BÜ BH 2005/416
BÜ BH 2005/416
2005.12.01.
I. Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt – de az elítélés előtt – elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés tartamáig a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztása [Btk. 47/B. § (4) bek.].
II. Hatáskör az erről történő utólagos rendelkezésre [Btk. 47/B. § (1) bek.; Be. 555. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 558. §].
R. Z. terheltet a B. Megyei Bíróság, illetve a Sz.-i Ítélőtábla 2004. október 8. napján jogerőre emelkedett ítéletével nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 40 évben határozta meg.
A szabadságvesztés végrehajtása során 2005. március 1. napján jogerősen R. Z.-t a B.-i Városi Bíróság az előző elítélés előtt, még 2001. december 30. és 2002. június 27. között elkövetett lopás és más bűncselekmények miatt 2 évi 4 hónapi börtönre ítélte.
Ezután a B.-i Megyei Bíróság 2005. június 7. napján tartott tárgyalás alapján hozott végzésével az életfogytig tartó szabadságvesztés feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját 2 év 4 hónappal elhalasztotta.
A végzés ellen a terhelt és védője jelentett be fellebbezést a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának az elhalasztása miatt.
A fellebbviteli főügyészség a végzés hatályon kívül helyezését és a B.-i Városi Bíróságnak új eljárásra utasítását indítványozta arra hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróság hatáskör hiányában járt el a különleges eljárás során.
A fellebbviteli főügyészség indítványa alapos.
A Btk. 47/B. § (1) bekezdése szerint, ha az életfogytig tartó szabadságvesztésre elítéltet az ilyen elítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja.
Ezt a rendelkezést a 2 év 4 hónap börtönt kiszabó B.-i Városi Bíróság – valamint az abban az ügyben eljáró másodfokú bíróság is – elmulasztotta.
A Büntetőeljárási törvény 558. §-a lehetőséget biztosít, illetve kötelezettséget teremt az ilyen mulasztások kiküszöbölésére. Eszerint ,,A bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára tárgyaláson határoz az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja elhalasztásáról [Btk. 47/B. §]''.
A Be.-nek a különleges eljárások általános szabályaira vonatkozó 555. § (2) bekezdés b) pontjában írtak szerint a különleges eljárás során – eltérő rendelkezés hiányában – az a bíróság jár el, amely a különleges eljárást megelőzően az ügyben (alapügy) első fokon ügydöntő határozatot hozott. Ez a jogszabályhely egy különös hatásköri és illetékességi okot teremt, amelynek a következtében a Be. általános hatásköri és illetékességi szabályai nem alkalmazhatók. A különleges eljárásra annak a bíróságnak van hatásköre és illetékessége, amelyik az alapügyben első fokon ügydöntő határozatot hozott, hacsak az egyes különleges eljárásra vonatkozó speciális rendelkezések ettől eltérően nem rendelkeznek (mint pl. az összbüntetésbe foglalásnál az 574. §).
A Be. 558. §-a ilyen eltérő szabályt nem tartalmaz, így erre az eljárásra a különleges eljárásra vonatkozó fentebb írt, az 555. § (2) bekezdés b) pontján alapuló hatásköri és illetékességi szabály az irányadó.
Az ítélőtábla álláspontja szerint ez azt jelenti, hogy a jelen különleges eljárás lefolytatására kizárólag a határozott tartamú szabadságvesztést kiszabó bíróság jogosult és köteles, függetlenül attól, hogy az milyen hatáskörű, esetleg – mint a jelen esetben – helyi bíróság.
A Be. XXVIII. Fejezet II. Címében meghatározott egyes különleges eljárások három csoportba sorolhatók:
1. Azok az eljárások, amelyekben olyan kérdésről kell dönteni, ami az alapeljárásban nem is merülhetett fel.
2. Azok az eljárások, amelyeket megelőzően az alapeljárásban a bíróság valamely kérdésről nem, vagy nem a törvénynek megfelelően határozott, s ezt különleges eljárás során kell pótolni, illetve korrigálni.
3. Az előbbiekhez nem sorolható két eljárás, a kényszergyógykezelés felülvizsgálata és a bírósági mentesítés.
Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja elhalasztásáról [Btk. 47/B. § (1) bek.] már az alapeljárásban, tehát a határozott tartamú szabadságvesztés kiszabásáról rendelkező határozatban döntenie kell az eljáró bíróságnak még akkor is, ha az eljárást helyi bíróság folytatja le.
A Be. 558. §-ában meghatározott eljárásra így kizárólag akkor kerülhet sor, ha az utóbb eljáró, s a határozott tartamú szabadságvesztést kiszabó bíróság elmulasztotta ezt a rendelkezést.
Ebből következően ez a különleges eljárás a 2. csoportba tartozik még akkor is, ha a törvény szövege nem tartalmazza az ,,utólag'' kitételt.
Mindez pedig azt jelenti, hogy a Be. 555. § (2) bekezdés b) pontja szerinti alapügyben eljáró bíróságnak az tekintendő, amelyiknek a feltételes szabadságra bocsátás időpontjának elhalasztásáról döntenie kellett volna, s a mulasztása miatt kerül sor az adott különleges eljárás lefolytatására. (Épp úgy, mint a többi, második csoportba tartozó különleges eljárás esetén, ahol az alapügyben eljáró bíróság az, amelyik nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.)
Ezzel azonos álláspontot tartalmaz a Büntetőeljárás-jog, Kommentár a gyakorlat számára (1234. oldal).
Az ítélőtábla az ezzel ellentétes álláspontokat, amelyek vagylagos hatáskört tulajdonítanak az életfogytig tartó és a határozott tartamú szabadságvesztést kiszabó bíróságnak (Magyar Büntetőjog, Kommentár a gyakorlat számára Btk. 47/B. §-hoz, illetve a Complex CD Jogtár kommentárjában az 1973. évi I. tv. 360. §-ához fűzött magyarázat) a fentiek szerint nem osztotta.
Megállapította, hogy a B.-i Megyei Bíróság mint az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásával végződő eljárásban első fokon eljárt bíróság hatáskör hiányában járt el, amikor lefolytatta a Be. 558. §-ában foglalt különleges eljárást.
Ezért a Be. 373. § (1) bekezdés II/c) pontja alapján a végzést hatályon kívül helyezte és az alapügyben első fokon határozatot hozó, s ezáltal a különleges eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező B. Városi Bíróságot utasította a szóban forgó eljárás lefolytatására.
A megismételt eljárás során a helyi bíróságnak a Be. 555. §-ában és az 558. §-ában meghatározott eljárási szabályok betartásával lefolytatott eljárás keretében kell határoznia a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának az elhalasztásáról.
(Szegedi Ítélőtábla Bkf. II. 248/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás