BÜ BH 2005/4
BÜ BH 2005/4
2005.01.01.
Emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolás bűntettét valósítja meg a sértettet – az emberölési alapcselekmény előtt – bántalmazó terhelt, aki a sértett megfojtásában sem tettesként, sem részesként nem működik közre, azonban a bűncselekmény helyszínének a megváltoztatásával, az idegenkezűségre utaló nyomok eltüntetésével, az önkezűség látszatának keltésével – terhelttársa ölési cselekményével kapcsolatban – törekszik a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani [Btk. 244. § (1) bek. b) pont, (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2002. április 11. napján hozott ítéletével a II. r. terheltet súlyos testi sértés bűntette miatt 1 évi, 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
Az I. r. terhelt 1990. óta élt élettársi viszonyban a sértettel. Az I. r. terhelt a II. r. terheltet is hosszabb ideje ismerte, közöttük 2001 márciusától szexuális kapcsolat is volt.
2001. május 29-én a sértett és a terheltek a sértett hétvégi házában tartózkodtak, ahol a II. r. terhelt és a sértett együtt italoztak. Miután az ital elfogyott, az I. r. terhelt és a sértett között szóváltás alakult ki amiatt, hogy az I. r. terhelt a sértett követelésére nem volt hajlandó pénzt adni a további italozáshoz. A veszekedés során a sértett durván szidalmazta élettársát és kiutasította a házból. Ekkor az I. r. terhelt arcon ütötte Sz. J. sértettet, majd az ágyra lökte. Az ágyról felkelni próbálkozó sértett kezeit lefogta és visszanyomta az ágyra.
Ezt követően P. M. II. r. terhelt is beavatkozott a bántalmazásba oly módon, hogy több alkalommal visszanyomta az ágyra, majd közepes erővel hanyatt lökte úgy, hogy a sértett a faágy támlájának esett. Ezt követően a sértett megfordult, ekkor az I. r. terhelt a hason fekvő, még mozgó sértettet a hátánál fogva lefelé az ágyra nyomta úgy, hogy a sértett feje és a szája a párnába fúródott.
A II. r. terhelt bántalmazása következtében a sértett a hátán 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A sértett halála az I. r. terhelt magatartása következtében fulladás folytán állott be.
A terheltek 21 óra után elhagyták a házat, de 23 óra körüli időben oda visszatértek. Az I. r. terhelt felvetésére elhatározták, hogy a sértett halálát önakasztásnak állítják be. A II. r. terhelt spárgából hurkot készített, azt az elhunyt sértett nyakára helyezte és a sértettet a terasz korlátjára akasztották, majd visszamentek a II. r. terhelt házába. Az akasztás a halál bekövetkezésében okozó szereppel nem bírt.
A sértett halála a bántalmazások elszenvedése nélkül, súlyos sorsszerű rosszindulatú daganatos megbetegedései miatt is várható lett volna.
A másodfokú bíróság a 2003. július 3-án hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt vonatkozásában annyiban változtatta meg, hogy a II. r. terhelt cselekményét védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett súlyos testi sértés bűntettének minősítette.
A másodfokú bíróság – az ügyészi indítvánnyal szemben – nem találta megállapíthatónak a II. r. terhelt bűnösségét az emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolás bűntettében.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a terheltek cselekményüknek különböző minősítése ellenére mindketten ugyanabban az alapcselekményben vettek részt. Az alapcselekmény azonosságát nem az egyes elkövetők terhére megállapított cselekmények jogi minősítése, hanem a bűncselekmény tárgyi elemei – így az elkövetés helye és ideje – határozza meg. E térbeli és időbeli összefüggés a terheltek magatartása között fennáll, a sértettet azonos helyen és időben mindketten bántalmazták. Cselekményük mindössze a bekövetkezett eredmény, illetve a szándékuk tartalma tekintetében különbözött egymástól. Az alapcselekmény elkövetője bármilyen minőségben is vesz részt abban, az alapbűntetthez kapcsolódó bűnpártolás tettese nem lehet.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt terhére az ügyész a Be. 405. § (1) bekezdés b) pontja alapján nyújtott be felülvizsgálati indítványt a cselekmény törvénysértő minősítése miatt, mivel a súlyos testi sértés minősített esete mellett az eljárt bíróságok a cselekményt nem minősítették emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolás bűntettének is, és emiatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában – és az ügyész a nyilvános ülésen – a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
Anyagi jogszabályt sértettek az eljárt bíróságok, amikor a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét az emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolás bűntettében nem állapították meg.
A tárgyi bűnpártolásnak jelen esetben szóba kerülő, a Btk. 244. § (1) bekezdés b) pontja szerinti változatát az követi el, aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna, a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik.
A törvényszövegben szereplő, az elkövetés előtti megegyezés kizárására utalás bűnpártolás esetén legalább két személy együttműködését tételezi fel. Fogalmilag kizárt, hogy az alapbűncselekmény tettese és a bűnpártolás tettese azonos személy legyen, mert ez önmentés, önpártolás. A Btk. 244. § (1) bekezdése szerint bűncselekmény elkövetője olyan személy lehet, aki az alapcselekmény elkövetésében nem vett részt, de a Btk. 244. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban leírt módon nyújt utólagos segítséget az alapbűncselekmény elkövetőjének. Ugyanez az elv vonatkozik az alapbűncselekmény részeseire is. Ebből következik, hogy az alapcselekmény elkövetésében tettesként vagy részesként részt vevő személyek egymás tekintetében nem követhetnek el bűnpártolást. Erre az ítélőtábla is helyesen utalt. Jelen esetben azonban nem erről van szó.
Az irányadó tényállás szerint a II. r. terhelt is bántalmazta a sértettet, de az I. r. terheltnek a sértett életét megfojtásával kioltó magatartásában sem tettesként, sem részesként nem működött közre. A II. r. terhelt a bűncselekmény helyszínének megváltoztatásával, az idegenkezűségre utaló nyomok eltüntetésével, az önkezűség látszatának keltésével nem saját cselekményét, hanem az I. r. terhelt lényegesen súlyosabb ölési cselekményét igyekezett menteni. A büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekvő elkövetési magatartás az ölési cselekményhez kapcsolódik. Jelen esetben az alapcselekmény az emberölés bűntette, amelyet az I. r. terhelt a II. r. terhelt közreműködése nélkül valósította meg.
A Btk. 244. § (3) bekezdése szerint a bűnpártolás súlyosabban minősül, ha az emberöléssel kapcsolatban követik el.
A II. r. terhelt tehát olyan cselekménnyel kapcsolatos eljárást törekedett meghiúsítani, amelynek sem részese, sem tettese nem volt, amely bűncselekményhez kapcsolódó bűnpártolást a törvény súlyosabban minősíti, mint a saját alapcselekményéhez kapcsolódó bűnpártolást. Jelen esetben nem a II. r. terhelt saját cselekményét mentő tevékenysége kerül előtérbe, hanem a törvény szerint is kiemelt súlyú bűncselekménnyel kapcsolatos eljárás meghiúsítására törekvés állapítható meg, amely cselekmény megvalósítja a Btk. 244. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolás bűntettét.
A jogerős ügydöntő határozatot hozó bíróság tehát megsértette az anyagi jogi szabályokat, amikor e cselekmény miatt a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét nem állapította meg. Ezzel a Be. 405. § (1) bekezdés a) pontjában írt felülvizsgálati ok valósult meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 425. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte és a 425. § (1) bekezdés alapján a másodfokon eljáró ítélőtáblát új eljárás lefolytatására utasította.
A felülvizsgálati eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 428. §-án alapszik. (Legf. Bír. Bfv. II. 18/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás