BÜ BH 2005/311
BÜ BH 2005/311
2005.09.01.
Embercsempészés bűntettét követi el, aki – társaival egyetértésben – vagyoni haszonszerzés végett közreműködik a magyar határt jogellenesen átlépő személyek magyar területen történő továbbszállításában [Btk. 218. § (1) bek., (2) bek. a) pont].
A V.-i Városi Bíróság a megismételt eljárás során hozott és 2003. június 25. napján kihirdetett ítéletével B. É. terheltet az ellene 91 rendbeli, bűnszervezet megbízásából elkövetett embercsempészés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt 1998 novemberében a Felső-Tisza vidékén bekövetkezett árvíz után, mint tanár, Ukrajnából árvízkárosult gyermekeket kísért Magyarországra. Ilyen körülmények között ismerkedett meg P. J. M. magyar állampolgárral, aki egy alapítvány 50 személyes autóbuszát vezette. A terhelt házastársának ismerőse volt az a magyar hatóságok előtt ismeretlen kilétű ukrán állampolgár, akinek pincéjében 1998 novemberében olyan afgán állampolgárságú személyek tartózkodtak, akiknek Magyarországon keresztül Nyugat-Európába juttatását többek között ez a személy és B. S., a terhelt férje szervezte.
A terhelt bemutatta a házastársának P. J. M.-t, akivel B. S. megállapodott abban, hogy 500 000 forint ellenében a Magyar Köztársaság területére okmányok nélkül illegálisan belépő külföldieket B.-re szállítja az alapítvány autóbuszával.
B. S. 1998. november 20-a körül felkereste b.-i ismerősét, és megkérte, hogy – pénz ellenében – P. J. M.-nek mutassa az utat és biztosítsa, hogy a busz a külföldi személyekkel nehézség nélkül jusson V. városba.
B. S. másnap, november 21-én felhívta P. J. M.-t. Bemutatta neki a közreműködésre felkért Cs. L.-t. Cs. L. a saját gépkocsijával elvitte P. J. M.-t, és megmutatta neki azt a helyet, ahol este fel kell vennie a zöldhatáron érkező külföldieket.
B. S. átadott egy mobiltelefont P. J. M.-nak, aki a buszért indult, B.-re, a Kárpátaljára.
P. J. M. este a B.-i Határátkelőhelyen átlépett Ukrajnába, B.-ben bejelentkezett a szállodába, miközben B. S. telefonon közölte vele, hogy a külföldiek átlépték a magyar országhatárt és útban vannak a megbeszélt helyre. P. J. M. azt válaszolta, hogy B.-en van, és nem kíván este Magyarországra visszatérni. Ezért B. S. odaküldte P. J. M.-hez házastársát, B. É.-át egy ismeretlen férfivel, akik megfenyegették nevezettet és ismételten felhívták arra, hogy az említett időpontban a buszt vigye át a határon. A terhelt átvette a mobiltelefont P. J. M.-től, majd több ízben visszaadta neki, amikor B. S. és annak ukrán ismerőse beszélt, és akinek a pincéjében az afgán állampolgárok tartózkodtak. E beszélgetés alkalmával B. S. és az ismeretlen ukrán megnyugtatták P.-ot, hogy átmehet a határon, mert ők biztonságos helyen vannak, ahol nincsenek határőrök. Ezt követően P. J. M. a busszal elindult a határátkelőhely ukrán oldalára, a buszra felszállt a terhelt és a vele lévő ismeretlen férfi is. A határátkelőhelyen a terhelt leszállt a buszról, ahhoz a személyhez ment, akinek a pincéjében az idegen állampolgárok várakoztak, beszélt vele, majd visszaszállt a buszra és arra utasította P. J. M.-t, hogy térjen vissza Magyarországra.
A terhelt a P. J. M. által vezetett autóbusszal Magyarország területén az ún. ,,hadi'' úton leszállt, ahol ezután az autóbuszra felszállt a 91 afgán állampolgár, akik utiokmányok nélkül a zöldhatáron keresztül érkeztek Magyarország területére. Ezt követően a terhelt házastársával visszautazott Ukrajnába.
Ismeretlen bejelentő értesítette a V.-i Rendőrkapitányságot a történtekről, melynek eredményeként P. J. M.-t, valamit az afgán állampolgárokat előállították.
A vádlott elfogására 2001. július 13-án került sor, amikor bejelentkezett Magyarország területére.
Az eljárt bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben a terhelt észlelte, hogy migránsok szállnak fel B. területén az autóbuszra, csupán az állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az embercsempészés vétségének elkövetéséről csak utólag szerzett tudomást. Kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a terhelt terhére értékelni nem lehet. Ezért a terheltet a Be. (1973. évi I. tv.) 214. § (3) bekezdés b) pontjának második fordulata alapján az ellene emelt vád alól felmentette.
A másodfokon eljárt megyei bíróság a 2004. február 6. napján nyilvános ülésen hozott ítéletével – az elsőfokú ítéleti tényállást irányadóul elfogadva – a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és a terhelt bűnösségét 91 rendbeli, a Btk. 218. § (2) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés II. fordulata szerint minősülő és büntetendő bűnszervezet megbízásából elkövetett embercsempészés bűntettében megállapította. Ezért őt 1 év börtönre és 4 évre a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra ítélte.
A másodfokú bíróság – a Btk. 2. §-ára figyelemmel összhatásában a bűncselekmény elkövetésekor hatályos jogszabályokat találta kedvezőbbnek a terheltre nézve. A cselekmény jogi értékelésével kapcsolatban a következőkre mutatott rá.
A jelen ügyben a nagy létszámú afgán állampolgárokból álló csoportnak Magyarországra juttatása – nagy távolságra, több országon át, tiltott módon történő utaztatása kizárólag nemzetközi méretekben működő bűnszervezet tagjainak jól összehangolt munkamegosztáson alapuló tevékenységének eredményeként történhetett.
A terheltnek a tényállásban részletezett magatartásából egyértelműen arra vonható okszerű következtetés, hogy házastársának az embercsempészés végrehajtásában játszott szerepéről mindvégig tudomása volt, abban ő maga is tevékenyen közreműködött. Tisztában volt azzal, hogy jól működő szervezet érdekében, vagyoni haszonszerzés végett tevékenykedik. Ebből pedig egyértelműen következik, hogy a terhelt cselekménye az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerinti bűnszervezet megbízásából elkövetett embercsempészés bűntettének minősül.
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság ítélete ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 405. § (1) bekezdés a) és b) pontjára alapozottan. Az indítvány érthetetlennek tartja a megyei bíróság jogi álláspontját, a terhelt bűnösségének a megállapítása miatt, hiszen az eljárt bíróságnak a megismételt eljárásban sem állt több bizonyíték a rendelkezésére, mint az alapeljárás során. Márpedig az elsőfokú bíróság mindenben eleget tett a hatályon kívül helyező végzésben írt iránymutatásnak és ennek eredményeként hozott felmentő ítéletet.
Hivatkozik az indítvány az alapeljárásban hozott másodfokú határozatra, amellyel B. J. J. IV. r. terheltet a bíróság bűncselekmény hiányában felmentette. Ebből pedig a védő okfejtése szerint – az következik: amennyiben a IV. r. terhelt bűnössége nem volt megállapítható, úgy a jelen ügy terheltjének, – B. É.-nak – a bűnössége sem nyert bizonyítást.
A védő továbbmenően annak a véleményének adott hangot, hogy a terhelt cselekménye – csak és kizárólag a hipotézis szintjén – legfeljebb a Btk. 244. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűnpártolás vétségeként lenne értékelhető, ám felelősségre vonására az említett törvényhely (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel nem kerülhetne sor. Érvel a védő az indítványban azzal is, hogy a terhelttársak cselekményének elbírálása idején – az egységes bírói gyakorlat szerint – a bűnszervezetben vagy annak megbízásából elkövetést a bíróságok nem állapították meg. A szóban forgó minősítés megállapítása diszkriminatív jogalkalmazást jelent.
A védő végül a megtámadott másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és a megyei bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.
A legfőbb ügyész az átiratában – és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője – a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott másodfokú ítélet hatályban fenntartását indítványozta.
A védő felszólalásában annak a véleményének adott hangot, hogy a másodfokú bíróság bizonyítás felvétele nélkül felülmérlegelte az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, és ennek eredményeként állapította meg a terhelt bűnösségét.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Elöljáróban arra mutat rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 420. §-ának rendelkezése szerint a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás figyelembevételével, a Be. 405. és 406. §-ában felsorolt okok megléte esetén vehető igénybe.
Adott esetben a felülvizsgálati indítvány 405. § (1) bekezdés a) és b) pontjában felsorolt okok alapját képezik a felülvizsgálati eljárásnak. Ám jelen esetben az irányadó tényállás alapján az ügyben a másodfokú bíróság helyesen következtetett a terhelt bűnösségére. Nevezett bűnösségének megítélése szempontjából ugyanis közömbös, hogy a korábbi – az alapeljárásban – B. J. J. IV. r. terhelttel szemben a másodfokú bíróság felmentő rendelkezést hozott.
Törvényesen minősítette az eljárt bíróság az elkövetett bűncselekményt is az elkövetés idején hatályos jogszabály szerint, amely úgy rendelkezik, hogy az embercsempészést az követi el, aki tiltott határátlépéshez, illetve a Magyar Köztársaság államhatárának engedély nélkül, vagy meg nem engedett módon történő átlépéséhez vagyoni haszonszerzés végett segítséget nyújt. A terhelt a tényállásban rögzített magatartásával – az átjuttatott személyek továbbszállításának megszervezésével maradéktalanul megvalósította az embercsempészés bűntettét. Miután tisztában volt azzal, hogy bűnszervezet érdekében tevékenykedik – amelynek célja a vagyoni haszonszerzés – a cselekménye bűnszervezet megbízásából elkövetettnek minősül.
A terhelt cselekményének bűnpártolásként történő értékelésére legfeljebb eltérő tényállás esetén kerülhetne sor, ám a felülvizsgálati eljárásban a tényállás támadására nincs törvényes lehetőség.
Az a körülmény pedig, hogy a terhelt-társak cselekményének megítélésekor az eljárt bíróságok nem állapították meg a bűnszervezet megbízásából való elkövetést, a jelen felülvizsgálat tárgyát képező döntés törvényességét nem érinti.
Mindezekre figyelemmel – miután anyagi jogszabálysértés nem történt – a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, ezért a megtámadott jogerős ügydöntő határozatot a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. III. 880/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás