PÜ BH 2005/431
PÜ BH 2005/431
2005.12.01.
Biztosítási díj feltöltésével kapcsolatban a biztosító tájékoztatási kötelezettsége [Ptk. 205. §, 554. §].
A felperes keresetében a 2000. szeptember 16-án történt idegenhibás közúti balesetből eredő, illetve a 2001. március 16-án történt lopáskárból származó igényeit érvényesítette, és az I. r. alperest 856 037 forint és kamatai, illetve vagylagosan az I. és II. r. alperest 769 919 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy 2000. november 6-án a felperes idegenhibás balesetet szenvedett, melyet az I. r. alperes biztosítottja okozott oly módon, hogy az általa felcsapott tégla a felperes gépkocsijának motorját megrongálta. Erre a kárra teljesített a II. r. alperes a felperessel fennálló Casco biztosítási szerződése alapján 879 324 forint javítási költséget. A bíróság megállapította, hogy az I. r. alperes mint a károkozó felelősségbiztosítója az 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet alapján köteles lett volna helytállni. A felperes vagylagosan előterjesztett keresete azonban az I. r. alperessel szemben ennek ellenére nem alapos, mert a II. r. alperes jogosult csak a Casco szerződés alapján kifizetett összeg megtérítését követelni az I. r. alperestől.
A lopáskár körében kifejtette, hogy a felperes ezzel kapcsolatos többletigénye nem alapos, mivel a felperes a Casco biztosítási feltételek és a Ptk. 554. §-a ismeretében sem kezdeményezett a II. r. alperesnél díjfeltöltést. Ezért az utóbb bekövetkezett lopáskárból a korábbi kifizetés levonása indokolt volt. A felperes jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett követelését sem találta alaposnak, mivel a II. r. alperes nem érvényesített igényt az I. r. alperessel szemben a Ptk. 558. §-a alapján.
A felperes fellebbezése és a II. r. alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 856 037 forintot és kamatait.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy az I. r. alperes helytállási kötelezettsége a Ptk. 346. § (2) bekezdése, 553. § (1) bekezdése és a felelősségbiztosításról szóló Kormányrendelet alapján fennáll. Mivel a II. r. alperes a Casco-ra kifizetett töréskár összegével csökkentette a lopáskárra történt kifizetést, a felperes megalapozottan hivatkozott a II. r. alperes jogalap nélküli gazdagodására. A díjfeltöltés vonatkozásában megállapította, hogy a Ptk. 277. § (2) és (3) bekezdése alapján annak körében a biztosítónak kell megfelelő tájékoztatást nyújtania. A biztosító megfelelő tartalmú tájékoztatása esetén hivatkozhat csak alappal a díjfeltöltés hiányára és alkalmazhatja annak hátrányos jogkövetkezményeit. E jogával a biztosított a biztosítási éven belül korlátozás nélkül élhet. E tájékoztatás hiányában a II. r. alperes alap nélkül vonta le a töréskárra kifizetett összeget, ami a felperest megilleti.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a II. r. alperes annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a Ptk. 554. §-át tévesen alkalmazta. A Ptk. 554. §-a és a Casco biztosítási feltételek 2. fejezete ismeretében a felperesnek kellett volna a díjfeltöltést kezdeményeznie. A díjfeltöltés lehetőségéről a szerződés megkötésekor tájékoztatta a felperest, ezt meghaladóan tájékoztatási kötelezettség a Ptk. 4. § (1) bekezdése alapján sem terheli. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelő ítélkezési gyakorlatára. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem indokaival szemben azzal érvelt, hogy a biztosítót a laikus szerződő féllel szemben fokozottan terhelte a tájékoztatási kötelezettség, melynek ki kellett volna terjednie arra, hogy milyen összeggel kell kiegészíteni az évi biztosítási díjat. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felülvizsgálati kérelem nem érintette a jogerős ítéletnek a jogalap nélküli gazdagodás fennállására vonatkozó részét. A II. r. alperes a Ptk. 558. § (1) bekezdésben szabályozott törvényi engedménye alapján az I. r. alperessel szemben érvényesítheti a Casco-ra kifizetett töréskár összegét. Mivel a II. r. alperes ezzel az összeggel jogalap nélkül gazdagodna, a felülvizsgálati kérelemnek helytadás esetén sem jár neki vissza a Casco szerződés alapján kifizetett összeg. Harmadlagosan arra hivatkozott, hogy a díjfeltöltés joga időbeli korlát nélkül megillette, és mivel ebben a kérdésben jogvita áll fenn, a díjfeltöltés erejéig a II. r. alperes a marasztalási összegbe beszámítással élhet.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, mivel álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárás a keresetnek vele szemben történt jogerős elutasítását nem érinti.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A II. r. alperes a módosított Pp. 270. § (2) bekezdése alapján előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a díjfeltöltésnek a Ptk.-ban meghatározott rendelkezéseit, és e téves jogi álláspontja eredményezte a marasztalását.
A felülvizsgálati kérelem ezzel kapcsolatos helyes indokai megfelelnek a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlatának, a másodfokú bíróságnak az ítélkezési gyakorlatra utaló ezzel ellentétes megállapítása téves.
A felperes és a II. r. alperes a Ptk. 536. § (1) bekezdésében és 548. §-ában szabályozott Casco vagyonbiztosítási szerződést kötött. A Ptk. 554. §-ának a felelősség- és balesetbiztosítás körén kívül alkalmazandó szabálya szerint a biztosítási összeg a folyó biztosítási évre fizetett kártérítési összeggel csökken, kivéve, ha a szerződő fél az évi díjat megfelelően kiegészíti.
A Ptk. 205. § (2) bekezdése szerint nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket a jogszabály rendez. Ebből következően külön kikötés nélkül is a felek szerződésének a részévé vált a Ptk. fenti díjfeltöltési szabálya, amelyet egyébként az alperes általános szerződési feltételei is tartalmaztak. A szerződéskötéskor átvételük elismerésével a felperes e rendelkezésnek a biztosítási jogviszonyában történő hatályosulásáról tudomást szerzett és azt elfogadta [Ptk. 205. § (3) bekezdés]. A szerződéskötéskor elfogadott általános szerződési feltételekkel kapcsolatosan a biztosító tájékoztatási kötelezettségét a Ptk. 205. § (5) bekezdése szabályozza. Eszerint csak abban az esetben kell külön tájékoztatni a másik felet az általános szerződési feltételről, ha az a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen, vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér.
A jogerős ítélet álláspontjával szemben a jogszabályi feltételek hiányában a II. r. alperest a felperessel szemben a díj-feltöltéssel kapcsolatban külön felhívási kötelezettség sem a Ptk. 4. § (1) bekezdése, sem a 277. § (2) és (3) bekezdése alapján nem terhelte. Jogszabályi és szerződéses kötelezettség hiányában tévesen állapította meg tehát a másodfokú bíróság, hogy a biztosítási év első kárrendezése alkalmával a biztosítónak a fizetendő díj összegének pontos megjelölésével, határidő tűzésével kellett volna a felperest felhívni a biztosítási díj kiegészítésére. Az őt terhelő kezdeményezési kötelezettség körében a felperes szintén téves indokokkal érvelt amellett, hogy a biztosító felhívásának elsősorban a díjkiegészítés összegére kell kiterjednie. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a biztosított díjfeltöltést kezdeményez, és annak összegével kapcsolatban kérdést intéz a biztosítóhoz, a felek együttműködési kötelezettsége keretében a biztosítónak – de csak ebben az esetben – a megfelelő tájékoztatást a ,,laikus'' ügyfélnek meg kell adnia. Amennyiben azonban a szerződő fél a Ptk. 554. §-ában biztosított választási jogával élve a folyó évi biztosítási díjat a kifizetett kártérítésre tekintettel nem kívánja kiegészíteni, saját döntési jogkörében számol annak a Ptk.-ban meghatározott jogkövetkezményeivel is.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a másodfokú bíróság téves jogi álláspontja alapján vonta le azt a jogkövetkeztetést, hogy a II. r. alperes a díjfeltöltés elmulasztása miatt jogszerűtlenül vonta le a lopáskárra kifizetett összegből a korábbi teljesítés összegét.
A másodfokú bíróság II. r. alperest marasztaló ítélete ugyanakkor kettős indoklást tartalmazott. A II. r. alperes – tévesen megállapított – szerződésszegése mellett döntését arra is alapította, hogy a felperes díjfeltöltési kötelezettségét kiváltó előzményi káresemény tekintetében az I. r. alperest az 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet alapján terhelő helytállási kötelezettséget megállapította. Mivel a II. r. alperes ezért a biztosítási kárért a felperessel szemben helytállt, a Ptk. 558. §-a szerint az I. r. alperessel szemben – csak őt megillető – regressz igénye keletkezett. Ezért a másodfokú bíróság a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben alaptalannak találta. Ugyanakkor – a felperes fellebbezésének helyt adva – megállapította, hogy a II. r. alperes jogalap nélkül gazdagodna a lopáskárra ki nem fizetett biztosítási részösszeggel.
A felülvizsgálati kérelem ezt a párhuzamos indoklást nem támadta. A felperes megalapozottan hivatkozott felülvizsgálati ellenkérelmében tehát arra, hogy a díjfeltöltéssel kapcsolatos jogerős ítéleti álláspont elvetése sem ad alapot a II. r. alperes marasztalásának a mellőzésére.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemnek és ellenkérelemnek a Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretei között eljárva megállapította tehát, hogy a II. r. alperes alappal hivatkozott a díjfeltöltés elmulasztásával kapcsolatban a jogerős ítélet jogszabálysértésére. A II. r. alperes marasztalását eredményező párhuzamos indoklást támadó felülvizsgálati kérelem hiányában azonban a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.348/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás