BÜ BH 2005/421
BÜ BH 2005/421
2005.12.01.
Sikkasztás valósul meg, ha a terhelt szerződés alapján a megrendelőtől előnevelésre átvett állatokat nem adja át a szerződésben megjelölt cégnek, hanem azokat másnak értékesíti [Btk. 317. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2003. március 25. napján kelt ítéletével az I. r. terheltet jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt 1 évi börtönre és 80 000 forint pénzmellékbüntetésre; a II. r. terheltet bűnsegédként, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Az I. r. terhelttel szemben kiszabott börtönbüntetés végrehajtását 3 évi, a II. r. terhelttel szemben kiszabott börtönbüntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
Egyetemlegesen kötelezte a terhelteket a sértett részére 2 015 154 forint tőke, ennek kamatai és az illeték megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
Az I. és a II. r. terheltek K. községben vállalkozóként állattartással foglalkoztak. Az I. r. terhelt integrációs szerződést kötött pulyka előnevelésére a P. P. T. Kft.-vel 2000. április 10-én.
A szerződés hatálya a megkötéstől számított 1 évig tartott.
Az I. r. terhelt és a P. P. T. Kft. kapcsolata 1 év elteltével is fennmaradt. Az I. r. terhelt egy év eltelte után is vállalta a pulykák előnevelését.
A szerződésre alapozottan 2001. május 5-én az I. r. terhelt előnevelésre átvett a P. P. T. Kft.-től 9850 db napos pulykát. Az I. r. terhelt a szállítást követő 42-46 nap nevelési idő eltelte után volt köteles az előnevelésre átvett állatokat – az állomány 96%-át – a B. Kft.-hez szállítani, ahol a P. P. T. Kft. az utónevelést végeztette a szerződés alapján.
Az I. r. terhelt és a II. r. terhelt – aki az állatokat ténylegesen gondozta – a B. Kft.-hez 2001. július 16-án 5480 db előnevelt pulykát szállított le 5 055 120 forint értékben, míg a le nem szállított állatok értéke 2 015 154 forint volt. Ezzel azért nem számolt el az I. r. terhelt, mert a le nem szállított állatokat részben ismert személyeknek értékesítette, és az értékesítésből folyó összegekkel a terheltek sajátjukként rendelkeztek.
A terheltek tehát 2 015 154 forinttal károsították a sértett P. P. T. Kft.-t.
A másodfokú bíróság a 2004. január 8. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a magánfél kártérítési igényét a törvény egyéb útjára utasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a le nem szállított 3976 db pulyka értéke 1000 Ft/db átlagárral számolva 3 976 000 forint volt.
A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. és II. r. terheltek meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a jogszabályok törvénysértő értelmezése folytán a Btk. 317. §-ának sérelmével állapították meg a terheltek bűnösségét sikkasztás bűntettében.
Álláspontja szerint a napos állatok és a takarmány vételárának kikötése, a dolgok birtokba adása és a mezőgazdasági termék értékesítésnek számító integrációs szerződés megkötése (az utóbbi, mint a tulajdon átszállására szolgáló jogcím) a Ptk. 117. §-ának rendelkezése alapján a Ptk. 368. § (1) bekezdése szerinti tulajdonjog fenntartás kikötésének hiányában a napos állomány és a takarmány tulajdonjogának átszállását eredményezte, így a terheltek számára az integrációs szerződéssel a sértettől átvett napos állatok és a takarmány nem volt idegen dolog, így azzal az I. r. terhelt tulajdonosként rendelkezhetett.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában – és az ügyész a nyilvános ülésen is – a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Nem sértettek anyagi jogszabályt az eljárt bíróságok, amikor a terheltek büntetőjogi felelősségét megállapították.
A Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 1999/11. számú határozata szerint, ha a büntetőjogi felelősség eldöntése polgári jogi előzetes kérdéstől függ és azt polgári perben hozott jogerős ítélet nem bírálta el – az ún. státuszperre tartozó kérdésektől eltekintve – azt a bizonyítási eljárás lefolytatása után a büntetőügyben eljáró bíróságnak kell elbírálnia. A sikkasztás miatt emelt vád esetében ilyen előzetes kérdés lehet az, hogy a terhelt az eredetileg rábízott idegen dolgon időközben, még mielőtt azzal sajátjaként rendelkezett, a szerződés alapján vagy egyébként a polgári jog szabályai szerint tulajdont szerzett-e.
A terheltek büntetőjogi felelősségének a megítélésénél a jelen ügyben is annak a felülvizsgálati indítványban vitatott kérdésnek van döntő jelentősége, hogy az I. r. terhelt az előnevelésre átadott pulykákon tulajdont szerzett-e, mielőtt azokat a megrendelőtől eltérő más személynek értékesítette. E kérdést pedig az I. r. terhelt és a P. P. T. Kft. között létrejött integrációs szerződés, valamint a polgári jog szabályai szerint a büntetőügyben eljáró bíróságnak kell eldönteni. Ennek mikénti elbírálása pedig a büntetőjogi felelősséget érintő olyan jogkérdés, amely a felülvizsgálati eljárás keretében vitatható.
Az eljárt bíróságok e kérdést vizsgálták. A másodfokú bíróság az integrációs szerződést ,,leginkább'' a Ptk.-ban a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek nevezett szerződésfajtához hasonlítónak, annak megfelelőnek minősítette. Ennek alapján azt állapította meg, hogy az előnevelésre átadott napos pulykák nem kerültek az I. r. terhelt tulajdonába.
Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt és a sértett kft. integrációs szerződést kötött pulyka előnevelésére, amely szerződés alapján előnevelésre a sértett kft.-től 9850 db napos pulykát vett át, amelynek 96%-át a terheltnek 42-46 nap nevelés után utónevelésre kellett volna átadni a B. Kft.-nek.
E tényekből is kitűnik, hogy a tényállásban említett integrációs szerződésnek az volt a lényeges eleme, hogy a felek együttműködést hoztak létre, amelynek keretében a megrendelő feladata a napos pulykák és a takarmány biztosítása, majd az előnevelt állatoknak a szerződésben meghatározott áron való átvétele. A termelő fő kötelezettségét képezte az állatok előnevelése, majd az előnevelési idő (42-46 nap) elteltével az állatok leadása.
A szerződési feltételek alapján megállapítható, hogy a felek által integrációs szerződésnek nevezett szerződés a Ptk. 417. §-ában meghatározott ,,mezőgazdasági termékértékesítési szerződés'' szabályainak felel meg. E szerződés egyebek között olyan megállapodás esetén is létrejön, amikor a termelő meghatározott mennyiségű saját nevelésű állatot köteles a kikötött későbbi időpontban a megrendelő birtokába és tulajdonába adni, a megrendelő pedig köteles az állatot átvenni és ellenértékét megfizetni.
A ,,mezőgazdasági termékértékesítési szerződés'' jellegéből adódóan részben az adásvételi szerződés egyes elemeit hordozza, másrészt ebben a vállalkozási szerződés eleme is fellelhetők.
Mind a ,,mezőgazdasági termékértékesítési szerződés'', mind az adásvételi szerződés dolog átadására irányuló megállapodás. Ha a termelő a szerződés kötésekor nyomban átadja az állatot, abban az esetben az ügylet adásvételi szerződés. Akkor is adásvételi szerződés jön létre, ha a természetes személy más által hizlalt állatot értékesít a megrendelőnek.
A tényállás alapján és mindezekből látható, hogy a terhelt és a megrendelő kft. által kötött integrációs szerződés nem adásvételi szerződés volt. Így helytállóan utalt a másodfokú bíróság arra, hogy a szerződés nem tekinthető a Ptk. 117. § (2) bekezdése szerinti tulajdonjog átruházására irányuló szerződésnek. A tulajdonjog átruházására utalást a szerződés nem tartalmazott.
A felek által kötött ún. integrációs szerződés nem tekinthető vállalkozási szerződésnek sem, mivel ha a szolgáltatás tárgya állat tenyésztésére, nevelésére irányuló tevékenység, akkor az ügylet nem vállalkozási, hanem mezőgazdasági termékértékesítési szerződés. A két szerződési típust tehát a szolgáltatás tárgya határolja el. (Egyébként megvalósul a sikkasztás, ha az elkövető a vállalkozási szerződés alapján a megrendelőtől átvett anyagot feldolgozás után másnak értékesítette. BH 1996/136.)
A ,,mezőgazdasági termékértékesítési szerződés"-re vonatkozó Ptk. Kommentár szerint viszont, ha a megrendelő helyez ki állatot hizlalás, felnevelés végett, a megrendelő marad az állat tulajdonosa, és amikor a termelő a tevékenység befejezését, a megfelelő súlyra való felnevelést követően a megrendelő birtokába adja az állatot, a szerződés teljesítéséhez és az átadáshoz tulajdonjog átszállás nem fűződik, kivéve, ha a felek a tulajdonjog átszállására a szerződésben kifejezetten utalnak. Ilyen utalás azonban jelen esetben nem volt.
Mindezekből az következik, hogy a terhelt részére előnevelésre átadott napos pulykák nem kerültek az I. r. terhelt tulajdonába, hanem azokat a megrendelő az előnevelés idejére az I. r. terheltre rábízta. A dolog átadása tehát büntető anyagi jogi értelemben a sikkasztás törvényi tényállási elemei közül a rábízás fogalmának felel meg.
Önmagában az a körülmény, hogy az előnevelésre átadáskor, illetve annak befejezésekor meghatározták az átadott és az átvett állatok értékét és erről számlát is állítottak ki, nem eredményezte a tulajdonjog átruházást, hanem ez a megrendelő és a termelő közötti elszámolás nélkülözhetetlen részét képezte.
Amikor tehát a terhelt a tulajdonába nem került, hanem rábízott állatok egy részét továbbnevelésre nem adta át, hanem másoknak értékesítette, tulajdonosi jogosultságokat gyakorolt. Így a sikkasztás törvényi tényállási elemeit maradéktalanul megvalósította. Bűnösségének megállapítása ezért a büntető anyagi jog szabályainak megfelelt.
Az irányadó tényállás szerint az előnevelt állatokat ténylegesen a II. r. terhelt gondozta és az I. r. terhelt terhére rábízott pulykák értékesítésében is közreműködött. Ezen tevékenységét az eljárt bíróságok törvényesen értékelték az I. r. terhelt cselekményéhez kapcsolódó bűnsegédi magatartásnak, így az ő büntetőjogi felelősségének megállapítása is törvényes.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatokat a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II.223/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás