BÜ BH 2005/313
BÜ BH 2005/313
2005.09.01.
Garázdaság megállapítását lehetővé tevő kihívóan közösségellenes magatartásnak nem tekinthető a terhelteknek – zárt lépcsőházban kialakult alkalmi vitát követő – pillanatnyi indulatból fakadó, egymással szemben megvalósított kölcsönös tettlegessége [Btk. 271. § (1) bek.].
I. Az elsőfokú bíróság 2003. május 28-án kelt ítéletében az I. r. és a II. r. terheltek bűnösségét társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében és társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében állapította meg, ezért őket halmazati büntetésül 150-150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét 300 forintban állapította meg.
A III. r. és a IV. r. terheltek tekintetében megállapította, hogy nevezettek társtettesként elkövették a garázdaság bűntettét, ezért mindkettőjüket 2-2 évi időtartamra próbára bocsátotta.
A másodfokú bíróság a 2003. december 16-án kelt és jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot kizárólag a III. és IV. r. terhelt tekintetében megállapított kártérítést érintően módosította, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az ítéleti tényállás szerint mind a négy terhelt nyugdíjas, s valamennyien ugyanazon ház III. emeletén laknak. 2001. október 27-én a déli órákban, a ház lépcsőházában – az ott elhelyezett virágok miatt szóváltás alakult ki köztük, ennek során az I. r., továbbá a IV. r. terhelt egymást ütlegelni kezdte. A tettlegességbe a II. r. és a III. r. terheltek is beavatkoztak. Mikor a dulakodás véget ért, a III. r. terhelt az I. és II. r. terhelteket a lakásba ,,terelte'', az I. és II. r. terheltek azonban onnan kijöttek. Ekkor az I. r. terhelt valamilyen fémtárggyal a saját lakása felé igyekvő III. r. terheltet megütötte oly módon, hogy az ütés a III. r terhelt kezét és arcát érte. A III. r. terhelt némi dulakodást követően az I. és II. r. terhelteket ismételten lakásukba lökte.
A III. r. terhelt az I. r. terhelt bántalmazása következtében elmozdulás nélküli nyílt orrcsonttörést és a bal első körömperc bázisának elmozdulás nélküli törését szenvedte el, e sérülések 8 napon túl, ténylegesen 3-4 hét alatt gyógyultak. Az I. és II. r. terheltek testszerte zúzódásos sérüléseket szenvedtek el, melyek 8 napon belül gyógyultak. A III. és IV. r. terheltekkel szemben e sérülések elszenvedése miatt joghatályos magánindítványt terjesztettek elő.
A III. r. terhelt ugyancsak 8 napon belül gyógyuló véraláfutásos sérüléseket szenvedett el, magánindítványt azonban nem terjesztett elő.
II. Az I. r. és a II. r. terheltek meghatalmazott védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, melyben anyagi jogszabálysértést sérelmezve az érintett határozatok hatályon kívül helyezését indítványozta. Utalt arra, hogy az ítéletben rögzített tényállásból kitűnően a terheltek magatartása nem volt ,,kihívóan közösségellenes'', ezért – tényállási elem hiányában – terhükre a garázdaság bűntette nem állapítható meg. Hangsúlyozta, hogy a felelősségre vont személyek cselekménye nem kívülállók ellen, hanem egymás ellen irányult, és senkinek tartania nem kellett attól, hogy az esemény szenvedő részese vagy sértettje lehet. A felülvizsgálati indítvány érvelése szerint ilyen veszély hiányában a cselekmény nem közösségellenes, hanem személyi sérelmek által motivált. A leírt tényállásból kitűnően egyébként megállapítható, hogy a terheltek magatartása a köznyugalmat semmilyen módon nem veszélyeztette, az kifejezetten a szembenálló házaspárok haragos viszonyából eredt.
A jogerős ítéletet felülvizsgálati indítvánnyal támadta meg a III. és a IV. r. terhelt és meghatalmazott védőjük is. Az indítvány indokolása szerint az elbírált magatartás – a tett körülményeire, helyszínére és jellegére figyelemmel – a köznyugalom megzavarására nem volt alkalmas, nélkülözte a kihívó közösségellenességet. A III. és IV. r. terheltek magatartása kifejezetten védekező jellegű volt, ezért ők a csoportosan elkövetett garázdaság tetteseiként nem vonhatók felelősségre. Mindezeken túl a III. és IV. r. terhelt erőszakos magatartást sem tanúsított, így cselekményük minősítése és bűnösségük megállapítása anyagi jogszabálysértéssel történt. A III. és IV. r. terheltek, valamint védőik bűncselekmény hiányában történő felmentést indítványoztak.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványokat alaptalannak tartotta. Utalt arra, hogy az egyébként csendes lakóház délelőtti nyugalmát megzavaró hangoskodás és dulakodás alkalmas volt a házban lakók riadalmának, megbotránkozásának kiváltására, ezért a terheltek cselekményének elbírálása során anyagi jogsértés nem történt. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványokkal támadott határozatok hatályban tartását javasolta.
III. A Legfelsőbb Bíróság a védők és a III., valamint IV. r. terheltek felülvizsgálati indítványának a garázdaság bűntettével kapcsolatos anyagi jogi kifogásaival egyetértett.
A Btk. 271. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény egyes tényálláselemei (az erőszakos elkövetés, a mások megbotránkoztatására, riadalomkeltésére való alkalmasság) számos más bűncselekmény elkövetése kapcsán felismerhetők: adott körülmények között a könnyű testi sértés, a súlyos testi sértés, önbíráskodás stb. kiválthatják a jelenlevők ijedtségét, megbotránkozását. Amikor azonban a törvényhozó – a szubszidiaritást is figyelembe véve – a garázdaság bűntettét önálló bűncselekményként szabályozta, tényállási elemmé tette az elkövető magatartásának kihívó közösségellenességét. Ez pedig nem azonos a minden bűncselekményben felismerhető társadalmi veszélyességgel, a közösség elvárásaival történő szembefordulással vagy ezen elvárások semmibevételével. A kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító garázda elkövető tudatában van annak, hogy erőszakos cselekedete közvetlenül és durván sérti/sértheti a közösség nyugalmát, ám – akár személyes motivációból fakadó – tettét e közösségi érdek semmibevételével hajtja végre. Cselekményében a közösségi érdekkel való szembefordulás legalább az esketőleges szándék szintjén – felismerhető.
A felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletekben rögzített tényállás a terheltek egymással szembeforduló erőszakos magatartásában nem tükröz kihívó közösségellenességet. Egy zárt lépcsőházban kialakult alkalmi vita, s az azt követő, leginkább pillanatnyi indulatból fakadó civakodásnak tűnő tettlegesség semmiképpen nem alkalmas annak megállapítására, hogy a terheltek elbírált magatartásuk során a házközösség nyugalmát tudatosan semmibe véve cselekedtek. A hasonló elkövetési magatartásokat tilalmazó bűncselekmények elhatárolásában az egyes tényállási elemek pontos tartalmának figyelembevétele a büntetőjogi ítélkezés egyik legfontosabb követelménye. A kihívó közösségellenesség tartalmának szoros értelmezése a garázdaság és a garázda jellegű magatartások elhatárolásának biztosítéka.
Mindemellett észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy a II. r. terhelt társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében való elmarasztalására is törvénysértően került sor, miután a megyei bíróság másodfokú ítéletében rögzítette, hogy a III. r. terhelt 8 napon túl gyógyuló sérülését az I. r. terhelt tettlegessége okozta. A bántalmazás körülményeiből egyébként egyértelműen megállapítható, hogy a III. r. terhelt csonttöréses sérüléseit nem az I. és II. r. terhelt együttes bántalmazása során szenvedte el, amikor ugyanis az I. r. terhelt valamely tárggyal a III. r. terheltet megütötte, a II. r. terhelt tettlegességet nem tanúsított. A súlyos sérülésben megjelenő eredményért való felelősség – a sérülést okozó ismertsége esetén – pedig csak akkor róható fel más elkövetőnek is, ha a sérülést megelőző tettlegességet többen együttesen fejtik ki.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgált első- és másodfokú határozatot a Be. 426. § (1) bekezdés a) pontja alapján valamennyi terhelt vonatkozásában hatályon kívül helyezte. Az I., II., III. és IV. r. terhelteket a társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének, a II. r. terheltet a társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének vádja alól a Be. 330. § (1) bekezdése alapján felmentette.
Az I. r. terhelt cselekményét – a társtettesi elkövetői minőség megjelölésének mellőzésével – a Btk. 170. § (2) bekezdése szerinti súlyos testi sértés bűntettének minősítette, s őt az alapügyben helyesen értékelt büntetéskiszabási szempontokat figyelembe véve 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét 300 forintban határozta meg. Megállapította, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetés esetén 300 forintonként kell egynapi fogházra átváltoztatni.
Egyebekben a nyomozás során előterjesztett joghatályos magánindítványokat figyelembe véve a III. és IV. r. terhelteket könnyű testi sértés vétsége miatt a Btk. 71. § (2) bekezdés b) pontjára utalással megrovásban részesítette.
(Legf. Bír. Bfv. II. 178/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás