PÜ BH 2005/347
PÜ BH 2005/347
2005.10.01.
I. Nem minősül joggal való visszaélésnek, ha a felek az életjáradéki szerződésben abban állapodnak meg, hogy az életjáradék összege az inflációra tekintettel nem emelhető.
II. Nem kérheti a szerződés bírósági módosítását az a fél, aki a körülmények megváltozására a szerződéskötéskor számíthatott [Ptk. 5. §, 241. §, 589. §].
A peres felek 1993. július 28-án életjáradéki szerződést kötöttek. A szerződés szerint az 1914-ben született felperes a tulajdonában álló B., R. utca mx. szám alatti, 47,58 m2 alapterületű lakásingatlanának a tulajdonjogát 433 400 forint egy összegű megfizetése és havi 6000 forint, az élete végéig fizetendő életjáradék fejében az alperesre ruházta át, hozzájárult ahhoz, hogy az alperes tulajdonjogát életjáradék jogcímén, elidegenítési és terhelési tilalom és életjáradéki jog bejegyzése mellett az ingatlan-nyilvántartásban feltüntessék. A megállapodás tartalmazza, hogy a lakást a felperes élete végéig kizárólagosan használhatja, azonban oda más személyt nem fogadhat be.
A szerződés 2. pontja rögzíti, hogy a járadéknak a megállapodás szerinti 6000 forintos összege fix összeg, és az az inflációra és egyéb körülményekre tekintettel sem változik.
A felperes keresetében az életjáradék havi összegének 40 000 forintra történő felemelését kérte, arra hivatkozott, hogy korára és megromlott egészségi állapotára tekintettel a szerződés szerinti járadék a jövedelme megfelelő kiegészítésére már nem elegendő. Az alperes a kereset elutasítására irányuló ellenkérelmét a szerződés 2. pontjában írt, a járadék fix összegére vonatkozó kikötésre alapította.
A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott, az alperes által fizetendő életjáradék havi összegét 2002. július 1. napjától 20 000 forintra felemelte. Indokolása szerint a szerződéskötéskor az alperes érdekkörében eljáró és az általa igénybe vett jogi képviselő olyan szerződési feltételeket alkalmazott, amelyek kizárólag az alperes érdekeit szolgálják és a felperes jogait sértik, ez pedig a Ptk. 5. §-ának (2) bekezdése szerinti joggal való visszaélésnek minősül. Ezért a fix összegű életjáradékra vonatkozó szerződési kikötést figyelmen kívül hagyta, megállapította, hogy a szerződés 1993-ban történt megkötése óta a felperes és házastársa körülményeiben olyan változások következtek be, amelyek a szerződésnek a Ptk. 589. §-a (1) bekezdése szerinti módosítását indokolják. A felemelt életjáradék összegét a felek jövedelmi és vagyoni helyzetét figyelembe véve a kereseti kérelemben foglaltaknál alacsonyabb mértékben határozta meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben annak hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a keresetet elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan új eljárás lefolytatásának az elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy erre vonatkozó bizonyítás lefolytatása hiányában megalapozatlan a jogerős ítéletnek az a megállapítása, mely szerint a szerződés megkötésekor közreműködött jogi képviselő az ő érdekkörében járt el és a kikötött szerződési feltételek kizárólag az ő érdekeit szolgálták, ezért a joggal való visszaélés szabályainak alkalmazása téves volt. Álláspontja szerint a döntés sérti a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott szerződési szabadság elvét is, a felperes ugyanis a szerződéskötéskor tisztában volt a körülmények előre látható, számára kedvezőtlen megváltozásával és ennek tudatában vállalta az életjáradék változatlanságának kockázatát, tehát a Ptk. 589. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződés bírósági módosítására nem lett volna lehetőség. A felülvizsgálati kérelem alapos.
A peres felek közt 1993. július 28-án érvényes életjáradéki szerződés jött létre. A szerződés érvényességét a felperes a perben nem vitatta, csupán arra hivatkozott, hogy ,,most utólag már bánom is, hogy (..... a szerződést) ilyen módon megkötöttem'' (3. sorsz. jegyzőkönyv). Arra, hogy a szerződéskötéskor eljárt ügyvéd az alperes érdekeit képviselte, valamint arra, hogy ő maga tévedésben volt, megtévesztették vagy kényszerhelyzetben kötött szerződést, a felperes nem is utalt.
A másodfokú bíróság a szerződés lényeges tartalmi elemét képező fix összegű életjáradékra vonatkozó szerződési kikötést a joggal való visszaélés szabályainak alkalmazásával mellőzte.
A Ptk. 5. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény tiltja a joggal való visszaélést, a (2) bekezdés értelmében pedig joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen, ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogait és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.
Az alanyi jogok gyakorlásának egyik legfontosabb határát a joggal való visszaélés tilalma jelenti, ez a korlátozás azonban a következetes bírói gyakorlat szerint csak az egyéb, diszkrecionális alapjogokkal összevetve, azok feltétlen érvényesülése mellett vezethet a hivatkozott érdeksérelem orvoslásához.
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése alapelvi szintű diszkrecionális jogként határozza meg a szerződéskötési szabadságot, amikor kimondja, hogy a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.
A szerződési szabadság elve abban is kifejezésre jut, hogy a szerződésekre vonatkozó szabályok általában diszpozitív jellegűek, a felek tehát olyan kérdésekben is megállapodhatnak, amelyek a törvényben nincsenek szabályozva, de kikötésüket a jogszabály nem tiltja.
A Ptk. 591. §-ának (1) bekezdésében írt életjáradéki szerződésre a (2) bekezdés alapján alkalmazandó 586. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a másik felet megfelelően eltartani.
A megfelelő tartás körében a felek a szerződés tartalmát – körülményeik ismeretében – szabadon állapítják meg, meghatározhatják, hogy a jogosult az általa juttatott vagyoni értékkel szemben milyen ellenszolgáltatásra tart igényt. Jogszabály tiltó rendelkezése hiányában tehát annak sincs akadálya, hogy tartási vagy életjáradéki szerződésben az eltartott az ingatlanát úgy bocsássa az eltartó tulajdonába, hogy az eltartó az ingatlan szerzéskori értékének jelentős hányadát a szerződéskötéssel egyidejűleg megfizeti, az eltartott pedig változatlan összegű életjáradék kikötése mellett vállalja azt az előrelátható, sőt, szükségszerűen bekövetkező kockázatot, hogy az életkora előrehaladásával, illetve az infláció hatására a kikötött járadék a későbbi tartásához arányosan kisebb hozzájárulást fog jelenti, mint a szerződés megkötésekor.
A fentiekből következik, hogy a szerződés 2. pontjában rögzített, változatlan összegű életjáradék kikötése nem minősül joggal való visszaélésnek, az a felek szerződéskori akaratának és feltehető érdekeinek megfelel.
Tévedett ezért a bíróság, amikor a szerződés módosítása iránti kereset elbírálásánál a szerződésnek a fix összegű járadékra vonatkozó elemét figyelmen kívül hagyta, és jogszabályt sértett azzal, hogy a szerződést a Ptk. 589. §-ának (1) bekezdése alapján a járadék összegének felemelésével módosította.
A Ptk. 589. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a tartási szerződést mindkét fél érdekeinek figyelembevételével módosíthatja. Ez a törvényi tényállás speciális rendelkezés a Ptk. 241. §-ában írt szabályozáshoz képest. A Ptk. 241. §-a ugyanis a felek tartós jogviszonyában általában, a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán felmerülő érdeksérelem orvoslását teszi lehetővé a szerződés bírói módosításával, míg az 589. § (1) bekezdése csak a két fél érdekeire, azok egyensúlyára hivatkozik. Ez utóbbi esetben valamely fél körülményeiben bekövetkezet változás esetén is kizárja az érdeksérelem megállapítását az a szerződéses megállapodás, melyből nyilvánvalóan kitűnik, hogy a fél a körülményváltozásra számított, azt előre látta és annak tudatában kötött szerződést, tehát a később bekövetkező hátrány kockázatát már a szerződés megkötésének időpontjában magára vállalta.
A kifejtettekre tekintettel tehát az életjáradéki szerződés bírói módosításának a Ptk. 589. §-ának (1) bekezdése szerinti feltételei az adott ügyben nem valósultak meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint a rendelkezésre álló iratok alapján a jogszabályoknak megfelelő – az eljárási költségek viselésére is kiterjedő – új határozatot hozott.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.281/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás