297/B/2005. AB határozat
297/B/2005. AB határozat*
2006.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény 2. § (7) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (a továbbiakban: Öotv.) 2. §-a (7) bekezdésének alkotmányellenességét és semmisítse meg azt. Álláspontja szerint az Öotv.-nek ez a rendelkezése sérti az Alkotmány 13. §-ában foglaltakat.
Az indítványozó kifejtette, hogy az önálló orvosi működtetési jog vagyoni értékű jog, amely a valóságban mindig egy adott orvosi körzethez kapcsolódik. Az Öotv. 2. §-ának (7) bekezdése szerint megszűnik a működtetési jog akkor, ha a működtetési jog jogosultjának halála után e jog elidegenítésére jogosult személy meghatározott határidőn belül nem él az elidegenítési jogával. Az indítványozó szerint ez a szabály „tartalmilag egy kártalanítás nélküli kisajátításra ad lehetőséget”, és ez alkotmányellenes.
II.
Az indítvány elbírálásánál alapul vett jogszabályok:
1. Az Alkotmány szabályai:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
2. Az Öotv. szabályai:
„1. § (2) E törvény alkalmazásában
a) önálló orvosi tevékenység: a területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint a háziorvos, a házi gyermekorvos, a fogorvos (a továbbiakban együtt: háziorvos) által nyújtott egészségügyi ellátás;
b) orvos: a külön jogszabály szerint vezetett alap- és működési nyilvántartásban szereplő orvosi, fogorvosi szakképesítéssel rendelkező személy;
c) működtetési jog: a Magyar Orvosi Kamara által az a) pont szerinti orvos részére adott önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt jog.”
„2. § (2) A működtetési jog alapján végezhető önálló orvosi tevékenység – törvényben meghatározott kivétellel – csak a települési önkormányzat rendeletében meghatározott háziorvosi körzetben folytatható.
(3) A működtetési jog olyan, személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog, amely jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható.
(4) A működtetési jog jogosultjának halála esetén – egymást követő sorrendben – a működtetési jog folytatására
a) a házastárs, illetőleg
b) az egyenesági leszármazó
jogosult. A b) pontban meghatározott személyek között a leszármazási fok határozza meg a működtetési jog folytatására való jogosultság sorrendjét.
...
(6) Ha a (4) bekezdés alapján a működtetési jog folytatására jogosult személy nem felel meg a jogszabályban meghatározott feltételeknek:
– a működtetési jog folytatására irányuló jogáról a sorrendben őt követő, a jogszabályi feltételeknek megfelelő személy javára lemondhat, illetőleg
– a működtetési jogot a korábbi jogosult halálától számított 6 hónapon belül ingyenesen vagy visszterhesen elidegenítheti.
(7) Ha a működtetési jog elidegenítésére a (6) bekezdés alapján jogosult személy e jogával az ott megjelölt határidőn belül nem él, a működtetési jog megszűnik.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Öotv. különböző rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatával az Alkotmánybíróság több alkalommal foglalkozott. Ezek közül a 29/2006. (VI. 21.) AB határozatban (ABK 2006. június, a továbbiakban: Abh.) már szerepelt a működtetési jognak, mint vagyoni értékű jognak a kérdése. Az Abh.-ban azonban nem került sor az Öotv. 2. §-a (7) bekezdésének e vagyoni értékű jog megszűntetését kimondó szabálya alkotmányossági ellenőrzésére. Ezért nem állapítható meg az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 31. §-ának c) pontjában meghatározott „ítélt dolog” esete.
2. Az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése kimondja a tulajdonhoz való jog védelmét. A 13. § (2) bekezdése pedig csak meghatározott feltételek mellett teszi lehetővé a tulajdonjog kisajátítással történő elvonását.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmánynak a tulajdonhoz való jogról szóló szabályát úgy értelmezi, hogy az Alkotmány a tulajdonjogot alapjogként részesíti alkotmányos védelemben [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.]. A 17/1992. (III. 30.) AB határozat indokolásában elvi tételként fogalmazta meg, hogy az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése a tulajdonjoggal összefüggő minden vagyoni jog védelmére is vonatkozik (ABH 1992, 104, 108.). Ezen az elvi alapon – az Öotv. 2. §-ának (3) bekezdésére tekintettel – az Abh. megállapította, hogy a tulajdonjog alkotmányos védelme kiterjed a működtetési jogra is (ABK 2006. június). Az Abh. megállapítását az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is irányadónak tekintette.
3. Az Öotv. 1. §-a szerint a működtetési jog a területi ellátási kötelezettség körében történő önálló orvosi tevékenység végzésére vonatkozó jog. Ezt az orvosi tevékenységet a 2. § (2) bekezdése szerint meghatározott háziorvosi körzetben kell folytatni.
A vagyoni értékű működtetési jogból származtatott jog a működtetési jog folytatásához szükséges feltételeknek egyébként meg nem felelő házastársat, illetőleg egyenesági leszármazót megillető elidegenítési jog. Az Öotv. támadott szabálya ennek a jognak a gyakorlására határoz meg határidőt, nem kisajátítást rendel el.
4. A 38/B/2002. AB határozat a tulajdonossal szemben más személynek a tulajdonjog tárgyán elbirtoklással történő tulajdonszerzését vizsgálva megállapította, hogy a tulajdonjog alkotmányos védelmének kérdésénél is figyelembe kell venni az Alkotmány 2. §-a (1) bekezdésén alapuló jogállamiság elvét és a jogállamiság lényeges elemét képező jogbiztonságot (ABH 2005, 1058, 1062.). Tekintettel arra, hogy az elbirtoklással tulajdonjogot szerző személlyel szemben a korábbi tulajdonos nem érvényesíthet jogot, az Alkotmánybíróság az elbirtoklással kapcsolatban is alkalmazandónak tekintette azt az elvet, amelyet az 53/1992. (X. 29.) AB határozat az elévülés alkotmányossági vizsgálatánál fejtett ki. E szerint a határozat szerint a polgári jogi viszonyok szabályozásánál a jogalkotónak – az Alkotmány keretei között – nagyfokú szabadsága van az alanyi jogok érvényesíthetőségének, az érvényesítés feltételeinek és korlátjainak meghatározásánál. Mind az általános szabályozásnak, mind az eltérésnek az adott jogviszony lényegi sajátosságain kell azonban alapulnia (ABH 1992, 261, 263.). Bár a hivatkozott határozatok az ismertetett tételeket más alkotmányi összefüggésben fejtették ki, az Alkotmánybíróság ezeket az elveket a jelen esetben is irányadónak tekinti.
A működtetési jog jogosultjának halála után a működtetési jog elidegenítésére jogosult személy joggyakorlásának időbeli lehetőségeinél azt kell figyelembe venni, hogy a működtetési jog nem korlátlan jogosultság, hanem meghatározott háziorvosi körzetben, területi ellátási kötelezettséggel illeti meg az orvost. Az ellátás biztosítását veszélyezteti, ha a háziorvosi körzetben hiányzik a működtetési jog gyakorlója. A területi ellátás biztosítása közérdek, amely szükségessé teszi az elidegenítési jog gyakorlásának időbeli korlátozását. A lakosság egészségügyi ellátásának fontosságához mérten nem aránytalan az elidegenítési jog gyakorlására meghatározott időtartam.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság elutasította az Öotv. 2. § (7) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.
Budapest, 2006. november 27.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás