BÜ BH 2005/307
BÜ BH 2005/307
2005.09.01.
Lopás bűncselekményének és szabálysértésének elhatárolásánál azt kell vizsgálni, hogy az elkövető szándéka milyen érték elkövetésére irányult – Erre betöréses és jármű-feltöréses lopások elkövetőinél – általában a helyszínen, az elkövetők által hozzáférhetővé vált és általuk reálisan elvehető legnagyobb értékek alapulvételével lehet következtetni [Btk. 16. §, 316. §].
Az elsőfokú bíróság a 2002. december 5-én kihirdetett ítéletével N. I. T. terheltet lopás bűntettének kísérlete miatt 1 évi és 2 hónapi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt által előzetes fogva tartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, és kötelezte őt a felmerült 16 852 forint, valamint a jövőben esetleg felmerülő bűnügyi költség megfizetésére.
Az ítélet ellen – amelyet az ügyész tudomásul vett – a terhelt és védője felmentésért jelentett be fellebbezést. Fellebbezésüket a másodfokú eljárásban – becsatolva a terhelt azon nyilatkozatát, amellyel a cselekmény elkövetését beismerte, de azzal együtt, hogy hangoztatta, a kérdéses gépjárműből 10 000 forintot meg nem haladó értéket kívánt megszerezni – a cselekmény enyhébben büntetendő lopás vétsége kísérletének minősítése és a büntetés enyhítése érdekében tartották fenn.
A F.-i Bíróság a 2004. március 24-én meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a jövőbeni bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés mellőzésével – és az összbüntetési eljárás lefolytatására felhívás mellett – helybenhagyta.
A jogerős határozatokkal megállapított tényállás szerint a döntően vagyon elleni bűncselekmények miatt összesen hét esetben büntetett, ezen belül egy ízben végrehajtható, egy ízben próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt terheltet cselekménye előtt legutóbb a S.-i Városi Bíróság 1997-ben jogerős ítéletével bűnsegédként elkövetett lopás bűntette miatt 13 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A cselekmény elkövetésekor gépjárművek feltörésével összefüggően két külön büntetőeljárás folyt ellene hivatalos személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények, illetve 2 rb. jelentős értékre dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt. Az elsőfokú ítélet kihirdetése után a P.-i Bíróság 2003. március 12-én jogerőre emelkedett ítéletével hivatalos személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények miatt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását – azzal, hogy nevezett pártfogó felügyelet alatt áll – 3 év próbaidőre felfüggesztette. A B.-i Bíróság pedig a 2003. május 9-én jogerőre emelkedett ítéletével 2 rb. jelentős értékre dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettének kísérlete miatt, halmazati büntetésül 3 év 8 hónap börtönbüntetésre ítélte.
A terhelt ismeretlenül maradt társával együtt 2001. október 16-án délután személygépkocsival megjelent B.-en az N. utcában. Mialatt társa a gépkocsiban maradva a közelben figyelt, a terhelt az ott parkoló gépkocsik közül a B. J. sértett tulajdonában lévő, lezárt állapotú, Renault S. típusú személygépkocsi jobb oldali első ajtajának zárbetétjét kifeszítette. Ezután, annak érdekében, hogy a jármű utasterében értékek után kutasson, és azokat jogtalanul eltulajdonítsa, beült a járműbe.
Ezt észlelve a helyszín közelében tartózkodó sértett felszólította a terheltet, hogy hagyja el a járművet. A terhelt a járműből kiszállva a sértettet hangosan szidalmazta, és kést vett elő, majd miközben azzal a sértettet fenyegette, a helyszínről elszaladt.
A jármű utasterében diszkont áruházban vásárolt élelmiszerek, háztartási vegyipari cikkek, kozmetikumok voltak, amelyek értéke összesen 100 000 forintot tett ki. A terhelt a rongálással 21 600 forint kárt okozott, amely nem térült meg.
A jogerős határozatok ellen a terhelt nyújtott be meghatalmazott védője útján – a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt, amelyben elsődlegesen a cselekmény vagylagosan 2 hónaptól 2 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett lopás vétsége kísérletének [Btk. 316. § (1) bekezdése és (2) bekezdése, valamint annak d) pontja és Btk. 16. §-a] minősítését és az ehhez képest törvénysértően súlyos szabadságvesztés büntetés enyhítését, másodlagosan a támadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Az indítvány indokolása szerint tévedtek az eljárt bíróságok, amikor arra a jogi álláspontra helyezkedtek, hogy a terhelt szándéka 10 000 forintot meghaladó, vagyis a Btk. 138/A. §-a szerinti kisebb érték megszerzésére irányul.
Az adott tényállásból ugyanis kizárólag arra vonható megalapozott jogi következtetés, hogy a gépjármű utasterében lévő nagy mennyiségű, azonban egyedi specifikus értékeit alapul véve vélhetően szabálysértési értékhatár alatti, diszkont áruházban vásárolt élelmiszerek értéke nem haladta meg a szabálysértési értékhatárt. Ezért még több dolog eltulajdonítása esetén sem léphette volna át az elkövetési érték a szabálysértési értéknek a felső határát.
Az indítvány emellett – hangsúlyozva, hogy szem előtt tartja a Be. 420. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseit, és a megállapított tényállást nem támadja – utalt arra, hogy a másodfokú eljárásban a terhelt beadványt nyújtott be, amelyben tagadó védekezését megváltoztatta, és a bűncselekmény elkövetését elismerte. Ugyanakkor e nyilatkozatában hangsúlyozta a terhelt azt is, hogy a gépkocsiból csupán 10 000 forintot meg nem haladó értéket képviselő cikkeket kívánt eltulajdonítani.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a tényállást támadónak, ekként törvényben kizártnak, míg egyéb vonatkozásban alaptalannak értékelte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok az irányadó tényállásból helyes következtetést vontak le arra, hogy a terhelt szándéka a gépkocsi utasterében könnyen hozzáférhetően elhelyezett ingóságok közül 10 000 forintot mindenképpen meghaladó értékű ingóság eltulajdonítására irányult. Mivel a támadott határozatok egyéb tekintetben is törvényesek, a felülvizsgálati indítvány törvényben kizártkénti elutasítására tett indítványt.
A nyilvános ülésen a védő indítványát azzal tartotta fenn, hogy az – álláspontja szerint – a megállapított tényállást semmilyen vonatkozásban nem támadja, éppen ellenkezőleg, az abban foglalt tényeken alapul.
A legfőbb ügyész képviselője a határozatok hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatokat egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt, a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti okból, másrészt – hivatalból – a Be. 405. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti okok tekintetében vizsgálta felül.
Ennek során felülvizsgálatát a Be. 420. §-a (1) bekezdésnek megfelelően a jogerős határozatokkal megállapított tényállásra alapozta.
Ebből következően a felülvizsgálati indítvány azon érvével, miszerint a kérdéses gépjármű utasterében olyan csomagokban lettek volna elhelyezve az összesen 100 000 forint értéket képviselő élelmiszerek, háztartási vegyipari cikkek és kozmetikumok, amelyekből egy elkövető puszta kézzel 10 000 forintot meghaladó értéket nem tudott volna magával vinni, nem foglalkozott. Az irányadó tényállás ugyanis ilyen megállapításokat nem rögzít, azon előírás pedig, mely szerint a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálatot a jogerős határozatokkal megállapított tényállásra kell alapoznia, egyértelművé teszi, hogy a megállapított tényállás semmilyen vonatkozásban nem vitatható, vagy éppen az indítványozó által ki nem egészíthető.
Törvényesen minősítették az eljárt bíróságok a terhelt cselekményét, a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, de a (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő kisebb értékre nézve elkövetett – lopás bűntette Btk. 16. §-a szerinti kísérletének.
Nem tévedtek, amikor az irányadó tényállásból azt a jogi következtetést vonták le, hogy a kísérleti szakban maradt cselekmény esetében a terhelt szándéka 10 000 forintot meghaladó, de 200 000 forintot el nem érő érték megszerzésére irányult.
A BK 26. számú Állásfoglalás alapján kialakult töretlen bírói gyakorlat szerint ugyanis, ha a lopási cselekmény csak a kísérletig jutott el, mind a lopás és a tulajdon elleni szabálysértés elhatárolása, mind a lopás alap- és minősített eseteit képező értékhatárok tekintetében vizsgálni kell, hogy az elkövető szándéka milyen érték eltulajdonítására irányult. Erre – azt is szem előtt tartva, hogy a betöréses, járműfeltöréses lopások elkövetői általában a helyszínen talált értékekből a lehető legnagyobb értéknek a megszerzésére törekszenek – az eset összes körülményéből kell következtetést levonni.
Ehhez képest az ilyen ügyekben eljáró bíróságoknak indokolt rögzíteniük, hogy egy feltört gépjárműben, ezen belül annak utasterében milyen értékek voltak elhelyezve, mivel tipikus az, hogy a tulajdonosok – bár a bűncselekmények megelőzéséhez ettől eltérő magatartás lenne elvárható – a lezárt gépjárművekben tartják mobiltelefonjaikat, irataikat, pénzüket stb. Ezen túlmenően, ha az adott körülmények között valamely gépjármű utasterében árukat helyeztek el, vagy a csomagtérben van jelentősebb értékű ruhanemű, áru stb., ennek rögzítése is szükséges a tényállásban.
Az adott esetben az irányadó tényállás azt tartalmazza – amint erre a Legfőbb Ügyészség is utalt –, hogy a terhelt a helyszínen választotta ki a sértett járművét, amelyben – bárki által is jól érzékelhetően – az utastérben 100 000 forint összértékű élelmiszer, vegyiáru, kozmetikum volt elhelyezve. Ilyen körülmények között – mivel az általános élettapasztalat szerint ilyen árukból, amelyek egy gépjármű utasterében elfértek, semmilyen akadálya nem lehetett annak, hogy egy elkövető 10 000 forintot meghaladó értéket vegyen magához – kizárólag arra vonható okszerű jogi következtetés, hogy a terhelt szándéka 10 000 forintot túllépő érték megszerzésére vonatkozott.
Miután az eljárt bíróságok a minősítés körében anyagi jogszabálysértést nem valósítottak meg, a kiszabott büntetés pedig a törvény szerint önmagában felül nem vizsgálható, az indítvány alaptalannak bizonyult.
A Legfelsőbb Bíróság hivatalból vizsgálta, hogy a Be. 405. § (1) bekezdés c) pontja szerinti [a Be. 373. §-a (1) bekezdésének II-IV. pontjaiban írt] abszolút eljárási szabálysértés az ügyben nem merült-e föl, azonban ilyent ugyancsak nem észlelt.
Kétségtelen, hogy sem az első-, sem a másodfokú bíróság jogi indokolási kötelezettségének kellően nem tett eleget arra nézve, hogy a terhelt szándéka 10 000 forintot túl nem lépő, avagy azt meghaladó érték megszerzésére irányult.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatokat a Be. 427. §-ának megfelelően hatályukban fenntartotta.
Az ismételt felülvizsgálati indítvány tilalmára figyelmeztetés a Be. 410. §-a (3) bekezdésének és 417. §-a (2) bekezdésnek megfelelően történt.
(Legf. Bír. Bfv. I. 7/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás