PÜ BH 2005/289
PÜ BH 2005/289
2005.08.01.
Az ,,eshetőleges'' kereset – bár feltételesen több kereseti alapot foglal magába, nem jelent keresettöbbséget, azaz valódi keresethalmazatot – Ennek következtében a másodfokú bíróságnak fellebbezés hiányában is döntenie kell a ,,másodlagos'' kereset alaptalansága esetén jelentőssé vált ,,harmadlagos'' keresetről [Pp. 213. §, 239. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperesek ,,elsődleges'', az sz.-i L. hrsz.-ú ingatlan egészének elbirtoklására vonatkozó keresetét; helyt adott a ,,másodlagos'' keresetnek és megállapította, hogy a felperesek elbirtoklás címén megszerezték az említett ingatlan előbb I-II. rendű, majd V-VI. rendű alperesek tulajdonaként nyilvántartott 1/3-1/3 tulajdoni hányadát, emiatt az I-II. és V-VI. rendű alperesek említett illetőségre megkötött ajándékozási szerződése érvénytelen; mindezeket meghaladóan elutasította a ,,harmadlagos'', ráépítéssel kapcsolatos keresetet. A másodfokú bíróság nem érintette az ítélet fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit, fellebbezett részét megváltoztatta és a keresetet ,,teljes egészében'' elutasította. Indokolásában kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés és az ellenkérelem korlátai között bírálta felül; döntését pedig azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete szerinti ingatlanhányad elbirtoklása nem állapítható meg, mivel a keresetben megjelölt elbirtoklási idő alatt a felperesek nem voltak tulajdonostársai az ingatlannak, így az I. és II. rendű alperesek tulajdoni hányadának elbirtoklása nem következhetett be; mindezek folytán nem állapítható meg az ajándékozási szerződés érvénytelensége sem.
A jogerős ítélet ellen – mindkét fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és a keresetüknek helyt adó új ítélet meghozatala végett – a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Az elbirtoklással kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a fellebbezési (és a kereseti) kérelmen, amikor az előadottaktól eltérő jogi alapokon utasította el keresetet; emellett a másodfokú bíróság jogi álláspontja sérti a Ptk. 121. § (1) és (4) bekezdését, a Ptk. 116. § (1) bekezdését továbbá a Legfelsőbb Bíróság PK 4. számú állásfoglalását. Kifejtették: az egész ingatlant birtokolták, nem annak természetben elkülönült hányadát, ezért fel sem merült a megoszthatóság vizsgálata; az említett állásfoglalásból pedig nem vonható le az a következtetés, hogy tulajdoni illetőséget kizárólag tulajdonostárs birtokolhatna el. További érveik szerint ellentétes a másodfokú bíróság ítélete a bírói gyakorlattal is, amely több jogcímre alapított keresetnél ,,az elsődleges jogcím megdőlése esetén'' megköveteli a további jogcímek vizsgálatát.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtottak be.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
Mivel a felülvizsgálat terjedelme a felülvizsgálati kérelmen túl – a Pp. 271. § b) pontjának megfelelően – a fellebbezéshez is igazodik, a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a ,,másodlagos'' és a ,,harmadlagos'' kereseti kérelmekkel kapcsolatban történt-e az ügy érdemére kiható jogszabálysértés.
A ,,másodlagos'' kereset elbírálásakor a másodfokú bíróság nem tévedett: helyes az álláspontja abban, hogy az ingatlan-illetőség elbirtoklása nem következhetett be. A felülvizsgálati kérelem érvei miatt megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a másodfokú bíróság nem amiatt utasította el az ingatlanhányad elbirtoklása iránti keresetet, mert a felperesek az sz.-i L. hrsz.-ú ingatlan területének egy részét birtokolták sajátjukként és a terület nem osztható meg, hanem abban látta az igény teljesíthetőségének jogi akadályát, hogy elbirtoklással az ingatlan eszmei hányadára tulajdonjogot kizárólag a tulajdonostárs szerezhetne, azonban a felperesek az általuk megjelölt elbirtoklási idő alatt nem voltak tulajdonostársak.
Alapos azonban a felülvizsgálati kérelemnek a ,,harmadlagos'' kereset elbírálására vonatkozó része: eljárási szabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a felperesek ,,harmadlagosan'' előterjesztett – a ráépítés megállapítására vonatkozó – kereseti kérelmének megalapozottságát fellebbezés (csatlakozó fellebbezés) hiányában nem vizsgálta.
A felperesek keresetüket látszólagos tárgyi keresethalmazatként terjesztették elő. Ráépítéssel kapcsolatos igényüket arra az esetre érvényesítették, ha a bíróságok nem találják alaposnak elsődlegesen az ingatlan egészének, másodlagosan az ingatlan hányadának elbirtoklására vonatkozó követelésüket. Az ilyen ,,eshetőleges'' kereset bár feltételesen több kereseti alapot foglal magában, nem jelent keresettöbbséget, azaz valódi keresethalmazatot.
A Pp. 239. §-a értelmében a másodfokú eljárásra is irányadó a Pp. 213. §-ának (1) bekezdése, amely szerint az ítéletbe foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. A másodfokú bíróságnak tehát a ,,másodlagos'' kereset elutasítása esetén a felperesek fellebbezésének hiányában is döntenie kellett volna az eshetőlegesen előterjesztett, a ,,másodlagos'' kereset alaptalanságának esetén jelentőssé váló harmadlagos'' keresetről.
Az elsőfokú bíróság a ráépítésre vonatkozó kereseti kérelmet – indoklásából kitűnően – azért utasította el, mert elbirtoklás címén megállapította a felperesek tulajdonszerzését, annak megjegyzése mellett, hogy a ráépítés körében ,,semmilyen felperesi bizonyítás nem volt''. Ezzel szemben az elsőfokú eljárásban az alperesek ellenkérelme ugyan a ,,kereset'' elutasítására irányult, azonban az alperesek egyetlen alkalommal sem nyilatkoztak arra, hogy a ráépítés iránti igény elutasítását milyen okból kérik. Részletes nyilatkozatuk hiányában abban a kérdésben sem lehet állást foglalni, hogy a bizonyítás felvétele milyen körben vált szükségessé, ezért a bizonyítási indítványok előterjesztésére sor sem kerülhetett. Amennyiben a másodfokú bíróság dönteni kívánt volna a ,,harmadlagos'' keresetről, hatályon kívül kellett volna helyeznie az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy a ,,harmadlagos'' kereset érdemi elbírálása megtörténhessen.
Mivel a ,,harmadlagos'' kereset elbírálásának alapjául szolgáló tényeket sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem tárta fel, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján mind a jogerős ítéletet, mind az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az új eljárásra, új határozat hozatalára az elsőfokú bíróságot utasította.
(Legf. Bír. Pfv. I/A. 22.007/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás