KÜ BH 2005/42
KÜ BH 2005/42
2005.01.01.
I. A közbeszerzésről szóló 1995. évi XL. törvény 88. § (1) bekezdése f) pontja szerint bírsággal sújtandó személyek sorába tartozik – többek között – a jogsértésért felelős személlyel, szervezettel jogviszonyban álló felelős személy [1995. évi XL. tv. 88. § (1) bek.].
II. A Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottsága az 1995. évi XL. törvény alapján jár el, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit a törvényben nem szabályozott körben alkalmazza [1995. évi XL. tv. 79. § (1) bek.].
Az ajánlatkérő önkormányzat és a felperes a későbbiekben indított közbeszerzési eljárás tárgyával azonos tárgyú megbízási szerződést kötött a közbeszerzési eljárás lebonyolítására és műszaki ellenőrzésére. A szerződés 2. a)-b) pontjai a felperes kötelezettségévé tették a közbeszerzési eljárás előkészítését, lefolytatását, a bontási eljárás megszervezését és a bontási jegyzőkönyv készítését. A 3. pont alapján a felperes vállalta, hogy a megbízást ügyviteli kötelme alapján teljesíti.
Az ajánlatkérő ezt követően tett közzé részvételi felhívást, nyílt előminősítési eljárásra, a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 42. §-a (1) és (3) bekezdései alapján, a nagyközség vákuumos szennyvízelvezető rendszer I. ütemének megépítésére, a vízjogi létesítési engedélyben meghatározott műszaki tartalommal tárgyban. A részvételi felhívás 1. pontja rögzítette, hogy az ajánlatkérő nevében a felperes jár el. Az ajánlat elbírálásának szempontja az összességében legelőnyösebb ajánlat volt.
Miután az alperes a részvételi eljárást lezáró döntést megsemmisítette, az ajánlatkérő új döntésében a későbbi ajánlattevő társaságokat a szerződés teljesítésére alkalmasnak minősítette. Ajánlati felhívást tett közzé, az ajánlatokat bizottsági értékelést követően testületi határozatba foglaltan elbírálta. A nyertes ajánlattevővel a szerződést megkötötte.
Az egyik ajánlattevő Kft. jogorvoslati kérelme folytán eljárt alperes hivatalból vizsgálta az egyes értékesítési részszempontok jogszabályi megfelelőségét. Megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 34. §-a (3) bekezdés d) pontját, valamint a (4) bekezdés c) pontját, és az 55. §-ának (6) bekezdését, ezért az ajánlatkérővel szemben 1 M Ft, míg a felperessel, mint lebonyolítóval szemben 2 M Ft-os bírságot szabott ki.
A felperes az alperesi határozat bírósági felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetében többek között vitatta a vele szemben kiszabott bírság jogalapját és mértékét.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolásából megállapíthatóan a Kbt. szabályainak sérelmét az alperes határozatában foglaltakkal egyezően fennállónak találta. Döntését arra alapította, hogy az alperes nem jelölte meg azt a jogszabályi rendelkezést, amelyet a felperes megsértett, ezért határozata e tekintetben nem felelt meg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 43. §-a (1) bekezdés b) pontjában előírt követelményeknek. Az elsőfokú bíróság ezért a szükséges körben kötelezte az alperest új eljárásra.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen annak megváltoztatását, a felperes kereseti kérelmének elutasítását és a felperesnek az eljárás költségeiben történő marasztalását kérve az alperes terjesztett elő fellebbezést.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A másodfokú eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet csak a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálhatta felül.
A Kbt. 79. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes eljárására az Áe. rendelkezéseit csak az esetben lehet alkalmazni, ha a Kbt. attól eltérő rendelkezést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság ítéletét az Áe. 43. § (1) bekezdés b) pontjának megsértésére alapította. E törvényi előírás szerint a határozat rendelkező részének tartalmaznia kell a közigazgatási szerv döntését.
Az elsőfokú bíróságnak az Áe. sérelmével összefüggésben kifejtett indokaira figyelemmel először is el kell különíteni a bírság kiszabásának jogalapját, amit a Kbt. szabályoz, illetőleg a határozat alaki és tartalmi szabályainak való megfelelőséget, amit viszont a másodlagos jogszabály, az Áe. rendez. A felperest terhelő bírság kiszabásának jogalapja a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja, amely kötelezően alkalmazandó jogkövetkezmény abban az esetben, ha a Kbt. 88. § (1) bekezdés d) pontja alapján a Kbt. megsértett rendelkezéseinek megjelölése mellett a jogsértés megállapítása megtörténik. Az elsőfokú bíróság a jogsértés megállapítása részében az alperes határozatát jogszerűnek találta, fellebbezés hiányában a másodfokú bíróság e rendelkezések felülvizsgálatára nem jogosult.
A Kbt. 88. §-a (1) bekezdés f) pontja szerint bírsággal sújtandó személyek sorába tartozik – többek között – a jogsértésért felelős személlyel, szervezettel jogviszonyban álló felelős személy, illetőleg szervezet. A törvény nem különböztet a felelősség módja, mértéke, típusa vagy bármely más jellemzője szerint.
Az ajánlatkérő és a felperes között megbízási jogviszony jött létre. A felperes a közbeszerzési eljárás bonyolítója volt, a jogorvoslati eljárás során felelősségi nyilatkozatot tett, a beszerzés során általa ellátott feladatok köre tisztázott volt.
Az alperes határozatának rendelkező részében megjelölte a jogsértést. Az a körülmény, hogy a Kbt. szabályainak sérelmét az ajánlatkérő terhére állapította meg, nem teszi határozatát jogszabálysértővé az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel ellentétben az alábbi indokok miatt.
A bírság kiszabásának szankcióját az alperes az ajánlatkérő nevében bonyolítóként eljáró felperessel szemben az általa teljesített feladatokra tekintettel találta megállapíthatónak, melynek határozatában részletes indokát adta. A bírság kiszabásának jogszabályi alapját az ajánlatkérő mellett a bonyolító terhére a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja biztosította. Erre az alperes határozatában megfelelően hivatkozott.
A másodfokú bíróság e jogszabályi rendelkezés értelmezésével összefüggésben a következőket emeli ki.
A Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjában felhívott felelősség nem azonos a felek között létrejött megbízási jogviszony alapján fennálló felelősségi szabállyal. A Kbt. alapján fennálló felelősség annak a vizsgálatát jelenti a hatóság részéről, hogy a megállapított jogsértés kinek az eljárására vezethető vissza. Helyesen hivatkozott arra az alperes, hogy ennek során az adott szerződéses jogviszony a tények feltárása körében bír jelentőséggel, hiszen egyébként polgári jogi megítélés alá eső olyan szerződéses jogviszonyról van szó, amely a közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő érdekében eljáró úgynevezett bonyolító eljárásának legitimációját teremti meg. Míg a megbízási jogviszony alapján a szerződő felek egymás közti jogviszonyára irányadó polgári jogi szabályok alapján elvárható kötelmi jogi követelmények, harmadik személy felé pedig a polgári jogi felelősség általános szabályai a kimentés lehetőségét biztosítják, addig a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjában szabályozott felelősség objektív jellegű. A közigazgatási jogviszony az eljáró hatóság számára kötelezővé teszi – amennyiben a törvény által megkívánt feltételek fennállnak – a jogkövetkezmény alkalmazását. A felperes ezért a kimentés okaként sikerrel a szerződés ügyviteli jellegére nem hivatkozhat.
Ily módon a bírság kiszabásának jogalapja kétséget kizáróan a határozatból megállapítható, az alperes jogszabályt nem sértett. A bírság mértéke meghatározásakor figyelembe vehető szempontokat rögzítette, ezért a mérlegelés szempontjai megismerhetőek voltak, indokolási kötelezettségének eleget tett. Az összegszerűség meghatározása során nem a megbízási szerződés díja, hanem a felperesi magatartásra visszavezethető jogsértés súlya (itt jegyzi meg a másodfokú bíróság, hogy a jogsértő értékelést az alperes kizárólag az ajánlatkérő terhére értékelte), a beszerzés értéke és további, a mérlegelésnél konkrétan felmerülő szempontok az irányadóak.
Az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes határozata az elsőfokú bíróság által nevesített Áe. 43. §-a (1) bekezdés b) pontját és a külön meg nem jelölt, de az elsőfokú ítélet indokolásának tartalmából kitűnően alperes terhére megállapított Áe. 43. § (1) bekezdés c) pontját nem sértette meg. Az alperes megjelölte a döntése alapjául szolgáló, a Kbt. megfelelő rendelkezéseit, ismertette azokat a körülményeket, amelyeket egyrészt a felperes javára, másrészt terhére értékelt. Mérlegelése körében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érvelésével ellentétben, nem észlelte sem a jogszabályi hivatkozás hiányát, sem azon körülmények ismertetésének elmaradását, amelyek a bírság mértékének meghatározását indokolták.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Fővárosi Ítélőtábla 3. Kf. 27.328/2003/6 sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás