BÜ BH 2005/418
BÜ BH 2005/418
2005.12.01.
A vádlott azzal a magatartásával, hogy – az általa is tudottan jelentős mennyiségű kábítószert tartalmazó – csomagokat feladta, a forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűncselekményét valósította meg – Ha a kábítószert a címzett nem veszi át és a hatóság lefoglalja, a bűncselekmény a kísérleti szakban marad [Btk. 16. §, 282/A. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2004. év június hó 9. napján kelt ítéletével H. P. vádlottat 1 rb. jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette, 1 rb. magánokirat-hamisítás vétsége és 1 rb. pénzhamisítás bűntette miatt halmazati büntetésül 8 évi fegyházbüntetésre és 9 évi közügyektől eltiltásra ítélte, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről is.
Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg: H. P. vádlott, aki alkalmi drogfogyasztó, 2002 áprilisában egy ismeretlen személytől megszerzett 2 db fémdobozba elrejtett és javító gittbe ágyazott 2450 db extasy tablettát.
A vádlott 2002. április 26-án megkísérelte az országból kijuttatni a tablettákat oly módon, hogy a szállítással a K. I.-né által képviselt F. F. Bt. nevében a M. S. Kft. szállító céget bízta meg. A csomag címzettje az ausztrál székhelyű P. G. cég volt. A vádlott által kitöltött fuvarozási megbízáson, az általa benyújtott vámkezelési megbízáson, szállítmányozási megbízáson a F. F. Bt. hamis bélyegzőlenyomata és K. I.-né meghamisított aláírása szerepelt, amelyről tudta, hogy hamisak. H. P. 2001 decemberében 2002-ben többször adott fel hamis bélyegzővel és meghamisított aláírással csomagokat Ausztráliába, ugyanezen cégek közreműködésével.
K. I.-né a 2001. december 21-én feladott csomag vámkezeléséről tudomást szerzett és ezt követően a P. Rendőrkapitányságon ismeretlen tettes ellen feljelentést tett.
A rendőrség a 2002. április 26-án feladott tablettákat lefoglalta. Az igazságügyi toxikológiai szakértő véleménye szerint a lefoglalt 2450 db extasy tabletta kb. 66,71 gramm tiszta hatóanyagtartalmú MDMA bázist tartalmazott, amely meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát.
H. P. 2002. december 17-ét megelőzően a lakásán 72 db 20 000 forintos bankjegy-másolatot készített színes, tintasugaras nyomtatóval. Továbbá 1 db 20 000 forintos bankjegy-másolatot készített ugyanezen technikával, azonban a másolat elő- és hátoldala össze volt ragasztva és méretre volt vágva. A nyomozó hatóság a bankjegy-másolatokat 2002. december 17-ei házkutatás során lefoglalta. A rendőrség lefoglalt még 1 db Powerbook 4G típusú laptopot, valamint 1 db HP PSC-750 típusú printer-scanner-copy kombinált számítástechnikai eszközt.
A lefoglalt laptop háttértárolójában 4 db 20 000 forintos bankjegy előlapjának másolt képe, valamint 1 db 20 000 forintos bankjegy hátoldal másolatának képe volt elmentve. A számítógépen telepítve voltak továbbá a képszerkesztésre alkalmas Adobe Photoshop 5.0-s, valamint az Adobe Photo Lux képek szerkesztésére és nyomtatására alkalmas program. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője a kábítószerrel visszaélés és a pénzhamisítás bűntette miatt emelt vád alóli felmentésért, egyébként a büntetés jelentős enyhítéséért fellebbezett.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a magánokirat-hamisítás jogi minősítésének megváltoztatása mellett az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.
A vádlott védője mind az írásbeli fellebbezésében, mind szóban a nyilvános ülésen támadta az ítéleti tényállás megalapozottságát.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 351. § (2) bekezdésének c) és d) pontjai alapján megalapozatlan, mert ellentétes az iratok tartalmával, a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett és nem tett eleget az indokolási kötelezettségének sem.
Kifogásolta, hogy az ítélet téves, nevezetesen, hogy a vádlott ellen A.-ban több bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt elfogatóparancs került kiadásra.
Ezzel szemben az Interpool 2002. év július 26. napján faxon érkezett tájékoztatása szerint a vádlottat A.-ban lopás bűntette miatt körözik, de az nem jelenti, hogy a vádlott büntetőeljárás hatálya alatt állása súlyosító körülményként értékelhető, mert bűncselekmény elkövetését még a bíróság nem állapította meg.
Az ítéletben írtak szerint a vádlott alkalmi drogfogyasztó, azonban ezt a megállapítást bizonyíték nem támasztja alá, a vizeletvizsgálat eredménye is negatív volt.
A tényállás tartalmazza, hogy a vádlott 2002-ben többször adott fel hamis bélyegzővel és hamis aláírásokkal csomagot A.-ba.
Ez a vádon való túlterjeszkedés, mivel a vádirat csak a 2002. év április 26-i csomagfeladást tette a vád tárgyává.
Az ítéletben írtak szerint a tényállás nem tartalmazza, hogy a vádlott a pénzhamisítást, a 73 darab 20 000 forintos bankjegy másolásával a Btk. 304. § (1) bekezdésének b) pontjában írt törvényi előfeltétel szerint forgalomba hozatali céllal követte volna el.
Az ítélet indokolása az alábbiak szerint hiányos. Nem adta a bíróság kellő indokát annak, hogy K. T. tanú vallomását miért vetette el; A létező házaspár elkövetési magatartását miért nem a vádlott vallomása alapján állapította meg; Nem indokolta meg kellően, hogy a szakértői véleményt miért fogadta el.
Cs. M. informatikai szakértő ugyanis a szakvéleményében nem állította határozottan, hogy a vádlott által másolt bankjegyek megtévesztésre alkalmasak voltak, csupán úgy nyilatkozott, hogy azok kötegelés esetén megtévesztőek lehetnek. Ezt a szakértői véleményt azonban a bíróság olyan bizonyítékként értékelte, ami a bankjegyek felhasználhatóságát, megtéveszthetőségét bizonyítaná; V. I. szakértő egyértelműen megállapította, hogy a 72 darab másolt bankjegy hátoldala fehér volt, nem ipari technikával, hanem ollóval formára vágott példányok voltak, és az ítélet szerint a másolatok javuló tendenciát mutattak.
Azt azonban az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy ezt a megállapítást melyik szakértő véleményére alapította. A vádlott védekezése ugyanis ezzel ellentétes volt, úgy nyilatkozott, hogy a festék kifogyóban volt a másolóban, így a másolt bankjegyek egyre kevésbé hasonlítottak az eredeti címletre.
Az ítélet indokolásában logikai hibát vétett az elsőfokú bíróság, amikor a forgalomba hozatali szándékot azzal is alá kívánta támasztani, hogy a bankjegyeket nem színes másolóval, hanem scannerrel készítette a vádlott, de logikai tévedés az is, hogy a grafikai ábrák telepítése is a bankjegyek forgalomba hozatalát célozta.
Helytelen az a megállapítás is, hogy a vádlott magas színtű számítógépes ismeretekkel rendelkezett, mert az a tény, hogy értett a nyomtató szoftveréhez, még nem jelenti a magas fokú számítógépes ismereteit.
Figyelmen kívül hagyta a bíróság azt is, hogy a cselekmény elkövetése idején a vádlott rossz anyagi körülmények között volt, így nem is volt lehetősége a bankjegykötegek forgalmazására. Önmagukban pedig az egyoldalas másolatok nem alkalmasak a megtévesztésre.
Mindezekre figyelemmel a tényállás nem alkalmas a vádlott bűnösségének – a kábítószerrel visszaélés és a pénzhamisítás bűntettében – való megállapítására.
A védő indítványozta a másodfokú eljárásban új informatikai és okmányszakértői vélemény beszerzését is, továbbá S. L. tanúkénti meghallgatását.
Az ítélőtábla a védő észrevételeit részben alaposnak találta, és megállapította, hogy a tényállás részben megalapozatlan, mert hiányos, és egyes részeiben a megállapított tényekből levont következtetés téves.
Ennek kiküszöbölése érdekében az ítélőtábla a Be. 352. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a tényállást kiegészítette és pontosította. Ez a részbeni megalapozatlanság ugyanis az ügy érdemére nem hatott ki, így a fellebbezési eljárás keretében korrigálható volt.
Az ítélőtábla a tényállást az alábbiakkal egészítette ki: H. P. vádlott két gyermeke tartása fejében az A.-ban lévő ingó és ingatlan vagyonát az elvált feleségének adta.
A vádlott 2001 decemberében, illetve 2002 tavaszán a F. F. Bt. nevében K. I.-né meghamisított aláírással csomagokat adott fel Ausztráliába.
A lebonyolítás érdekében 2001. december 21. napján, 2002. év április 13. napján fuvarozási megbízást, 2002. április hó 26. napján vámkezelési megbízást, 2002. év április 15. napján szállítmányozási megbízást állított ki.
Ezeket az okmányokat a F. Bt. nevében K. I.-né névaláírással és a F. F. Bt. hamis bélyegzőjével töltötte ki a vádlott.
A csomagokat az A. C. S. vámolta. Az első küldemény 2002. év február 17. napján, a második 2002. április 19. napján érkezett Sidneybe.
2002. év április hó 26. napján a vádlott 2 darab papírdobozban, 8 darab hengeres fémdobozban ,,javító gitt'' felirattal csomagot adott fel. A vámeljárás során a 7. és a 8. dobozban, többrétegű fóliába és gumikesztyűbe csavarva, 2450 darab MDMA extasy tablettát találtak, melyet a nyomozó hatóság lefoglalt. A 2450 darab extasy tabletta, 66,71 gramm tiszta MDMA bázist tartalmazott, ez 3,3 szorosan haladta meg a jelentős mennyiség alsó határát.
A M. Kft. vezetője 2002. év április hó 26. napján telefonon tájékoztatta a kerületi rendőrkapitányságot, hogy egy ismeretlen személy újabb 2 csomagot kívánt feladni.
2002. év december hó 17. napját megelőzően a vádlott forgalomba hozatal céljából készítette el a bankjegyeket, ezeket a lakásán történt házkutatás során a nyomozó hatóság egy borítékba csomagolva találta meg.
A nyomozati irat között az informatikai szakértői véleményben található levél, melyet a számítógépe memóriájában találtak és egy ingyenes levelezőrendszeren lévő címre 2002. január hó 16. napján küldött el a vádlott, a következőket tartalmazza:
,,... vettem 1 műanyag hegesztő gépet 90 dollárért. A feladás 462 dollár (mert már csak 138 Ft/1 dollár) Vettem egy külön kártyát ami csak erre a célra lesz használva (ezt a N. intézte) ez azért volt muszáj, mert meg kell adni egy contact number-t ahol vissza hívnak hogyha valami baj van a csomaggal...'', ,,...Vettem egy pár különböző doboz putty-t ezekért 50 dollárt fizettem kb., de ebből még van a következő adagra is. Szóval összesen 680 dollárt költöttem a saját pénzemből, amit remélem hamarosan visszakapok, mert nem állnak túl jól az itteni dolgaim. Ha jön is pénz, de nem most.'', ,,...küldési dolog tuti lesz csak igazából akkor lesz ez kifizetődő, ha már mennyiséget tudok küldeni. Amúgy majd nézzétek meg az árut. A ,,MTV"-s az a N. cucca a többi az Ilon-féle cucc. Szerintem a Norbi nem olyan jó, de ezt csak rátok bízom.'', ,,...Nagyjából egy árban lesznek. A jövőben 650-700 Ft/db az ár, ha 1000-t rendelek minimum. Ha 1000 megy egyszerre akkor már megéri így küldeni, de ahhoz tudnunk kell, hogy működik-e így vagy sem.'', ,,A cucc már itt van nálam, ma hoztam vissza a Norbitól. Megvan hozzá az összes papír, mint: Fuvarozási megbízás (3 példány bélyegző stb.) Performa számla (3 példány, adó szám, bélyegző stb.). Szóval nagy nehezen eljutottunk idáig, hogy holnap délben találkozom az ügynökkel és átadom neki a batyut és ahogy kapok tőle valami számot azonnal üzenek. Karácsony és szilveszter között indul a hajó Hamburgból, úgy, hogy február közepén ér valamikor oda és ahogy külditek a pénzt rá egy héten belül már úton lesz a csomagotok.'', ,,...Úgy csináljuk, hogy legalább 1000-et kell küldjek a következőre és utána már 3-4 ezret alkalmanként. Ha nem veszünk 1000-et, akkor nem tudom a jót megszerezni ennyiért csak 1100-1200 forintért (ha 3000 megy egyszerre, akkor 6 dollár/darab a szállítási költséggel együtt + András). Így kis tételben ráfizetés. Egyelőre úgy néz ki, hogy van 3 különböző egymástól független jó beszerzési hely, de ez bármikor változhat.''
A fenti kiegészítésekkel a tényállás teljes egészében megalapozottá és a felülbírálatra alkalmassá vált.
Az ítélőtábla egyetértett azzal a védői indítvánnyal, hogy az Interpool közlése alapján annak a ténynek súlyosítóként értékelésre nem kerülhet sor, hogy a vádlott ellen Ausztráliában büntetőeljárás van folyamatban, ezért ezt a megállapítást az ítéleti tényállásból mellőzte.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor a nyomozati iratok között található mail-ok közül a vádlott levelezéséből úgy vélte, hogy kétséget kizáróan levonható az a ténybeli következtetés, hogy a vádlott pontosan tudott az általa feladott csomagok tartalmáról. A tényállás kiegészítése alapján ugyanis egyértelművé vált, hogy a csomagok küldése, a lebonyolítás és a megszervezés a vádlotton keresztül történt, és a 2002. év április hó 26. napján küldött csomag tárgya a lefoglalt kábítószer- mennyiség volt.
A pénzhamisítás körében kétségtelen, hogy a tényállás konkrétan nem tartalmazza a forgalomba hozatali cél megjelölését, ezért a tényállást a másodfokú bíróság ezzel kiegészítette. A bíróság azonban helyes ténybeli következtetéssel állapította meg, hogy a törvényi tényállás a vádlott esetében megvalósult, hiszen 73 darab másolt bankjegyről volt szó, melyet a vádlott formára vágott és azokat egy borítékba rakta, amelyből csak és kizárólag az elsőfokú bíróság által az indokolásában megállapított forgalomba hozatali cél, mint következmény állapítható meg.
Nem vitatható, hogy a bankjegyek a 72 darab esetében csak egyoldalas nyomtatványok voltak, de az 1 darab formára vágott és összeragasztott bankjegy is már alkalmas volt a megtévesztésre és ez alapján már megállapítható volt a pénzhamisítás bűncselekménye.
A vádlott a nyomozati eljárás során maga is hivatkozott arra, hogy rendszeresen használta a számítógépet így a másodfokú bíróság is egyetértett, az informatikai szakértő, azon megállapításával, hogy ezek a másolt bankjegyek összességében is alkalmasak voltak a megtévesztésre.
Az elsőfokú bíróság logikai hibát sem vétett, amikor tényként állapította meg, hogy ezek a hamisítványok egy bankjegykötegbe helyezve forgalomba hozatalra alkalmasak voltak és ez nem függvénye annak, hogy a vádlott a vádbeli időben milyen anyagi körülmények között élt.
Az előbbi körülményekre figyelemmel a további bizonyítás felvétele szükségtelen.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a vádlott bűnösségére vont következtetés törvényes és a cselekmény jogi minősítése is lényegében helytálló.
A kábítószerrel visszaélés bűncselekményének a megállapítása azonban az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Btk. 282. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűncselekmény.
E körben nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy nem az elkövetéskor, hanem elbíráláskor hatályban lévő módosított Btk. rendelkezéseinek az alkalmazása indokolt, tekintettel arra, hogy ez a törvényi rendelkezés a vádlottra nézve összességében kedvezőbb megítélésű.
Az ítélőtábla azonban rámutat arra, hogy a 2003. II. törvénnyel módosított Btk. 282. § (2) bekezdésének b) pontja csak a megszerzési típusú kábítószerrel visszaélésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A vádlott azzal a magatartásával, hogy az általa is tudottan jelentős mennyiségű kábítószert tartalmazó csomagokat meghatározott címre elküldte, ezáltal a Btk. 282/A. § (1) bekezdésében foglalt forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűncselekményét valósította meg. A kábítószert lefoglalták még mielőtt a címzett átvette volna, így a cselekménye kísérleti szakban maradt.
A megszerzés, illetve az ország területéről kivitel a törvény szerint enyhébb büntetési tétellel fenyegetett, s jelen esetben a forgalomba hozatal kísérletének szükségszerű részét képezte. A két törvényi tényállás tehát halmazatban a kétszeres értékelés tilalmára figyelemmel nem állapítható meg, az természetes egységet képez, melyben a legsúlyosabb elkövetési forma szerint minősül a cselekmény.
Az ország területéről kivisz tényállási elem akkor állapítható meg, ha a terhelt a kábítószert csupán saját magának szánta. A jelen ügyben viszont a kábítószer mennyisége, a vádlott levelezése azt támasztja alá, hogy azt anyagi haszonszerzés végett kívánta forgalmazni. A kábítószer a postára adással a birtokából kikerült, s amennyiben a vámhatóság a cselekményt nem leplezi le, úgy forgalomba kerül.
Tekintettel arra, hogy a kábítószer mennyisége a 2450 darab extasy tabletta, amelynek tiszta hatóanyagtartalma 66,71 gramm MDMA bázis tartalmú, mely 3,3-szorosan haladta meg a jelentős mennyiség alsó határát, így a cselekmény helyesen a Btk. 282/A. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószerrel forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérleteként minősül.
A magánokirat-hamisításra irányuló és kiegészített tényállásból egyértelműen következik, hogy a vádlott több magánokiratot is meghamisított. Ezeket a magánokiratokat azonos akarat-elhatározással, ugyanazon sértett sérelmére, rövid időközben valósította meg, így ez a cselekmény a folytatólagosság törvényi egységébe vonható a Btk. 12. § (2) bekezdése alapján. Ezért a magánokirat-hamisítás vétségének bűncselekményét a másodfokú bíróság folytatólagosan elkövetettnek minősítette.
A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket általában helyesen sorolta fel. A súlyosító körülmények köréből azonban mellőzte a másodfokú bíróság azt a megállapítást, hogy a vádlott külföldi büntetőeljárás hatálya alatt követte el a cselekményét. További súlyosító körülményként értékelte azonban a folytatólagos elkövetést a magánokirat-hamisítás tekintetében.
Az enyhítő körülményeket viszont kiegészítette azzal, hogy a kiskorú tartásáról a körülményekhez képest gondoskodott, a bankjegyek a 72 darab egyoldalas másolat esetében alig voltak alkalmasak a megtévesztésre, a kábítószerrel kapcsolatos cselekménye kísérleti szakban maradt.
A magánokirat-hamisítás bűncselekményét a vádlott kezdettől fogva beismerte és ennek a ténybeli beismerő vallomásnak a bíróság nagyobb nyomatékot tulajdonított.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság úgy látta, hogy a súlyosabb minősítés ellenére a vádlottal szemben kiszabott 8 évi szabadságvesztés a cselekmény kísérleti szakban maradására, valamint a forgalmazni kívánt kábítószer hatóanyagtartalmára is figyelemmel túl szigorú. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy a jelentős hatóanyagtartalmat meghaladóan más ügyekhez viszonyítva a vádlotti cselekmény az alsó határhoz közelítő. A büntetés kiszabásánál a bíróságnak a kábítószerrel visszaélés esetében a jelentős mennyiségen túl is értékelnie kell ezt a körülményt akként, hogy ha a hatóanyagtartalom a minősítésnél irányadó határt jelentősen haladja meg, úgy a törvény szigorát indokolt alkalmazni, ha pedig a határt alig haladja meg, úgy a büntetési tétel alsó harmadában kell a szabadságvesztést kiszabni. Ezt a vizsgálatot az elsőfokú bíróság a téves minősítés mellett is elmulasztotta, az általa kiszabott büntetés emiatt kirívóan súlyos.
Ezért mind a fő-, mind a mellékbüntetést a cselekmény tárgyi súlyával és a vádlott bűnösségével arányban álló mértékben 6-6 évre enyhítette.
A másodfokú bíróság azonban nem értett egyet azzal a védői kérelemmel, hogy a vádlott esetében az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazása indokolt. A Btk. 45. § (2) bekezdése ugyanis törvényi előfeltételként rögzíti, hogy az elkövető személyiségére és a bűncselekmény indítékára figyelemmel indokolt eggyel enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazása.
A vádlott esetében a másodfokú bíróság sem a személyi körülményeiben, sem a cselekmény indítéka körében olyan rendkívüli indokot nem látott, ami lehetővé tette volna a fegyház fokozat helyett a börtön fokozatban való végrehajtást.
Az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámítására a Btk. 99. § (1) bekezdése alapján került sor.
Az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság a Be. 372. § (1) bekezdése alapján változtatta meg és az ítélet egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. § (1) bekezdése alapján hagyta helyben.
(Fővárosi Ítélőtábla Bf. 1387/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás