BÜ BH 2005/424
BÜ BH 2005/424
2005.12.01.
Az elítélt által írt és aláírt fellebbezés nem tekinthető a védő által előterjesztettnek, még akkor sem, ha a fellebbezést a védő személyesen viszi be a bíróságra [Be. 595. § (5) bek., 341. § (1) bek., 359. § (1) bek.].
T. Z. vádlottat a megyei bíróság 2005. május 26. napján jogerős határozatával életveszélyt okozó testi sértés büntette miatt 2 év 10 hónap börtönre, mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elítélt a jogerősen kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztására kérelmet terjesztett elő, melyet a megyei bíróság 2005. július 28. napján kelt végzésével elutasított.
A határozat ellen az elítélt jelentett be fellebbezést, amely a megyei bíróságra 2005. július 12. napján érkezett. A fellebbezést az elítélt személyesen írta alá, arra kézírással a büntető iroda az érkeztető bélyegző fölé rávezette, hogy ,,személyes beadás''.
Az elsőfokú bíróság az iratokat azzal terjesztette fel az ítélőtáblához, hogy miután a beadványt a védő személyesen nyújtotta be, ezért az határidőben érkezettnek tekintendő.
A fellebbviteli főügyészség érdemi indítványt nem tett, álláspontja szerint tisztázni kell, hogy a beadvány a védő fellebbezésének tekintendő-e.
A másodfokú bíróság határozatának indokolásában az alábbiakra mutatott rá.
Az iratokból megállapítható, hogy a megyei bíróság elutasító végzését az elítélt 2005. július 1. napján, míg védője 2005. július 4. napján vette át.
Ebből adódóan a fellebbezési határidő az elítélt vonatkozásában 2005. július 11. napján járt le, míg a védő vonatkozásában 2005. július 13. napján.
A fellebbezésen szereplő bírói utasítás szerint a fellebbezést a védő személyesen vitte be a megyei bíróságra. Ebből az elsőfokú bíróság azt a helytelen következtetést vonta le, hogy az a védő fellebbezésének tekintendő és határidőben érkezett.
Kétségtelen, hogy amennyiben a fellebbezés a védő fellebbezésének tekintendő, akkor nem elkésett és ennek alapján az elsőfokú határozatot érdemben felül kell bírálni, mert a Be. 595. § (5) bekezdése alapján a szabadságvesztés és a javítóintézeti nevelés elhalasztása tárgyában hozott határozat ellen az ügyész és az elítélt mellett a védő is fellebbezhet.
A fellebbezés tartalma szerint azonban nem a védő által benyújtott fellebbezés, hanem az elítélttől származó fellebbezés. A fellebbezést az elítélt saját nevében írta és aláírta. Azon nem szerepel sem a védő aláírása, sem bélyegzője. A beadványnak tehát sem tartalmából, sem formai kellékeiből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az a védő által előterjesztett fellebbezés lenne. Ezen nem változtat semmit az a körülmény, hogy azt a védő személyesen vitte be a bíróságra, mert azt bárki bevihette volna, attól nem válna más által benyújtott fellebbezéssé.
Erre tekintettel tévedett a megyei bíróság, amikor a jogorvoslati kérelmet a védő által előterjesztettnek tekintette, hiszen abban a védőnek semmi más szerepe nem volt, mint az, hogy azt eljuttatta a bíróságra.
Miután azonban az elítéltre irányadó fellebbezési határidő 2005. július 11. napján lejárt, ezért a július 12. napján benyújtott fellebbezése elkésett.
Az elsőfokú bíróságnak tehát az iratokat nem kellett volna fellebbezés elbírálása végett a másodfokú bíróságra felterjesztenie, hanem azt a Be. 341. § (1) bekezdése alapján elkésettség okából el kellett volna utasítania.
Miután ezt a megyei bíróság elmulasztotta, a másodfokú bíróság a Be. 359. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel a Be. 341. § (1) bekezdésére – az elítélt fellebbezését, mint elkésettet elutasította.
(Pécsi Ítélőtábla Bkf. I. 111/2005. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás