GÜ BH 2005/357
GÜ BH 2005/357
2005.10.01.
Vegyes típusú – vállalkozási, megbízási és lízingelemeket tartalmazó – szerződés megszegése esetén alkalmazható jogkövetkezmények [Ptk. 320. § (1) bek., 370. § (1) bek., 431. § (1) bek., 424. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapított tényállása szerint az alperes által ,,integrált kórházi informatikai rendszer szállítására'' nyílt közbeszerzési eljárás keretében kiírt pályázatot a felperes nyerte meg. Ez alapján a felek 2000. június 15-én bérleti szerződésnek nevezett megállapodást kötöttek, amelyben a felperes kötelezte magát az alperesnél informatikai hálózat kiépítésére, számítógépek telepítésére, a programok felhasználási jogának átengedésére, az alperes alkalmazottainak betanítására, a rendszer kezelésére, valamint működtetésére. A telepítés díjaként az alperes a felperesnek 70 579 818 Ft-ot megfizetett. A felperest további ellenszolgáltatásként 2001. január 1-jétől öt éven keresztül havi 2 351 250 Ft bérleti díj illette meg, ennek lejártát követően az alperes a hardver eszközöket darabonként 100 Ft + áfa vételáron megvásárolhatta, feltéve, hogy egy hónapos sikeres próbaüzemet követően az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a rendszert megfelelőnek minősíti. A rendes felmondás lehetőségét a felek öt évre kizárták. Utóbb a szerződést módosították, eszerint ha az OEP a rendszer működését 2001. július 31-éig nem minősíti sikeresnek, az alperes a szerződéstől elállhat. Az alperes a szerződést 2000. július 18-án 15 napos felmondási idővel felmondta. A felmondását a Ptk. 431. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra alapította, a felmondás okaként viszont az alperes szerződésszegésre hivatkozott. A felperes által elkövetett szerződésszegést az informatikai rendszer bevezetésének meghiúsulásában, továbbá abban jelölte meg, hogy a központi számítógép nem a felperes tulajdona, amiről a felperes korábban nem tájékoztatta. Állítása szerint a tulajdonos a berendezéssel kapcsolatos tulajdonosi jogait gyakorolhatja, ami a rendszer alperes általi működtetését meghiúsítja.
A felperes a módosított keresetében arra alapítva, hogy az alperes jogalap nélkül mondta fel a szerződést, az ötéves bérleti díj címén 151 628 457 Ft megfizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes 2001. július 18-án közölt felmondása érvénytelen.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a perbe hozott szerződésben a felperes több szolgáltatás teljesítésére vállalt kötelezettséget, amelyek közül az informatikai hálózat kiépítése, a vállalkozás; az eszközök használatának ellenérték fejében történő átengedése a bérlet; míg a számítástechnikai berendezések jelképes vételáron történő megvásárlásának lehetősége a lízingszerződés fogalmi elemeire utal. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, miszerint a felek a szerződés hatályának beálltát felfüggesztő feltételhez kötötték. Kifejtette, hogy a felek a szerződésben a felperest megillető, öt éven keresztül havonta fizetendő ellenszolgáltatás megfizetésének feltételéül szabták, hogy egy hónapos sikeres próbaüzemet követően az OEP a rendszert megfelelőnek minősíti, és erre az öt évre zárták ki a rendes felmondás lehetőségét. Az OEP jelentése azonban nem a szerződés hatályára volt hatással, hanem a felperes további szolgáltatásai időtartamának meghatározásához adott támpontot. E kikötést a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében írt módon értelmezve megállapítható, hogy a felek feltehető akarata nem arra irányult, hogy a rendes felmondás jogát a felek az átvételt megelőző időtartam alatt gyakorolhassák, ez sem a felek feltehető akaratával, sem az eset körülményeivel nem áll összhangban, és ütközik a Ptk. 229. §-ának (2) bekezdésével, valamint a 4. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglaltakkal is. A felek valójában az ötéves időtartam kezdete előtt is kizárták az alperes számára a rendes felmondás lehetőségét.
Nem látta bizonyítva, hogy a felperes a szolgáltatást hibásan teljesítette, ezáltal megillette volna az alperest az azonnali hatályú felmondás joga. Megállapította, hogy a felmondásig a felperes a szerződéses kötelezettségeit nagyrészt már teljesítette és ezt az alperes el is fogadta. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az átvett szolgáltatás hibás volt, amit az alperes nem bizonyított, ezért az alperesnek a felperes szerződésszegésére hivatkozással nem volt joga azonnali hatályú felmondásra.
Megítélése szerint nem adott okot az alperesnek az azonnali hatályú felmondásra az a körülmény sem, hogy a felmondás időpontjában a számítógép-hálózat szerverének az alperes nem volt tulajdonosa továbbá, hogy a tulajdonos és a felperes között vita támadt a számítógép ellenértékének kifizetése körül. A szerződés alapján a felperesnek az volt a kötelessége, hogy biztosítsa az alperes számára a központi számítógép használatának lehetőségét. E lehetőség biztosítva volt anélkül, hogy azon a felperes tulajdonjogot szerzett volna, így a felperes tulajdonjogának hiánya nem alapozta meg az alperesnek a szerződés azonnali hatályú felmondáshoz való jogát.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, a felperesnek a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránti keresete elutasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 207. §-ának, a 321. §-ának (1) bekezdésében, a 431. §-ának (1) bekezdésében, a 424. §-ának (1) és (2) bekezdésében, továbbá a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében, a 164. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy mind a szerződés egészére, mind pedig annak a felmondás idejében már hatályosult részére vonatkozóan megállapítható, hogy a bérleti jogviszony elemei voltak meghatározóak. A szerződés alapján a felperes a szolgáltatás nyújtását megkezdte, a hardver eszközöket, a szervert, valamint a szoftvert szolgáltatta, majd megkezdte az informatikai rendszer kiépítését is, amelyek ellenértékeként az alperes 70 579 818 Ft-ot megfizetett. Az informatikai rendszer végleges működésbe állítására és ezáltal az ötéves bérleti jogviszony megnyílására – akkor került volna sor, ha a rendszer alapján a sikeres OEP-jelentés elkészül. Az OEP azonban a jelentést a felmondásig nem adta ki.
Állította, hogy a másodfokú bíróság megállapításával ellentétben a rendszer szabályszerű átadás-átvétele sem történt meg. Az alperes alkalmazottja, aki az átadásról szóló jegyzőkönyvet aláírta erre nem volt jogosult. A rendszer átvételét megelőző időpontban az az ötéves időtartam, amely alatt a szerződés a rendes felmondás jogát kizárta, még el sem kezdődött, így részéről a szerződés rendes felmondását sem a szerződés, sem jogszabály nem akadályozta. Vitatta, hogy a szerződésben a rendes felmondás jogát a jogviszony kezdetétől fogva kizárták. E körben előadta, hogy őt a bérleti jogviszony tekintetében a Ptk. 431. §-ának (1) bekezdése alapján a rendes felmondás joga jogszabály erejénél fogva megillette, ezért nem kellett külön szerződésbe foglalni a rendes felmondáshoz való jogosultságát. A szerződés 2.3. pontjában meghatározott időtartamra a rendes felmondás jogának kizárása olyan jogosultságáról való lemondást jelentett, amely őt jogszabály erejénél fogva megillette volna. A másodfokú bíróság azzal a megállapítással, hogy az alperes feltehető szándéka a rendes felmondás teljes kizárására irányult, megsértette a Ptk. 207. §-ának (2) bekezdésében [helyesen (3) bekezdésében] foglaltakat, amely jogszabály tiltja valamelyik fél jogról való lemondásának kiterjesztő értelmezését.
Előadta továbbá, hogy a felmondásában a felperes hibás teljesítésre is hivatkozott, amely alapot szolgáltatott a szerződés azonnali hatályú felmondására. A másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a felperes hibás teljesítését nem bizonyította. Állítása szerint több okiratot csatolt be és tanúbizonyítást ajánlott fel annak igazolására, hogy a felperes által nyújtott szolgáltatás nevezetesen az általa szolgáltatott szoftver nem felelt meg a közbeszerzési felhívásban közzétett kívánalmaknak. A másodfokú bíróság e körben megsértette a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében írt a bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezéseket is.
Vitatta, hogy az a körülmény, hogy a felperes nem volt a szerver tulajdonosa, nem alapozta meg az alperes rendkívüli felmondásra vonatkozó jogosultságát. Hivatkozott még arra, hogy a felperes sem a szerver tulajdonjogi helyzetéről, sem az ellene indított felszámolási eljárásról őt korábban nem tájékoztatta, ezzel megsértette a Ptk. 4. §-ának (1) és (4) bekezdésében írt együttműködési kötelezettségét. Jogsértően állapította meg ezért a másodfokú bíróság, hogy az alperes a felmondás jogát jogellenesen gyakorolta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése szerint jogerős ítélet felülvizsgálatára akkor kerülhet sor, ha az az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő. A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a másodfokú bíróság az alperes által felhozott jogsértéseket nem követte el. A Ptk. 321. §-ának (1) bekezdése szerint aki szerződésnél vagy jogszabály erejénél fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolhatja. Tekintve, hogy a perben a felperes az alperes által gyakorolt felmondás jogszerűségét vitatta, az eljárt bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy az alperes a perbehozott szerződés, – az abban írt kikötések – vagy jogszabály alapján jogosult volt-e a szerződést felmondani. A Ptk. 431. §-ának (1) bekezdése szerint rendes felmondással a határozatlan idejű bérleti szerződés mondható fel. A határozott időre kötött bérleti szerződés a Ptk. 430. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződésben megállapított idő elteltével szűnik meg, felmondására csak a Ptk.-ban írt szerződésszegések esetén vagy a szerződés ez irányú kikötése alapján van lehetőség.
A perbeli esetben akkor sem illette meg az alperest – jogszabály alapján – a szerződés rendes felmondásának joga, ha azt a bérlet ötéves időtartamára nem zárják ki. Ezért a részéről tett azt a nyilatkozatot, miszerint a rendes felmondás jogát a bérlet ötéves időtartama alatt nem gyakorolhatja, nem lehetett jogról való lemondásnak tekinteni. A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében [helyesen: (3) bekezdésében] írt rendelkezések megsértése a másodfokú bíróság részéről ezért szóba sem kerülhetett.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint a perbeli szerződésnek azt a részét, amely a bérlettel kapcsolatos rendelkezéseket megelőzi nem lehet határozatlan idejű bérletnek tekinteni. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felek között egy vegyes típusú – részben a vállalkozás, részben a bérlet, részben pedig a lízingszerződés elemeit tartalmazó –, szerződés jött létre, amely 9.4. pontja értelmében mindkét fél aláírása után hatályba lépett. A felperes kötelezettségei – így a szoftver és hardver szállítás, a rendszer kiépítése, üzembe helyezése, a működtetése – a Ptk. 389. §-ában írt vállalkozási szerződés tartalmi elemeit foglalja magában. A felek a 3.2.4. pontban azt kötötték ki, hogy ha a fekvőbetegrendszert többszöri próbálkozás után 2001. július 31-éig nem lehet sikeresen átadottnak minősíteni, úgy a bérlő (alperes) jogosult a szerződéstől elállni. A Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése szerint az elállás a szerződést felbontja, ez esetben a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg [Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése]. Az elállás tehát olyan helyzetet keletkeztet, mintha a szerződést meg sem kötötték volna. A bérleti szerződés felbontása azonban fogalmilag kizárt, csak a jövőre nézve szüntethető meg, mert a szerződéskötés előtti helyzet nem állítható helyre, a bérelt dolog használatát ugyanis utóbb nem lehet meg nem történtté tenni. Az előbb ismertetettek szerint a felek maguk is úgy rendelkeztek, hogy adott esetben az alperes elállásra nem pedig felmondásra jogosult, ami azt támasztja alá, hogy a szerződésnek a bérleti elemeket megelőző részét a felek maguk sem tekintették határozatlan idejű bérleti szerződésnek.
Valójában a felek megállapodása arra vonatkozott, hogy a felperes önálló részekből álló (modulok), de egységes működő számítógépes rendszert hoz létre és ad bérbe az alperesnek. A bérleti elemek akkor kapnak hangsúlyt, amikor a működő, használható rendszer átadásra kerül. A használati jog, amely a bérleti szerződés tartalma, csak ekkortól kezdve gyakorolható. A felperes szolgáltatása jogilag oszthatatlan. A felek szerződési akarata tehát nem irányulhatott arra, hogy az alperes meghiúsíthassa a felperes teljesítését – a tényleges bérleti szakasz előtt – anélkül, hogy a felperes szerződésszegést követne el. A szerződés első szakaszát tehát nem lehet határozatlan idejű bérleti szerződésnek tekinteni, így a szerződés rendes felmondására a Ptk. 431. §-ának (1) bekezdése szerint az alperesnek nem volt törvényes lehetősége.
Mindebből az következik, ha a próbaüzem a felmondás előtt sikeresen lezajlott, akkor az alperes a szerződés 2. és 3. pontja értelmében az ötéves időtartam lejártáig a rendes felmondást nem gyakorolhatta. Ha viszont a kikötött fix határidőre a sikeres próbaüzemre nem kerül sor, az alperes a felperes szerződésszegésére alapítva gyakorolhatta volna az elállás jogát. A fix határidő – 2001. július 31-e – azonban az alperes felmondásakor még nem telt el, így az alperes 2001. július 18-án sem a rendes felmondás, sem pedig az elállás jogát nem gyakorolhatta.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperest az azonnali hatályú felmondás joga sem illette meg. A határozott időre kötött bérleti szerződés felmondásának jogát az alperes a jog- és kellékszavatosság körében gyakorolhatta volna. Az alperes által felhozott, az együttműködési kötelezettség megszegése – jogszabályi lehetőség, illetve szerződéses kikötés hiányában – a rendkívüli felmondásra alapot nem szolgáltat.
A felperes hibás teljesítése miatt a Ptk. 424. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel mód lett volna az azonnali hatályú felmondásra, de a perben ennek a feltételei nem voltak bizonyítva. A Ptk. 305. §-ának (2) bekezdése szerint a kötelezett felel azért, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor megvannak a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságok (kellékszavatosság). A Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése értelmében hibás teljesítés esetén a jogosult választása szerint kijavítást vagy megfelelő árleszállítást kérhet. A (3) bekezdés szerint akkor állhat el a szerződéstől, ha a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt, így különösen, ha a hiba nem javítható, a kötelezett a javítást nem vállalja vagy a hiba kijavítása rövid idő alatt értékcsökkenés a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges. Az alperes alkalmazottja Gy. I. által aláírt átadás-átvételi jegyzőkönyv azt igazolja, hogy a felperes részéről az átadás 2001. április 10-én megtörtént. Arra nem merült fel értékelhető adat, hogy az alperes felhívta volna a felperest az általa hibásnak ítélt dolog hibáinak kijavítására, illetve nem bizonyította, hogy az elállás joga, illetve ehelyett az azonnali felmondás joga a törvényben írt feltételek megvalósulása folytán megillette.
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy a felperes nem tett eleget a jogszavatosságból adódó kötelezettségeinek. A Ptk. 424. §-ának (2) bekezdése szerint a bérbeadó (a felperes) szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a bérelt dologra vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a használatban korlátozza vagy annak használatát megakadályozza. A bérlőt ez esetben az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg. E körben az alperes azt állította, hogy harmadik személy joga akadályozta a használatban, illetőleg abban, hogy a dolgon utóbb tulajdonjogot szerezzen. Az alperesnek ez a hivatkozása azonban nem fogadható el.
Az alperes által jelzett harmadik személy, a felperes által szolgáltatott szerver eladója volt, aki a felperessel kötött adásvételi szerződéssel – a tulajdonjogának fenntartása mellett – adta el azokat a felperesnek. A Ptk. 368. §-ának (2) bekezdése szerint a vevő a tulajdonjog-fenntartás hatálya idején a dolgot nem idegenítheti el és nem terhelheti meg. Ez a szabály azonban harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti. Tekintve, hogy a tulajdonjog fenntartás dologi hatállyal nem bír, az alperes a perbeli, a tulajdonjog fenntartással érintett dolgok bérleti jogát – és annak lehetőségét, hogy azokon később tulajdonjogot szerezzen – jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezte, az eladó részéről a tulajdonjog fenntartása sem a dolgok alperes általi használatának, sem pedig a tulajdonjog későbbi megszerzésének akadálya nem lehetett. A Ptk. 370. §-ának (1) és (2) bekezdésében írtak e vonatkozásban is irányadóak, nevezetesen, ha a tulajdonjog megszerzésének a szerződés szerinti időpontban akadálya lenne az alperes megfelelő határidő tűzésével a dolog tehermentesítését követelheti, az ehhez szükséges összeget visszatarthatta, illetve a felperes költségére tehermentesíthette volna. A Ptk. 370. §-ának (3) bekezdésében írt elállást (azonnali hatályú felmondást) csak akkor gyakorolhatja, ha a tehermentesítés lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna. A perben nem merült fel adat arra, hogy az alperest a tulajdonjog fenntartása a dolog használatában akadályozta, illetőleg az alperes a dolog tehermentesítését kérte volna, amelyet a felperes nem végzett el, illetőleg olyan körülmények merültek volna fel a tehermentesítés körül, amelyek alapot adnak az azonnali hatályú felmondásra.
Nem alapozta meg az alperes felmondását a felperes ellen hozott nem jogerős felszámolást elrendelő határozat sem, ezért jogsértés nélkül állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperest sem a rendes, sem pedig az azonnali hatályú felmondás joga nem illette meg.
A kifejtettekre figyelemmel a felülvizsgálati ok még sem állt fenn, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30. 018/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás