése szerint együttműködési kötelezettségét megszegte, az életjáradék szerződéses kikötése mellett pedig a felek személyes kapcsolatának megromlása a szerződés megszüntetését nem eredményezheti.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a felek közt 1986. április 21. napján létrejött életjáradéki szerződést megszüntette és utasította az elsőfokú bíróságot, hogy a megfelelő kielégítés körében az eljárást folytassa le.
A másodfokú bíróság a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos elsőfokú döntéssel és annak indokolásával egyetértett. A szerződés megszüntetése tárgyában azonban kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése alapján csupán azt vizsgálta, hogy a szerződés teljesítése során a feleket terhelő kötelezettségek közül a ház felújítása körében a kötelező együttműködés jogi normáját melyikük szegte meg. Indokolása szerint a felek tartós jogviszonyát rendező szerződés célja az volt, hogy biztosítsa a felperes megfelelő anyagi ellátását. Erre tekintettel azt kellett értékelni, hogy a szerződéskötés időpontjában a felperes 64 éves volt, jelenleg 81 éves, egészségi állapota megromlott, emiatt tartásra és gondozásra is rászorul. Az életjáradék fizetése a körülmények változása folytán a felperes lényeges, jogos érdekeit sérti, a szerződés módosítása a felek lakóhelye közti távolság miatt szóba sem jöhet, ezért a Ptk. 658. §-ának (2) bekezdése, illetve az 589. § alkalmazásával a szerződést a felek megfelelő kielégítésével meg kell szünteti. A fenti okfejtésének megfelelően a másodfokú bíróság a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése szerint közbenső ítéletével a jogalap tekintetében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a szerződést megszüntette, a megfelelő kielégítés körében pedig az elsőfokú bíróságot az eljárás lefolytatására utasította.
A jogerős ítélet ellen az alperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a bíróság jogerős ítéletében tévesen értelmezte a Ptk. 591. (1)–(2) bekezdéseit és az 589. § (2) bekezdését, ugyanis figyelmen kívül hagyta, hogy a perbeli életjáradéki szerződés célja nem a jogosult gondozása és személyes ellátása volt, mert a felek szerződéskötéskori akarata sem irányult ilyen szolgáltatások kikötésére. A felperesnek a szerződés megkötésekor számolnia kellett azzal, hogy az általa hivatkozott körülményváltozások szükségszerűen bekövetkeznek, így azok megvalósulása utóbb nem vezethet a szerződés megszüntetéséhez. Utaltak arra is, hogy a felperes keresetében is mindvégig a szerződés érvénytelenségére és az alperesek szerződésszegő magatartására hivatkozott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A peres felek 1986-ban a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése szerinti öröklési szerződést kötöttek. A szerződés érvényességének a felperes általi megtámadása mind az első-, mind a másodfokú bíróság helyes indokai alapján eredménytelen volt.
Az alperesek a szerződéses kötelezettségeiknek az egyösszegű kifizetéssel, majd a járadék folyósításával maradéktalanul eleget tettek azután is, hogy a felperes a rendszeres szolgáltatásaikat nem fogadta el, a ház javítási munkáinak elvégzésével kapcsolatban pedig a felek jogi képviselőjük útján a vitás összegszerűségben tárgyaltak. A felperes meg sem kísérelte, hogy a külső javításokra követelt szükséges kiadások várható összegét az alperesek felé valószínűsítse, így az ebben való megállapodás hiánya mindkét fél terhére róható.
Téves a másodfokú bíróság álláspontja abban, hogy az elsőfokú bíróságnak a szerződés érvényességének megállapítása után a felek szerződésszegésének vizsgálatán felül a Ptk. 589. §-a alapján azt is vizsgálnia kellett volna, hogy a szerződés megszüntetése a felperes körülményeinek lényeges megváltozására, kora előrehaladtára és egészségromlására tekintettel indokolt-e, mert a felperes erre nem hivatkozott és ezen a címen kereseti kérelmét nem terjesztette elő. A felperes által hivatkozott ,,érdekmúlás'' önmagában nem vezethet a szerződés megszűnéséhez.
A Ptk. 655. §-ának (1) bekezdésében szabályozott öröklési szerződés módosítására és megszüntetésére a Ptk. 658. §-ának (1) bekezdése szerint a tartási (életjáradéki) szerződésekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A Ptk. 589. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság a tartási szerződést – mindkét fél érdekeinek figyelembevételével – módosíthatja, a (2) bekezdésből pedig az következik, hogy ha a szerződés célja a szerződés módosításával sem valósítható meg, a bíróság a szerződést a felek megfelelő kielégítésével megszüntetheti.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a felek a szerződés teljesítésében a Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése szerint együttműködésre kötelesek, és okszerűen jutott arra a következtetésre is, hogy a felperestől elvárható magatartás az lett volna, hogy a jelentős összegű pénzkövetelésének alátámasztására az indokolt munkák tekintetében legalább árajánlatot szerezzen be és azt közölje az alperesekkel. A felperes ezt, az alperesek kérése ellenére elmulasztotta, a köztük folyt peren kívüli levelezés és a felperes perbeli nyilatkozatai pedig azt támasztották alá, hogy a felperes a szerződéses kötelezettsége alól, kedvezőbb megoldás reményében elszámolás nélkül akar szabadulni. Ilyen tényállás mellett a felperes a szerződés megszüntetését a Ptk. 589. §-a alapján nem követelhette.
A felperes arra, hogy a szerződéskötés óta a körülményeiben a kora előrehaladtával és egészségi állapotának megromlásával összefüggő, a szerződés megszüntetését eredményező lényeges változás állott be, akkor sem hivatkozhatna eredményesen, ha igényét ezen a címen is előterjesztette volna. Az ítélkezési gyakorlat ugyanis következetes abban, hogy a Ptk. 589. §-ának alkalmazása során a bíróság mindkét fél érdekeit mérlegeli. Ez azt jelenti, hogy ha a felek valamelyike a körülményváltozással már a szerződés megkötésekor is biztosan számolhatott és ennek tudatában kötött szerződést, az utóbb bekövetkezett kedvezőtlen változások a szerződés megszüntetését nem eredményezhetik különösen olyan esetben, ha a másik fél a saját szolgáltatásait következetesen, több mint másfél évtizeden keresztül teljesítette. Ebben az esetben a szerződés eredeti céljának érvényre juttatása az életjáradék összegének felemelésével, tehát a szerződés módosításával érhető el, az életjáradék felemelését azonban a felperes a jelen perben nem kérte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, az elsőfokú ítélet érdemi rendelkezése a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő, ezért a Pp. 275/A. §-ának (4) bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet – az indokolás kiegészítésével – helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.518/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás