PÜ BH 2005/348
PÜ BH 2005/348
2005.10.01.
A munkáltató alkalmazottja jövedelméről és egyéb juttatásairól az alkalmazott házastársának, mint a gyermektartásdíj érvényesítésére jogosult személynek csak azt követően adhat tájékoztatást, hogy a bíróság a tartásdíj letiltását elrendelte. Ezt megelőzően a tájékoztatás sérti az alkalmazott személyes adat védelméhez fűződő jogát [Ptk. 83. §; 4/1987. IM r. 17. §].
A jogerős ítélet megállapította: az alperesek megsértették a felperes személyes adat védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy 1999. december 2-án adatot szolgáltattak ki a felperes volt házastársa részére a felperesnek végkielégítés és elmaradt munkabér jogcímén történt kifizetéssel kapcsolatban. Az alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta és kötelezte őket, hogy 15 napon belül magánlevélben kérjenek elnézést a felperestől a jogsértés miatt.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes korábban a II. r. alperes alkalmazottja volt. A felperes és házastársa között házassági bontóper volt folyamatban. A bontóper során a felperes házastársának jogi képviselője 1999. november 10-én írásban kérte a II. r. alperest, tájékoztassa arról, hogy a korábbi jövedelemigazoláshoz képest mely időpontban, milyen összegeket, milyen elszámolási időszakra és milyen jogcímeken fizettek ki a felperes részére. Közölte, hogy az adatokra a perbeli felhasználás céljából van szüksége. A II. r. alperes képviseletében eljárva az I. r. alperes 1999. december 2-án válaszolt és közölte, hogy a felperes és a II. r. alperes között folyamatban lévő munkaügyi perre tekintettel végkielégítés és elmaradt munkabér jogcímen 2 650 741 forintot utalt át a felperes részére. Kérte egyben annak közlését, hogy a házastársak közös gyermeke a felperes feleségének háztartásában nevelkedik. A jogi képviselő ezt az információt az alperesnek megadta, majd az alperesek által megküldött levelet a bírósági eljárásokban felhasználta.
E tényállás alapján a jogerős ítélet megállapította, hogy a felperes tekintetében a kiadni kért és kiadott adatok vonatkozásában a II. r. alperes a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. (Avt.) 2. §-ának 8. pontja szerint adatkezelő volt és a kiadott adatok az Avt. 2. §-ának 1. pontja értelmében személyes adatnak minősültek, amely személyes adatok továbbításának a feltételeit az Avt. 8. §-ának (1) bekezdése határozta meg. Az alperesek a felperes személyes adatát jogosulatlanul továbbították a felperes házastársának. A jogerős ítélet álláspontja szerint ugyanis az alpereseknek az a – az elsőfokú bíróság által el is fogadott – védekezése, mely szerint a felperes házastársának kérelmére a családjogi törvény végrehajtásáról, valamint a családjogi törvény módosításáról szóló 1986. évi IV. törvénnyel kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről szóló 4/1987. (VI. 14.) IM r. (Csjtr.) 17. §-ának (4) bekezdése alapján kötelesek voltak a felperes házastársát a gyermektartásdíj kötelezettjének munkabéréről és egyéb juttatásairól tájékoztatni, nem fogadható el. Egyrészt azért, mert az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja, márpedig az Alkotmány 59. §-a szerint a személyes adatok védelméhez való jog alkotmányos alapjog. A Ptk. 83. §-ának (2) bekezdése a személyes adattal kapcsolatban az alperesek részére korlátozást nem biztosított. A törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály a Csjtr., tehát egyrészt az alkotmányos alapjog korlátozásáról nem rendelkezhetett, másrészt a Csjtr. 17. § (4) bekezdése nem általában tette a munkáltató kötelezettségévé az adatszolgáltatást, hanem csak a Csjtr. 17. §-ának (1) bekezdésével összefüggésben, azaz azt követően, hogy a munkáltató a letiltásra vonatkozó határozatot kapott a bíróságtól. A perbeli esetben a II. r. alperes nem kapott a bíróságtól a felperes munkabérére vonatkozó letiltó határozatot, sőt az adat szolgáltatásakor már nem is volt a felperes munkáltatója. Azzal a cselekményével tehát, hogy jogszabályi felhatalmazás nélkül a felperes hozzájárulása hiányában a felperes személyes adatát, a kért adat megismerésére jogosultnak nem tekinthető személynek kiszolgáltatta, megsértette a felperesnek a személyes adat védelméhez fűződő, a Ptk. 75. §-ában, illetve 83. §-ának (1) bekezdésében védett jogát. Az I. r. alperes a II. r. alperes képviseletében eljárva szolgáltatta ki a felperes személyes adatait.
Ezért a jogerős ítélet a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján mindkét alperes jogsértését megállapította, a b) pont alapján a további jogsértő magatartástól eltiltotta, és a c) pont szerint megfelelő elégtétel nyújtására kötelezte őket.
Elutasította ugyanakkor a jogerős ítélet a felperesnek a Ptk. 81. §-ára alapított keresetét, amelyben a magántitokhoz fűződő jogának megsértése miatt is kérte a jogsértés megállapítását. Az indokolás szerint az alperesek cselekménye folytán a levélben közölt adatok nem váltak bárki által hozzáférhetővé, ami a ,,nyilvánosság fogalma''.
A felperesnek 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló keresetét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, továbbá a Ptk. 355. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján utasította el a jogerős ítélet, megállapítva azt, hogy az alperesek jogellenes magatartása – a munkabér adatok kiszolgáltatása – és a felperes állított hátránya, – a felesége által kezdeményezett különböző bírósági eljárások – között nincs okozati összefüggés, illetve a felperes által a károsodásaként megjelölt egyes hátrányok (tárgyalásokon való megjelenéssel kapcsolatos költségek) perköltségként érvényesíthetőek voltak, így kártérítésként egyébként sem követelhetők.
A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes, jogszabálysértésre hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének az elutasítását. Álláspontja szerint a Csjtr. 17. §-ának (4) bekezdése a gyermektartásdíjak érvényesítésével kapcsolatos egyéb jogszabályok rendelkezései által is értelmezhetően a bírósági letiltást megelőzően is a munkáltató kötelezettségévé tette a gyermektartásdíj jogosultja részére az adatszolgáltatást. Ezért nem követtek el jogsértést, amikor a gyermektartásdíj jogosultját a felperes munkabéréről tájékoztatták.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és az alperesek keresete szerinti marasztalását. Állította, hogy az alperesek magántitoksértést is elkövettek, illetve a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon az általános kártérítési igényét, kirívóan okszerűtlen mérlegelés eredményeként utasította el a jogerős ítélet.
Az I. r. alperes a jogerős ítéletnek a csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseinek a hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A jogerős ítéletnek a II. r. alperesre vonatkozó, a jogsértést megállapító, a II. r. alperest a további jogsértéstől eltiltó, illetve elégtétel adására kötelező rendelkezéseit, továbbá a felperesnek a II. r. alperessel szemben előterjesztett meghaladó keresetét elutasító rendelkezését az I. r. alperes felülvizsgálati kérelme nem érintette, így a csatlakozó felülvizsgálati kérelem a II. r. alperesre nem hatott ki. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek felülvizsgálati kérelemmel, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján kizárólag a kérelmek keretei között vizsgálta felül.
A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg azt, hogy – a II. r. alperes mellett – az I. r. alperes is megsértette a felperesnek a Ptk. 83. §-ának (1) bekezdésében védett személyes adatok védelméhez fűződő jogát, azáltal, hogy a felperes volt házastársának a felperes személyes adatait megküldte. Helytállóan foglalt állást a jogerős ítélet abban a kérdésben, hogy az adatszolgáltatásra a Csjtr. 17. §-ának (4) bekezdése sem adott az alpereseknek felhatalmazást. A Csjtr. 17. §-ának értelmezése eredményeként kétségtelenül megállapítható, hogy a munkáltató csak a letiltásra vonatkozó (bíróságtól vagy bírósági végrehajtótól eredő) határozat után köteles a tartásdíj jogosultja részére az alkalmazásában álló kötelezett munkabéréről, illetve egyéb juttatásainak összegéről tájékoztatást adni. A munkáltató ugyanis kizárólag a fenti határozat alapján kerülhet abba a helyzetbe, hogy meg tudja állapítani a tartásdíj jogosultjának a személyét, vagy a Csjt. 67. §-ának (2) bekezdése szerint a tartásdíj érvényesítésére jogosultnak a személyét. Mindaddig, amíg a házastárs tartásdíj érvényesítésére való jogosultságát határozat meg nem állapítja, a munkáltató nem foglalhat állást abban a kérdésben, hogy a jogosult kéri-e a kötelezett munkabéréről és egyéb juttatásairól a tájékoztatást. Ezért a bíróság határozatáig a munkáltató csak az alkalmazottjának a hozzájárulásával közölheti harmadik személlyel az alkalmazott személyes adatait. Ennek hiányában megsérti az érintett személyes adat védelméhez fűződő jogát. Az I. r. alperesnek ezzel ellentétes felülvizsgálati álláspontja téves.
A felperes a magántitoksértés megállapítására alapított keresete elutasítását felülvizsgálati kérelmében azért tartotta jogszabálysértőnek, mert az a tény, hogy volt házastársa az alperesek által közölt adatokat a nyilvános bírósági eljárás során felhasználta, nyilvánosságra hozatalnak minősült. Az alperesek azonban nem a bírósággal, hanem a felperes volt házastársával közölték az adatokat, azaz a felperes volt házastársán túli nyilvánosságra hozatalt már nem az alperesek követték el. Ezért a felelősségük nem állapítható meg. Ettől függetlenül a személyes adatoknak a bíróság előtti eljárásban, különösen gyermektartásdíj megfizetése iránt indított perben a kötelezett munkabérére vonatkozó adatoknak a felhasználása nem minősül olyan nyilvánosságnak, amely adott esetben a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítását megalapozza. A felperes tehát a magántitok megsértésére alapított keresetét elutasító jogerős ítéletet megalapozatlanul támadta felülvizsgálati kérelemmel.
A peres iratokból megállapíthatóan a felperes az alperesek jogsértése miatt nem vagyoni kártérítés megfizetését követelte. A jogerős ítélet a kárigényét ezen a jogcímen bírálta el. A felperes a jogsértéssel okozati összefüggésben vagyoni kár felmerülését nem állította és ilyet nem is érvényesített. Az általános kár a Ptk. 359. §-a értelmében olyan vagyoni kár, amit a bíróság akkor határoz meg, ha a tényleges kár mértéke akár csak részben pontosan nem számítható ki. Miután a felperes vagyoni kárként általános kártérítési igényt a per során nem érvényesített, a jogerős ítéletet e jogszabálysértésre hivatkozással alaptalanul támadta a csatlakozó felülvizsgálati kérelem. Fentiektől függetlenül a jogerős ítélet helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes állított károsodása a házastársa által indított eljárások következménye, amely valósága esetén sem áll okozati összefüggésben az alperesek jogellenes magatartásával. A felperes egyébként is akár vagyoni, akár nem vagyoni kártérítést kizárólag a II. r. alperestől követelhetett. Az I. r. alperes, aki a jogsértés elkövetésekor a II. r. alperes alkalmazottja volt, a kárért a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján nem felelne. Miután a felperes felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság végzésével elutasította, a felperes kérelme kizárólag a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között volt elbírálható. A felperes pedig kizárólag az I. r. alperessel szemben élhetett csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel, aki a felperes kárigényéért jogszabály rendelkezésénél fogva nem felelhet. Ezért a kártérítési követelést elutasító jogerős ítéletet is megalapozatlanul támadta a csatlakozó felülvizsgálati kérelem.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben (csatlakozó felülvizsgálati kérelemben) hivatkozott felülvizsgálati okok nem állnak fenn, ezért a jogerős ítélet felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 22.207/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás