PÜ BH 2005/396
PÜ BH 2005/396
2005.11.01.
Községek szétválása esetén a közszolgáltatási intézmények fenntartásának többletköltségeivel kapcsolatos megállapodás létrejöttének feltételei [1990. évi LXV. tv. 8. §; 1993. évi LXXIX. tv. 86. §, 88. §; Ptk. 205. §].
K. Nagyközség 1994. december 4-én Ki. és Ke. községekre vált szét. A községek között a vagyonmegosztás és a költségek elszámolása tárgyában csak részben jött létre megállapodás.
A felperes keresetében oktatási költségtérítés címén az alperes közigazgatási területén lakó, de a felperes által fenntartott nevelési-oktatási intézmények – óvoda, általános iskola, napközi – igénybevételével felmerült, és a normatív támogatást meghaladó többletráfordítás mintegy 30 000 000 millió forint megtérítésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes viszontkeresetével érvényesítette a szétválás következtében megállapodással nem rendezett vagyoni követeléseit 70 398 207 forint összegben.
Az elsőfokú bíróság a viszontkereset tárgyalását a felperes keresetének tárgyalásától elkülönítette.
Ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 1995. évre fizessen meg 6 223 794 forintot, 1996. évre 4 443 844 forintot, 1997. évre 5 888 126 forintot, 1998. évre 2 797 683 forintot a tőkék késedelmi kamataival együtt. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Megállapította, hogy K. Nagyközség szétválásának időpontjáig a felek közösen működtették az oktatási intézményeket. A még közös fenntartású intézményekbe 1994. szeptember 1. napjáig beiratkozott gyermekeket a szétválás nem érinthette, az oktatásukkal kapcsolatos többletköltség – tanulmányaik befejezéséig – a lakóhelyük szerinti önkormányzatot terheli. Mivel az Ötv. 8. § (1) és (4) bekezdése szerint az alperes is fenntartja a megfelelő intézményeket, az utóbb felvett gyermekek vonatkozásában a szétválással keletkezett speciális helyzet nem áll fenn, ezért a többletköltségeket az intézményt fenntartó önkormányzat maga köteles viselni. A többletköltségek viselésére vonatkozó megállapodás hiányában is jogosult azonban a felperes az előbb említett gyermekek után a szakértői véleményben meghatározott összegű szolgáltatásra a Ptk. 198. § (1) bekezdése és 201. § (1) bekezdése alapján.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a községek szétválása önmagában a jogvita elbírálása szempontjából nem hozott létre speciális helyzetet. A felperes a területére átjáró gyermekek után a többletköltséget csak jogszabályi rendelkezés vagy megállapodás alapján igényelhette volna. Az Ötv. 8. § (1) és (4) bekezdése, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény rendelkezései szerint a perbeli helyi közszolgáltatások költségeinek viselésére ugyanis főszabályként az intézményt fenntartó önkormányzat köteles. A másodfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján arra következtetett, hogy a felek között a hosszas tárgyalások eredményeként sem jött létre megállapodás a Ke.-ről átjáró gyerekek költségeinek az alperes által történő viseléséről. Az alperes maga is rendelkezett a megfelelő számú óvodai és általános iskolai férőhellyel. Gazdaságossági szempontok sem kényszerítették arra, hogy az Ötv.-ben szabályozott kötelezettségét a felperes által fenntartott intézmények igénybevételével, ellenszolgáltatás fejében teljesítse. Az alperes közigazgatási területén lakó gyermekek egy része a törvényes képviselők döntése alapján, a szabad iskolaválasztás jogával élve veszi igénybe a felperes által nyújtott oktatási-nevelési közszolgáltatást. Ezért az alperes a Ptk. 198. §-ának (1) bekezdése, 201. § (1) bekezdése, illetve 361. § (1) bekezdése alapján sem kötelezhető az átjáró gyermekek után térítési díj fizetésére.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte.
Előadta, hogy a peres felek szétválása speciális helyzetet teremtett abból a szempontból, hogy a felperesi közoktatási intézményekbe már beíratott gyermekek elküldésére nem kerülhetett sor. Az alperes az Ötv.-ben és a Közoktatási Törvényben írott kötelező közoktatási feladatait a felperes által fenntartott nevelési-oktatási intézmények igénybevételével oldotta meg. Térítési kötelezettségének azonban a Ptk. 4. §-ának megsértésével annak ellenére nem tett eleget, hogy a felperes követelését mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében kezdetben elfogadta. A felperesi követelés összegszerűségét a perben beszerzett könyvszakértői vélemény is alátámasztotta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. A Közoktatási Törvény 65. § (2) bekezdésére és 66. § (2) bekezdésére hivatkozással azzal érvelt, hogy a felperes a szétválást követően követelhette volna, hogy az alperesi intézmények a körzetükhöz tartozó gyermekeket vegyék át. A felperes azért nem így járt el, mert a nagyobb létszámú oktatási intézményeit gazdaságosabban tudta és tudja működtetni. Utalt arra is, hogy az intézmények megosztásánál nem az alperesre kedvezőbb lakosságarányos, hanem a területi elvet követték. Az azzal járó többletterhet a felperes maga is elfogadta. A felperes többletköltségeit azonban ellensúlyozhatják a nagyobb létszámból származó fajlagos költségcsökkenések.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztja a másodfokú bíróság jogi álláspontját, amely szerint a községek szétválása az adott esetben nem teremtett speciális helyzetet a felperesre háruló oktatási többletköltségek viselése szempontjából. Az Ötv. 53. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó 52. § (2) bekezdése értelmében a községegyesítés megszüntetésekor a feleknek meg kellett volna állapodnia valamennyi, a vagyon megosztása és a költségek viselése körébe tartozó kérdésről. Ilyen, minden vagyonjogi kérdésre kiterjedő megállapodás a felek között a hosszas tárgyalások eredményeként sem jött létre. A peres felek a kereset és a viszontkereset előterjesztésével azonban valamennyi, megegyezéssel nem zárult vagyonjogi vitájukat a bíróság elé tárták. Egyben több ízben megerősítették, hogy a kereseti kérelem tárgyában történő bírói döntés az előfeltétele és az alapja a nyitva maradt további vagyonjogi vitákban történő megegyezésnek. A bíróság a felek közös kérelmére a viszontkereset tárgyalását a Pp. 149. § (1) bekezdése alapján elkülönítette. A továbbiakban a felperes keresete tárgyában tárgyalt és hozott jogerős ítéletet.
A bírói gyakorlat egységes annak megítélésében, hogy az elkülönítéssel nem keletkezik több per. Ezért a kereset tárgyában az eljárt bíróság a Pp. 213. § (2) bekezdésében meghatározott részítéletet hozott, amit a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatnak a Pp. 275. § (2) bekezdésében írott keretei között eljárva ilyenként bírált felül.
A döntés érdemét illetően a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bírósággal egyezően abból indult ki, hogy az Ötv. 8. § (1) és (4) bekezdése, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 86. § (1) bekezdése értelmében az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésről a települési önkormányzatoknak kell gondoskodni. A Közoktatási Törvény 88. § (1) bekezdése szerint e közszolgáltatásokat az önkormányzatok intézmény létesítésével, fenntartásával, társulásban való részvétellel vagy más önkormányzattal illetve fenntartóval kötött megállapodás útján biztosíthatják.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy csak az állami költségvetés által biztosított úgynevezett normatív támogatás átadására kötelezhető az az önkormányzat, amely a közigazgatási területén lakó gyermekek közoktatását más által fenntartott közoktatási intézményben oldja meg. A normatív támogatást meghaladó költségviselésre az átadó önkormányzat a Közoktatási Törvény már említett 88. § (1) bekezdésében meghatározott megállapodás alapján kötelezhető.
A peradatok értékelésével a Legfelsőbb Bíróság arra következtetett, hogy a felek erre vonatkozó megállapodása az 1995-1996. évben létrejött. A szétváláskor a felek által elérendő cél volt, hogy a felperes közigazgatási területére került iskolákba a szétválásig beiratkozott gyermekek tanulmányainak változatlan feltételekkel történő folytatását a szétválás ne érintse. Ez különösképpen indokoltnak látszott az 1994/1995. tanévet illetően, melynek első félév előtti időszakára a szétválás esett (F/2., 9/A/3.,).
A peres felek tárgyalásaiból az is kitűnik, hogy – nyilvánvalóan a már beiratkozott gyermekek zavartalan oktatásának biztosítása céljából – a felek 1998. december 31-éig szóló hosszútávú megállapodást kívántak kötni az ,,átjáró gyerekek többletköltségeinek viselésével kapcsolatban''. Az alperes az összegszerűséget illetően 1995. és 1996. évre konkrét összegű térítés fizetését is vállalta (6/A/2., 1995. november 13-i jegyzőkönyv, december 19-ei nyilatkozatok), egyes részösszegeket költségvetésében is elkülönített (1996. április 4-i nyilatkozat). 1997. évre vonatkozóan 6 000 000 forint keretösszeget ismert el, melynek elszámolása a tényleges igénybevétel szerint történik meg. (6/A/2.)
Az alperes valamennyi teljesítést a saját, vagyonmegosztással kapcsolatos követelései elszámolásának, illetőleg utóbb, 1997-től kezdődően közös intézményfenntartó társulás létrehozásának feltételével vállalta. Elismerő nyilatkozatait egyébként többségében az alperes önkormányzat képviseletére jogosult polgármester tette [Ötv. 9. § (1) bekezdés].
A fenti peradatokat értékelve a Legfelsőbb Bíróság arra következtetett, hogy a felperesi közoktatási intézményeket igénybe vevő gyermekek többletköltségeinek viseléséről a felek között megállapodás született, mely 1995. és 1996. évre vonatkozóan az összegszerűségre is kiterjedt. A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy az alperes által elismert összegek minden esetben alacsonyabbak voltak az igazságügyi könyvszakértő által a perben kimunkált, a tényleges költségeket kimutató összegeknél. A felek közötti megállapodás csak abban a tekintetben nem jött létre, hogy az alperes az elismert többletköltségek folyósítását a saját, vagyonmegosztásból származó ellenköveteléseiben történő megállapodáshoz kötötte.
A peradatokból azonban egyértelműen kitűnik, hogy a felek között a lényeges kérdésekben [Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdés] a többletköltség viselésére vonatkozó megállapodás létrejött. A felek ennek megfelelően abban állapodtak meg, hogy az alperes a szétváláskor már ismert, a felperesre háruló közoktatási többletfeladat ellentételezéseként e többletköltségeket átvállalja. A megállapodás létrejöttén nem változtat az a tény, hogy az alperes utóbb, 1997-től kezdődően a közoktatási feladatai megoldását más konstrukcióban, társulásban illetve önállóan képzelte el.
A felek eredeti szerződéskötési akarata szempontjából annak a későbbi alperesi felismerésnek már nem volt jelentősége, hogy a felperes számára a megállapodás a működtetés hatékonyságában megnyilvánuló előnnyel, míg az alperes számára viszonylagos hátránnyal jár. Ebből a szempontból súlytalan a másodfokú bíróságnak az az indoka is, hogy az alperes közigazgatási területén élő gyermekek a szabad iskolaválasztás jogával élve vették igénybe a felperesi közoktatási intézményeket. Adott esetben nem egyéni elhatározások mérlegelésével, hanem – a szakértői véleményből is kitűnően – kétszáznál több gyermek zavartalan oktatása és nevelése megoldásáról kellett az önkormányzatoknak döntenie. Döntésük mindenben megfelelt a Közoktatási Törvény alapelveinek.
Az alperes által a megállapodás teljesítésével kapcsolatban támasztott feltételeknek azért nem volt jelentősége, mert a feltételként meghatározott ellenköveteléseit viszontkeresetével peresítette. A Pp. 213. § (2) bekezdése szerint a felperes keresete tárgyában hozott részítélet a viszontkereset tárgyalásának eredményéhez képest hatályon kívül helyezhető vagy megfelelően módosítható.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és mivel a megalapozott döntés meghozatalához szükséges tények – többek között az aggálytalan szakértői vélemény alapján – megállapíthatóak voltak, az elsőfokú bíróság ítéletét mint részítéletet helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.905/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás