BÜ BH 2005/337
BÜ BH 2005/337
2005.10.01.
I. Önálló büntetésként alkalmazott mellékbüntetés mindenkor enyhébb bármely – a törvény szerint kiszabható – főbüntetés legkisebb mértékénél [Btk. 88. §].
II. Pénzbüntetés helyett – a jogászi foglalkozástól egy évre történő eltiltásnak – önálló büntetésként alkalmazása a súlyosítási tilalmat nem sérti [Be. 354. §, 355. §].
III. A büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a Btk. 37. §-ának, 83. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve a BK 36. és 154. számú állásfoglalásokat miként veszik figyelembe [Btk. 37. §, 56. §, 83. §, 88. §; Be. 405. §, 417. §, 422. § (2) bek. a) pont].
A folytatólagosan és társtettesként elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt dr. Gy. J. és társai ellen indult büntetőügyben a N.-i Városi Bíróság a 2002. december 11-én kihirdetett ítéletével dr. V. I. XV. r. terheltet 2. rb. társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette és 2 rb. magánokirat-hamisítás vétsége miatt, halmazati büntetésül, 200 napi tétel – napi tételenként 200 forint – pénzbüntetésre ítélte.
Az ítélet ellen – amelyet az ügyész tudomásul vett – dr. V. I. XV. r. terhelt és védője felmentés érdekében fellebbezett. A megyei főügyészség átiratában e terhelt vonatkozásában az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A megyei bíróság a 2004. május 20-án kihirdetett ítéletével dr. V. I. XV. r. terhelt tekintetében a büntetést – önálló mellékbüntetésként – 1 év jogászi foglalkozástól eltiltásra enyhítette, míg egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
A jogerős határozatokkal megállapított tényállás lényege a terheltet érintően a következő:
Az elsőfokú ítélet meghozatala idején egyéni ügyvédként tevékenykedő, havi 80 000 forint jövedelmű, 3 000 000 forint értékű ingatlan vagyonnal és 1 500 000 forint értékű személygépkocsival rendelkező, gyesen lévő feleségét és kiskorú gyermekét eltartó terhelt 1997-ben dr. M. Gy. c.-i ügyvéd irodájában volt ügyvédjelölt.
V. J. VI. r. terhelt c.-i ingatlanát eladta B. J. XII. r. terheltnek. Mivel az ingatlant a folyósított 2 200 000 forint és további 2 400 000 forint állami támogatás és járulékai erejéig jelzálogjog terhelte – amely állami támogatásnak a megszerzésére csalárdul, a lentebb ,,vevőként'' felsorolt terheltek bevonásával, valótlan tartalmú ingatlan adás-vételi szerződések készítésével és felhasználásával került sor, és amely károkozásban dr. V. I. XV. r. terhelt nem vett részt – B. J. XII. r. terhelt el kívánta érni a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásból törlését.
Evégett V. J. VI. r. terhelt valótlan adásvételi szerződések készítése érdekében megkereste dr. V. I. XV. r. terheltet, aki 1997. december 29-én fiktív adásvételi szerződést készített egy P. községben fekvő ingatlanra J. I. XIII. és J. I.-né XIV. r. terheltek, mint eladók, illetve F. K. IX. r. terhelt és F. K.-né, mint vevők között. Ugyanekkor egy c.-i ingatlanra vonatkozóan elkészített egy másik, szintén nem a felek valódi akaratát tükröző szerződést, S. R. XVI. r. terhelt, mint eladó és K. E. X. r., valamint B. F. XI. r. terheltek, mint vevők között. Valós eladási illetve vételi szándéka az ,,eladóknak'' és a ,,vevőknek'' nem volt, és erről dr. V. I. XV. r. terhelt tudomással bírt. Mindkét okiratot dr. M. Gy. ügyvéd pecsétjével látta el és ügyvédjelöltként saját aláírásával ellenjegyezte. Azokat benyújtotta a M.-i, illetve a C.-i Földhivatalhoz, ahol a tulajdonjog-változást bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba.
Ezt követően 1998. március 24-én keltezett beadványában F. K.-ék és B. F.-ék mint ,,vevők'' tekintetében, a valótlan tartalmú okiratokat csatolva kérelmet nyújtott be C. Város Önkormányzatának Polgármesteri Hivatalához, nevezetteknek, mint lakáscélú támogatást igénybe vevőknek a kedvezmény visszafizetésének kötelezettsége alóli mentesítése, egyben, a jelzálogjog törlésének megalapozása iránt. A polgármesteri hivatal határozatával a kérelemnek helyt adott és F. K.-ékat 2 200 000 forint, míg B. F.-éket 2 400 000 Ft összegű kedvezmény visszafizetésének kötelezettsége alól mentesítette.
Dr. V. I. XV. r. terhelt a felsorolt terhelteknek előre jelezte, hogy ,,az eladásokra csak papíron kerül sor,'' az ingatlanok rövid időn belül visszakerülnek az eredeti tulajdonosokhoz.
Ennek megfelelően 1998. március 28-án a P. községben lévő ingatlan, míg 1998. április 10. napján a C. városban lévő ingatlan tekintetében az adásvételi szerződéseket felbontó szerződéseket is elkészítette. Ezeket – már egyéni ügyvédként – saját ügyvédi bélyegzőjével látta el és ellenjegyzésével nyújtotta be az illetékes földhivatalokhoz, amelyek az ingatlan-nyilvántartásba az eredeti állapot helyreállítását bejegyezték.
A másodfokú bíróság jogerős határozata ellen a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) és d) pontjaira hivatkozással dr. V. I. XV. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a megyei bíróság határozatának hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen a N.-i Városi Bíróság pénzbüntetést alkalmazó ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a megyei bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.
Az indokolás körében elsősorban arra hivatkozott, hogy a megyei bíróság a Btk. 37. és 83. §-ában foglalt anyagi jogszabályok megsértésével, – valamint a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma 154. sz. és 36. sz. Állásfoglalásainak figyelmen kívül hagyásával – törvénysértő büntetést szabott ki. Az ügyben ugyanis a büntetés másodfokú eljárásban történő enyhítésének feltételei nem forogtak fenn. Az elsőfokú bíróság által mérlegelt körülményekhez képest olyan jelentős enyhítő körülmény, amely lényeges mérséklést tett volna indokolttá, nem jelentkezett. A csekély mértékű enyhítés tilalmát pedig a BK 36. sz. Állásfoglalás egyértelműen kimondja.
Másodsorban a – jogászi – foglalkozástól 1 évre eltiltás pénzbüntetés helyett önálló büntetésként alkalmazására a Be. 354. §-ának (1) bekezdésében foglalt súlyosítási tilalom megsértésével került sor. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma 98. sz. Állásfoglalásának 12. pontja szerint ugyanis – amely állásfoglalás az indítványozó álláspontja szerint jelenleg is hatályos – a súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában az első fokon alkalmazott főbüntetés helyett önálló büntetésként csak olyan mellékbüntetést szabhat ki, amelyet a főbüntetés mellett már az elsőfokú bíróság is alkalmazott, és amelynek törvényi feltételei egyébként is fennállanak. Első fokon főbüntetés helyett, önálló büntetésként alkalmazott mellékbüntetésről nem térhet át főbüntetésre. Ezzel kapcsolatban az állásfoglalás rámutat, hogy a különböző büntetési nemeknek más büntetési nemekkel összehasonlításánál – a súlyosítási tilalom szempontjából – nem lehet kizárólag annak vizsgálatára szorítkozni, hogy közvetlenül a kiszabás időpontjában a büntetések közül melyik jelent nagyobb hátrányt a terheltre, hanem az egyes büntetéseknek valamennyi kihatását, távolabbi következményét is értékelni kell. Csak ilyen szemlélet mellett dönthető el helyesen, hogy az összehasonlított büntetések közül melyik mutatkozik súlyosabbnak a másikhoz képest.
A Legfelsőbb Bíróság e tárgykörben utóbb született BK 157. sz. Állásfoglalása pedig leszögezi, hogy a mellékbüntetésnek főbüntetés helyetti önálló alkalmazása lényegesen enyhébb joghátrányt jelent a terheltekre, mintha velük szemben a bíróság főbüntetést, – avagy együttesen fő- és mellékbüntetést – szabott volna ki, azonban a törvényhely ,,a büntetés célja így is elérhető'' szóhasználatából az következik, hogy ebben az esetben ténylegesen enyhébb szankció alkalmazására kerül sor. A terhelti hivatkozás szerint pedig a valóságban a másodfokú bíróság által alkalmazott joghátrány enyhébbnek semmiképpen sem volt tekinthető. A jogerő előtt 7 évvel megvalósított cselekmények miatt került sor a terhelt foglalkozástól eltiltására, melynek következtében, más szakképzettség hiányában, alkalmi munkát kellett vállalnia, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő alkotmányos joga korlátozásra került, és kisvárosi lakó-környezetében a pénzbüntetés helyett alkalmazott foglalkozástól eltiltás megbélyegző jellegű joghátrányt is jelentett.
A Legfőbb Ügyészség a támadott határozat hatályban tartását indítványozta. Az átiratban kifejtettek szerint a felülvizsgálati indítvány nem alapos. A megyei bíróság a büntető anyagi jognak, az indítványban hivatkozott előírásait nem sértette meg. A Be. 354. §-a (4) bekezdésének g) pontja szerint ugyanis a főbüntetés helyett önálló büntetésként alkalmazott mellékbüntetés enyhébb büntetésnek tekintendő, mint bármelyik főbüntetés. Ezért az adott esetben – a kialakult bírói gyakorlatnak is megfelelően – a súlyosítási tilalom megsértése sem merülhet föl.
A nyilvános ülésen a védő a terhelt felülvizsgálati indítványát indokai alapján fenntartotta és a legfőbb ügyész képviselője is átiratukkal egyezően nyilatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvételével [Be. 420. § (1) bek.], a felülvizsgálattal érintett dr. V. I. XV. r. terhelt tekintetében egyrészt az indítványban foglalt okokból [Be. 405. §-a (1) bek. b) és d) pont] vizsgálta felül. Másrészt hivatalból vizsgálta, hogy az ügyben a Be. 405. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti eljárásjogi felülvizsgálati ok nem forog-e fenn [Be. 420. § (1), (4) és (5) bek.].
Ennek során a felülvizsgálati indítványt sem anyagi jogi, sem eljárásjogi okból nem találta alaposnak.
A Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt felülvizsgálati okra hivatkozás valójában a törvényes minősítés által meghatározott büntetési keretekre alapított büntetéskiszabást, a másodfokú bíróság büntetéskiszabással kapcsolatos értékelő tevékenységét sérelmezte.
Az, hogy valamely ügyben a másodfokú bíróság a törvénynek mindenben megfelelő minősítés biztosította keret alapulvételével az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetést súlyosítja avagy enyhíti, – miután a büntetéskiszabás önmagában felülvizsgálat tárgyát nem képezheti – anyagi jogi felülvizsgálatot nem eredményezhet. Az ugyanis, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során miként veszik figyelembe a Btk. 37. és 83. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve a BK 36. és 154. sz. Állásfoglalásokat, felülvizsgálat tárgyát nem képezheti.
Az ügyben a Be. súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezéseinek megsértése [Be. 405. §-a (1) bek. d) pont] sem állapítható meg.
A súlyosítási tilalomról jelenleg a 2003. július 1-jétől hatályos 1998:XIX. tv. (Be.) 354. és 355. §-a rendelkezik. Ezen üggyel összefüggésben a 354. § f) és g) pontja bír jelentőséggel. Ezek szerint a súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában nem szabhat ki az elsőfokú bíróság által nem alkalmazott mellékbüntetést, illetve nem szabhat ki az első fokon főbüntetés helyett, önálló büntetésként alkalmazott mellékbüntetés helyett főbüntetést.
Ez a törvényi szabályozás – teljes összhangban a korábban hatályban volt 1973. évi I. tv. (régi Be.) alkalmazása során megváltozott bírói gyakorlatot kifejező BK 157. számú Állásfoglalással, – a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában sem tilalmazza az első fokon kiszabott főbüntetés helyett önálló büntetésként mellékbüntetés alkalmazását, mivel kihatásuk szerint elvileg határolja el egymástól a főbüntetéseket, illetve a főbüntetés helyett önálló büntetésként alkalmazott mellékbüntetést. Ennek során pedig az elvi értékelés szempontjából a konkrét ügyben esetlegesen jelentkező tényleges hátrányok figyelmen kívül maradnak. A főbüntetés helyett önálló büntetésként alkalmazott mellékbüntetés ugyanis elvileg mindenkor enyhébb büntetés bármely főbüntetés törvény szerint alkalmazható legkisebb mértékénél. [Büntető-eljárásjog, Kommentár a gyakorlat számára (HVG-ORAC Könyvkiadó Kft., Budapest, 2005) a Be. 354. §-ához fűzött magyarázata, illetve Legfelsőbb Bíróság BK 157. sz. Állásfoglalásának 7. pontja.]
Kétségtelen, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak a kérelmező által hivatkozott, hatályát vesztett BK 98. számú Állásfoglalása a 12. pontjában még ezzel ellentétes jogi álláspontot fejtett ki, illetve, hogy a konkrét esetben is a kiszabott pénzbüntetéshez képest a jogászi foglalkozástól történő 1 éves eltiltás a kérelmező terhére – anyagi vonatkozásában – sokszoros hátrányként jelentkezett. Mindez azonban jelen ügyre a fentieknek megfelelően érdemi kihatással nem bírhatott.
Az ügyben a foglalkozástól eltiltás – a bíróság mérlegelésétől függő – alkalmazásának a Btk. 56. és 57. §-ában írt törvényi feltételei is fennforogtak.
Hivatalbóli vizsgálata során pedig a Legfelsőbb Bíróság a Be. 405. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti [a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I-IV. tételében írt] abszolút eljárásjogi szabálysértést sem észlelt.
Ezért a támadott másodfokú határozatot dr. V. I. XV. r. terhelt vonatkozásában hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 998/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás