398/B/2005. AB határozat
398/B/2005. AB határozat*
2007.08.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban levő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés, valamint ugyanezen jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Szigetszentmiklós Város Képviselő Testületének az önkormányzat tulajdonában levő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbe adásáról és értékesítéséről szóló 2/2000. (I. 28.) számú rendelete 22. § (4) és (5) bekezdése a hatálybalépésüktől, 2000. február 1-jétől a hatályon kívül helyezésükig, 2004. május 31-ig alkotmányellenesek voltak.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Szigetszentmiklós Város Képviselő Testületének az önkormányzat tulajdonában levő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbe adásáról és értékesítéséről szóló 2/2000. (I. 28.) számú rendelete 22. § (4) és (5) bekezdése a Ráckevei Városi Bíróság előtt 8.P.20672/2004. szám alatt folyamatban levő polgári perben nem alkalmazhatók.
3. Az Alkotmánybíróság Szigetszentmiklós Város Képviselő Testületének az önkormányzat tulajdonában levő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbe adásáról és értékesítéséről szóló 2/2000. (I. 28.) számú rendelete 22. § (4) és (5) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. A Ráckevei Városi Bíróság előtt 8.P.20672/2004. szám alatt bérleti díj megfizetése iránt indult perben eljáró bíró a Szigetszentmiklós Város Képviselő Testületének az önkormányzat tulajdonában levő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbe adásáról és értékesítéséről szóló 2/2000. (I. 28.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 22. § (4) és (5) alkotmányellenességét vélte, ezért az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdésében biztosított jogával – az eljárás felfüggesztése mellett – 2005. április 7-én kezdeményezte a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását a hatályosulásuk idejére, és az adott bírósági ügyben való alkalmazásuk tilalmának kimondását.
A bíróság álláspontja szerint az Ör. megtámadott rendelkezései ellentétesek a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 34. § (2) bekezdésével, amely meghatározza, hogy milyen körülmények és tényezők figyelembevételével állapítható meg önkormányzati rendelettel a lakbér mértéke. Az Ör. 22. § (4) bekezdése szerint a lakbér mértéke a lakásbérlet jogcímétől is függ, és minthogy ilyen tényező figyelembevételére az Lt. hivatkozott rendelkezése nem ad lehetőséget, így az Ör. rendelkezése törvényellenes, ami pedig a bírói indítvány szerint sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
2. Az Alkotmánybírósághoz érkezett külön beadványban egy másik indítványozó a megtámadott Ör. 22. § (4) és (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Indokolásul saját, több éven át húzódó lakásproblémáját tárta az Alkotmánybíróság elé. Előadta, hogy 1992 óta önkormányzati bérlakásban lakik határozott idejű bérleti szerződés alapján, amelyet többször hosszabbítottak meg. Ez a szerződés 2001. június 30. napján megszűnt, mert azt a képviselő testület nem hosszabbította meg. Indítványozó szerint ennek oka a közte és az önkormányzat képviseletében eljáró kft. között keletkezett lakbérfizetési vita volt. Vélekedése szerint a jogvitára az Ör. megtámadott rendelkezései szolgáltattak alapot. Az Ör. 22. § (4) és (5) bekezdése ugyanis az önkormányzati lakás lakbérének mértékét a lakás átmeneti minősítésétől tette függővé, ami az indítványozó esetében magasabb lakbérfizetési kötelezettséget eredményezett a határozatlan időre kötött lakásbérleti szerződésekkel rendelkező lakókhoz képest. Miután az indítványozó megtagadta a „rendes” és az emelt lakbér közötti különbség fizetését, ellene az önkormányzat nevében eljáró kft. bérleti díj megfizetése iránt indított pert, a lakásbérleti szerződés megszűnését követően pedig – minthogy többszöri felszólítás ellenére sem ürítette ki a lakást – jogcím nélküli lakáshasználóvá vált. Az indítványozó az Alkotmánynak a diszkrimináció tilalmát kimondó 70/A. §-ára alapozta indítványát, miután szerinte az Ör. általa megtámadott rendelkezései indok nélkül tesznek különbséget az önkormányzati lakásbérlők között. Hivatkozott továbbá az Alkotmánybíróság egyes korábbi határozataira is.
3. Az Alkotmánybíróság az ügyeket – tartalmi azonosságukra tekintettel az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdésére hivatkozással – egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
2. A Lt. bírói kezdeményezéssel érintett rendelkezései, amelyek az Ör. megtámadott rendelkezéseinek megalkotásakor hatályban voltak:
„34. § (1) Az önkormányzati lakások lakbérének mértékét és az önkormányzati lakbértámogatást önkormányzati rendelet állapítja meg.
(2) A lakbér mértékét a lakás alapvető jellemzői, így különösen: a lakás komfortfokozata, alapterülete, minősége, a lakóépület állapota és településen, illetőleg a lakóépületen belüli fekvése, továbbá a szerződés keretében a bérbeadó által nyújtott szolgáltatás figyelembevételével kell meghatározni.”
3. Az Ör. bírói kezdeményezés és indítvány által megtámadott, 2000. február 1-je és 2004. május 31-e között hatályban volt rendelkezései:
„22. § (4) Az átmeneti lakásokra megállapított lakbér
a) a kiutalástól számított egy évig az adott tárgyévre megállapított lakbér
b) második évben az alaplakbér + annak 50%-a,
c) harmadik évben az alaplakbér + annak 100%-a,
d) negyedik évtől kezdődően az előző évi havi lakbér teljes összege + a tárgyévi alaplakbér,
e) ötödik évtől kezdődően az előző évi havi lakbér teljes összege + a tárgyévi alaplakbér, és így tovább évente a szerződés megszűnéséig.
(5) A jelen rendelet hatálybalépésekor a 2 évnél régebben bérleti jogviszonyban lévő bérlők a (4) bekezdés b) pontja szerint megállapított lakbért kötelesek fizetni a hatálybalépés napjától kezdődően.”
III.
A bírói kezdeményezés megalapozott.
1. A bírói kezdeményezés az Ör. 2000. február 1-je és 2004. május 31-e között hatályos 22. § (4) és (5) bekezdését támadta, továbbá kérte a konkrét ügyben való alkalmazás tilalmának kimondását is.
Eljárása során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezéseket Szigetszentmiklós Város Képviselő Testülete a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője törvényességi észrevételének eleget téve Szigetszentmiklós Város Képviselő Testületének az önkormányzat tulajdonában levő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbe adásáról és értékesítéséről szóló 18/2004. (V. 27.) számú rendelete 43. § (2) bekezdése 2004. június 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.; 216/B/2002. AB végzés, ABH 2004, 2085, 2086.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges, mivel ezekben az esetekben az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és – ha az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja – a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség.
A bírói kezdeményezésre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 22. § (4) és (5) bekezdésének alkotmányosságát érdemben bírálta el.
2. A jelen ügyben az az eldöntendő kérdés, hogy volt-e jogalapja a támadott jogszabályi rendelkezések megalkotásának, amely kérdésre a választ az Alkotmány vonatkozó szabályai alapján lehet megadni.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése azt mondja ki, hogy a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az Alkotmánybíróság vizsgálata arra terjedt ki, hogy a támadott jogszabályi rendelkezésekkel érintett tárgyban volt-e törvény, vagy más magasabb jogforrási szintű szabályozás, illetőleg azok megalkotására az önkormányzatnak volt-e felhatalmazása. Az Alkotmánybíróság megállapította: törvény szabályozza azokat a jogviszonyokat, amelyeket az Ör. támadott rendelkezései érintenek. Az Ör. támadott rendelkezéseinek megalkotásakor hatályos Lt. több tárgykörben is rendeletalkotásra hatalmazta fel a helyi önkormányzat képviselő testületét. E törvény 34. § (1) bekezdésének megfelelően „az önkormányzati lakások lakbérének mértékét és az önkormányzati lakbértámogatást önkormányzati rendelet állapítja meg.” Ugyanakkor az Ör. támadott rendelkezéseinek alkotmányossága szempontjából mérvadó az Lt. 34. § (2) bekezdése, amely a lakbér mértéke önkormányzati rendeleti szabályozásánál a lakás alapvető, példálódzó jelleggel meghatározott jellemzői, valamint a szerződés keretében a bérbeadó által nyújtott szolgáltatások figyelembevételét írta elő.
A 78/1995. (XII. 21.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) az Alkotmánybíróság már rámutatott arra, hogy az önkormányzat a lakbérmérték kialakításánál kizárólag az említett körülményeket, illetve azok jellegéhez kapcsolódó tényezőket veheti figyelembe. Az említett körülményeken kívül újabb, azok jellegétől eltérő, a lakbérmérték megállapításánál értékelhető tényezők önkormányzati szabályozására e törvény nem ad felhatalmazást (ABH 1995, 556, 558.).
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is irányadónak tekinti az Abh. megállapításait. Az Ör.-nek az önkormányzati lakások lakbérét megállapító 22. §-a külön bekezdés(ek)ben rendelkezik az átmenetinek minősített lakások lakbéréről. Tekintettel arra, hogy a lakás átmeneti jellege önmagában véve nem szolgáltat jogcímet magasabb mértékű lakbér kiszabására, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör.-nek az átmeneti lakás lakbérét meghatározó rendelkezései törvénybe ütközőek. Következésképpen ezen önkormányzati rendeleti rendelkezések az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sértik, ezért az Alkotmánybíróság megállapította az Ör. 22. § (4)–(5) bekezdésének alkotmányellenességét.
3. A bírói kezdeményezésnek megfelelően az Alkotmánybíróság döntött az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezés konkrét ügyben való alkalmazhatóságáról is.
Az Abtv. 43. § (4) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az Abtv. 42. § (1) bekezdésében, valamint a 43. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy a konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.
A jelen ügyben az Alkotmánybíróság – élve az Abtv.-ben foglalt felhatalmazással, az eljárást kezdeményező különösen fontos érdekére tekintettel – a bírói kezdeményezésnek az alkalmazási tilalom tekintetében is helyt adott, és megállapította, hogy az alkotmányellenes jogszabályrendelkezések, vagyis az Ör. 22. §-ának (4) és (5) bekezdése a Ráckevei Városi Bíróság előtt 8.P.20672/2004. szám alatt folyamatban levő polgári perben nem alkalmazhatók.
IV.
Az Alkotmánybíróság az Ör. hatályát vesztett 22. § (4) és (5) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítvány tekintetében megállapította azt, hogy az indítványozó által megtámadott rendelkezések már az indítvány benyújtásakor (2004. december 18-án) nem voltak hatályban. Az Alkotmánybíróság utal az Indokolás III/1. pontjában kifejtettekre. Minthogy az indítvány nem vonható sem az Abtv. 38. § (1) bekezdése, sem a 48. §-a alá, és mivel a megsemmisíteni kért jogszabály az indítvány benyújtását megelőzően hatályát vesztette, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt az Ügyrend 31. § f) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2007. július 2.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás