378/D/2005. AB határozat
378/D/2005. AB határozat*
2007.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság elutasítja azt az indítványt, amely szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe foglalt bíróság előtti egyenlőséghez való jogot sértő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn amiatt, hogy a törvényhozó a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 61. § (3) bekezdésében – a perből való elbocsátással összefüggésben – nem rendelkezett a jogalanyisággal rendelkező szervezetek jogutódlással történő megszűnéséről.
2. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.325/1993/29. számú tájékoztatásával összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.325/1993/29. számú tájékoztatása ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
1.1. Az indítványozó gazdasági társaság először a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.325/1993/29. számú tájékoztatása „és ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.325/1993/10. számú ítélete, Gf.VII.31.325/1993/13. számú tájékoztatása és Gf.VII.31.325/1993/18. számú végzése ellen” nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
Mivel nem volt megállapítható, hogy az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdésében előírt, a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvannapos határidőben nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt, az Alkotmánybíróság főtitkára a határidő igazolására szolgáló tértivevények másolatának megküldésére hívta fel az indítványozót. Az indítványozó az Alkotmánybíróság hiánypótlási felhívása alapján a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.325/1993/29. számú tájékoztatásával összefüggésben kérte az alkotmányjogi panasz elbírálását, illetőleg igazolta az Abtv.-beli határidő betartását.
1.2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó gazdasági társasággal szemben egyik jogi személy tagja eljárást kezdeményezett taggyűlési határozatok megváltoztatása, majd – a kereseti kérelem módosítása után – az indítványozó jogelődje alapító okirata érvénytelenségének megállapítása iránt. A Legfelsőbb Bíróság 1993. május 28-án hozott Gf.VII.31.325/1993/10. számú jogerős ítéletével megállapította az indítványozó alapító okiratának érvénytelenségét.
Az indítványozó 2004. október 4-én a Legfelsőbb Bíróságtól kérte a Gf.VII.31.325/1993. számú eljárás félbeszakadásának megállapítását, valamint a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.325/1993/10. számú jogerős ítéletének hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 111. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel az indítványozó alapító okirata érvénytelenségének megállapítását kérő gazdasági társasági tagnak az eljárás időtartama alatti jogutódlással történő megszűnésére (átalakulására) – az eljárás félbeszakadt, ezért a Legfelsőbb Bíróság 1993. május 28-án nem hozhatott volna ítéletet; az eljárásban hozott határozatok – a Pp. 218–219. §-ai szerinti szabályszerű közlések elmaradása miatt – nem emelkedhettek jogerőre.
A Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.325/1993/18. számú végzésében arra hivatkozással utasította el a félbeszakadás megállapítására, valamint a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmet, hogy a perbeli időszakban hatályos Pp. 111. § (1) bekezdése csak a természetes fél halála miatti félbeszakadást ismert, a jogalanyisággal felruházott szervezetek, így a gazdasági társaságok megszűnését nem tekintette félbeszakadási oknak.
1.3. Az indítványozó kérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.325/1993/29. számú tájékoztatása ellen benyújtott alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság hozzon olyan érdemi döntést, amelyben annak megállapítására utasítja a Legfelsőbb Bíróságot, hogy a Gf.VII.31.325/1993. számú per félbeszakadása 1993. április 1-jén – a felperes cégjegyzékből való törlésével – megtörtént, és „a perben ezt követően hozott minden érdemi bírói rendelkezés és minden, a peres felek által teljesített perbeli cselekmény” hatálytalan.
2. Az indítványozó 2006. április 24-én kelt indítvány-kiegészítésében kifejtett álláspontja szerint a Pp. 61. § (3) bekezdésében a természetes személyek és a jogalanyisággal rendelkező szervezetek között a perbeli jogutódlás kérdésével összefüggő, az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe foglalt bíróság előtti egyenlőség jogát sértő indokolatlan megkülönböztetés áll fenn. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy jogerős lezárását követően a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1995. évi LX. törvény a Pp. 61. § (1)–(2) bekezdései és a 111. § (1) bekezdése vonatkozásában ugyan szabályozta a jogalanyisággal felruházott szervezetek jogutódlással történő megszűnése esetén történő perbeli jogutódlással kapcsolatos kérdéseket, de az indítványozó szerint a „Pp. 61. § (1) bekezdésének második mondatában rögzítetteknek megfelelően a jogi személyekre vonatkozóan is módosítani kellett volna” a Pp. 61. (3) bekezdését. Az indítvány tartalma alapján megállapítható, hogy az indítványozó – a Pp. 61. § (3) bekezdésének vonatkozásában – alkotmánysértést eredményező jogalkotási kötelezettség elmulasztását kifogásolja, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 49. §-a szerinti mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség tárgyában folytatta le az eljárást.
3. Az indítványozó 2005. május 11-én benyújtott újabb indítvány-kiegészítésében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte azért is, mert a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.325/1993/29. számú tájékoztatásával, az eljárás-félbeszakadási szabályok alkalmazásának elmulasztásával alkotmánysértő különbséget tett a természetes személyek és a jogalanyisággal rendelkező szervezetek között.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
2. A Pp. szabályai:
„61. § (1) Ha a per alapjául szolgáló jogviszonyban a polgári jog szabályai szerint valamelyik fél helyébe a per folyamán jogutód lép, a jogutód a perbe félként önként beléphet, illetőleg a jogutódot az ellenfél is perbe vonhatja. A felperes jogutódját csak akkor lehet perbe vonni, ha a jogutódlás a felperes halála, illetve jogutódlással történő megszűnése miatt következett be.
(...)
(3) A jogutód perbelépése, illetőleg perbevonása esetén – ha ez nem a jogelőd halála miatt történt – a jogelődöt kérelmére az ellenfél hozzájárulásával a perből el kell bocsátani.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. 48. §-ában foglalt feltételeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése alkotmányellenes norma jogalkalmazói alkalmazásával összefüggő, az indítványozónak az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése esetén teszi lehetővé az alkotmányjogi panasz benyújtását. Mivel a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.325/1993/29. számú tájékoztatása nem minősül jogalkalmazói aktusnak [50/2003. (XI. 5.) AB határozat, ABH 2003, 566, 584–585.], az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglalt ama feltételnek, hogy a jogsérelemnek egyedi jogalkalmazói aktusban alkalmazott alkotmányellenes jogszabály miatt kell bekövetkeznie, ezért az Alkotmánybíróság – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja értelmében – a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.325/1993/29. számú tájékoztatása ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi: sem az Alkotmány, sem az Abtv. nem biztosít olyan hatáskört az Alkotmánybíróság számára, amely – az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása esetén – lehetővé tette volna annak megállapítását, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Gf.VII.31.325/1993. számú perben hozott egyedi döntéseiben helytelenül értelmezte a jogszabályokat [pl. a Pp. 111. § (1) bekezdését]. Ugyanezen okból az Alkotmánybíróság nem utasíthatta volna a Legfelsőbb Bíróságot arra, hogy hozzon határozatot a Gf.VII.31.325/1993. számú per félbeszakadásáról.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, a természetes személyek és jogalanyisággal rendelkező szervezetek között az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe foglalt bíróság előtti egyenlőséghez való jogot sértő, indokolatlan különbségtétel áll-e fenn amiatt, hogy a törvényhozó – a Pp. 61. § (1) bekezdésének második mondatával megegyezően – a Pp. 61. § (3) bekezdésében (a perből való elbocsátással összefüggésben) nem rendelkezett a jogalanyisággal rendelkező szervezetek jogutódlással történő megszűnéséről.
2.1. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenes helyzetet idézett elő. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg továbbá az Alkotmánybíróság akkor is, ha alapjog, alkotmányos elv érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.]. A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.].
2.2. A Pp. 61–62. §-aiban szabályozott perbeli jogutódlás általában a per alapjául szolgáló anyagi jogi jogviszonyban történő jogutódláson alapul. Ennek oka lehet a természetes személy fél halála, a jogalanyisággal rendelkező szervezetek megszűnése, illetve egyéb jogutódlás (pl. engedményezés). A természetes személy fél halálakor vagy a jogalanyisággal rendelkező szervezet megszűnésekor az eljárás a Pp. 111. § (1) bekezdése szerint a jogutód perbelépéséig, illetve perbevonásáig félbeszakad. Amennyiben a jogviszony természete miatt a jogutódlás kizárt, akkor a bíróság hivatalból, a jogalanyisággal rendelkező szervezet jogutód nélkül történő megszűnése esetén pedig a fél kérelmére szünteti meg a pert [Pp. 157. § g–h) pontjai; 158. § (1) bekezdése].
A Pp. 61. § (1)–(2) bekezdései szerint perbeli jogutódlás esetén a jogutód a perbe félként önként beléphet, illetőleg a jogutódot az ellenfél is perbe vonhatja. A felperes jogutódját csak akkor lehet perbe vonni, ha a jogutódlás a felperes halála, illetve jogutódlással történő megszűnése miatt következett be. A felperesi jogutód önkéntes perbelépéséhez a felperes hozzájárulása, az alperesi jogutód önkéntes perbelépéséhez pedig mindkét fél hozzájárulása szükséges. Nincs szükség hozzájárulásra, ha a perbelépés azért történik, mert a jogelőd meghalt vagy jogutódlással megszűnt, a jogutódlást azonban valószínűsíteni kell. Az indítványozó által kifogásolt 61. § (3) bekezdés szerint, amennyiben a jogutód önként perbe lépett, vagy perbe vonták, akkor a jogelődöt – az általa előterjesztett kérelem alapján –, amennyiben az ellenfél ebbe belegyezik, a bíróság végzésével a perből elbocsátja. Kivétel ez alól a természetes személy halála, amikor a perből való elbocsátásra a jogalanyiság megszűnése miatt nincs lehetőség. Az indítványozó szerint a törvényhozónak a természetes személy halálához hasonlóan a jogképességgel rendelkező szervezetek jogutódlással történő megszűnéséről is rendelkeznie kellett volna, de ennek elmulasztása miatt sérül az Alkotmány 57. § (1) bekezdése által biztosított bíróság előtti egyenlőséghez való jog.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában ez az alkotmányi szabály a bírói útra tartozó ügyek tekintetében eljárási alapelvet fogalmaz meg. A bíróság előtti egyenlőség elve a személyek általános jogegyenlőségének a bírósági eljárásra való vonatkoztatása. Az eljárásjogi törvények ezt az alkotmányos jogot a perbeli pozíciók egyenjogúságának, mellérendeltségének és a kétoldalú meghallgatás elvének az eljárási garanciáival valósítják meg [18/B/1994. AB határozat, ABH 1998, 570, 572.; 75/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 376, 382.]. E szabály eljárásjogi garanciát jelent arra, hogy jogainak érvényesítése tekintetében a bíróság (törvény) előtt mindenki egyenlő eséllyel rendelkezik (191/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 629, 631.).
2.3. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálása során figyelemmel volt arra, hogy az Alkotmány által létrehozott hatalommegosztási rendszerben az Alkotmány alatti normák végső értelmezője az Alkotmány X. fejezetében szabályozott bírói szervezet: „a bíróság függetlensége az ítélkezés függetlenségét tekintve abban rejlik, hogy a bíróságok a ‘politikai’ törvényeket és az igazgatási normákat is önállóan értelmezik. (...) A ‘jogot’ végül is a bíróságok saját értelmezésük szerint állapítják meg” [38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256, 262.]. A jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálata során tehát az Alkotmánybíróság – hatalommegosztási megfontolásból – figyelembe veszi az „élő jogot”: „az Alkotmánybíróságnak nem a normaszöveget önmagában, hanem az érvényesülő, a hatályosuló és megvalósuló normát, azaz az ‘élő jogot’ kell az Alkotmány rendelkezéseinek tartalmával és az alkotmányos elvekkel összevetnie.” E határozat szerint az alkotmányossági vizsgálatnak abból a tényből kell kiindulnia, hogy a jogszabály tartalma és értelme az, amit annak az állandó és egységes jogalkalmazási gyakorlat tulajdonít. Az Alkotmánybíróságnak ugyanakkor – alkotmányos jogállásából következően és az Abtv.-be foglalt egyéb hatáskörei alapján – nincs hatásköre önmagában a bírói, jogalkalmazói gyakorlat alkotmányossági vizsgálatára, csakúgy, mint az alkotmányossági problémától független önálló jogszabály-értelmezésre, s arra sem, hogy az egységes jogalkalmazás kialakítására értelmező döntést hozzon.” [57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 277.; megerősítette a 42/2005. (XI. 15.) AB határozat, ABH 2005, 504, 513.]
2.4. Az Alkotmánybíróság szerint nem sérül az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből következő, a perbeli pozíciók egyenjogúságának szabálya azáltal, hogy a Pp. 61. § (3) bekezdése szövegszerűen csak a természetes személy fél halálával összefüggésben rendelkezik arról, hogy a jogelőd jogalanyiságának megszűnése esetén nincs helye a perből való elbocsátásnak.
A Pp. 61. § (3) bekezdésébe foglalt szabályt a bírói gyakorlat egységesen értelmezi: a jogalanyisággal felruházott szervezetek (a Pp. 48. §-a szerinti perbeli jogképességüket is megszüntető) jogutóddal történő megszűnése esetére a természetes személy fél halála esetére irányadó szabályok alkalmazandók. (BH 1991. 160., BH 1995. 727., BH 1996. 454., BH 2002. 19.) A bírói gyakorlat nem tesz különbséget a természetes személyek és a jogalanyisággal felruházott szervezetek között, mivel a bírói gyakorlatban nem csak a természetes személy halála esetén kell a bíróságnak eltekinteni a perből való elbocsátástól, a jogalanyisággal rendelkező szervezetek jogutódlással történő megszűnése esetén sincs helye perből való elbocsátásnak: a jogutódlással történő megszüntetés a jogalanyiság, így a Pp. 48. §-a szerinti perbeli jogképesség megszűnésével is jár. A bírói gyakorlat egységes jogértelmezéssel, analógia alkalmazásával pótolja a hiányzó törvényi szabályt, ezért – önmagában a törvényhozói mulasztás miatt – az Alkotmánybíróság a Pp. 61. § (3) bekezdésével összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
3. Az indítványozó szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn amiatt is, mert a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.325/1993/29. számú tájékoztatásával a félbeszakadás tekintetében indokolatlan különbséget tett a természetes személyek és a jogalanyisággal rendelkező szervezetek között.
Mivel az indítványozó nem jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásával [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86., 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232., 4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.], hanem egyedi jogalkalmazói tájékoztatással összefüggésben kérte mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatát, ezért az Alkotmánybíróság – hatáskör hiányában – a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.325/1993/29. számú tájékoztatásával összefüggésben, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára irányuló indítványt az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2007. november 12.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k., Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás