PÜ BH 2005/390
PÜ BH 2005/390
2005.11.01.
A biztosító a kártalanítási összeg kifizetésével az ellopott dolog tulajdonjogát nem szerzi meg – Ha a dolog előkerül és a tulajdonos a kártalanítási összeget választja, a polgári jog általános szabályai szerint ruházhatja a biztosítóra a dolog tulajdonjogát – A jogalap nélküli birtoklás jóhiszemű, ha hatósági határozaton alapul [Ptk. 115. §, 193. §, 195. §, 558. §].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint 1996. január 31-én ismeretlen tettes eltulajdonította a P. T. E. tulajdonát képező Volkswagen Golf típusú gépkocsit.
A felperes a gépjármű tulajdonosának a közöttük létrejött Casco-szerződés alapján 1 482 136 forintot fizetett ki.
A gépkocsit ismét forgalomba helyezték, majd adásvételi szerződés útján 1996. november 5-én került az alpereshez. A gépjármű eltulajdonítása miatt indult büntetőeljárásban a gépkocsit az alperestől a nyomozó hatóság lefoglalta, majd a felperesnek kiadta. Ezt a határozatot az alperes panaszára az ügyész megváltoztatta és a gépkocsit 1999. október 6-án az alperesnek rendelte kiadni.
A felperes vagylagosan előterjesztett, a gépkocsi kiadására vagy 1 482 136 forint és kamatai megfizetésére irányuló keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Megállapította, hogy a felperes a Ptk. 558. § (1) és (4) bekezdése alapján az alperessel szemben igényérvényesítésre nem jogosult, mivel nem az alperes a kárért felelős személy.
A gépjármű tulajdonosaként pedig azért nem léphetett fel az alperessel szemben, mert a perben csatolt ,,Meghatalmazás és engedményező okirat'' elnevezésű, a károsulttól származó nyilatkozat nem keletkeztetett tulajdonjogot a felperes javára.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 366 000 forintot és annak 2001. november 5-étől a kifizetésig járó kamatait.
Az ítélet indokai szerint az alperes a gépkocsin nem szerzett tulajdonjogot, a Ptk. 193. § (1) bekezdése szerint jogalap nélküli birtokos volt. A másodfokú bíróság az alperes rosszhiszemű birtoklását azért állapította meg, mert az alperes a gépkocsi lopott voltáról a büntetőeljárás során tudomást szerzett. Ezért az alperes a birtoklásra jogosultnak köteles a gépkocsit kiadni.
A felperes pozícióját illetően megállapította, hogy a felperes a gépkocsi utolsó tulajdonosának a közöttük fennálló Casco-szerződés alapján a kárkori értéknek megfelelő biztosítási összeget kifizette. A gépkocsi előkerülése után a károsult a kifizetett biztosítási összegre tartott igényt. Ennek következtében a felperes a gépjárművön tulajdoni igényt szerzett, azaz a tulajdonos jogosítványai átszálltak rá. Ez okból időkorlát nélkül kérhette a gépjármű kiadását vagy a biztosítási eseménykori érték kifizetését. Az összegszerűséget a módosított keresettel egyezően, a biztosítási esemény időpontjának megfelelő kárértékben határozta meg.
Utalt a jogvitával kapcsolatban kialakult kétféle bírói gyakorlatra.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Utalt a másodfokú bíróság által is ismertetett, a bírói gyakorlatban tapasztalható párhuzamos álláspontokra: Az egyik szerint a törvényi engedményes csak a károkozóval szemben léphet fel, a jogalap nélküli birtokossal szemben azonban nem.
A másik álláspont szerint a jogalap nélküli birtokost a tulajdonosi jogosítványok nem illetik meg, mert azokat továbbra is a tulajdonos gyakorolja. Így, ha az eltulajdonított dolog megkerül, a biztosított a tulajdonos jogán a jóhiszemű birtokostól követelheti annak kiadását. Ha a biztosított a biztosítási összeget választja, a biztosító tulajdoni igényt szerez, melyet a jogalap nélküli birtokossal szemben érvényesíthet. Az alperes az elsőnek ismertetett álláspont alapján állította a jogerős ítélet jogszabálysértését.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Állította, hogy mind a volt tulajdonos engedményező nyilatkozata, mind a Ptk. 558. § (1) bekezdése alapján tulajdoni igényt szerzett a gépjárműre. Ennek alapján nem csupán a károkozóval, hanem minden későbbi birtokossal szemben is igényelhette a dolog kiadását.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Téves az a felperesi, és az azt elfogadó jogerős ítéleti álláspont, amely szerint a Ptk. 558. § (1) bekezdésében meghatározott törvényi engedmény folytán a biztosítási eseménnyel okozott kár megtérítése esetén a biztosító a biztosított vagyontárgy tulajdonjogát megszerzi. A jogszabály rendelkezése szerint, amennyiben a biztosító a kárt megtérítette, őt illetik meg azok a jogok, amelyek a biztosítottat illették meg a kárért felelős személlyel szemben. A jogszabály rendelkezéséből kitűnik, hogy a biztosított (károsult) és a károkozó jogviszonyából eredő jogosultságok szállnak át a teljesítő biztosítóra. Márpedig a károkozó és a károsult kártérítési jogviszonyában a biztosított dolog tulajdonjoga fogalmilag fel sem merül. Nem következik a tulajdonjognak a biztosítóra történő átszállása az 558. § (4) bekezdéséből sem. Eszerint a vagyontárgy megkerülése esetén a biztosítottnak választási lehetősége van: Ha a megkerült vagyontárgyra igényt tart, a biztosítási (kártalanítási) összeget vissza kell fizetnie.
Ha pedig a megkerült vagyontárgyra nem tart igényt, a vagyontárgy a biztosítót illetheti meg. Ez utóbbi esetben sem ,,automatikusan'' száll át a tulajdonjog a biztosítóra. A polgári jog általános szabályai szerint történhet meg ez esetben is a tulajdonjog átruházása.
Adott esetben a tulajdonos a gépjármű megkerülése után meghatalmazta a felperest, hogy a gépjárművet helyette és a nevében értékesítse. A tulajdonos a gépjármű értékesítéséből származó követelését engedményezte a felperesre. Ebből következően a felperes a gépkocsin sem a jogszabály erejénél fogva, sem szerződés alapján nem szerzett tulajdonjogot. (Természetesen a biztosító és a biztosított a biztosított vagyontárgy megkerülése után köthetett volna tulajdonjog átruházására irányuló szerződést is. A jelen esetben azonban ilyen megállapodás nem jött létre.)
A fentiekből következően tévedett a másodfokú bíróság annak megállapításával, hogy a felperes a gépjármű tulajdonosaként felléphetett saját nevében a dolog kiadása iránt a Ptk. 115. § (3) bekezdése alapján.
A Legfelsőbb Bíróság tévesnek találta az alperes anyagi jogi helyzetével és ezzel összefüggésben a követelés összegszerűségével kapcsolatban kialakított ítéleti álláspontot is. Kétségtelen, hogy az alperes az eltulajdonított gépjárművön nem szerzett tulajdonjogot annak ellenére, hogy azt jóhiszeműen és ellenérték fejében megvásárolta. Tévesen állapította meg azonban a másodfokú bíróság, hogy az alperes birtoklása rosszhiszeművé vált a büntetőeljárás megindulásakor, amikor a lefoglalás és kiadás kapcsán tudomást szerzett arról, hogy a gépjármű bűncselekményből származik. A nyomozó hatóság a gépjárművet ugyanis az alperesnek adta ki, a felperest pedig perre utasította kiadás iránti igényével. Az alperes birtoklása hatósági határozaton alapult, ezért a másodfokú bíróság indokaival szemben birtoklásának jóhiszeműsége nem vitatható. A Ptk. 195. § (2) bekezdése szerint csak a visszakövetelés idejétől kezdve kell az alperes felelősségére az általános szabályokat, a használati és haszonszedési jogára a felelős őrzés szabályait alkalmazni. Ebből következően az alperest a birtoklásra jogosulttal szemben a dolog kiadásának, illetve ezt felváltó módon a kiadáskori érték megtérítésének a kötelezettsége terheli. Semmilyen anyagi jogi alapja nincs annak a felperesi követelésnek, hogy az alperes a biztosítási kárértéket illetve azt az összeget legyen köteles megtéríteni, amit a biztosító – a károsulttal fennálló jogviszonya alapján – a biztosítási káresemény után kifizetett. A jóhiszemű birtokos ugyanis a Ptk. 193-195. §-a alapján a visszakövetelés időpontjában fennálló érték megtérítésére köteles.
A gépjármű értékcsökkenésében megnyilvánuló kárért azonban nem felel. E különbözet megtérítése iránt a jogosult valóban csak a tényleges károkozóval szemben léphet fel.
Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság a felperes keresetét mind jogalapja, mind összegszerűsége körében alaptalannak találta. Ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.789/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás