• Tartalom

BÜ BH 2005/345

BÜ BH 2005/345

2005.10.01.
I. Az enyhébb végrehajtási fokozatba helyezés szempontjából kizárólag az elítéltnek a végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartása vizsgálható, és nem vehetők figyelembe a büntetéskiszabás szempontjai [Btk. 46. §].
II. Az enyhébb végrehajtási fokozatba helyezésre tett büntetés-végrehajtási intézeti előterjesztés akkor is megalapozza a bv. bírói eljárást, ha a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka nem nyilvánít véleményt [Btk. 46. §; Bv. tvr. 7. §].
Az első fokon eljárt bíróság az elítélt tekintetében a büntetés-végrehajtási intézet enyhébb végrehajtási fokozatba helyezésére irányuló előterjesztését elutasította. A végzés ellen az elítélt fellebbezett az előterjesztés elutasítása miatt.
A főügyészség a végzés helybenhagyását indítványozta.
Az elsőfokú végzés szerint a 6 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt 4 évi börtönre ítélt elítélt javára a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztést tett enyhébb fokozatba helyezése érdekében. Megállapította a bíróság, hogy az előterjesztés szabályszerű, ha a bv. intézet parancsnoka pozitív véleményt ad, negatív vélemény esetén az előterjesztés nem tekinthető törvényes előterjesztésnek, így nem is továbbítható a bírósághoz. A jelen esetben a parancsnok nem adott egyértelmű véleményt, bár az általa leírtakból az szűrhető le, hogy nem ért egyet az előterjesztéssel. ,,Nem, javaslom'' véleményt nem adott, ezért a bíróság mellőzte az iratok visszaküldését azzal a megjegyzéssel, hogy a jövőben a hasonló – nem egyértelmű – véleményt tartalmazó beadványt nem fogja előterjesztésnek tekinteni.
Az elsőfokú bíróság az indítvány elutasítását érdemben az alábbiakra alapította: Az elítélt az alapeljárás során a számtalan terhelő bizonyíték ellenére tagadta a bűnösségét, egyáltalán nem tanúsított megbánó magatartást, holott a bűncselekményeket a gyermekei sérelmére követte el. Bár a magatartásával a büntetés végrehajtása során probléma nem volt, azonban a megyei bíróság álláspontja szerint ahhoz, hogy ezt a különösen nagy kedvezményt kiérdemelje, az átlag elítélthez képest olyan ,,pluszt'' kell felmutatni, ami alátámasztja, hogy azt kiérdemelte. Az elítélt a büntetése több mint a felét letöltötte, ezalatt mindössze két jutalmat érdemelt ki, ami azt bizonyítja, hogy semmi átlag felettit nem produkált, ami példaként állhatna az elítélt-társai előtt, és indokolná a kedvezményt.
A másodfokú bíróság a fellebbezést alaposnak találta.
Nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját az előterjesztés szabályosságával és elbírálásra alkalmasságával kapcsolatban. Az ügy irataiból megállapítható, hogy az előterjesztés az illetékes intézeti szakszolgálat tényekre alapozott pozitív véleménye után kétségtelenül olyan parancsnoki véleményt tartalmaz, ami összességében a végrehajtási fokozat megváltoztatása ellen szól. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a parancsnoki vélemény ellenére az előterjesztés megfelel a Bv. tvr.-ben írt kritériumoknak.
A szakszolgálat az előterjesztést megtette, a parancsnok kétségesnek találta az előterjesztés alaposságát, de nem akadályozta az elítélt javára előterjesztett indítvány bírói döntését. Az előterjesztésnek nincs olyan hiányossága, amely miatt a jelen esetben, esetlegesen a jövőben, indokolt lenne annak visszaküldése az előterjesztőhöz.
Az előterjesztés a jelzett határozatlan parancsnoki vélemény mellett az alábbiakat tartalmazta: – az első bűntényes, mozgáskorlátozottsága miatt rokkantsági nyugdíjas elítélt büntetése letöltésére önként jelentkezett –, fegyelmi eljárás ellene nem indult, jutalmat két esetben érdemelt ki, segítőkész, igyekszik az elvárásoknak megfelelni, adottságai ellenére törekszik jutalmak kiérdemlésére – csendes, visszahúzódó, a felügyelettel és társaival szemben tisztelettudó –, hat gyermek apja, kapcsolattartása minden tekintetben rendezett.
A szakszolgálatok fentebb összegzett véleményéhez képest a parancsnoki vélemény kifogásolta, hogy az elítélt magatartása nem ,,átlag feletti'', és nem látta bizonyítottnak, hogy bűnismétlés nem várható, valamint azt, hogy az elítélt a cselekményét megbánta.
A Btk. 46. § (1) bekezdése a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás esetén teszi lehetővé, hogy a büntetés hátralévő részét eggyel enyhébb fokozatban hajtsák végre. A hivatkozott törvényhely szerinti feltétel meglétének vagy hiányának vizsgálatakor a büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartáson túlmutató, olykor feltételezésen alapuló elvárások támasztása téves. A jelen eljárásban nem minősíthető, és nem vehető figyelembe a bírósági eljárás során tett vallomás tartalma, az elkövetett cselekmény tárgyi súlya, az elkövetés körülményei, ezek ugyanis a büntetéskiszabás szempontjai. Nem értelmezhető az átlag elítélti magatartáshoz képest a többletteljesítmény elvárása sem. A törvény kifogástalan magatartáshoz köti a kedvezményt, amely a fentebb leírtak szerint az elítélt esetében megállapítható.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú végzést a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és a büntetés hátralevő részét fogház fokozatban rendelte végrehajtani.
(Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1. Bkf. 1344/2004. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére