KÜ BH 2005/303
KÜ BH 2005/303
2005.08.01.
Azonos építkezés kapcsán korábban hozott felülvizsgálati ítélet nem lehet alap a később meghozott közigazgatási határozat visszavonására [1957. évi IV. tv. 61. §, 73. §; 1952. évi III. tv. 229. §].
Sz. F. kérelmére a város jegyzője határozatával az Ny. u. 6. szám alatti ingatlanra lakóépület építésére építési engedélyt adott. A felperes az építkezéssel érintett ingatlannal nem szomszédos ingatlan tulajdonosa, és a szép kilátáshoz fűződő érdeke sérelmére hivatkozással a határozatot megfellebbezte. A Megyei Közigazgatási Hivatal határozatával a felperes fellebbezését elutasította azzal, hogy nem minősül ügyfélnek. A felperes keresetindítása folytán a megyei bíróság ítéletével az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárás során az alperes határozatával a fellebbezést ismételten elutasította. A határozat ellen a felperes újra keresetet nyújtott be és a megyei bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az építtető kérelmére az építésügyi hatóság az építési engedélyt a 2000. augusztus 24-én kelt határozatával, majd később a kijavító határozatával módosította. A határozatokat a felperes megfellebbezte. A fellebbezési eljárások és a jogerős ítélettel elrendelt új eljárás lefolytatására egyaránt a Megyei Közigazgatási Hivatalt, a jelen per alperesét jelölték ki. Az alperes határozatával a fellebbezéssel támadott határozatokat továbbá az építési engedélyt adó határozatot megsemmisítette és az elsőfokú építésügyi hatóságot új eljárásra utasította. Az új eljárás lefolytatására építésügyi hatóságként város jegyzőjét jelölte ki.
Időközben a megyei bíróság jogerős ítéletét a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban a Kfv. II. 40.218/2000/15. számú ítéletével hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróság III. P. 21.126/2000/12. számú jogerős ítéletét a Legfelsőbb Bíróság a 2002. március 5-én kelt Kfv. V. 39.355/2001/7. számú ítéletével hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. Az előbbi felülvizsgálati ítélet a feleknek 2000. december 11-én, az utóbbi 2002. május 3-án került kézbesítésre.
Az alperes a 2002. március 14-én kelt 10. számú határozatával a 7. számú határozatát visszavonta és a másodfokú eljárást megszüntette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 61. § (1) bekezdésére, a 73. § (3) bekezdésére, a Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 40.218/2000/15. számú ítéletére, a Kfv. V. 39.255/2001/5. végzésre hivatkozással. A határozatot a felperes keresettel támadta és a megyei bíróság a 2002. augusztus 28-án kelt végzésével a pert megszüntette. Ezt a végzést a felperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság a 2003. február 10-én kelt Kpkf. V. 39.816/2002/8. számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróság az új eljárás során 2003. május 5-én hozta a jelen perben felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletét, melyben az alperes korábbi határozatát visszavonó, és az eljárást megszüntető határozatát hatályon kívül helyezte. Ítélete indokolása szerint az alperes a visszavonó határozat meghozatalakor nem tudott a Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 39.255/2001/7. számú ítéletéről, ezért az alperest kötötte a felülvizsgálati ítélet megszületéséig a megyei bíróság III. P. 21.126/2000/12. számú jogerős ítéletében foglalt útmutatás. A felülvizsgálati eljárásban ugyan a Legfelsőbb Bíróság a 2001. szeptember 13-án kelt Kfv. V. 39.255/2001/5. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletének a végrehajtását felfüggesztette, azonban a végrehajtás felfüggesztéséről rendelkező határozat nem alapozta meg az Áe. 61. § (1) bekezdése alapján a keresettel támadott határozat visszavonását. A határozat visszavonására csak abban az esetben van mód, ha az jogszabálysértő. Amíg a keresettel támadott határozat jogszabálysértését jogerős ítélettel meg nem állapították, addig a jogerős ítéletben megállapított jogsértés jogkövetkezménye nem vonható le.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a kereset elutasítását. Rendkívüli jogorvoslati kérelmében kifejtett álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 229. § (1) bekezdésébe és az Áe. 61. § (1) bekezdésébe ütközik. A felperes a perbeli építési ügyben ügyfélnek nem minősült, ezért a visszavonó határozat a felperesnek nem létező jogát vonta meg. A felperes a visszavonó határozat tekintetében kereshetőségi joggal nem rendelkezik. A párhuzamosan folyó megyei, illetve legfelsőbb bírósági eljárások következtében a Legfelsőbb Bíróságnak a korábbi elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és a keresetet elutasító ítélete ismert volt, amely ítélet az ügyféli jogállás hiányát állapította meg, ezért a legfelsőbb bírósági ítéletek alapján a megsemmisítő határozat megalapozatlanná és jogsértővé vált, ezért annak visszavonására az Áe. 61. § (1) bekezdése alapján lehetőség volt. A második felülvizsgálati a ítélet visszavonó határozat hozatala időpontjában még nem volt ismert, de az ügyazonosságra figyelemmel a másik határozat kapcsán hozott felülvizsgálati ítéletet figyelembe vehették. Az alperes felülvizsgálati kérelmét annak tartalma szerint a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapította és azt az elvi jelentőségű jogkérdést fogalmazta meg, hogy ugyanazon felek között ugyanazon építkezés kapcsán hozott felülvizsgálati ítélet a később vagy időközben hozott határozatok tekintetében kötik-e a közigazgatási szervet, annak tartalmát figyelembe véve hozható-e visszavonó határozat.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem sértette meg a Pp. 229. § (1) bekezdését, Áe. 61. § (1) bekezdését. Az alperest a megyei bíróság jogerős ítéletében foglaltak kötötték, ezért a visszavonó határozatot az alperes törvénysértő módon hozta meg.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja értelmében a felülvizsgálati eljárás konjuktív feltételek megléte esetén engedélyezhető. Az egyik feltétel, hogy a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, második feltétel, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges, mivel a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést dönt el, amelyre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteményében közzétett módon még nem hozott döntést. Az alperes jogsértésként az Áe. 61. § (1) bekezdése, valamint a Pp. 229. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott. Elvi jelentőségű jogkérdésként azt fogalmazta meg, hogy ugyanazon építkezés kapcsán, felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet az ugyanazon felek között ugyanannak az építési ügynek későbbi szakaszában hozott határozat hivatalbóli revíziója során az ügyazonosság folytán figyelembe vehető-e és ez a felülvizsgálati ítélet alapot adhat-e az ítélet tükrében jogszabálysértőnek tekintett határozat visszavonására.
A Legfelsőbb Bíróság először a konjuktív feltételek közül az érdemi jogszabálysértés fennálltát vizsgálta és megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. Az alperes az Áe. 61. § (1) bekezdésének megsértésének kapcsán valójában e jogszabályi rendelkezés téves értelmezését sérelmezte. Az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy mindaddig nem tekinthető jogszabálysértőnek az adott határozat, amíg az adott határozatról a határozat felülvizsgálatára irányuló perben jogerős ítélet vagy felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet annak jogsértését ki nem mondja. A keresettel támadott visszavonó határozat meghozatalának időpontjában a megyei bíróság III. P. 21.126/2000/12. számú jogerős ítélete volt az alperesi hatóság előtt ismert, ennek a jogerős ítéletnek a felülvizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság 2002. március 5-én hozott Kf. V. 39.255/2001/7. szám alatt ítéletet, mely a felek részére 2002. május 3-án került kézbesítésre. Csak ennek a felülvizsgálati ítéletnek az ismeretében orvosolhatta volna az alperes a felülvizsgálati ítélettel megállapított jogsértést. Az ugyanazon felek között, de másik határozat felülvizsgálata iránt indított perben az ügyazonosság nem állapítható meg, és a másik perben született felülvizsgálati ítélet azaz a Kfv. II. 40.218/2000/15. számú felülvizsgálati ítélet alapján az Áe. 61. § (1) bekezdésére és 73. § (3) bekezdésére hivatkozással nem volt jogszabályi alap a korábbi határozat visszavonására.
A Legfelsőbb Bíróság az ügy érdemére kiható jogsértést nem állapított meg, a felülvizsgálati eljárás engedélyezésekor előterjesztett másik feltételt érdemben nem vizsgálta, az elvi jelentőségű jogkérdés tekintetében az állásfoglalást szükségtelennek ítélte.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.598/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás