340/F/2005. AB határozat
340/F/2005. AB határozat*
2006.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság hatásköri összeütközés megszüntetése iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Gönyű Község Önkormányzat jegyzője és Győr-Moson-Sopron Megyei Közigazgatási Hivatal között keletkezett hatásköri összeütközés megszüntetésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Gönyű Község Önkormányzatának jegyzője (a továbbiakban: jegyző) hatásköri vita megszüntetése iránt nyújtott be indítványt az Alkotmánybírósághoz. Az indítvány alapjául szolgáló tényállás a következő.
A jegyzőhöz 2005. január 17-én kelt beadvánnyal fordult a panaszos, s előadta, hogy lakásának nyugat felöli falai repedeznek, a szobában penész jelentkezik, a ház melletti kerítés dűlő félben van. Ennek oka – véleménye szerint – a szomszéd építkezése, a külön pincebejárat építése óta romlik a helyzet. A szomszéd háza olyan magas, hogy 12 óra után nem éri nap a panaszos házát, emiatt penészes az egyik szoba fala. A kerítés dőlése a szomszéd telek „ledózerolása” miatt jött létre, ami helyreállítást igényel. Kérte az ügy mielőbbi kivizsgálását, a károkozó felelősségre vonását, az okozott kár megtérítését.
A jegyző, mint elsőfokú építésügyi hatóság, helyszíni ellenőrzést tartott. Megállapította, hogy a szomszédos lakóház pincelejárójától 2 méterre lévő kerítés valóban megdőlt (mintegy 15 fokos szögben), a panaszos lakóházának a kerítés felöli fala repedezett, de állékonyságot, az életet és egészséget, a köz-és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapotot nem tapasztalt. A panaszos a polgármesteri hivatalban történt meghallgatásakor megismételte a beadványában foglaltakat. Véleménye szerint a kerítés megdőlésének és lakóháza falán látható repedéseknek az egyik oka az, hogy a szomszédos telken a síkalapozásos építési eljárás során az alapkészítéshez a szükségesnél több földet termeltek ki, majd a többletet ugyan visszatöltötték, de a visszatömörítést elégtelenül végezték. A visszatömörítés elégtelensége miatt háza falának repedezése csak az építkezés befejeződését követően, a használatbavételi engedély jogerőre emelkedése után, 2005. elején jelentkezett. A másik oknak tekinti a kerítésének a szomszédja felöli oldalán 1,5–2 méter széles sávban elvégzett gépi földmunkát.
A jegyző rámutatott arra, hogy mint elsőfokú építésügyi hatóság a jogerős és végrehajtható építési engedélytől és a hozzá tartozó, jóváhagyott engedélyezési tervtől eltérő kivitelezést a lakóház építésével, annak – a panaszos beadványában külön megemlített – alápincézésével és pincelejárójával kapcsolatos ellenőrzései során nem tárt fel, a használatbavételi engedélyt 2004. évben megadta. Az elsőfokú építésügyi hatóság a síkalapozásos építési eljárás szakszerűségét a beadvány nyomán nem ellenőrizte, mert álláspontja szerint ez nem tartozik a hatáskörébe, ehhez szükséges eszközzel nem is rendelkezik.
A panasz sérelmezte a kerítés melletti terület tereprendezését is, ami nem volt része az alapozásnak. Az elsőfokú építésügyi hatóság az ellenőrzése során megállapította, hogy a terepszint tartós, végleges jellegű megváltoztatására építési engedélyt nem adott ki. Az engedély nélkül elvégzett tereprendezés miatt az építtetővel szemben hatósági kötelezési eljárást indított.
A jegyző arra a következtetésre jutott, hogy a beadvány a szomszédos épület teljes alápincézésére és a pincelejáró építésére vonatkozó része a síkalapozásos építési eljárás alkalmazása szakszerűségének – a használatbavételi engedély megadását követő – utólagos építésszakmai ellenőrzésére irányul, ezért e résszel kapcsolatos felügyeleti ellenőrzés lefolytatására az épített és természetes környezet védelméről szóló 1997. évi LXXVIII törvény (a továbbiakban: Ét.) 46. §-ára utalva a panaszt a Győr-Moson-Sopron Megyei Közigazgatási Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) vezetőjének küldte meg. Álláspontja szerint hatáskörrel a Hivatal rendelkezik, mivel az Ét. 45. és 46. §-ainak rendelkezéseiből az következik, hogy az építkezés befejezését, a használatbavételi engedély megadását követően az építési munka során követett szakszerűtlen eljárások miatti hibák, a minőségi követelmények csak építésfelügyeleti ellenőrzés keretében vizsgálhatók.
A Hivatal hatósági főosztályának vezetője azt állapította meg, hogy panaszos nem építésfelügyeleti ellenőrzést kér, hanem „az ingatlan(ok)on található épületek, építmények műszaki állapotát kifogásolja és ezzel kapcsolatosan kéri az építésügyi hatóság intézkedését.” A beadványt azzal küldte vissza, hogy a jegyző elsőfokú építési hatósági jogkörében eljárva vizsgálja azt ki: az Ét. 47. §-a alapján szükséges, illetőleg lehetséges-e építésügyi hatósági kötelezés, és az ügyben hozzon érdemi határozatot. Egyebekben tájékoztatta a jegyzőt, hogy az építésfelügyeleti ellenőrzés nem kérelemre, hanem hivatalból induló eljárás, amely éves munkaterv alapján történik.
A jegyző arra a következtetésre jutott, hogy mindkét közigazgatási szerv a hatáskörének hiányát állapította meg, közöttük az egyeztetés nem járt eredménnyel, ezért az Alkotmánybírósághoz fordult, és kérte: az Alkotmánybíróság szüntesse meg a negatív hatásköri összeütközést, a panasz kivizsgálására a Hivatalt, mint az építésfelügyeleti hatósági jogkör gyakorlóját jelölje ki.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését az alábbi jogszabályokra alapozta.
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
„(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
2. Az Ét. rendelkezései:
„45. § (1) Az első fokú építésügyi hatóság köteles az engedélyhez kötött építési munka végzését a helyszínen ellenőrizni. Ennek keretében vizsgálnia kell:
a) a jogerős és végrehajtható építési engedély és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési tervek meglétét és azok alkalmazását,
b) az építmény szerkezeteinek az engedélyezési tervnek megfelelő, továbbá a szakmai és biztonsági előírások megtartásával történő megvalósulását,
c) az építési munka végzését irányító felelős műszaki vezetőnek az előírt szakirányú képesítési és más szakmai feltételeknek való megfelelőségét,
d) az állékonyságra, valamint az életre és egészségre, továbbá a köz- és vagyonbiztonságra vonatkozó követelmények megtartását.”
„46. § (5) Az építésfelügyeleti ellenőrzés célja különösen annak a megállapítása, hogy
a) az építményekre, építési termékek (anyagok, szerkezetek, berendezések) módszerek és eljárások műszaki követelményeire és alkalmazására vonatkozó jogszabályokat, szabványokat, előírásokat és engedélyekben foglalt követelményeket az építési munka végzése során megtartották-e,
b) a felhasznált építési termékek rendelkeznek-e érvényes megfelelőség igazolással, a megfelelőség igazolást az arra jogosult szervezet állította-e ki, és teljesíti-e a külön jogszabály előírásait,
c) a kiviteli tervek tervezője, az építési műszaki ellenőr, a felelős műszaki vezető, illetve a kivitelező és a szakmunkát végző rendelkezik-e a kivitelezési tevékenység jellegének megfelelő képesítéssel jogosultsággal, illetve a 39. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakat teljesítették-e,
d) az építőipari kivitelezési tevékenység kiviteli terv alapján, illetve a szakmai és biztonsági előírások megtartásával történik-e, továbbá az építmény szerkezetei az engedélyezési és kivitelezési tervnek megfelelőek-e,
e) az építés helyszínén az építési napló a jogszabályban meghatározottak szerint rendelkezésre áll-e, azt a jogszabályoknak megfelelő módon és tartalommal vezetik-e,
f) az építtető – a jogszabályban meghatározott esetekben és módon – bejelentette-e az építőipari kivitelezési tevékenység megkezdését, illetve az építőipari kivitelezési tevékenység végzését az erre hatáskörrel rendelkező hatóság nem tiltotta-e meg.”
3. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény rendelkezései:
„339. § (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján elsőként a saját hatáskörét vizsgálta. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény a hatásköri összeütközésről az 50. §-ban rendelkezik. Az (1) bekezdés szerint: „Ha – a bíróságok kivételével – az állami szervek között, továbbá az önkormányzatok között, illetőleg az önkormányzat és – a bíróságok kivételével – az állami szervek között hatásköri összeütközés merül fel, ezek a szervek az Alkotmánybíróságnál indítványozhatják a hatásköri összeütközés megszüntetését. A (2) bekezdés alapján „Az Alkotmánybíróság – az indítványozó meghallgatása nélkül – dönt arról, hogy a felmerült vitában mely szervnek van hatásköre, és kijelöli az eljárásra kötelezettet.” Az Alkotmánybíróság az indítványt e hatáskörében bírálta el, figyelemmel arra, hogy az ügy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépése előtt indult.
Az indítvány azt állítja, hogy negatív hatásköri vita alakult ki: az indítványozónak, mint elsőfokú építésügyi hatóságnak az az álláspontja, hogy a panaszos beadványában foglaltak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel (a szükséges vizsgálat elvégzésére eszközzel sem), az építésfelügyeleti hatóság viszont utasította, hogy az Ét. 47. §-a alapján I. fokú építési hatósági jogkörében járjon el és az ügyben hozzon érdemi határozatot.
Az iratokból egyértelműen megállapítható, hogy a panaszos a megelőző építéshatósági eljárásban a szomszédos telek tulajdonosaként ügyfél volt, sem az építési engedélyezési eljárásban, sem a használatbavételi engedélyezési eljárásban nem élt jogorvoslati jogával. A használatbavételi engedély 2004. szeptember 29-én jogerőre emelkedett, ezzel a közigazgatási hatósági eljárás befejeződött. A panaszos háza falának repedései a közigazgatási hatósági eljárás befejeződését követően, 2005. év elején keletkeztek, beadványát 2005. január 17-én írta meg. Az építésügyi hatóság 2005. január 27-én helyszíni ellenőrzést tartott. Megállapította, hogy a kerítés megdőlt, a panaszos házának fala megrepedezett, de „állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapotot nem tapasztalt.” Az engedély nélkül végzett tereprendezés miatt viszont építésügyi hatósági kötelezési eljárást indított. Ezt az eljárást a 183/2005. számú határozatával 2005. július 29-én megszüntette. Megállapította ugyanis, hogy a szomszéd az udvar felszínéről mintegy 15 cm vastagságban elszállíttatta a talajt, de helyére humuszréteget hordatott parkosítás céljára, ezzel visszaállította az eredeti állapotot. Engedélyre pedig csak a terepszint tartós, végleges jellegű megváltoztatás esetén lett volna szükség az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 9. § (1) bekezdés f) pontja alapján. A határozat indokolása szerint annak eldöntése, hogy a kerítés megdőlése és a földkitermelés összefüggésbe hozható-e bírósági hatáskörbe tartozik. Az eljárásnak ezen része nem tárgya az indítványnak.
Az indítvány alapjául szolgáló ügyben a közigazgatási hatósági eljárás a használatbavételi engedély jogerőre emelkedésével, 2004. szeptember 29-én jogerősen befejeződött. Ezt követően negyedév múlva jelentkeztek repedések a panaszos házának a falán, s a panaszos úgy véli, hogy ennek egyik oka a szomszéd ház alapozásánál végzett szakszerűtlen munka, beadványában a felelős megállapítását és kárának a megtérítését kéri. A panaszosnak ez az igénye a szomszéddal szemben áll fenn, kártérítési igényével a Polgári Törvénykönyv alapján bírósághoz fordulhat. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az elsőfokú építésügyi hatóság és az építésfelügyeleti hatóság között hatásköri vita nem keletkezett – egyik közigazgatási szerv hatáskörébe sem tartozik a panaszos kártérítési igényének az elbírálása – ezért az Alkotmánybíróság a hatásköri összeütközés megszüntetése iránt benyújtott indítványt elutasította.
Budapest, 2006. október 16.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás