BÜ BH 2005/379
BÜ BH 2005/379
2005.11.01.
A zsarolási fenyegetés megállapítható, ha a terhelt a sértettet azzal fenyegeti, ha az általa megjelölt pénzösszeget a bankszámlájára nem fizeti be, őt bűncselekmény elkövetése miatt a rendőrségen feljelenti [Btk. 16. §, 138. §, 323. § (1) bek.].
I. Az elsőfokú bíróság 2003. szeptember 5-én kelt ítéletében I. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett csalás vétségében, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében, lopás vétségében, és 2 rb. közokirattal visszaélés bűntettében állapította meg.
Ezért őt halmazati büntetésül 2 évi és 10 hónapi börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte.
A másodfokú bíróság 2004. január 5-én kelt végzésében az elsőfokú határozatot az I. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.
Az ítéleti tényállás szerint az I. r. terhelt társával 2001. második felében U. I. sértettnek azt ígérte, hogy részére gépjárművezetői engedély megszerzésében segítséget nyújt. Közreműködéséért pénzt kért. Tisztában volt azzal, hogy ígéretét nem tudja teljesíteni, egyébként ilyen szándéka nem is volt. Az I. és II. r. terhelt megtévesztő előadásukat többször megismételték, a sértettet viszonylag hosszú időn keresztül tévedésben tartották. Nevezett úgy hitte, hogy a jogosítvány intézése folyamatban van. Mindezzel összefüggésben a sértett 2001 decemberében az I. r. terhelt társának 100 000 forintot, az I. r. terheltnek 2002. szeptember 15-én 30 000 forintot adott át. Az ekként összesen okozott 130 000 forint kár nem térült meg.
Az I. r. terhelt elhatározása alapján és diktálása szerint felesége 2002. december 9-én és 10-én két névtelen levelet írt U. I. sértettnek. Ebben a sértettet megfenyegették azzal, hogy amennyiben a megadott bankszámlára nem továbbít részükre 300 000 forintot, őt fel fogják jelenteni a rendőrségen amiatt, mert bűncselekmény elkövetése útján hamis vezetői engedélyt szerzett. A levelekhez 2 db belföldi postafeladóvevényt csatoltak, amelyek az I. r. terheltnek, az OTP Bank Rt.-nél vezetett folyószámlájára vonatkoztak. Az I. r. terhelt december 9-én a sértett fiának is fenyegető tartalmú levelet küldött, amely utalt a sértettel szemben támasztott követelésekre.
U. I. sértett a követelt összeget nem továbbította, hanem a rendőrségen feljelentést tett.
2002. október 30-án az I. r. terhelt betört T. G. házába és onnan eltulajdonított 1 db 7000 forint értékű videomagnót, valamint a sértett személyazonossági igazolványát és társadalombiztosítási kártyáját. A nyomozás során a videomagnó lefoglalásával a sértett kára megtérült.
II. A jogerős ítélet ellen az I. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben elsősorban a terhére rótt zsarolás bűntettének megállapítását sérelmezte. Okfejtése szerint U. I. sértett volt az, aki a sérelmére elkövetett csalás bűntette miatt őt kezdte fenyegetni, valójában a sértett fenyegetéseinek elhárítására szánta a zsarolás bűntette tényállásában szereplő leveleket. Ezek – vélekedése szerint – a sértett félelmének kiváltására nem voltak alkalmasak. Komoly, a büntetőjogi kritériumoknak megfelelő fenyegetés hiányában a zsarolás bűntettének megállapítására nem kerülhetett volna sor.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában, majd a nyilvános ülésen ennek keretei közt felszólaló ügyész a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítélet hatályban tartására tett indítványt. Rámutatott arra, hogy a terhelt anyagi jogsértést sérelmező érvei valójában olyan tényállításokra épülnek, amelyek az ítéletben nem szerepelnek, ekként a határozatok érdemi felülvizsgálatát sem teszik lehetővé.
III. A Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyészi állásponttal egyetértett.
Az I. r. terhelt az U. I. sértett sérelmére elkövetett zsarolás bűntettével kapcsolatosan olyan, az ítéleti ténymegállapításoktól eltérő körülményeket részletező védekezésre alapította érveit, amelyeket a felülvizsgálati eljárásban értékelni sem lehetett. A Be. 420. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis e rendkívüli jogorvoslati eljárásban kizárólag a jogerős határozatban megállapított tények alapján értékelhetők a felülvizsgálati indítvány anyagi jogi érvei, az I. r. terhelt által vitatott tényállás-elem, a zsarolás során alkalmazott fenyegetés büntetőjogi értékelésére tehát kizárólag az ítéletben megállapított tények tükrében kerülhet sor. Ehhez képest közömbös és figyelembe sem vehető mindaz, amit a fenyegetést tartalmazó levelek megírásának előzményeivel összefüggésben a terhelt indítványában előadott.
Egyebekben a Legfelsőbb Bíróság helyesnek találta a bíróságok azon értékelését, amely szerint a terhelt fenyegetései – hivatkozásával ellentétben – komoly félelem keltésére alkalmasak voltak. Erre utal mindaz a következmény, amelyet e levelek kiváltottak: a más módon védekezni nem tudó U. I. félelmében védelemért a rendőrséghez fordult. Nyilvánvaló, hogy nem tett volna ilyet, ha a terhelt fenyegetéseit nem veszi komolyan. A terhelt fenyegető magatartása ezért a Btk. 138. §-ában írt feltételeknek megfelel. E cselekménye miatt az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően állapították meg a terhelt büntetőjogi felelősségét a Btk. 323. §-a (1) bekezdésében meghatározott zsarolás bűntette Btk. 16. §-a szerinti kísérletében.
Mindezeken túl semmiféle jogi alapja nem volt a terhelt azon felülvizsgálati érvelésének, amely szerint az általa elkövetett és beismert csalás bűntette és az azt követően végrehajtott zsarolás bűntette egymást kizárná. A terhelt gépjárművezetői engedély megszerzésének ígéretével hitegette a sértettet, s jóllehet tisztában volt vele, hogy ebben közreműködni nem tud és nem is akar, különböző összegeket csalt ki tőle. Ezután azzal fenyegette, hogy feljelenti a rendőrségen azért, mert hamis vezetői engedély birtokába jutott. Ez utóbbi fenyegetés akkor is félelmet kelthetett a sértettben, ha tartalmilag valótlan volt, hiszen egy rendőrségi eljárás még a felelősségre vont személy ártatlanságának tisztázása esetén is számos hátránnyal járhat. Különösen így van ez, ha a hamis terhelő állítások alátámasztására valaki feljelentőként (vagy tanúként) jelentkezik, mint azt jelen esetben a terhelt leveléből kitűnően megtehette volna.
Miután tehát N. I. felülvizsgálati hivatkozásait a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta, a sérelmezett bírói határozatokat a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 333/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás